Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Köszi.
Ali: kezdeményezni nem. Finom jelzéseket adni szoktam, és ha érdeklem a másikat, úgyis lecsap rá, ha nem, nem. Egyszer kezdeményeztem életemben, de nem esett jól... nem a nő dolga ez szerintem.
Egyetertek!
Nem csak onkenteskedesre, de kisse mas "utazgatni", mint kulfoldon dolgozni...
Sok elfoglaltságot lehet találni az életben.
Aki ismerkedni akar a másik nemmel, annak ott kell forgolódni ahol a másik nem van.
Ez nem is olyan jópofa. És a legkönnyebb dolog görbe tükröt tartani mindenhova, amit semmilyen értelmes módon nem tudtok kezelni.
Haha, herceg fehér lovon.....túl sok romantikus regényt olvastok. Gondolom.
youmust do what you know.Egy ember társaslény. Beletemetkezhet a munkába, önkéntességbe, de az nem megoldás.Max. ideig-óráig. Ha viszont hazamegy, marad a magány.
A topikindítónál egy megszakított kötés van-ami visszatért rá. Mert a másik megszakította, de ő még nem. Ezért mondtam azt amit.
Ideig-óráig lesz nála bármi is, és ahogy 1-et előre lép, 2-t fog hátra.
Mindaddig mig az ő része nincs rendezve. Ez szellemi törvény is, és a gyakorlat is ezt mutatja...
There are two keys to living right.
First, you have to know what to do.
Second, you you must do what you know.
Nézd, én olyan helyen dolgozom, ahol minden nap szembesülök nagyon szomorú sorsokkal és tragédiákkal. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy vannak az enyémnél ezerszer súlyosabb problémák. Értékelem amim van, pl. az egészségemet.
De: ettől még megoldást szeretnék! Az, hogy másoknak rossz, az egy dolog. Az, hogy nekem rossz, az meg egy másik. A kettőnek NINCS köze egymáshoz. Btw, a fórum be is zárhatná a kapuit, ha mindenkinek ezt a tanácsot odaadnák, a legtöbb élethelyzethez passzol.
Ez a hsz. Cassiopeiatól tényleg igaz. Működik. Én is hiszek benne, hogy főleg az agyunk dönti el, milyenek vagyunk. (viszont nem könnyű, legalábbis nekem hol sikerül, hol nem)
De kívánom, hogy sikerüljön. Gondolom gyakorolni kell ezt is, mint mindent, és egyre jobban megy!
Ja: nagyon fiatal vagy! (ha pl. 48 leszel, egy 36 évesre úgy nézel majd, mint egy kiscsibére. Nálam így működik) Ha úgy érzem, kezdek korosodni, azonnal elképzelem, hogy 50 vagyok, és valaki felajánlja, hogy 15-20 évet elvesz korban tőlem (vagy ad...?)
Szóval elképzelem, hogy idősebb nő vagyok, és azonnal értékelem, hogy egy fenét vagyok én idős!
Amúgy a realitás az, hogy nincs pénzem utazgatni.
már ne is haragudj, de ez csak ócska kifogás... az önkéntes-szervezetek kifizetik a repjegyedet a szomáliai nyomornegyedbe, ahol majd aztán rájössz két nap alatt, h neked amúgy milyen k... jó dolgod van...
Szia.
Az OMFG-ból pedig azt gondoltam már elmentél.
muháháháhá... ja, kábé...
vagy például mint az Eat, Pray, Love -ban... elmegyünk Balira meg Indiába elmélkedni, aztán tök véletlenül azért csak összefutunk egy bitang jó brazil pasival, aki csakminketakaaaar...... :O
Ez ilyen filmes klisé nem? :) A meggyötört hősnő elmegy/szökik a csalódása elől mondjuk Andalúziába, egy kopott (de azért formáit láttatni engedő) sortban és kicsit kinyúlt (de formáit szintén láttatni engedő) ujjatlan pólóban, szalmakalapban, napszemüvegben, egy nyitott tetetű jeep-pel, megérkezik a paradicsomföldekhez, megáll a kihalt úton, feláll az ülésről, szétnéz, süt a nap, leveszi a napszemcsit, a földeken parasztok dolgoznak, megnyugtató zene szól, és - THE END. A kedves néző azzal a tudattal állhat fel a moziszékből, hogy létezik újrakezdés egy másik helyen, bár azt senki se kötötte az orrára, hogy hogyan. De a hely varázsa és a hozzá passzintott zene olyan hatású, hogy ennek csakis jó vége lehet.
:)
Amúgy a realitás az, hogy nincs pénzem utazgatni.
Nem vagyok benne biztos, hogy mondjuk egy afrikai önkéntes munka során ne tudna valaki rájönni arra, hogy ami miatt ő szorong, bánkódik, aggódik... az eltörpül más emberek gondja mellett... hogy ő is egy kis fogaskerék a nagy gépezetben és ő tud segíteni és örömet szerezni másoknak...
Egy ismerősről hallottam, hogy külföldi önkéntes munka után nagyon jó állapotban jött vissza.
húdejótnevettünk....
akkor a Herceget helyettesítsd be a NagyŐvel, így jobb??
Szerintem ez korosztály függő sajna.
Írtam az unokahúgom példáját. És tényleg belefutott elvállt pasiba. És azért lett bukta a dolog, mert a férfi már nem tehette meg, nem tudta az nyújtani ami a lánynak van. Otthagyta a lakást a családnak- egyszer majd ha lesz pénze az exnek kifizeti. Pici mini garzonba lakott. Nyaralás, utazás szóba se jöhetett nála. A fizujának X százaléka gyerektartásra ment, y része az albérletre...és kb 38-40 éves volt csak.
Az unokahúgom meg nem volt boldog vele, mert ő úgy érezte hogy visszahúzza őt, mert állandó lemondás volt a kapcsolatuk, mert a pasi nem viselte volna el, ha ő fizeti ki a síelést 100 %-ban, vagy hogy a lány fizeti az éttermeket, mozikat, operát.