Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
A baj meg szerintem azzal van, hogy a HERCEG-et várjátok, márpedig a monarchia intézménye MAgyarországon már megszűnt.
Kedves Topikindító!
Ha nem írtad volna, hogy 36 vagy, komolyan azt hinném, h TE vagy ÉN.... (bár csak 2-vel vagyok fiatalabb)
Tökéletesen leírtad az állapotunkat, sokunk állapotát, sajnos.
Ugyanakkor a "légyjólmagaddal ésakkormajdjönaHerceg" , amit alegtöbben hangsúlyoznak, szvsz egy emeletes b@romság.
Ui. aki olyan állapotban van, mint mi, az ÉPP AZÉRT van olyan állapotban, MERT megtaposta az élet, vagy épp csak elmegy mellette... ÉS amíg ilyen állapotban van, az látszik rajta, TEHÁT nem is fogja senki keresni a társaságát - ennyi
ezt úgy hívják, h ördögi kör avagy a saját farkába harapó kígyó esete...
mindenesetre nekem az teccett eddig a legjobban, hogy találj magadnak hobbit, fordíts időt arra amit szeretsz...
imádok otthon tenni-venni, horgolni, kertészkedni, olvasni.... namármost felettébb valószínű, h ezek űzése közben fog csengetni a Herceg....
Okosat mondani nem tudok, sajnos, de 100% megértelek és együttérzek veled
Off
Nem vagyunk egyek. O sokkal okosabb es tajekozottabb nagyon sok teren mint en. Helyzetfelismerese is gyorsabb. Tobb ezer km valaszt el bennunket egymastol. Meg, az eletben nem talakoztunk.
Szeretem Csuhi sokretuseget , tajekozottsagat, humorerzeket,
valasztekossagat.
Ugy velem a dolgok helyes megitelesehez erre van szukseg. Gyakorta mondtam Neki: az NLC nem a Te celcsoportodnak szol, "andromeda kodrol csak azzal lehet beszelni/vitazni,
akik tudjak is, hogy mi az andromedakod.
Kulonben az egesz pusztaba kialtott szo.
Sőt el kell ismernem, nála igazán a húzóerő az az volt, hogy nem átlagos, hanem rendkívüli, és ez szerintem nagyon ritka. Élvezni akartam ennek az örömeit, és én valóban úgy éltem meg hogy ez nekem tesz jót, ettől én voltam boldog, ez nekem adott, ez nekem volt az ajándék!! Szerintem ő ezen nagyon elcsodálkozott és egyáltalán nem számított rá, hogy egy nő lesz az, aki kvázi majd használni szeretné őt. És ez annyira összezavarta, hogy azóta is egyre többet és többet akar.
Vannak olyanok akik a " SZEGENY EN"szerepben tetszelegnek meg akkor is amikor a kornyezetuk mar tudja, hogy ilyenek.
Na az ilyen estekben nem a dedelgetes a celravezeto modszer.
Nekem már van gyerekem, így a közös élet nem annyira létfontosságú számomra. Én szeretek szabad lenni, és az idő nagy részében magam eldönteni, hogy mit és hogy akarok csinálni.
Ja, sikerült ezt már így elfogadni, bár nem könnyű szakítani a konvenciókkal, viszont néha érdemes, ha olyan valakiről van szó, akivel tényleg tudunk adni egymásnak dolgokat. Már úgy lelkileg, persze. Ő viszolyog az együttélés gondolatától, nekem meg mindegy.
Értem, amit írsz és teljesen egyetértek.
Igen, minden kapcsolat, szerelem, igazi szeretet ebbôl áll – hogy azért vagyunk együtt a másikkal, mert jól érezzük magunkat vele, mert szeretjük, érte, önmagáért és az kell nekünk, amit ô és pont ô tud adni.
Nem azért, mert már 36 évesek vagyunk, nem azért mert vele akarjuk megoldani a problémáinkat, nem azért, mert félünk az egyedülléttôl, nem azért, mert használni akarjuk a saját céljainkra és aztán csalódottak vagyunk, mert nem olyan, mint amilyennek szerintünk lennie kellene vagy mégse oldotta meg életünk nagy kérdéseit…
Dehogy, nekem nincsenek ilyen elvárásaim, hogy lakás kocsi, drága cuccok. Egészen más típus vagyok, ráadásul ezek nekem sincsenek meg, mástól sem várhatom el, hogy alám tolja a "jó életet".
Emberileg vannak elvárásaim, de sztem semmi extra nincs bennük: intelligencia, humor, tartás, lehessen rá számítani, stb.stb. Amit a nők ált. elvárnak egy férfitól. Nem hiszem, hogy ez olyan nagyon sok lenne!
eggyet kell értenem veled én vagyok az élő példa arra hogy társaságban is lehetünk magányosak.férjnél vagyok,van 2 gyönyörü fiam mégsem vagyok boldog. ha a gyerekeimre gondolok nem, is akarhatnék szebbet jobbat náluk de a férjrm már nem szeret én sem szeretem őt nem vagyunk boldogok!nem élünk egyedül de külön kölön nagyon magányosak vagyunk mindketten. talán éppen ezért nem váltunk még el.
ugyhogy igen a házasság éa gyerekek sem jelentenek garanciát arra hogy ne érezd magad magányosnak.
Értem.
És az nem létezik, hogy túl nagyok az elvárásaid?
Az én unokahúgom 32 éves. Ő korosztályt nézve a 35- 40-ig életkorú pasikat nézni.
De ha belegondolunk kik vannak ebbe? Nős csaló hazugok. :-(. Anyuka pici kedvencei akik nem véletlen vannak egyedül , és az elvállt -lehet kifacsart -férfiak.
Na már most a lány elvárásai hogy minimum az ami neki van. Tehát saját lakás, kocsi, évente nyaralás síelés, diplomák stb. Most ezt egy elvállt, gyerektartást fizető pasi ma magyarországon nem igen tudja nyújtani.
Ja és akinek van már 1- 2- 3 gyereke, az nagyon nem bizti, hogy egy másik nőtől is akar. Hiszen egy gyerek nagy szeretet, törödést , időt, anyagi ráfordítást jelent.
Ez csak az első találkozásig van így. Lehet h sokan írnak bármit, az első találkozáskor úgyis nem minden, de sokminden kiderül. Ha 20 kilóval több, ha 10 évvel öregebb. De vannak olyan megoldások is..pl. iwiw ismerkedője, ahol kölcsönös tetszés esetén, egyből az adatlapját látják egymásnak. Ott már valós név, kor, baráti kör szerepel.
Vagy vannak azok a például társkeresők által indított fizetős randik - 7 perces villámrandi 7 emberrel, vagy főzőrandik, lakatpartik, stb. ahol csak azért hogy odamenj többezer forintot fizetsz..ezekre jobbára már azok fizetnek akik tényleg komolyan gondolják.
nézd, mindent nem lehetk iküszöbölni, de a semminél - vagy egy
buszon, boltban való ismerkedésnél sztem jobb.
Egy csinos arc sokszor kevesebb, mint hinnék sokan. Ha egy nő szép arcú, de unalmas, egysíkú, rossz természetű, akkor nagyon meg lehet őket is unni.
Ha nem a te arcod a legszebb, ne csüggedj, legtöbb embernek sem kifejezetten szép az arca, csak átlagos. Az erősségeidet vedd elő. És ne add magad hálásan oda senkinek, akkor sem, ha szerelmesnek érzed magad. (és ne fejtsd ki, hogy jaj, ez halálkomoly részemről, el ne rontsam, mert ahogy végigmondod, épp akkor rontod el.)
Legyél kedves, érző, nyitott, és hidd el, hogy értékes vagy. Senkinél sem vagy értéktelenebb. Van, amiben jobb vagy sokaknál. Magaddal ki kell békülnöd, a női büszkeségedet egy egészséges szinten fontos tartanod, és ha kedves vagy, jópofa, érző, segítő, ápolt stb.-nem létezik, hogy ez ne jöjjön be . Nem rövidtávon, de nem is ez a célod. (azt viszont, hogy komoly kapcsolatot akarsz feltétlenül találni egyre gyorsabban- soha ne mondd el, ne is utalj rá. Ez olyan szabály, amit vagy betart egy nő, vagy elűzi a bátor hímet)
Szóval légy olyan, amilyen vagy, szeresd minden jó részedet. Sugározd magadból, hogy nem vagy bizonytalan, depis, könnyen kiüthető. Nem kell komoly céllal indulni. Kicsit hagyd történni a dolgokat a saját szabályaidat betartva. Meg betartatva. Hogy mennyire lát valaki szépnek- az 90%-ban a döntéseden múlik. 10% az, ami csak úgy van.
Lehet azt tanácsolni valakinek, hogy ne vágyjon arra, amire vágyik, de ez szerintem csak szócséplés.
Megjegyezném még: hogy nem minden férfi aberrált és nem minden férfi menekül a kötöttségek elől.
Vannak olyan férfiak, akik pont elköteleződésre, családra vágynak.
Nem gondolnám, hogy az a praktikus, ha valaki megpróbálja elhitetni magáról, hogy ő mennyire laza és mennyire nem vágyik elköteleződni, miközben valójában csak arra vágyik.
Sokkal egyenesebb, tisztább dolog kivárni azt, amíg olyasvalakivel hoz össze a sors, akivel hasonlók az elképzeléseitek.