Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Nem vagy lekesve semmirol. Csak nezd meg, hany 40, 43 evesen elsot, stb topik van. En is 35-36 evesen talaltam meg a paromat es lett csaladom.
Most valami mas van neked megirva: mi az amit nagyon szeretnel, es sosem volt ra idod? Gondolkozz el rajta! Pl tobb idot tolteni egyutt a baratnokkel, kezimunkazni, kerteszkedni, suliba jarni...Ha megtalalod azt, ami boldogga tesz, akkor megleled a tarsadat is.
Eloszor is : nem szolt be .
Jobb tanacsot adott , mint az itt felsorakoztatott : "en ezt gondolom a szerelemrol " , "velem ez meg az " , "jaj de sajnallak" hozzaszolasok.
Ot szoktam olvasni .
Nagyon szeretem wineguyt .
Sosem mond hulyeseget .
En egy nagyon egyszeru dolgot ajanlok a topiknyitonak : ne legyen gonosz . Ugye lattad a rusnya karomkodast "csipobol" , csak azert , mert nem ertett valamit ?
Olyat mar hallottam , hogy de csunya a Pista felesege , a Mancika , de arany szive van es kedves-mosolygos , szeretjuk , de sohasem hallottam , hogy a Pista elvett volna egy gonosz , piszkosszaju csunya holgyet...
Ha mar a szepseg elkerulte a bolcsojet , kupalja ki a tobbi erenyt : legyen eszes , kedves , jo , nemes leku stb...
nemnemnemnemnem
nem összefeküdni bárkivel!!
De szimplán jól érezni magát, elfogadni azt, amit egy nem feltétlen örök esküre alapozó kapcsolat a kezdetben ad, nem rágörcsölni, nem tervezni (és itt most nem arról van szó, hogy pont az ellenkezőjét mondja közben meg görcsösen kapaszkodva lesi mikor csörög a másik) ...hanem az a tudat, hogy nincs feltétlen szükségem másra, jól érzem magam attól, amit nekem okoz ez és pont ennyit akarok -
ez egy olyan magabiztosságot, sőt semmihez se fogható élményt és örömöt ad, amin a legtöbb férfi nagyon elcsodálkozik és jobban tapadnak mint ahogy azt álmaiban képzelné.
Ha ezo-hoz nyúltál bármelyik férfi/ esetében is akik az életedben voltak. Azt meg kell szakítani. Mert addig az életedben ezen a téren változás nem lesz.
Egyértelműek a jelek amik rajtad vannak és le is jön rólad.
Nekem semmit nem kell mondanod, de igen gondolkodj el rajta.
Hány éves vagy? Hogy bírod???
A vicc egyébként, hogy én tök pozitív voltam. Sikerült változtatni a külső megjelenésemen, jó irányba, ez adott egy hatalmas nagy lökést! Kinyílt a világ, egyre több bókot kaptam férfiaktól, ami tök jó dolog. De most, most beledöngöltek a földbe rendesen, és nem találom a kiutat. Saját magamban veszítem el a hitet lassan.
Gyerek kérdésben, én biztos vágynék gyerekre is, bár ilyen öregen már aligha lehet. Oké tudom a Fehér Anna 52 évesen bevállalta, de ő ugye nem a nulláról indult, volt társa hozzá. Teljesen egyedül akkor vállalnék gyreket, ha lenne egy biztos egzisztenciám, és nem hónapról hónapra élnék, mint most. Meg egyébként is, én elsősorban nem gyerekre vágyom. Az akkor jönne (ismerve magamat) ha egy stabil kapcsolatban élnék.
Ti ketten egyek vagytok?
Ha wineguy megjeleik valahol és beszól valakinek, te azonnal oda rohansz, hogy elmagyarázd, milyen szuper is ő.
Ez már szinte rendszeres.
Ez is olyan izé... mintha a szerelem korfüggô lenne.
Miért kéne huszonéves embernek kettônél többször szerelmesnek lennie? Igazi szerelembôl max. jó ha egy-kettô jut egy embernek.
Szerintem a szerelem az egy nagyon ritka madár... kell hozzá bizonyos fokú érettség.
Ahová a többség nem is jut el, mert elôbb gyorsan férjhez megy, nehogy egyedül maradjon meg a család is ezt várja el tôle.
„Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok“
Igen, így van. Nemcsak ennyi idôsen. Bármikor, bárkinek kell számolnia ezzel.
A szerelem, a kapcsolat, a házasság nem életbiztosítás.
Amúgy meg ez az egyedül… na miért, azt hiszed, hogy nagyon sok családos ember nincs egyedül? Egyedül lenni annyit jelent, hogy nem vagyunk békében önmagunkkal. És rengeteg háromgyerekes anyukát láttam, aki ilyen értelemben egyedül volt és az igazán nem segített rajta, hogy napi szinten rohanás volt az élete, mert a gyerekeket el kell látni.
Megkockáztatnám, hogy rengetegen egyedül vannak. Csak kipipálták a teljesítendô feladatokat (házasság, család, gyerek) aztán kifelé nem látszik annyira az üresség.
Tartósan senki / semi nem fog boldoggá tenni, ha nem vagy önmagaddal kibékülve.
A szerelem…. Az meg más. Azt nem lehet elvárni, nem lehet rá számítani és megkockáztatnám, hogy az ún. kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet sem elsôsorban a szenvedélyes szerelemre épül.
Úgy, hogy megtapasztaltam, milyen rossz kapcsolatban élni és mindent megtenni érte, hogy jó legyen, de hiába. Sok erő kellett ahhoz, hogy "feladjam" és egy életre megtanultam, hogy van, ami rosszabb az egyedüllétnél. Egyébként nagyon önálló vagyok, nagyon ritka, hogy pl. unatkoznék, egyedül is simán elmegyek bárhova és jól érzem magam. Szerencsém is van, mert nem vagyok rászorulva senkire és - az igazi társ hiányától eltekintve - nagyon elégedett vagyok az életemmel és a körülményeimmel.
És még egy: valaha úgy gondoltam, hagyományos családban élek majd, de mégsem vágyok ellenállhatatlanul gyerekre.
Mindezek miatt már nem érzem, hogy tragédia, ha nincs "igazi":) (Tudom, morbid, de ahhoz tudnám hasonlítani, hogy valakinek láb nem jut:P - bocs!!)
10 év alatt kétszer voltál szerelmes???? :-O de hát hogy, meg miért- hisz akkor 26 éves voltál?
Ennyire ingerszegény életed volt, kis mizantróp életet éltél?
Ha igen, akkor változtass ezen. Fordulj a világ felé, az élet felé.
Nekem tök fura ez a két szerelem.Mert jó hogy az ember lánya nem esik lépten-nyomom szerelembe, de azért emberekkel való találkozás stb által azért sok esélyes megfordulhatott az elmúlt 10 évben körülötted, vagy csak te nem vetted észre?
Azok amiket elmesélsz nekem azt mondja saját magaddal nem vagy "rendben".
Egyetértek azokkal akik azt mondták,elöbb magadat tedd rendbe főleg lelkileg.(a többi jön magától,ha ez a rész rendben)
Én úgy sejtem hogy sok "szönyeg alá söpört" lelki sérülésed,élményed lehet,ami bár nem látványos de az eredménye látszik az életeden.
Én úgy gondolom minden a kisugárzáson múlik.
És ezalatt értem azt is,hogy mi az amit a férfiak rajtad érzékelnek,ami belőled árad ?
Mert ők "csak" arra reagálnak.
Vagyis számomra inkább az a kérdés,miért ilyen férfiak lépnek be az életedbe?
Reagálnak a benned lévő dolgokra (ez nem egy tudatos folyamat,tudattalan "játék" ez),és ez az eredmény.
Én azt mondom (nem vagyok "guru"meg csodaakárki stb...csak jelzem mielött offolok billoggal jönnnének)
hogy neked elsődlegesen komoly önmagadon való "munka" lenne a legfontosabb,mindenképpen segítséggel.
(ajánlani tudok neked pár embert ha kéred,de csak priviben)
:-)
Szóval azért összefeküdni bárkivel, mert úgy majd valamelyik biztosan komolyan vesz, szvsz marhaság, de még mekkora!
Igen tényleg sokan vannak, de a topik indító szavaiból is azt szűrtem le hogy körülötte is fogynak a független férfiak. Sajnos valaki írta, ilyen korban már ésszel kell szerelmesnek lenni, ami ugye nem könnyű.
De pont ennyire gondolom hogy a gyerek sem megoldás, az ember bár magának szül de mégis nagyon nehéz egyedül felnevelni.
OMFG=Oh My Fucking God!
Ha a lelked ilyen szutykos , az ki van irva az arcodra .
Valahol ez is a problemad egy resze.
Ne azt mondd , hogy hulyeseg ami irva van : a legertelmesebb itteni forumozot hulyezed le .
Mondjad azt , hogy nem erted , mit irt wineguy .
Ha igy irod , akkor elmagyarazza . Es abbol tanulhatsz .
Hát tudod, pontosan ez történt velem nemrégiben. Rámmozdult egy "hím" ahogy te mondtad... ismerős, haver. A viágon _semmit_ nem tettem érte, ő tepert utánam, nekem jólesett, történt ami történt, és most meg le vagyok általa nagyívben sz.rva, és azt is tudom, hogy konkrétan miért, de ez már nem ebbe a topikba tartozik. A lényeg, hogy távolról sem akaszkodtam rá, nem hívtam fel, nem kerestem, ezt mind ő tette meg, magától. Nem vagyok hülye, nagyon utálnám magam, ha ráakaszkodnék bárkire is, ez egyébként sem szokásom. Egyszerűen csak, kihasznált és eldobott.
Namostakkor, ki a hülye, én vagy te? :(
Sztem nem egoizmus a vágy egy társra.
A részletekből meg süt az elkeseredettség, ilyenkor az ember hajlamos túlzásokba esni - szóval nem okvetlenül kell leírni atopiknyitót szvsz...
Az ösztön Neked a szaporodás, másnak meg más.
Aki párkapcsolatra vágyik annak egy gyerek nem fogja pótolni a hiányt.
Én hiszek abban, hogy minden zsák megtalálja a foltját, ki előbb, ki utóbb, csak nyitottnak kell lenni és semmit nem szabad erőltetni.
Az összes IGAZÁN jó dolog, ami történik velünk, mind MAGÁTÓL történik, nem kell tennünk érte, jön úgyis, mert meg van irva - elkerülni sem lehet.
De az biztos, hogy nem mindenkinek a család/gyerek az életfeladata. Hogy mi az, neked kell megtalálnod, a sors erre isigyekszik majd rávezetni, csak figyelj.