Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Vágom mit írsz, tudod én szűz vagyok, igaz orálisan már elégítettek ki,ha lehet ezt annak hívni. Nem szégyellem,ez az én bilétám vagy akár a dávid szobrom.
Tehát létezik aki örökre egyedül marad, sokszor megcsillan egy fénysugár előttem is de mire odaérek tovaszáll. A mostani világ elég keszekusza és ahogy látom magam körül az érzelmek önmagukban vagy egyáltalán semmit érők. Jobb egyedül mint egy hazug kapcsolatban....szerintem!
Fel a fejjel!!!
Jó a moderáció. A kicsit (tényleg kicsit) sértő hsz-t törlik, a nyílt hirdetés meg itt díszeleg.
Helyes!! :)
Szólj, ha sikerült egy nekem való nőt összeraknod! :D :D
Számomra ez triviális:
Nőt találni = Rendes nőt találni, aki illik hozzád ÉS őt megtartani
Tehát ez már nagyobb kunszt, akkor nincs vita köztünk :D
Persze ideális párt találni tényleg viszonylag sok idő. :)
És valszeg nem első 1-2 nekifutás.
Ez igaz. Tény.
Bigbob, mondjuk valahol értelek, de...
Szóval nekem is vannak olyan ismerőseim, akik gyártják a csajozási elméleteket (néha évente homlokegyenest ellentmondó teóriákat), kb. stratégiai elemzést végeznek, mérlegelnek...
És ennek a végeredménye nagyjából a nagy nulla.
Szóval ismerek olyanokat, akik állandóan ezt csinálják.
De ez tök meddő. Ez köbö agyalgásra jó.
Tetszik valaki, el kell hívni randira kettesben, és ha elfogadja a meghívást, akkor udvarolni neki.
(Persze, 1001 másik verzió is létezik. Ld. bulik stb.
De szerintem ez a verzió a legnyerőbb.)
Ha meg nem fogadja el valamiért, akkor békén hagyni és keresni valaki mást. (szóval nem nyerő csesztetni valakit)
És vagy bejön vagy nem.
De nem veszítesz egy randira hívással semmit. Max visszautasítanak. ÉS?
Akkor nem illettetek össze és ennyi.
Az "elméleti csajozás" nem vitt még előre senkit.
Azért az udvarlás stb. nem atomfizika.
Nőt találni egyáltalán nem egy nehéz feladat. Szerintem kicsit ez túl lett dimenzionálva.
Rendes nőt találni, aki illik hozzád ÉS őt megtartani (!), az a nagyobb kunszt.
Azért ne add fel! Legközelebb korábban kell a buliba érkezni!
Nekem mar volt olyan,hogy lementunk a haverjaimmal egy helyre bulizni ,bementem, korbeneztem. Aztan a legjobb csajhoz odamentem - ahogy kell ,tudod, ki ha en nem
...
Dumaltunk, tancoltunk ment a flort italozas...
Kisvartatva pedig azt mondja a csaj: Bocs,jo fej vagy ,tetszel is,de most mar mennem kell ,mert "ki vagyok fizetve"....
Tessek?
Hat az a srac mar kifizetett egesz ejszakara es intett,hogy menjek.
Tökéletesen egyetértek a második résszel. De azért, mégiscsak van talán az a nagyon durva, robbanásközeli állapot, amikor valaki annyira beragadt a kátyúba, hogy mégis jobb, ha elmegy egy ilyen csajhoz. Legalább, hogy lássa, hogy minden feltételezés ellenére még működik :) De, könnyen lehet, hogy rosszul gondolom, és tényleg csak a csajozógépeknek való ez.
"Csak abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítottam."
A társas dolgok nem olyanok, mint a fizika törvényei. Nem kiszámolhatóak statisztikailag. Nincs 2 egyforma ember, egyforma reakciókkal.
Az emberi psziché sokkal bonyolultabb, minthogy számszerűsíteni lehetne. (a társadalomtudományok nem egzakt tudományok... egyes természettudósok szerint pejoratívan kb. "cargo cult science"-k, szóval inkább valamiféle hitvallások)
--------------
Ha meg nem a statisztikáról van szó.
Szerintem ha valaki prostihoz fordul, azzal magát alázza meg.
Szóval... Ok, kielégül az illetőnek az a vágya, hogy szexelt.
Viszont a többség, akit hallottam, iszonyatosan szégyelli is, hogy neki csak így jött össze.
Nem feltétlen pozitív hatású az önbizalomra nézve. (ha valaki nem egy csajozógép)
Ezért nem gondolom akkora nagy ötletnek.