Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Akkorhát, pusztán statisztikai okfejtésként, azt sem írhatnám le, hogy a legtöbb embernek van foga?
Pedig szerintem ez is igaz, mégha ezzel a kisbabákat, és a protéziseseket diszkriminálom is csúnyán...
Szerintem akkormár inkább arról beszéljünk, amit írtam, de ilyen lózungokkal kötekedjünk.
Szerintem az általánosítások mindig sántítanak. Mert a valóságban nincs olyan, hogy nők többsége, férfiak többsége stb. Egyének vannak, és így van 7,1 milliárd egyedi személyiség.
Érdemes elolvasni Maslowtól A lét pszichológiája felé c. művet. (A közgazdászok sikeresen elferdítették az egészet, hogy a fogyasztói társadalmat ideologizálja az elmélet. Miközben a lét pszichológiája, filozófiája a mű gerince -élet értelme stb.-, és elég emelkedett. Teljesen más a piramis értelme is, mint amit pl. Közgázon tanítanak.)
Szóval nincs azzal gond, hogy neked az életed értelme a fiziológiai szükségleteid kielégítése. Össz ezzel egy 1 éves gyerek érzelmi szintjére helyezed magad.
Pontosan a "piramisod" szerint.
"Arra meg nem válaszoltál, hogy szex nélkül boldog és elégedett lennél-e. " Ez szerintem a legtöbb férfi számára értelmetlen kérdés. Ha az utolsó nő is visszautasítaná, akkor azonnal következnek a fizetősek. Ezért olyan nagy biznisz az.
Majd, ha összeszedem a lustaságomat egyszer, akkor én is megpróbálok a "legtöbb férfi" kategóriába tartozni.
Akkor vegyük először a szerelmet. Te is tudsz szerelmes lenni (nem utasítod el), de míg a nők valami tökéletes hülyeséget képzelnek erről, addig te nem. Gratulálok!
A párkapcsolat szerinted nyűg (olvass vissza esetleg), de ha mégsem, akkor én kérek elnézést!
Arra meg nem válaszoltál, hogy szex nélkül boldog és elégedett lennél-e.
"Te a párkapcsolatot és a szerelmet elutasítod."
Ki mondta? Tenymegallapitottam, nem hormongozosen vagy romantikus mesek alapjan irtam a hozzaszolast.
A szexnek "kicsit" mashol van a helye a maslowi piramisban,mint a konyvek-magazinok alapjan arbandozo anyukak ,Romana/Julia/Tiffany hasabjairol vett kepzelgeseinek.
Aztan,ha meg nem "teljesul be" a kitalalt szerelem azzal a kiszemelt zold szemu jokepu urral ,az igen romantikus kornyezetben a kandallo elott, mar egybol nyavognak, hogy bizony ok maganyosak. Hat en meg maganrepulorol almodozom,de nem feszit annyira az abrand, hogy minden nap rosszulerezzem magam amiatt,ha nem teljesul ez az ohajom.
"normalis allapotban az ember legyen kiegyensulyozott, maximalisan boldog,elegedett - es ne fanyalogjon a szerelem utan, ne erezze annak hianyat, ne erezze a fajo elvonasi tuneteket, mert az nem jo."
Te a párkapcsolatot és a szerelmet elutasítod. Oké. És ha valaki azt mondaná, hogy ne szexelj? "kiegyensulyozott, maximalisan boldog,elegedett" lennél?
Gondolkozzunk logikusan, jó?
Tehát lehet szexelni, szerelmesnek lenni, párkapcsolatban élni (külön vagy együtt).
Akinek szexpartner kell: szexeljen.
Aki szerelmes akar lenni: keresse a szerelmet.
Aki párkapcsolatot szeretne: keresse a társát.
Nem mindenkinek kell szexelni, nem mindenkinek kell szerelmesnek lenni és nem, nem mindenkinek kell párkapcsolat (neked nyilván nem kell).
" lehet különböző pótcselekvéseket csinálni, sportolni, gyereket nevelni, kutyát tartani, kábítózni, vagy bármi,"
Nem, pont azt mondom ez az eletszeru. Kutyatartas kabitozas stb. Nem az kulonleges allapot,ami mellett elfelejted a napi nemtommiket.
Az,hogy az ember tarsas leny pedig egy szelesebb korben ertelmezett mondas. Szocialis ertelemben kell ezt erteni, vagyis,ha nincsenek kollegaid,barataid,bortoncella tarsaid,akkor az komforterzet csokkeneshez majd leepuleshez stbstb vezet.
Lasd ausztral fegyintezetekben vegzett pszichologiai kiserletek. Ott regen teljes elzarassal buntettek a kemenybunozoket. Senki nem szolt hozzajuk, de meg embert sem lattak - meg is hulyultek,becsavarodtak egy ido utan. Ezt jelenti az,hogy az ember tarsas leny,nem parkapcsolatokra ertendo.
(annak mondjuk valoban van pszichologiai vonzata is,ha soha nem ernek hozza egy emberhez)
"Jó nem minden percben, de hetente 1x azért csakcsak hiányoni fog egy ölelés... "
Hat attol fugg mit ertesz oleles alatt? Szexet? Azt elhiszem,hogy hianyzik heti legalabb 1x
, viszont attol tartok te itt a maganyra, maganyossag erzesere gondolsz.
A kovetkezo hsz-edben irtad is,hogy kell egy no egy egesz eletre.
Pont azt irtam,hogy sztem ez termeszetellenes. Folyton a nyakadon van, akkor is menni kell,ha nincs kedved es a tobbi. Tehat ennek,marmint a parkapcsolatnak is rohadt nagy hatranya van.
Szoval en erre a (felteteleztem) te altalad felvetett maganyossag erzesere mondtam,hogy ez egy ilyen krealmany (agyszulemeny), hogy majd a parkapcsolat mindent megold, elhozza a boldogsagot stb.
Max a szerelem az,ami kiszakit a mindennapokbol,az az,amiatt elhiszi az ember,hogy orokke fog elni, fiatal, minden sikerul neki stb. De arrol,marmint a szerelemrol tudjuk,hogy egy kulonleges allapot. Kemiai osszetevoi vannak,mondhatni konstans drogos allapot :) , elmebeteg allapot:),finomabban mondva nem normalis allapot.
Tehat en azt mondom,hogy normalis allapotban az ember legyen kiegyensulyozott, maximalisan boldog,elegedett - es ne fanyalogjon a szerelem utan, ne erezze annak hianyat, ne erezze a fajo elvonasi tuneteket, mert az nem jo.
ez sokunkkal van így. Bbob, ha elnézem az ismerőseim, 30 alatt pl a legtöbbnek eszébe se jutott pasiként a tartós kapcsolat.. aztán kezdtek egyáltalán máshogy nézni a nőkre. Innentől van akinek sikerül 30 évesen megtalálni a magához valót, van akinek csak 45... hát az már lutri. Ha egészséges vagy, és hosszúéltű, semmi gond evvel ;)
"Még ha egy elbaszott feminista, felvilágosult frigid tyúkról is van szó,"
Huh, de jó elemeznivalót adnál egy pszichológusnak. (Bár az alliteráció szép.)
Egy kis olvasnivaló:
http://www.lafemme.hu/eletmod/405_ki_szamit_feministanak
Azért ez több mint kényelmesség. Együtt lenni valakivel, akivel nem azt nézem, hogy na ez akkor még nekem megéri-e, vagy inkább szakítsak, vagy majd jövőhéten... Ezt hívnák hűségnek, és azért ez egy elég szép emberi tulajdonság.
Mondjuk fura, én huszonévesen még egyáltalán nem tudtam azt elképzelni, hogy valakivel (bármilyen szuper tökéletes is) egy teljes életet le tudjak élni. Ma már el tudom képzelni, sőt, hiányzik is.
De azért egy idő után csak kényelmesebb leragadni egy partnernél... akivel azért tudja tervezni az életet is egy ember: pl. ha tudja magáról valaki, hogy utazni szeretne, akkor nyilván olyan társat választ, aki ebben partner. Vagy ha mondjuk vállalkozása van, akkor minimum olyasvalaki kell, aki tolerálja a furcsa időbeosztást, egyebeket.
Ezzel teljesen egyetértek.
Csak nem tettem hozzá, hogy az évekig (=érzésre, örökké) egyedüllétet tartom abnormálisnak. Nem mondja má nekem senki, hogy ez rendben van, jó lehet különböző pótcselekvéseket csinálni, sportolni, gyereket nevelni, kutyát tartani, kábítózni, vagy bármi, de ettől a lényeg ott mélyen hiányozni fog. Nem hiszem, hogy nem. Még ha egy elbaszott feminista, felvilágosult frigid tyúkról is van szó, azért, néha csak gondolni fog rá. Jó nem minden percben, de hetente 1x azért csakcsak hiányoni fog egy ölelés... Persze mindenhez hozzá lehet szokni.
igazad lehet . ;)
:)))))
tul foldhozragadtan gondolkodtam par(osodas) kerdesben :)
Szívesen tiltakoznék, de ebben van valami.
Szaporodási kényszerről nem volt szó.
Lehet, hogy Bob a világhódító terveit szeretné társasan kivitelezni... :PP
Vagy nem bír meginni egy üveg bort egyedül naplementekor...
basszus bbob! hat igy kell megtudnom hogy lelkileg elferdult vagyok?? :o :)) legalabbis az elmeleted szerint...
szerintem pont ettol is vagyunk emberek, hogy nem feltetlen twrhel minket a szaporodasi kenyszer. es bizony total onazonos lehet valaki egyedul is. parkapcsolat nrlkul.
Viszont azt se felejtsd, hogy az ember nem az az allatfajta,amelyik orokre valaszt tarsat es csak egyetlen egyszer.
Tul komolyan veszed ezt a tarskeresosdit es sajat magadnak okozol frusztraciot ha egy ismeretsegbol nem az lesz,amit te elore kigondoltal. :)
Egyebkent pedig az egyedullet is lehet jo - nyilvan nem az orokke egyedul - , de hidd el a forditottja sem mindig kellemes. Neha egy tarsas kapcsolat is lehet nagyon terhes.
Sztem az emberek parkapcs szempontbol olyanok ,mint a macskak. Ha bent vannak,akkor ki akarnak menni, ha kint vannak akkor meg be:)
Neeem, én már ennél jobban nem lehetnék elkeseredve :D
Szvsz, az az ember aki szerint az egyedüllét nem ad okot az elkeseredésre, és hogy az egy jó, normális állapot, az szimpán el van ferdülve lelkileg. Az embert nem magányra teremtették. Ennyi.
Semmit nem adok elő komolyan, csak ahogy van. És ötletelni nyugodtan lehet, csak tod... én se azért jöttem ide, hogy bántsalak téged. Ezt kérlek vedd figyelembe.
Nekem úgy tűnt, te vagy jobban elkeseredve párkapcsolat ügyileg, de akkor ötleteljen más neked, hisz úgyis csak elmélkedsz (csak akkor ne adnád elő ennyire komolyan)!
Á, hagyd, hadd vergődjön, engem nem zavar
A múltkor még büszke volt rá, hogy neki van valakije.... Lehet ő is megtalálta azt a bizonyos "idiótát" (vagy jelen esetben nem is kell az idézőjel??)...
ah, nem hiszem hogy lucifer barki pasijat elvette volna valaha. ;) valami mas lesz hnoraval a szappanoperajuk fo fonala.
de lathatolag egyik elvan a jelentkezessel, masik a tagadassal :)
lucifer bocs.. multkor tenyleg csak felnevettem azon amit irtal. de orulok hogy mostmar veled egyutt egy emberrel tobb van aki hisz abban hogy csak elni kell nem masokra nyomulni ;)
es ezekszerint megse off ha valaki azt irja hogy hagyni kell, es majd megtortenik. (vagy nem. )