Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Én mindent figyelek.
Kivéve, amikor látni sem akarok senkit. Olyankor csukott szemmel közlekedem. Bot nélkül.
Ilyen elektromos kerekesszéket nem láttál még? Mifelénk ilyennel randalíroznak... azért tudom, mert szeretnek parkokban összegyűlni, amerre én is megfordulok néha...
Kidobott az ágy, most már késő. :)
Böngészgetek kicsit... mindjárt kész a tea...
Ha tudnád, milyen szuper járgányokkal szaladgálnak manapság a mozgássérültek!
Különben is, a harmadik láb a lényeg, mint tudjuk...
aluggyá' csak, hétvége van
Mi ez a koránkelés, fiatalok?!
Ha ezt tudom, kibújok hamarabb a paplan alól...
Vagy nem...
Bbob olyan 40 már nem ?
Attól függ, "mire keres partnert", mert az már túl nagy korkülönbség. Majd tologathatja a tolószékben a kiscsaj nemsokára
Tul fiatalt ne, de 20-23 felett mar barmi johet..
Node a kiralynonek sincs konnyu dolga,az is gurizik,mint az allat!
Nekem nagyon fura, amit mondasz, hogy a személyiségeddel van a baja a lányoknak - mondjuk nem nagyon ismerlek, de nem tűnt fel rajtad semmi kirívó, hogy mondjuk sorozatgyilkos lennél, vagy ilyesmi...
Hol lehet ismerkedni?
Ismerősön keresztül...
Máshol nem nagyon :(
Munkahely gondolom kizárva. Normál esetben.
Esetleg idősebbeknek tartott bulikban (lsd Morrisons Liget).
Túl fiatalt se akarj, csak mondom.
Gondolkodom sokat ezen, de szerintem nem igazán van olyan, amit olyan nagyon rosszul csinálnék. Azt lehet mondani, hogy vagyok valamilyen, ami éppen nem igazán felel meg a nőknek, ennyi, ez lehet.
Az, hogy ezen lehet-e változtatni nem igazán tudom, az ember a mélyebb személyiségét nem hiszem, hogy meg tudja változtatni. Ez van, nem szomorkodom, vagy rinyálok ezen, elfogadtam a helyzetet :) Majd talán lesz valaki aki engem is elfogad ilyennek amilyen vagyok, akkor majd jobb lesz, vagy nem, és akkor marad ilyen.
Tele van a net fiatal lányokkal, igen ezt én is tapasztalom. Csak az a baj, hogy a 90%-uk vagy erősen lelkisérült/nincstúlazexen, vagy szimplán csak (bevallottan!) az önbizalmát növeli a csinimini képei által. Ezekkel sajna nem nagyon lehet mit kezdeni, csak konstatálni, hogy jó, ők nem akarnak ismerkedni. És ez nem csak a 18-25-ös korosztályban játszik, simán 35 körüliekkel is találkozom ilyenekkel.
Nem vagyok nagy méhész, de a méhkasban is valahogy úgy van, hogy igen keveseknek jut kis az, hogy gyereket csinálhassanak a királynőnek. A többiek meg csak güriznek. Valamennyire nálunk is így van ez, mégha az arányok, picit mások is.
Bárhol és sehol:)
Van akinek a véletlen az útjába sodorja a megfelelő embert az orvosi váróban, az uszodában, a 6os villamoson vagy a tescoban nekitolja a kosarát a jövendőbelije.... másnak meg nem:(
Az szívás, ha vki a második csoportba tartozik....mint én is:)
Mostanában bennem is kezd újra felmerülni a címben említett kérdés. Nagyon nem szeretném, ha újra előjönne teljes súlyával, mert abból igen nehéz kikecmeregni. Egyet viszont még mindig szeretnék tudni:
vajon hogyan lehet változtatni? Hol lehet ismerkedni manapság?
Van kedved beszélgetni?
Milyen a pesti élet? ;-)
Törölt felhasználó 960050 üzeni: Köszi kérdésedet. Te hogy vagy?
Szia,
hogy vagy?
Könyved?
A realista is, ha szerelmes, hiszen ezekrol az szep illuziokrol szol a szerelem,nem a gyarlosagrol.
Egyebkent pedig az elso axioma:
https://www.youtube.com/watch?v=tQw-wnFlmFk
Szerintem aki realista az nem.
Orgazmust eleg sokan tudnak okozni (legalabbis nekem) ,de a szerelem , vagy hogy tobb legyen egyszeru vagynal az tok mas dolog.