Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
A "szerelemről" :(avagy inkább arról a feldobott érzésről, amit az elején érezni vélek és szerelemhez vezethetne): sztem az nagyon kellemes.
Enélkül olyan az egész, mint vmi fűszermentes, hideg kaja.
Kipróbáltam azt a verziót is, mikor nem éreztem ilyet az elején, se később. Nem volt az igazi, sokszor lehangolt voltam emiatt.
Engem ez a "lepkés-gyomros" , gyengéd érzés pörget, "éltet".
Bökkenő: semelyik ilyennel induló kapcsolatom nem sikerült néhány hónapnál tovább húzni.
Tudom ám, mi lehet ilyen esetekben a baj.
Kézfogás helyett a farkát kell megfogni nekik.
Akkor te most a Ritával egy call-centerben dolgozol, vagymi?
Fiúk szavazzatok! Szóljak a modiknak, hogy illegális reklám, vagy hagyjuk, hadd érvényesüljenek a csábos kamufotók?
Hello, szep napot neked is!
Miert tehetsz rola ? Ugy erted eleg hazsartos vagy?
Sajnos nehezen megy számomra is az ismerkedés. Sokat csalódtam és bizalmatlan vagyok,viszont már nagyon vágyom egy megértő,kedves társra. Úgy érzem néha .. hogy reménytelen...ilyenkor nagyon elszomorodom. Tudom,én is tehetek róla ..
Konkretan szerinted.
Szerintem meg utalom a kezfogdosast mert olyan,mintha lelancolnak az embert.
Mindenesetre Katanak volt pelda,hogy tok mindegy mit csinal/nem csinal ,mert ha valaki kulonosebb kifogast keres,akkor 1000 ilyet fel lehet sorolni a szakajtasra.
Hát, ez pl. egyértelmű jele annak, hogy nem vagy belé szerelmes. Ennyi.
Akik szerelmesek, azok ha nem is egyfolytában, és nem is feltétlenül kézfogással, de tartanak testi kontaktust.
Ez teljesen általános probléma, ahogy hallom, látom magam körül.
Viszont, amint nem kell neked a másik ezért vagy azért, hirtelen elkezd kaparni gőzerővel! De akkor meg már késő (ha késő). Nem értem, miért kell bántani azt az embert, akinek tetszel, vagy aki neked tetszik. Ez a játszmázás teljesen fárasztó és fölösleges... Észérveket, kifogásolandó dolgokat keresni a másikban, megértés és elfogadás helyett, fel nem foghatom.
en kif utalom,ha a csajom nyilvanosan meg akarja fogni a kezem
tud az menni magatol is,nem esik el. akkor minek fogna a kezem?
Én azt vettem észre, hogy leginkább totál nem függ a vonzóságom sem attól, hogy éppen csinos vagyok-e, sem attól, hogy éppen lelkileg érzem magam kiegyensúlyozottan. Volt, hogy akkor bámultak meg, amikor legszívesebben éppen gyomronszúrtam volna minden embert (már bocsánat az erős kifejezésért, szóval: sz@r napom volt). Idegesít is eléggé, amikor ilyen módon függetlenné válnak tőlem az események.
Mondjuk szerencsére csak attól ütés az ütés sztem, aki tetszik.
Aki elkezd hülyén viselkedni, de nem tetszik, az bármit vartyoghat, lexarom.