Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Kár, h ilyesmi még nem létezik, hogy újrarakják a memóriám - betennének ezt-azt, kivennének mást(mondjuk jó sokat kéne deletelni).
Azért ha vki állandóan-konzekvensen ilyesmiket mond, idegőrlő lehet hallgatni...fordított esetben ráhagynám az illetőre egy idő után.
Persze csak találgattam előbbivel. Olvastam kóros kapcsolattípusokról, ahol az egyik függő, a másik félnek meg az adja az erejét, hogy függnek tőle.
***
Rajtam szerintem amúgy dobna egy jó párkapcsolat. Olyan típusú, ahol a másik nem bacogat, nem akar beletuszkolni a magabiztos, erőtől duzzadó, csábító nő szerepkörbe.
Cserébe viszont én se nem terhelném állandóan a kisebbségi érzéseimmel, próbálnám leszorítani.
Lehet, kóros a viszonyuk, tehát pl. a partnere meg olyan típus, aki mellé kell egy ilyen "gyenge" nő.
Szerintem meg csak szerencse kérdése.
Egy barátnőmnek a világon semmi önbizalma, de tényleg, nem csak külsőleg, de a saját értékeit is folyton megkérdőjelezi, szerinte nm érdemel semmit, a gyereke is jobb anyát érdemel, ő csúnya és haszontalan stb....
És van kapcsolat, és még ez se hozza meg az önbizalmát, néha fáj hallgatni, mennyire semmire tartja magát.
De van olyan is, persze. :)
Meg olyan is, akiről leperegnek a piszkálások.
De akinél az a kettősség fennáll, amit próbáltam leírni talán kicsit zavarosan, annál nehezített a pálya, mert ez a fajta önbizalomhiány elég komolyan befolyásolja a párkapcsolatot. .
Olyan nincs, hogy vki reálisan látja magát?
Én pl tudom, hogy nem indulhatok el az év arca versenyen, de ennek ellenére nincs baj velem, teljesen vállalható az arcom:)
Az alakom a koromhoz és gyerekeim számához képest szinten rendben van, szeretek sportolni de nem a fogyás miatt teszem.
A belsőm, na az amivel elfogult vagyok:))És szerintem az eszem és a szívem is a helyén van.
Összességében egy főnyeremény vagyok:))))Mégis elkerülnek a férfiak:)
+ha erre rájönnek még családi problémák(zavaros viszonyok, veszekedések, stb..) is, aztán ehhez a kettőhöz még jönnek a húszas években sorozatosan elcsesződő párkapcsolati próbálkozások....
Hát, ezt kibogozni, rendbe tenni sztem nehéz.
Sokszor úgy alakul, hogy szép gyerekekből, sőt kamaszokból totál átlagos, sőt csúnya felnőttek lesznek, és fordítva(csúnyusból-- > helyesebb),
de előbbiek kapnak a környezettől az érzékeny időszakban önbizalom tuningot, ami sztem kitart később is, utóbbiak pedig felnőttkorukban kapargathatják vagyis kaparhatnák össze.
Amit én mint "hiba" tetten értem magamnál, és ez sztem többeknél lehet probléma, mert fiúknál is tapasztaltam::
Mondjuk megy a flört, ideig-óráig el is hiszem, hogy éppen akkor jól nézek ki és ezt "ki is sugárzom". Pár órára jól felszívom magam.
Csakhogy ez ingadozik*, nem tudom folyamatosan hozni fejben a "jó nőt".
Aztán van, amikor racionálisan nézve(tükörbe pillantva) tisztában vagyok vele, hogy akkor épp csinos vagyok, és annak is láthat néhány kívülálló, de belül nem érzem át, szóval egyfajta kettősség van bennem.
*Ennek egy súlyosabb esete, amikor valaki megingathatatlanul meg van győződve arról, hogy baj van a külsejével - pl. férfiaknál érzékeltem, hogy full izmosan, kidolgozott testtel véznának látták magukat.
Jelen állás szerint ezt a kettősséget ledolgozhatatlannak érzem:
Felöltözhetek csinosan, festegethetem a hajam, meg rakosgathatom a smukkot a fülembe, de az első 16 évem rossz külsős tapasztalatát nem lehet kiirtani.
Hát, ez a te módszered, vagy a férfiaké.
Szerintem meg nem ez alapján dől el, hogy ki az igazi.
Ugyanis ez a viselkedésnek csak egy eleme(a flörtölési képesség), a személyiség ettől sokkal összetettebb.
Hiába flörtölök jót valakivel, azt igazából sokakkal megtehetem, akár anélkül, hogy érdekelne az illető - tulajdonképpen itt szoktak "beválasztani" a pasik, mert ezt értelmezik úgy, hogy a nő érdeklődik irántuk és csak irántuk. Nos, ez nem így van.
Bár tulajdonképpen a nők is így szoktak beválasztani...
el sem hiszed, hogy ez férfi szemmel nézve is mennyire jó játék.....
Újra és újra összekapni magamat és kitartóan udvarolni.
A nő részéről ilyenkor azt szeretem, ha nem is adja magát könnyen, de küld jeleket, hogy nem is közömbös számára. Ebből tudom, hogy nem egy a sok közül és érdemes.
Mondanám, van olyan típus, aki magának való, de ha ugyanaz az ember másokkal elmegy ide-oda, velem nem, akkor az hagy nekem is agyalnivalót.
***
Pont abból a társaságból hívott egyik férfi ismerős, ne szervezzen-e szülinapot nekem - és ezt tényleg pusztán barátilag, pedig nem kap és nem kért érte semmiféle testi törődést.
minek válasszak valakit, aki egyáltalán nem tetszik jobban
Sztem vannak olyat emberek, akik próbálkoznak, esélyt adnak a dolgoknak, meg vannak, akik- ha nem stimmel minden pöccre -, már ugratnak, és dobják az egészet a kukába.
Igen, ez felfoghatatlan. Csak úgy lehet, hogy valamiylen szinten depriváltak, és mondjuk a szüleik nem vitték őket normális programra, csak otthon vegetálgattak, és egyetlen időtöltés volt... (joystick, számítógép nélkül)
Legalábbis én így képzelem...
Kár, hogy pont nem a társaságból tetszik neked valaki, akkor meg lenne oldva a probléma. :)
Nekem az az érthetetlen, hogy a pasiknak(akikbe "botlom") miért nem jó kirándulni/moziba menni/teázni/napozni/belga sörözni/epret szedni.
Ezeket a barátaimmal is művelem és művelhetem, de elvileg a "szeretett férfival" ugyanolyan jó, ha nem jobb.
Ha a barátaim veszem, és azt, hogy a társaságban vannak fiúk, akik "csak úgy" is élvezik ezeket, pedig nem a csajozásról szólnak, akkor nem lehet kijelenteni, hogy ezek "lányos foglalatosságok".
De az is lehet, hogy nem direkt belekötés, egyszerűen csak ilyen gázos a hapsi, túlagyalja a dolgokat, mint egy nő! Vannak ilyenek manapság - a barátnőm ilyenekkel dumálgatott egy chat-oldalon, aztán jól kidumálta nekem őket. :)
Szóval hisztisek a pasik is, sőt!