Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
OMFG!
Te akkora hülyeségeket tudsz írni, már megbocsás.Ez a topik rólam szól, az én gondomról, az én életemről, így aztán nyilván meglepő, hogy a nyitóban is magamról írtam.
Mindegy, nem vitatkozom veled, mert felesleges, tarts egoista önző baromnak akár. És örülj neki nagyon, hogy nem érted, miről szól ez az egész.
"Saját gondolataink termékei vagyunk."
Addig, amig igy állsz hozzá az élethez, ezt is fogod kapni. Mert megérdemled
Semmivel nem lehet jobban elijeszteni egy férfit, mint azzal, hogy az első néhány randi után már láncolnád magadhoz és a közös életetekről ábrándozol. Légy lazább, menj bele egyéjszakás kapcsolatokba és ne nyomulj arra a szerencsétlen himre, ne üldözd az érzelmeiddel, bird kivárni, mig ő közeledik hozzád önszántából. Nem tudja majd hova tenni, ha az első együttlét után nem keresed, nem hivod, nem irsz neki sms-t. (mert a legtöbb nő pont az ellenkezőjét csinálja)
Mintha rólam írtál volna. Tanácsom nekem sincs, de én is valahogy úgy vagyok vele hogy jönni fog az életemben a változás ha ideje lesz. Csak telnek az évek, és bizony én sem dicsekedhetek semmivel amit most értékként közvetítenek az aktuális kormányban: család, gyerekek és hit a jövőben.
Amit a többiek tanácsoltak: a pozitív hozzáállás sokat segíthet. Keress valami elfoglaltságot, társkereső oldalakon regisztrálj és randevúzz. Igaz ez utóbbiban próbáld meg kikerülni az eleve hülyéket hogy ne legyen csalódás rögtön a randin.
Végre egy sorstárs! :)
Tudod én abba őrülök bele többek közötm, hogy testem és lelkem is (mind a kettő!!) igényelné hogy legyen mellettem valaki. Ezért aztán, ha végre megtetszik valaki, én is csak a jót látom benne, hiába tudom az eszemmel, hogy ezt nem így kéne, a hosszú "éhezés" felülír mindent, és nem tudom ésszel, akarattal irányítani.
Tudom, hogy nem ez az egyetlen értékmérő, de én így nem tudok/ akarok élni. Nagyon régóta gondolkodom azon, hogyan fogadtassam el magammal, hogy egyedül maradok, és hogyan találjam meg az örömet így is az életben, de nem megy... :'( Te ezt hogyan csinálod??
Néhány sorból megítélni egy embert, és lesújtó véleményt formálni róla...
Nem kell ahhoz önzőnek lenni, hogy az ember elkeseredett legyen egy ilyen élethelyzetben.
Tudod, amikor valaki segítséget, tanácsot kér, mert kilátástalannak érzi az életét, akkor nem igazán használ, ha belerúgnak.
Topic inditot nem ismerem, azt sem taglalom soha egy Forumon, hogy a tortenet valos vagy sem,
De itt annyi egoizmusra utalo k/ovetkeztetheto jel van a nyito hsz-ben hogy rettenetes.
Figyelj, csodálatos ha van gyereked, az élet értelme, a legjobb ami történhetett velem, hogy akkor 29 évesen vállaltam. Sose csinálnám másképp, akkor se ha akkor láttam volna előre, hogy utána egyedül kell megküzdenem mindennel. De hidd el, én tudom, hogy a gyerek nem pótolja. Nem tudja pótolni. Ott marad egy lyuk a sok nehézség mellett, és ugyanolyan magányos lesz. Azt akarom ezzel mondani, ha párkapcsolatra vágyik azt nem fogja pótolni egy gyerek. Mint ahogy egy párkapcsolat sem pótolja a gyerek utáni vágyat. Azt kell tisztáznia, ő mit akar. Ha párkapcsolatot, akkor azért kell küzdenie.
Vagy belepusztul.
Miért gondolod azt, hogy a topiknyitónak az a problémája, hogy csak magával törődik?
Miből szűrted le ezt az ítéletet?
Rosszul ertelmeztel azt hiszem.
Tudom, hogy attol nem lesz boldogabb ha masok nehez helyzetevel talakozik,
de ott megtanulhatja ,hogy masok is fontosak legyenek onmagan kivul.
Szerintem először békélj meg magaddal, egyedül is érezd jól magad, ne tragédiának lásd, hogy ha esetleg egyedül kell élned a továbbiakban, és ha ez megtörtént, akkor jönni is fog a pasi. Lehet, hogy közhely, de szerintem ez így működik.
Más kérdés, hogy hogyan csináld? Lehetsz drasztikus, lakás, esetleg országváltás amivel az önbizalmad fog nőni, hogy képes voltál rá vagy haladhatsz apró lépésekben úgy, hogy apránként elfogadod és megszereted magad, egyedül is beülsz egy moziba, étterembe, megleped magad, egyszerűen jólérzed magad egyedül is...
Azt hiszem, hogy Te sem akarnál egy olyan férfit, aki kész csődtömegnek érzi magát, tőlük miért várod el?
Ez már csak rajtad áll...
Sok sikert hozzá, menni fog!
Csak annyit tudok mondani neked, hogy megértelek.
Két hozzád hasonló helyzetben levő közeli barátnőm is van. Látom rajtuk, hogy mennyit szenvednek.
Tanácsot adni nem tudok, sajnos. Szerintem nem is lehet.
Hasonló gondokkal küszködtem én is még jó néhány évvel ezelőtt.
A véletlenen múlt, hogy találkoztam valakivel....
Recept nincs, nem voltam jobb passzban, csak éppen pozitívan viszonyult hozzám az az ember, akivel ma is együtt vagyok.
Ami másoknak negatívum volt a személyiségemben, az számára pozitívumként jelent meg.
Hinni kell, bár Én sem hittem, tényleg csak véletlen volt, vagy csoda...
Nem minden ember lesz boldogabb attól a tudattól, hogy msáoknak még nála is rosszabb.
Sőt!
Nem hiszem, hogy egy ember egyetlen értékmérője, hogy van-e kapcsolata, gyereke, és ha hiányos a leltár, akkor vége a világnak:) Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, sorstársad vagyok, nekem is a párkapcsolatok a gyengeségem, az élet egyéb területein jól elboldogulok. Én voltam már szerelmes többször, igazából túl könnyen az leszek, szinte csak a jót látom meg a másikban kezdetben és a figyelmezető jeleket nem veszem elég komolyan. Viszont odáig már eljutottam, hogy nem vagyok hajlandó utálni magam ezért:)
Illetve úgy élek, hogy azzal is számolok, hogy nem találok olyan társat, akire igazán szükségem lenne. Nem mondom, hogy ezt örömként fogom megélni, de igyekszem találni más dolgokat, amik jók lehetnek az életben:)
Szerintem az ilyen beragadt élethelyzetekben csak egy dolog segít: mindent magunk mögött hagyni és egy teljesen más életformában, környezetben kipróbálni magunkat.
Én húznék külföldre új embereket, élményeket keresni, kipróbálni magamat, tanulni, tapasztalni, élni. Ha lelkileg felfrissülsz, nem görcsölsz és járnak körbe a gondolataid ugyanott, önbizalmat szerzel, nyitottabb lelkiállapotban törvényszerűen jön a szerelem is. Nehéz ezt elhinni, de tényleg így van.
Csődtömegnek érzem magam
Ez valószínűleg teljesen lerí rólad, ezért elkerülnek a férfiak.
Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam.
Na igen minden magakorul forgonak kedvem lenne ajanlani. Menj el onkentesnek!
Lehetoleg hospicaba.
Mindenki sjat kapcsolatat alakitja ki. Mindenki sajat valasztasaert vagy csodjeiert felel.
Tessek komoly venni a mit birok elviselni, mit szeretnek osszhangjat. Sem tanacsot sem receptet adni nem lehet.