Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pánikbetegség
Létrehozva: 2002. Április 15. 09:27
Szia mirtill! Bocsi s kesöi valaszt, regen nem tudtam jönni. . Igy utolag is nagyon köszönöm a biztatast! Szerencsere tudom, hogy a ferjemre mindenben szamithatok (igen, en is utalok egyedül lenni) es igy tenyleg sokkal könnyebb szivvel varjuk (es mar naggggyon varjuk) a picit! Szep hetet Mindenkinek!
Tényleg?
Én gyógyulásokat látok és teljes, totális regenerációt, olyan betegségekből, amire az orvosok csak széttárják a karjukat, meg olyanokat akik éveken keresztűl vágytak gyermekre, és mind két fél meddő volt-és most kezükben a saját gyermekkel boldogok.
Ilyet mint te most hallok előszőr, mi a problémája az illetőnek?
mit tett?-mert annak, hogy ilyen állapotban van, annak mindig oka van.Mint ahogy annak is, hogy az emberek 99%-a áldással tér haza.
Ez is érdekes, már csak azért is, mert rendszerint áldással mennek az emberek haza.
Mondjuk, ha valaki áruló és kémkedni ment az rendszerint nem áldással tér haza-ez tény.
De ha esetlen tudok neked segíteni akkor szólj. Tudod felebarát segítése az alap egy ilyen helyzetben....
helló mindenkinek!
Nemrég megismertem egy amerikai multicég termékeit amik a pnikbetegségen és a deprszión kívül még sok más betegségben segítenek pl: roszindulatú daganatok és még sok más betegség !
Ezek a temékek sok-sok emberen segítetek már világszerte és ami a legfontosabb hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható mert a cég nem engedi hogy a forgalmazók hasznott tegyenek a termékekre!!! Ha valakit érdekelnek ezek a termékek akkor irjon egy mailt és felveszük a kapcsolatot egymásal . sziasztok addig is sikeres gyógyulást kívánok mindenkinek !!!
Sziasztok!
Köszönöm a tanácsokat, amiket adtatok! A borzalmas hétvégémen felbuzzdulva, visszmentem a házi orvosomhoz, megint előadtam a szédülést rosszulét stb..
Ő ezzel mit kezdjen kérdi tőlem?
Menjek pszichiátriára! kiderűlt van Szeghalmon, csak el van kicsit dugva és nem sokan tudnak róla!
Mindegy elmentem, és örülök neki!
Nagyon ranyos rendes Főorvos van itt, egy kedves asszisztensnővel!
Kiderűlt, hogy a problémám összetett, kevert szorongásos és depressziós zavar, valamint pánik szindróma, így nem egyszerű, de kaptam gyógyszereket, és azt mondták kigyógyítanak. Újra fogok sétállni az utcán szédülés nélkűl, és újra sorba tudok majd állni a boltokban!
Bízom benne, hogy sikerűl! Lépésről lépésre meg fogok gyógyulni!
A pánikbetegség egy dolog, a szkizofrénia pedig egészen más, a kettő nem függ össze. A kérdés, hogy hol, milyen szakember diagnosztizálta a betegségeket?
Ha konkrét eseménytől keletkezett a tünet, valószínű, hogy lehet segíteni rajta. A gyógyítás nem hipnózissal, hanem hipnózisban alkalmazott eljárásokkal (KIP, ego-state, regresszio, stb.) történik.
A leírásodból valószínű, hogy kinyitottak egy lelki csatornát, és nem zárták le (elfeledték?).
Igazi választ csak kiképzett hinoterapeuta - pszichoterapeuta tesztelés után tud adni.
Sziasztok!
Én is pánikbeteg vagyok,gondoltam leírom a történetemet!
Pár éve kezdődött,a nagymamám halála után,aki szívbeteg volt.
Itt kezdődtek a sorozatos rosszulléteim.Aztán megfáztam,lázas voltam és a gyógyszertárban elájultam,sorba állás közbe,gondolom hogy a láztól volt.Visszavittek a dokihoz,megmérték a cukromat,és jó volt.Innentől kezdve állandóan attól féltem hogy megint valahol elájulok,rosszulleszek stb.Folyamatosan stresszeltem,és minden apró tünetet amit éreztem a testemen,mindenre azt hittem halálos beteg vagyok.Jelenleg paroxatot szedek,néha szükség szerint xanaxot.Mindíg attól féltem szívbeteg vagyok,mert a nagyim is az volt és teljesen bebeszéltem magamnak.Olyan rosszulléteim voltak,hogy halálfélelem,légszomj,erős szívdobogás stb.Voltam kivizsgálásokon is,de az volt a legrosszabb,hogy a dokiknak se hittem,hiába mondták nincs semmi bajom én annál inkább idegesebb voltam,hogy akkor miért nem kapok levegőt stb.Voltam tödőgondozóba,eeg vizsgálaton,kardiológusnál ahol még csövet is nyeltem (doppler vizsgálat),itt állapítottak meg egy veleszületett szívbillentyű betegséget,a bill.nem zár rendesen,de a doki szerint nagyon sokan élnek így,valaki nem is tud róla.Egy kicsit megnyugottam,hónapokig semmi bajom nem volt,de most megint nehézlégzés gyötör,és persze megint mindent a szívemre fogok,hogy attól van,Állandóan a neten olvasok és még jobban megijedek.Ha lekötöm magam tök jó,nem sóhajtozok,aztán kezdődik előlről.Mindenki azt mondja a fejembe van a probléma,a túlzott agyalás,de nehéz megértetni magammal,hogy nyugi nincs semmi bajom.Ördögi kör kissé,félek ebből nem lehet kigyógyulni.
Felétek is ilyen rossz az idő!
Jellemző, hogy hétvégére folyton elromlik az idő. Mindig mondják nekem is mozdulj ki a szabadba, az majd jót tesz a stressznek, de hétvégente menetrendszerűen elromlik az idő!
Így most is itthon dekkoltam egész nap. Délelőtt megint nagyon rosszul éreztem magam, félelem lett urrá rajtam megint, de nem tudom mitől. Pedig már orbáncfű teát is iszok. Van itthon Sedogelátom is, be vettem kettőt, kicsit jobban lettem, de lehet ezekhez semmi köze nem volt!
Bár varázsütésre elmúlnának ezek a pánikolások!
Most próbálok a városban pszichológust keresni! Remélem van ebben a kisvárosban!
Hello! Én épp vagyok!
Sziasztok!
Jár erre valaki?
Szia!
Igen tudom mi, vagy inkább ki miatt vagyok ilyen helyzetbe. A kedves ex párom miatt, akinek szültem egy szép gyermeket. Az együtt létünk utolsó két évében szó szerint pokollá tette az életemet, hogy miért, mert az övét egy rossz döntéssel kisiklasztotta, és valamiért engem büntetett e miatt. Amihez semmi közöm nem volt, de hát Én voltam ott neki mindennap akin le tölthette a mérgét. Miután már tettlegességre és megcsalásra is sor kerűlt elhagytam. Sajnos azóta is zaklat és igyekszik továbbrea is megkeseríteni az életem, pedig már 2 év is eltelt azóta. Ráadásul van egy új párom, akivel nagyon szeretjük egymást, de a munkája miatt sokat van távol.
Sokat segít nekem, meg mostmár azért egyre ritkábban jön az ex a gyerekhez, egyre kevesebbet tud engem idegelni. Bár mindig ki tud találni valamit, amivel teljesen ki tud készíteni.
Nem akartam gyógyszeres kezeléshez fordulni, de már lassan a citromfű tea, meg a vitaminok nem segítenek. Sajnos mire sikerűlt elhagynom Őt nagyon leépűltem, lefogytam 43 Kg-ra, és a kilók is nehezen jönnek vissza, bár mára már vagyok 49 kg.
Azt hiszem az orvosok mindig csak a soványságomat látják, és úgy vélik a miatt van minden, de hiába mondom nekik, hogy igazából sose voltam kövérebb, mert világ életemben 52 kg voltam, ilyen a testalkatom.
Köszönöm a jó tanácsokat, meg az is jól esik, hogy írtam ide, talán vissza megyek még a héten, ha a munkámból el tudok szabadulni az orvoshoz és kérni fogok valami gyógyszert, nem engedem leszerelni magam!
Szép napot mindenkinek!
Szia.
Én kb.4 éve /voltam /pánikbeteg.Gyógyszert is szedtem.
Előzménye a testvérem,és édesanyám halála volt.Mondhatom sikeresen kigyógyultam belőle.Néha szorongok,társaságban vagy pirulok.Ez már semmi ahhoz képest,amilyen tüneteim akkor voltak.
Párom nagyon sokat segített,és a gyerekek előtt sem kell szégyellni magát senkinek.
Történt valami ,ami kiváltotta ,stressz,idegeskedés?
Bízz magadban,kérj segítséget!!!
Sziasztok!
Olvasgattam kicsit a topicban, gondoltam én is megosztom a problémáimat!
Egy jó honapja kezdődött nálam a komolyabb gond. Ahogy az utcára léptem iszonyatos szédülés fogott el. A szívem össze-vissza vert, hányingerem lett kivert a víz. Képtelen voltam még a szomszéd boltba is átmenni. Elmentem a házi orvoshoz, elküldött vérvételre, ami rendben volt, de szerinte a pajzsmirigyem rosszul működik, meg túl magas a pulzusom, erre írt gyógyszert, majd továbbított a belgyógyászatra, ott kiderült a pajzsmirigyem tökéletesen működik, de az egyik szívbillentyűmmel baj van, kaptam új gyógyszert, meg beutalót szívultrahangra (aug 25-ére kaptam időpontot, tőlük meg is halhatok addigra). Szóval mentem orvosról orvora, még mindig szédülök, egyre többször jön rám otthon pánik szerű félelem főleg, ha egyedűl vagyok. Vissza kell menjek a házi orvoshoz, bár, nem nagyon bízom benne, mikor kérdeztem a szédülést rosszul létet, csak huzogatta a vállát, -bíztos stresszelni tetszik! Ennyi, de, hogy ezt mivel lehetne kezelni arról semmit nem mondot, csak, hogy várjuk meg az eredményeket. Na de 3 hónapot???
Sokat kell egyedűl lennem, vagyis a 4 éves kisfiammal, mert a párom katona és sokat van távol.
Volt egy szombat délelőtt kettesben voltunk a fiammal, és valamiért annyira féltem, fogalmam sincs mitől, hogy csak feküdtem az ágyban és bőktem. Szegénykém csak ült mellettem fogta a kezem, úgy szégyelletem magam, hogy így látottt engem!
Lassan ugy gondolom inkább tényleg valami pszichológiai a problémám, nem szervi eredetű, de ebben a kisvárosban tán még pszichológus sincs.
Ugye ki lehet ebből lábalni!!!!
Így nem lehet élni, gyereket nevelni, hogy alig merek az utcára menni, csak biciklivel, mert gyalog félek elindulni. Ha sokan vannak a boltba be sem megyek. Beszűkűl az életem teljesen!
Az nem igaz, hogy szabad a választás - sajnos.
Ha nincs lehetőség a lakóhelyen, vagy közelében pszichoanalízisre, akkor nincs választás. Itt úgy megy, hogy felírják a bogyót, megkérdik, mi a baj, elemzés semmi és kész. Magánorvosra nem mindenkinek futja. Hiába akar valaki meggyógyulni.
Ez a betegség rengeteg szenvedéssel jár együtt. Az élet minőségét totálisan lerontja. Nem múlik el tudomásom szerint soha. Valamilyen szinten folyton jelen van, ha elkezdődött. Tudom, ez nem népzserű kijelentés, de ezt tapasztaltam. Hiába vagyok bármilyen erős más dolgokban, a rosszullétek akkor is padlóra küldenek sokszor, s olyan állapotban nemigen van kedvem mászkálni sehova. Örülök, ha túlélem, hiába a relaxáció, hiába minden tudományom.
S tényleg élethosszig tartó bogyót igényel, igaz, elvileg elég egy fajta, s lehetőleg soha nem szabad növelni az adagot. De ez is igen zavaró, mert mi van, ha nincs bogyó, elfogy, vagy elfelejted magaddal vinni, stb. Akkor???
Attól függ, mi a célod a pánkbetegséggel
- Saját erőből meggyógyulni nagyon nehéz vállalkozás.
- Ha a tüneteket akarod megszűntetni, választhatod a gyógyszeres kezelést. Ha szerencséd is van, talán sikerülni is fog, de életed végéig szedheted a bogyókat.
- Ha meg akarsz gyógyulni választhatod a pszichoterápiákat
- - Pszichoanalízissel néhány év alatt talán sikerül.
- - Hipnózissal talán egy év is elég.
- - Hipnózisban alkalmazott eljárásokkal (KIP, ego-state, regresszió, Bradshow, NLPt, stb. módszerek) 2 - 3 hónap alatt valószínűleg meggyógyulsz.
Szabad a választás.
Sziasztok!
Remélem az időjárás nem befolyásolja senki kedvét.Ugye lassan beindul az élet a topikon
?
Üdv,Hippo
Üdv mindenkinek! A segítségeteket kérném.Hozzáértő tényleg jó, pszichológust, pszichoterapeutát keresek Miskolcon. Pánikbetegségem is van, de depresszió, és egyébb lelki bajok is. A szerelmemet fél éve vesztettem el, és a halálát nem tudom feldolgozni. Ez lenne az elsődleges, amiben segíteni kellene. Szóval ha valaki ismer egy jó miskolci terapeutát, kérem ossza meg velem a nevét és elérhetőségét. Elsősorban pszichoanalízist alkalmazó, hipnózisban is jártas dokit keresnék, de ha valaki nem épp ilyet tud ajánlani, de jó, azt is szivesen fogadom. Sajnos eléggé megjártam a dokikkal, a legutóbbi most közölte, hogy nem vállal el, mert nem tud segíteni- túl mélyek a problémáim; de volt előtte is jópár, akinek a módszere, szaktudása, hozzáálása, vagy valami nem volt jó, mert segíteni 10 év alatt senki sem tudott. Sajnálom, hogy hosszúra sikerült, és nem is a topic-hoz tartozik a kérésem, de remélem, hogy valaki tud segíteni, akár saját tapasztalatból, akár hallomásból, jó dokit találni. Sajnos elég kevés van belőlük. A válaszokat, segítséget előre is köszönöm, Üdv: Adrienn
Sziasztok!
Az én történetem kicsit más,mint amiket ti leírtatok.
Nekem már kb.4 éve lett diagnosztizálva a betegség:stressz okozta pánikbetegség.Előszőr én is sok más dologra fogtam a tüneteket,de aztán egy mhelyi rosszullét utáni kivizsgálás világosan kimondta,hogy mi az ok.Én ébredés után szédültem de annyira,hogy a szoba forgott velem.Az utcán úgy éreztem,hogy most fogok elájulni,azt néztem,hogy hova ülhetek le.Mhelyre menet hányingerem volt.Erős szívdobogás és remegés amíg nem nyugtattam meg magam.Ha otthon voltam ritkábban jelentkeztek a tünetek.Aztán egy enyhe gyógyszeres kezelést elkezdve sikerült mindezt korrigálni.Fél év múlva már nem szedtem a gyógyszert.Megtanultam eggyüttélni vele és nagyon ritkán van gyógyszerre(1/2 szem)szükségem.A férjem az első perctől mellettem állt és ez nagy segítség. Onnantól kezdve,hogy tuftam mi a baj és nem kellett titkolnom sokkal könnyebben tudtam kezelni.Nagyon sokat számított az is,hogy saját magam elfogadtam a tényt: pánikbetegségem van és ezzel együtt kell élni.
Kiváncsi vagyok a véleményetekre!
További mosolygós szép napot mindenkinek
sziasztok!
nos...úgy tűnik én is pánikos vagyok.
a történetem:
vmikor márciusban én is úgy jártam mint mobil64. lefeküdtem aludni, de egyszercsak kipattantak a szemeim, iszonyúan kezdett rázni a hideg, aztán forróság öntött el, írtóra kellett pisilnem és rosszul voltam... ez kétszer elkapott, aztán semmi egy darabig. áprilisban utaztunk és az autóban egyszercsak elkezdtek a kezeim zsibbadni, rossz érzés fogott el, halálfélelem, mintha kívülről láttam volna magam... nem tudtam hova tenni a dolgot, de elmúlt, bár utána olyan voltam mint akin átment az úthenger...
a követtkező roham már írtó erős volt, nem is értem, hogy éltem túl. édesanyámmal utaztunk Horvát-szlovén körutazásra, 2 napos volt.
kezdődött azzal, hogy náluk aludtam, nem a megszokott helyemen és egyszerűen nem bírtam aludni, nyugtalan voltam, de úgy voltam vele, hogy biztos az út miatt, hiszen még sosem utaztam ennyit... aztán a buszra felszállva elkapott, de olyan erősen, hogy azt hittem meghalok és a mentő visz el. anyukám tartotta bennem a lelket, de csak nem akart múlni...órákig tartott a roham... volt nála Frontin, abból adott egyet, amitől elkábultam és jobb lett egy kicsit. aztán mikor odaértünk a plitvicei tavakhoz, be kellett szállni egy kisbuszba. megint elkapott, ha nem szálltunk volna le olyan hamar akkor nem tudom mi lett volna.... de pl. bezárva nem éreztem magam, egyszercsak levert a víz és kész... másnap reggel a buszba beszállva éreztem hogy nem oké, így megint fél frontint bevettem és annyira nem jött elő. de végig egy belső remegésszerű érzés volt rajtam... ez május 2-3án történt.
azóta elvoltam, bár éreztem hogy nem oké minden, olyan furcsán érzem magam. most szerdán megint kivert a víz, éppen hamburgerezni akartam a megszokott helyünkön mikor rosszul lettem. hazaérve jobb lett. tegnap munkába menet éreztem, hogy szapora a szívverésem és hogy rögtön elájulok, de vhogy feleröltettem magam a buszra, mert mindig azt mondogattam hogy jól vagyok, jól vagyok... aztán jött a kézzsibbadás, tarkózsibbadás, izzadó tenyér, hányinger, tarkófájás...sorolhatnám... frontin megint be, pár perc és múlt a dolog... édesapám hazahozott, mert a gyógyitól vegetáltam csak.
ma már dolgozni sem tudtam menni, mert reggel felkeltem és olyan hevesen dobogott a szívem hogy azt hittem meghalok. hiába nyugtattgattam magam hogy csak dolgozni megyek..képtelen voltam elindulni... tegnap már kaptam beutalót pszichiátriára, ma felhívtam őket, de csak június 11ére kaptam időpontot... nem tudom mi lesz addig. nagyon félek, rémes ez az egész. 28 éves leszek, mostanában terveztük a babát a párommal...
beleolvastam pár topikba, de jobban nem lettem attól amit olvastam...sajnos én kisvárosban lakom, itt szerintem alternatív terápiákra sem lesz lehetőségem...
a családom sem áll annyira mellettem, bár a szüleim nagyon aggódnak, de ők a páromat okolják, akivel egyébként jól megvagyunk, csak általában az ő akarata érvényesül (én gyengébb személyiség vagyok). a párom pedig nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, szerinte csak én tudok magamon segíteni. eléggé elutasító ha beteg vagyok, pedig jólesne a törődése, aggódása... tudom, hogy nagyon szeret, csak ő vmiért ilyen...
sorry a hosszúságért, jól esne egy kis biztatást, mert most nagyon magam alatt vagyok... nincs is erőm semmihez, szinte egész délelőtt feküdtem. ja és étvágyam sincs ilyenkor. másnál is volt ilyen, hogy a rohamok után nem tudott enni? írjatok kérlek!
A kereső programokba beírva találhatsz sok-sok info-t,
ha nincs kedved keresgélni leírom/Choa Kok Sui nevét írd be/.
Ez egy nagyon érdekes módszer, érdemes utána nézni.
Egyre többen ismerik fel a benne rejlő lehetőségeket.
A világ 5 kontinensén, több mint 30 országban tanítják.
A Mester könyveit több mint 20 nyelvre fordították,
nálunk 6 könyvét lehetett kapni/magyarul/.
