Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megölte gyermekét az anya
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. február 28. 06:29
Hogyan lesz rémálom egy békés babavárásból? Miként válik hallucináló, önmagára is veszélyes bestiává a kismama, amikor elvileg élete legszebb időszakát kezdi meg?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
igen, mert közben a láthatás jár... de az anyától tényleg csak akkor evszik el a gyereket, ha az anya lemond róla hivatalosan.
jól megvan ez csinálva. mint írtam volt, a ygerek eszköznem van tekintve a magyar jogban.. mindenben magyarországon... szörnyű...
sajnos igen. és nem véletlen van mostanában annyi csecsemőgyilkosság. valaki írta, ezek a nyavaják a társadalom betegségei. igen... azok.
tudod ez a bárki megtehetné, de nem teszi meg senki esete.
nézd, nem egy család van sokszor olyan helyzetben, hogy látja, tudja baj lesz. de kérdem én, de saját magadat veszélyeztetnéd, vagy a gyerekid életét akár fizikaikag, hogy segíts valakin az akarata ellenére?
szóval nem egyszerű szembemenni a törvényekkel meg a világgal mindig.
hát, erre nehezen tudok mit írni....
Másik ügyvéd? Bár feltételezem, nem csak egyet kérdezett...
Ilyen esetben én lehet, hogy eltűnnék a gyerekkel együtt... A gyereknek sem lehet az az érdeke, hogy lássa, ahogy az anyja az apját gyepálja...
Az említett családnál az anyuka nem ön, csak közveszélyes.
A betegségét igazságügyi orvosszakértő véleményével lehetne bizonyítani, ami szinte lehetetlen, mert egy ilyen betegséget nem lehet egy órányi csevegéssel diagnosztizálni.
Hogy a férfi miért marad vele? Azt mondja feláldozza az életét a gyerek érdekében.
Az ügyvédnek hiába vitte bemutatni a látlevelet, azt tanácsolta neki, hogy tűrjön, mert a gyereket mindenképpen az anyának rendelik. A válópernél a gyermekpszichológusok véleménye döntő fontosságú, és szerintük egy kisgyereknek első sorban az anyjára van szüksége, még abban az esetben is, ha az apánál lényegesen biztonságosabb helye lenne.
Az sem jelent semmit a mai törvények szerint, hogy újszülött korától gyakorlatilag az apja neveli.
Egyre inkább úgy érzem, hogy velem van a baj, hogy én látom rosszul a dolgokat. Én azt gondolom, hogy az életünkért magunk vagyunk felelősek és ugyanígy felelősek vagyunk a szeretteinkért (családunkért, barátainkért is), amennyiben tudjuk, hogy segítségre szorulnak. (És ha néha komolyabban is elbeszélgetünk, nem csak felületesen, akkor ez azért kiderül....)
Említed ezt a családot: az apuka miért nem tesz semmit? Miért marad benne egy ilyen kapcsolatban, ahol aggresszív és ön-/közveszélyes anyuka van? Én nem hiszem azt, hogy egy ügyvéd ne tudná megmondani, hogy így meg így tudsz bizonyítékot gyűjteni a feleséged anyai alkalmatlanságáról, esetleg betegségéről, fel tudod jelenteni, látleletet tudsz vetetni, be tudod adni a válópert és a bizonyítékok alapján neked fogják ítélni a gyereket.
Miért él úgy, hogy elfogadja az aggressziót, a családtól, barátoktól való eltiltást?
Önálló, felnőtt emberről beszélünk (elvileg), vagy mégsem? Miért nem lép egy önálló, felnőtt férfi? Én nem hiszem, hogy bárkinek (gyereknek, neki) ez a helyzet jó...
Én ezt mind értem, de akkor ezek szerint az a konklúziód, hogy ez a kisbaba eleve halálra volt ítélve? Senki nem tehet a gyilkosságról, csak a törvények?
orsoborsó: figyelj. minden eset egyedi. és nem lehet mindenkin segíteni, és nem minden helyzet megoldható. sajnos ilyen az élet. nincs mindenre megoldás.
és a törvények nagyon nem a gyerek mellett állnak.
Nem nekem szántad a kérdést, de engedd meg, hogy egy tipikusan hasonló helyzetben lévő családból kiindulva talán a megoldás lehetőségére vagy lehetetlenségére utaljak.
A szitu szinte ugyanez, ami ebben a kitárgyalt családban zajlott.
Nő beteg, szülők tudják, a fiatal férj nem... ráadásul annyira naív, hogy a betegség tüneteit csak sima hisztinek vette.
A férfi gyereket akart, a nő nem..., de megszülte. Hónapokon át a férj maradt otthon a picivel..... gondold tovább.
Majdnem elvesztette az állását is a családi balhék miatt.
Igaz, nem ölt még a nő, de bármikor benne van a pakliban, hogy kárt tesz vagy a gyerekben, vagy a férjben. /agresszivitása gyakran felszínre tör, és kék, zöld nyomokat hagy a férjen/
Orvosi segítség nincs, mert a nő kifelé patyolat tiszta. Saját családja kimossa a nő apróbb bűncselekményeit.
A férjét eltiltotta a családjától, normálisabb baráti körétől, gyakorlatilag tudatosan vigyáz arra, hogy senki ne lásson bele az életükbe.
Ennek alapján véleményem szerint addig, amíg a törvényt nem változtatják meg, és nem teszik kötelezővé a házastárs tájékoztatását az elme ilyen mértékű eltorzulásáról, ezek a családok egy életen át veszélyben vannak/lesznek.
Én erről beszéltem x db hozzászólással ezelőtt, hogy ha az apa tudta, hogy a felesége skizo, és félteni kell tőle a gyereket, akkor miért vállalt vele gyereket?
Pöttöm erre azt mondja, hogy a skizo 'csak' önveszélyes és a gyerekre nem az, akkor ezt azt jelenti - vélhetően - hogy nem a skizofrénia miatt ölt a nő. Ergo valami más pszichés gond lehetett - pl. depresszió - , amiben pedig lehet segíteni a környezetnek - ha azt észlelik. Kicsit depressziós/baby blue-s nő ritkán öl, ha meg nagyon depressziós (ahogy Pöttöm írja később, nem tud kikelni pl az ágyból), azt már csak észreveszi valaki, nem?????
Azt meg nagyon furcsállom, hogy azt gondoljátok, hogy az apukák nem maradnak otthon x hetet - vagy már megint csak én és a környezetem olyan szerencsés, ahol az apukák nagy része kiveszi az 5 nap törvény adta (!!!!) apasági szabadságát és esetleg még plusz 1-2 hetet? Mert körülöttem ezt látom...
á, nem akarok én ezen vitatkozni, mert látszólag egy csomó olyan ember van, aki azt mondja, hogy nem lehetett volna segíteni.
Én az elejétől azt nyavalygom:
- nem a csaj szülei a felelősek (miért lennének azok) - ez még 1-2 napja volt téma
- ha skizo és/vagy akármilyen fokú depressziós volt, akkor azt valakinek észlelnie kellett volna, hiszen nem egy világtól elzárt, magányosan élő nőről volt szó, hanem egy olyanról, aki járt egy református gyülekezetbe (ahol normálisan gondolkozó, nem szektabeli emberek vannak), ott beszélt már a szülés előtt is a félelmeiről, ráadásul nyilvánosan, van/volt egy férje, akivel a gyereket tervezték
ergo
- elvárható lett volna (szerintem) hogy valaki valamilyen formában segítsen neki. Mert az embernek vannak barátai, van családja, van férje.
Vagy szerinted ilyenkor nincs kiút, és aki beteg (skizo vagy depressziós) az megöli a gyerekét? Mert én most azt látom, hogy mindenféle egészségügyi verziót végigelemeztél (persze, biztosan értesz hozzá, ha ezt tanultad), de az nem derül ki, hogy szerinted mi lett volna a megoldás... vagy mi lehetett volna a megoldás, amivel ez a tragédia elkerülhető.
szerintem te nem érted, hogy a súlyos gyerekágyi depresszió avval jár, hpgy semilyen szinten se képes se magát, se a babát ellátni valaki. nem egyszerűen segítség kell, hanem egy másik ember pl , aki törődik a babával is...
ha valaki skizóval kezelt pl, és nem szed gyógyszert, vagy van rendszeres segítő kontroll alatt, az többszörösen hajlamosít ilyesmire,,,
szóval ilyen esetekben nem arról van szó, hogy elég másnak büfiztetni a babát.
Köszi, én is valami ilyesmit gondoltam az ön és közveszélyességükről...
A jog is "mentegeti" azt, aki beszámíthatatlan elmeállapotban követ el bűncselekményt...
Másrészt viszont azt gondolom, hogy magasabb szempontból, "Karmikusan" nem enyhítő körülmény :-((
Kevered a szezont a fazonnal.Ez nem egy sima szülés utáni depi,nem egy idegkimerülés,egy idegösszeomlás.
Nem arról van szó,hogy egy egyébként egészséges elméjű-lekületű nő szülés után kicsit lemerül,kifárad,kipukkan,leereszt.
A nő eleve súlyos beteg VOLT,skizofrén,amire a szülés még rá is tett.
Erre nem gyógyír,ha apa házimunkázik,ha nagyot sétál és sokat alszik.
Ráadásul a mai világban pont nem akkor vesz ki vki szabit,amikor úgy gondolja,főleg nem olyan indokkal,hogy "kikészül a feleségem".
És meddig kellett volna kispapának otthon maradnia :1 hét,2 hét,3 hét?
Figyelj,a skizot nem lehet apa-nagyi-szomszédasszony jófejkedésével gyógyítani,itt csak gyógyszeres kezelés lehet,vagy nem kezelték a nőt,vagy nem szedte rendesen és is azt mondom,hogy egy jogásznő,voltak tiszta pillanatai,fel kellett volna mérnie a helyzetet.
A skizo nem arról szó,hogy apa majd kitakarít,anya így tud aludni az előző napnemalvása után és utána minden happy lesz.
ÉS ha akkor öli meg a gyereket a mama,amikor apa átmegy a sarki boltba egy pohár tejfölért?Vag elmegy letusolni?
A skizo egész életében fennáll,nem lehet egész életében 24 órás megfigyelés alatt tartani.
Amit javasoltál(apa maradjon otthon),jó egy akut idegkimerülés esetén,de ez nem az a helyzet.
Aztán,mi van,ha a gyüliben is hülyítették?
én csak azt nem értem, hogy valakinek miért olyan furcsa az, hogy valaki segít az anyukának? Az apukák kapnak 5 nap apasági szabadságot, amelyet akár az első héten is kivehetnek és azért ezzel nagyon sokan élnek. Nem kell feladnia a munkáját, főleg akkor, ha az anyuka 'csak' depressziós, hiszen akkor az első nehéz hetekben kell mellette állnia, amíg kikerül ebből az állapotból, ha pedig skizofrén - és szerinted nem veszélyes másra, én nem értek hozzá, tehát elfogadom, amit Te mondasz - akkor alapvetően nem kell feladnia a munkáját, mert nincs miért. (De akkor ezek szerint a nő nem is a skizfrénia miatt ölhetett, nem?)
A gyülekezetekről nem tudom, hogy hogy gondolkoztok, én nem vagyok tag sehol, de egy-egy esemény (esküvő, stb) kapcsán beleláttam néhány (református) gyülekezetbe: ezek nem összeverődött emberek általában (véletlenül nem nagyon szokott az ember ilyen helyre - ld. templom, gyülekezeti terem - besétálni körülnézni),hanem közösségek, akik ismerik egymást, rendszeresen találkoznak stb. Nagyon sok gyülekezet megszervezi azt, hogy segítenek az anyukának, pl. házimunkában, hogy neki csak a babával kelljen foglalkoznia, főzésben, stb, tehát nem a gyereket kell gondozniuk, hanem az anyuka életét tudják megkönnyíteni. Együttlét, jelenlét, segítség - ezek tényleg olyan nagy dolgok? (Bár erre a kérdésemre még senki nem válaszolt, azok közül, akik azt firtatták, hogy én miért gondolom, hogy a külső embereknek kell(ett) volna több figyelmet/támogatást nyújtaniuk és nem egyedül hagyni ezt a nőt)
Én egyáltalán nem akarom felmenteni a gyilkos anyát, többször is leírtam már, hogy fogalmam sincs, hogy mi történt, az RTL Klubot meg a Bors magazint nem tartom bizonyítékerejűnek (de csak az ő infóik alapján filózgatunk itt...), de azt gondolom, hogy ha tényleg volt valami pszichés problémája (skizofrénia vagy bármi más), valakinek csak észlelnie kellett volna valamit belőle és támogatást nyújtania. Család, barátok, ismerősök - vagy szerintetek ez mind csak illúzió????
(És akkor ez alapján én azt gondolom, hogy szerencsés vagyok, hogy nekem még vannak olyan barátaim és olyan férjem, akire számíthatok.)
a skizofrénia az esetek 70%kában kb önveszélyes. és nagyon kis százalékban közveszélyes csak.
a skizofréniával összekeverhető még orvosi diagnózisban is (orvosi jegyzetben találtam, POTE) az antiszociális személyiségzavar, ami viszont pont fordítva, szinte mindig közveszélyes, kisszázalékban önveszélyes.
sajna ki vagyok művelve a kérdésben:(:(
skizofréniával, mivel az önveszélyes, ha kezelve van a beteg, simán lehet gyereket vállalni. a tünetek jól kezelhetők.
az antiszoc személyiségzavar viszont tübeti szinten is rosszul kezelhető, ráadásul a betegek általában kihasználják a betegségüket is, hivatkoznak rá, stb, gyógyszer sose szednek, ellenben állarcal rendelkeznek, képesek elhitetni magukról, hogy semmi gond. a skizofrénekre ez nem igaz.
a jegyzetben ezt találtam, hogy ezért mindig részletes környezettanulmányt kéne végezni vármelyik diagnosztizálásánál, hogy elválaszthatóak legyenek. na ez az, amit szinte lehetetlenné tesz a jelenlegi szabályozás.
szerintem ne mentegessünk egy gyerekgyilkost, akár beteg, akár nem. aki felnőtt egy ténylegesen gyerekével rendszeresen kegyetlenkedő anya mellett, az is lehet szereti az anyját, de attól még ki lehet mondani, van aki rossz anya. illetve igazából egyedül alkalmatlan az anyaságra.
ha valaki mellett nincs nagycsalád, akkor ennyi volt a gyereknek.
én se értem, mit kellett volna tennie a gyülekezetnek?? a gyereket gondozni az anyuka helyett? az apukának feladni az állását? de ugye azn már túlvagyunk, hgy anyukától a gyerek gyakorlatilag nem elvehető ha ragaszkodik hozzá.
a magyar törvénykezésben gyámrendszerben, iskolarendszerben, stb, szinte semmi sincs a gyerekért. a gyerek van az roszágért, suliért, stb jelenleg. úgy is kezelik a törvények. az a baj, hogy az emberek is sokszor.
Másrészről ott az az undorító,káros nyomás a társadalom részéről,hogy mindenképp szaporodni kell.
Szerintem a nők-férfiak fele nem alkalmas szülőnek.
Oké,régen volt,de lehet,volt abban valami,amikor a szülők nézték ki az ifjú arát-vőlegényt,gondosak körbeszaglászták a családot,figyelembe vették az egésszégi állapotot,anyagi helyzetet, munkabírást,nőknél,hogy megfelelő alkata van-e a szüléshez,férfinál,hogy erős testalkata van-e stb és nem a lilaködös ifjakra hagyták a dolgokat.
Ezeket figyelembe vették.
Szerintem az,hogy az embernek van hangulatváltozása egy megváltozott körülményben( akár egy iskolakezdés,kollégiumba költözéskor,új munkahelykor és babaszüléskor, gyerekek kirepülésekor stb az normális,nem kell mindig a betegségtudatot erősíteni .Az az irányzat sem tetszik,hogy kicsit sír valaki szülés után és juj,beteg vagy,orvos,gyógyszer stb.Depresszióipar.
Ahogy a pszichiáter vicc tartja:mutassanak nekem egy embert ,10 perc alatt, bebizonyítom,hogy beteg.
Régen is volt depresszió,de régen azt nevezték depinek,aki olyan szinten volt,hogy önmagát is hanyagolta,ágyból sem kelt fel, enni sem volt hajlandó(mesterségesen kellett táplálni)magát sem tisztította.
Ma meg már két hét rossz közérzet elég a depidiagnózis felállításához.
Most őszintén?
Kinek nincsen olyan időszak az életében,amikor 2 hétig szomorú?Most akkor mindenki depis?
Ha skizo lányom lenne,mindenképp lebeszélném a gyerekszülésről.
"A személyiségi jogok korában?"
Ugye a személyiségi jog lényegesen előbbre való, mint az emberi élethez való jog?
Nem hülyéztelek le és nem is tartalak hülyének, pláne nem a korod alapján.Sőt, igazán előrevivő az az ötleted, hogy az "életre" is tanítson az iskola, remélem, majd egyszer visszakerül a tantervbe ez is.
Csak annyit próbáltam mondani, hogy nem annyira egyszerű kategorizálni, hogy ki miért lesz depressziós szülés után (vagy előtt, vagy helyett...) és ezekre a betegségekre szerintem nem lehet ráfogni, hogy "ja, mert elkényeztett", vagy hogy "jódolgába veszik meg a kutya is", vagy valami ilyesmi.
Gyilkosanya természetesen "hibás" (bűnös, felelős, stb.), de továbbra is fenntartom, hogy a környezetnek IS van némi felelőssége.
Az, hogy jogász, sajnos nem ad immunitást a megbolondulás ellen (nem akarom specifikálni, mert annyi minden elhangzott már és nem vagyok orvos)
Amit tett, az szörnyű, akármilyen álapotban, akármilyen indítékkal tette, ezzel szerintem mindenki egyetért.
De csecsemőgondozást tanul?Vissza kellene hozni olyan tantárgyakat,mint csecsemőgondozás,háztartástan,alapvető jog és állampolgári ismereket.Szóval,amelyek az élethet kellenek és fontosabbak,mint az exponenciális egyenlet és pl alapvető pü-i ismeretek ilyenek.
a a Te logikád mentén haladnánk, az azt jelentené, hogy a sanyarú sorsú, nehéz gyerekkorral a háta mögött szülővé váló alanyok nem bántalmaznák/ölnék meg a gyereküket sose........és ez sajnos nem igaz.
Ezt én nem mondtam,de mindegy,gondolom,mivel elmúltam hatvan aszemedben úgyis csak hülye lehetek.:)
Ráadásul gyilkosanya jogász volt,értelmes nő,elvárható let tvolna,hogy tiszta pillanataiban ő is tegyen valamit a gyógyulása érdekében.Mert itt tényleg az van,hogy mindenki hibás,csak ő nem.