Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megölte gyermekét az anya
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. február 28. 06:29
Hogyan lesz rémálom egy békés babavárásból? Miként válik hallucináló, önmagára is veszélyes bestiává a kismama, amikor elvileg élete legszebb időszakát kezdi meg?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Biztos igazad van, de az általam elmesélt történet szereplője spec. 14 éves kora óta dolgozott az iskola mellett, tehát nem egy agyonkényeztett, pohár vizet elkészíteni nem tudó emberről van szó.
Ha a Te logikád mentén haladnánk, az azt jelentené, hogy a sanyarú sorsú, nehéz gyerekkorral a háta mögött szülővé váló alanyok nem bántalmaznák/ölnék meg a gyereküket sose........és ez sajnos nem igaz.
Talán ha a házasulandó fiataloknál kötelezővé tennék a tájékoztatást bizonyos problémákról, amelyek a másik házastársat hátrányos helyzetbe hozza az esküvő után, akkor igen sok tragédiát és válást meg lehetne spórolni
A személyiségi jogok korában?Ugyanmár!!:)
Régen pl,ha kiderült,hogy az egyi kházastárs meddő(vagy férfinál impotens) ,akkor a másik kezdeméyezhette a házasság semmissé nyilvánítását(még abban az időben,amikor válás egyébként nem vol)
És igen, ez a szülés utáni depresszió, ill. ebből fejlődik ki.
Mert ma senki nem tanítja meg a fiatalokat a háztartás-babagondozás alapjaira( a szülők hibája),ma szinte már bűn a kamasztól azt kérni,hogy főzzön meg,takaríton ki.(Én sokszor megkaptam,pedig 3 gyerekem végzett közben egyetemet,egy fősulit,2 doktorátus is van)
Régen, a családban természetes módon tanulták meg az alapokat,12-13 évesen már mindennel tisztában voltak, később az iskolában volt háztartástan tantárgy.Ma semmi.
Ma úgy kerülnek bele a fiatalok a házasságba,hogy egy tojást nem tudnak megfőzni, aztán egyszerre szakad a nyakukba minden.Ráadásul olyan önzőek,hogy csak én,én,én.Ez is a szülők( a mai nagyszülők hibája).A saját gyerekük kedvéért nem képesek lemondani.Komolyan,mintha a vetélytársuk lenne az oviban(most már nem engem dícsérgetnek,hanem a gyereket)
Ja, a gyerek lemondás is,miért ki mondta,hogy nem az?
Minden dolog lemondás is egyben,egy diplomáért is mennyit kell lemondani,a végén mégis azt mondod,hogy megérte.
ps: nem butázunk és nem személyeskedünk!!
A skizofrén és pszichopata nem egyenlő az alkoholistával. Köze nincs a kettőnek egymáshoz.
Az alkoholista kijózanodik, de a beteg magától nem gyógyul meg.
Van-e statisztikai adat a skizofrének veszélyességének mértékéről? Már korábban írtam, én is szeretném tudni.
Ahhoz gondolom előbb alapos felmérésre lenne szükség, hogy hány beteg él megállapított diagnózissal és diagnosztizálás nélkül. Főleg amióta szétdúlták azokat az intézményeket, ahol gyógykezelték őket.
Amit te írsz, az egy eset...Na de összességében, átlagosan, biztos, hogy annyira veszélyesek a skizofrének?? Annyival veszélyesebbek a "normálisaknál"??
Pl. biztos sokunk rokonságában van egy-egy szimpla alkoholista, akitől retteg a családja...
Van a férjem rokonságában, hellyel-közzel tisztában vagyok az ön és/vagy a közveszélyességgel.
Ő kimondottan inkább közveszélyes, de közel sem olyan veszélyes, mint a pszichopaták, akik úgy élnek, hogy még az orvosok sem vesznek tudomást a veszélyességükről.
Amióta bekerült a rokonságunkba egy pp is, azt sokkal veszélyebbnek tartom, mert az kifelé határozottan intelligensnek látszik, csak családon belül öldököl.
Én nem tudom, de ti biztosak vagytok benne, hogy a skizofrénia egyenlő az ön és/vagy közveszélyességgel?
Van erről valami statisztika, hogy a gyilkosok között mennyi a normális és az elmebeteg??
Nem azzal van a gond, hogy nem mert a férfi gyereket vállalni egy skizofrén feleséggel, hanem, hogy felelőtlen volt ha tudott a felesége betegségéről és bevállalta a gyereket.
Ha a házasságban bármelyik fél skizofréniában szenved, ott fenáll a veszélye, hogy ha nem is öröklődik a betegség, de a szülő életmódja alapján a gyerek is átveszi a skizofrén viselkedési formát.
Már csak ennek alapján is elgondolkodtató, hogy szabad-e a betegség tudadában gyereket vállalni, és ha igen, milyen elővigyázatossági szabályok mellett?
Természétesen, ha a férj tudott róla és bevállalta, akkor az ő felelőssége is fennáll, de ha átverték, akkor bizony nem csak egy áldozat van, (a halott csecsemő), hanem a férj is áldozat a maga módján.
A csajt nem egyszer skizofréniával kezelték. Most azt vizsgálják, hogy a tett elkövetésekor is a skizofrénia súlyosabb formája jelentkezett-e nála.
Nem depi miatt kezelték. Egyértelműen megmondták az RTL-en
Ne is haragudj, de őskomcsi helyett ősbuta lehetne a nickneved.
Szerintem ne diagnosztizálgass ismeretlen embereket, ha egyáltalán nem értesz hozzá!
Az, amit rahan leírt a barátnőjéről, pontosan az az érzés, amivel az anyukák 90%-a szembesül a szülés után. Addig mindenki a terhességével, hogylétével foglalkozott, aztán a szülés után kiderül, hogy ő csak a "gazdatest" volt, a gyerek ellátása pedig sokkal keményebb feladat, mint azt valaha is sejthette volna.
És igen, ez a szülés utáni depresszió, ill. ebből fejlődik ki.
Ezt a marhaságot, hogy ettől riválisnak érzi a gyerekét!
Egyszerűen fáradt, kimerült, kialvatlan, és egy olyan feladatot lát el, amire nem lehet felkészülni, hiába olvas el róla száz könyvet, és hiába látta, hogy mások hogyan csinálják.
Sok dologra egyáltalán nem lehet előre készülni, ilyen például az alváshiány. Ha pedig a körülötte lévők erről nem vesznek tudomást, nem akarnak segíteni, csak elvárják tőle, hogy mostantól csodásnak lássa a világot, és rózsaszín ködben lebegjen, mert anya lett, akkor így lesz az átlagos, boldog várandós nőből depressziós, feszült fiatal anya.
A generációs köpködésed pedig már csak azért is hülyeség, mert ezeket az érzéseket anyám és kortársai is megélték, sőt, nagyanyám is számolt be ehhez hasonlókról.
Nézd, az egyén szabadsága egy demokratikus társadalomban pontosan addig tarthat, amíg egy másik egyén szabadságát az nem sérti. Ez alapelv.
Más kérdés, hogy egy haragosom akar gondnokság alá helyeztetni. Egyrészt azért, mert ilyen esetben a gyámhatóság jogosult eljárni, nekik pedig kötelességük megkeresni a gondnokság alá helyezési per indítására jogosult családtagokat. Tehát a jelen rendszerben, még akkor sem tudna egy haragosom gondnokság alá helyeztetni, ha akar.
A baj a rendszerrel az, hogy a nem haragos családtag sem tudja ezt elérni, millió és egy módszerrel meg van kötve a keze. Már a pert sem tudja megindítani, mert már ahhoz is igazolnia kell, hogy amiről a per szól, az valós.
De persze a következményeket viselje. Az egyik ilyen esetben a beteg családtag felvett egy rakás hitelt, felhalmozott egy rakás tartozást, majd utána a családtagoknak kellett őt eltartani, fizetni az adósságokat.
És még szó sincs arról, hogy valahol gyerek lett volna, akit bántalmaznak, vagy akinek a jogai sérülnek. Nem, felnőtt emberek élete megy tönkre emiatt a szabályozás miatt.
Személy szerint én vállalnám, hogy akár hetente indítson ellenem bármely haragosom ilyen pert, ha azzal elérhetném, hogy a valóban beteg emberek gondnokság alá kerüljenek, hogy a családjuk kezében legyen eszköz. Mert maga az indított per még nem jelenti, hogy meg is nyerik.
Az előző idézet a cikkből, csak elkültem, mielőtt írtam volna hozzá.
Azért valamilyen szinten egy figyelmeztető jel, ha valaki már állt pszichiátriai kezelés alatt. Nem gondolod?
Hol írják a cikkben, hogy a nő eleve elmebeteg volt??? Egy enyhébb depresszióval állhat valaki pszichiátriai kezelés alatt az élete során. Ettől még ha abból felépül, semmi baja nincs... Nincs mindenkinek infarktusa, aki kardiológiai kezelés alatt áll...
Attól még a férjeket minden esetben fel kellene világosítani, hogy mit válthat ki a szülés...
Drogfogyasztás: a rendőr alkoholra szondáz, de ha valaki órákon át vigyorog miután egy komoly balesetet okoz, utána a rendőr nem kéri a drogvizsgálatot. Pedig ha nem vak, akkor látja, hogy be van lőve az ifjonc.
Ez nem elmélet. Belénk jött lakott területen kb. 80-90-es sebességgel egy srác. Azt sem kérdezte meg mi történt, vagy egyáltalán élünk-e, végig vigyorgott, rágózott.
Nem igaz, hogy a rendőrben nem merült fel, hogy valami nincs rendben vele.
Igazad van, nem tudjuk, hogy valójában a férj mennyire volt tájékozott a felesége betegségében.
Akkor tisztábban látnánk a helyzetet, ha egy pszichiáter most segítene a fórumozóknak, és leírná, hogy a férjnek észre kellett volna vennie, vagy ezt a betegséget a szakemberek is nehezen ismerik fel.
Sokkal nagyobb felvilágító tevékenységre volna szükség, de hallgatni könnyebb, vagy olcsóbb.
Talán ha a házasulandó fiataloknál kötelezővé tennék a tájékoztatást bizonyos problémákról, amelyek a másik házastársat hátrányos helyzetbe hozza az esküvő után, akkor igen sok tragédiát és válást meg lehetne spórolni.
De ehhez senkinek sem fűződik anyagi érdeke.
Ha a tájékoztatás megtörténne, akkor a gyógykezelés kerülne pénzbe az államnak, vagy elesnének az esküvői haszontól a bonyolítók, ill. az ügyvédek sem keresnének a válással.
Gondolog a súlyosabb betegségekre,tudatmódosító szerek használatára, büntetett előéletre, felhalmozott adósságokra,stb..
Ilyen állapotok elhallgatását felelősségre vonás is követhetné, amellyel kártalaníthatnák a becsapott házastársat.
Az en fiam skizofrenias volt. Mivel keson diagnosztizaltak , es nem volt hajlando a gyogyszereit sem szedni (itt senkit nem lehet semmire kenyszeriteni amit nem akar meg gyereket sem!!), addig tudtam megvedeni sajat magatol amit otthon lakott.
Amikor elkoltozott 9 honappal kesobb mar halott volt.
Ongyilkos lett. Egy skizofren embert a legnehezebb attol az onpusztitastol megvedeni ami tsjat magaval szemben kovet el.
Az esettől függetlenül írom:abban,hogy egyre több a pszichobeteg,sajnos benne van a drogfogyasztás növekvő hatása.Nem én mondom,pszichiáterek.
Tudom,jön az,hogy az alkohol.
Az alkohol maximum lebutít,de a droggal az a baj,hogy magát a személyiséget szedi szét,ahogy mondják"kihozza az emberből az állatot"
Egy barátnőm mesélte, hogy az első két hónapot a kisbabájával gyakorlatilag végigzokogta, annyira kilátástalannak tűnt, hogy még valaha az életben lesz alkalma aludni, nyugodtan megfürödni, szexelni.....:)
Úgy érezte, hogy senkit az égvilágon nem érdekel már, hogy mi van vele (előtte a terhesség alatt ugye ő volt a központban, aztán hirtelen a figyelem áttevődött a kicsire), se férjet, se rokonokat, se barátokat.
Na ez is igaz,hogy sok nőnek ez a baja,hogy egyszerűen riválisnak érzi a gyerekét.Amiben a hibás az 50-60 éves generáció,felnevelt egy csomó olyan fiatal lányt(fiút is,de most szülésről van szó és azt fiúk nem szoktak),akivel elhitették,hogy ők a világ közepei,hogy csak ők számítanak ,anyja és apja inkább belepusztul,de kislánykának minden meg kell ,hogy legyen.Csak ne csinálj semmit otthon,csak élj,csak virulj,jaj,nehogy 17 évesen kimosd magad a bugyid,mert még megbuksz a gimiben.
Szerintem a barátnőd nem depis volt(tudom,h van szülés utáni depresszió),de ez nem az.
Egy elkényezetetett kislány,ez volt a baja.
például.... vagy ha nem is 24, mert ott van a férj is, aki biztosan van egy kicsit otthon, de azt azt hiszem, meg lehet oldani, hogy ha valakinek problémája van, akkor az első nehéz időszakban a barátok, családtagok, gyülekezeti tagok megoldják, hogy ne legyen egyedül az anyuka.
Ez különösen arra az esetre vonatkozik, ha nem skizo, hanem 'simán' depressziós.
Vagy ez annyira elképzelhetetlen szerinted?
Nagyon ugyes vagy,hogy vegleg ki tudtal lepni es mar tisztan latod,hogy milyen.
A holgy akirol irtam,egyszer mar kilepett ebbeol a kapcsolatbol,de aztan kibekult a hapsival,pedig az egesz csaladja ovta tole.
Remelem mihamarabb elolvassa a testvere az uzenetet,mert nem hiszem,hogy sejtelmuk van arrol,milyen nehez helyzetben van.