Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megölte gyermekét az anya
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. február 28. 06:29
Hogyan lesz rémálom egy békés babavárásból? Miként válik hallucináló, önmagára is veszélyes bestiává a kismama, amikor elvileg élete legszebb időszakát kezdi meg?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
De durva.... Erről picit Natascha Kampusch jut eszembe. Már olyan értelemben csak, hogy a fogvatartója vele is elhitette, hogy egy senki, egy nulla, őt nem szereti senki, csak Ő, és hogy inkább legyen hálás érte, és amikor először kiléptek közösen a házból akkor is nem teremtettt/teremthetett kontaktust senkivel a kiscsaj, de nem is akart, hiszen úgy gondolta olyan kicsi, hogy a hangját sem hallaná meg senki....stb.
Az ilyen emberek mint a volt párod, illetve akiről írtam az előbb (hiába hogy a férjed nem olyan súlyos eset (még)) súlyos önértékelési zavarral, kisebbségi komplexussal rendelkeznek, és ezért uralkodnak másokon, ez ad erőt nekik, ettől érzik magukat teljes értékűnek. Attól ha valaki behódol nekik, aláveti magát az akaratuknak.
Megkérdezhetem, hogy a kapcsolatotok elején nem volt semmi intő jel, ami felett inkább szemet hunytál? Vagy a rózsaszín felhő miatt nem láttál? Vagy az évek hozták ki belőle?
Persze, nem tudhatjuk, hogy lehetett-e volna jó megoldást találni, de gondolom, ha bárki észrevette volna a veszélyt, már az is óriási segítség lett volna (a gyerek szempontjából mindenképp) , ha magához veszi a gyereket pár napra. (Pl. nagymama, vagy odaköltözhetett volna valaki rokon, barát, stb. legalább a kezdeti időkre)
Én sose szültem, de el tudom képzelni, hogy a kialvatlanság, a fáradtság, az állandó aggódás, stb. (meg persze a szülés fizikai utóhatásai) még egy egyébként teljesen stabil nőt is ki tud mozdítani rossz irányba, nemhogy egy eleve labilis idegrendszerűt/pszichés beteget.
Volt egy szörnyű film pár éve First born címmel, elég érzékletesen bemutatja a nő állapotát, miután szülés után "magára marad" és teljesen elveszíti a kapcsolatot a valósággal.
Eperke jó téged olvasni. Hajrá ne hagyd magad az ilyet jó el kellene verni mint a lovat. Az én uram, hónapos terhesen dobott ki, utána a családja elmondott mindennek a csaj akivel összeköltözött már két éve együtt van csak állítólag barátok. Én elkezdetm két főiskolát amiket lassan be is fejezek, és mindenkinek aki depis tudom javasolni. Nem volt időm arra, hogy depis legyek hogy
valami, pedig fájt akkor nagyon minden. A nagyobb fiam kész ideg roncs volt, én nem omolhattam, össze mert ott volt a másik a hasamba. Az anyukát aki a kicsit megölte én is szívesen megfojtanám egy kanál vízbe.
Egyetértek.
Itt nem előre kitervelt, hidegvérű bűncselekményről van szó, mert abban az esetben lenne helye indulatoknak.
Akárhogy gondolkozom a dolgon, csak arra jutok, hogy a terhesgondozás során nagyobb figyelmet kéne fordítani a tájékoztatásra, előfordulhat szülés utáni depresszió. Bizony az nem hiszti, hanem súlyos dolog. Amíg társadalmi szinten ezt nem látjuk be...
na, pont ezt mondom én is.
nagyon tudja mindenki osztani az észt. de aztán mégis mindenki csak a másikra mutogat. hogy ennek a dolga lenne, annak a dolga lenne...
Én is tudok indulatos lenni, de valahogy a 22-es csapdájának érzem, hogy a "népharag" kíván ítélkezni afölött, akit a "népközöny" hozzásegített ehhez a tragédiához.
Elsősorban az anya a felelős, ez nyilvánvaló, hiszen ő követte el a rémes gyilkosságot, de hol volt akkor bárki, aki a gyengébbekért és elesettekért, kiszolgáltatottakért kampányol (UTÓLAG), amikor az anya volt gyenge és elesett és kiszolgáltatott?!
Gyakorlatilag bármeéyikünk szomszédja, rokona lehetett volna a nő, nem tudom, hogy kinek tűnt volna fel, hogy valami nincs rendben, vagy ki menne át a pár hete szült szomszéd kismamához megkérdezni, hogy segíthet-e valamiben, vagy jól van-e.
Szerintem sem megyünk semmire lincseléssel. Pedig én aztán tudok indulatos lenni, de ilyen esetekben semmit nem érünk a népharaggal.
Igen, a társadalom betegsége és a társadalom szégyene is.
Arra is kíváncsi lennék, hogy akik itt vért kívánnak, meg lincselést, azok közül hányan segítettek a szomszédasszonynak, vagy bárkinek, aki nehéz helyzetbe került.
Én a szülés után lettem pánikbeteg. Az "egész világ" úgy értelmezte, hogy hisztériázom .... 2 év után a "segíts magadon - Isten is megsegít" elv alapján mentem orvoshoz. Kár, hogy nem hamarabb.
Nagy szöveg van, mindenütt. Segítség ... na AZ NINCS! Később bántalmazott is az exem - mindenki a kezeit mosta. Kb "hánynom kell" azóta is, ha eszembe jut a családsegítő, vagy a gyámügy "segítsége".....
Ez voltaképpen a társadalom betegsége.
Ez nagyon igaz.
Mikor néhány éve elmentem pszichológushoz, és megemlítettem valakinek, borzasztóan megijedtek, h jaj, mi a bajom?
Holott semmi különös nem volt, egyszerűen túlterhelt voltam, emiatt szorongtam, és egy kívülálló szakmebrekkel meg szerettem volna beszélni, miként kezeljem, illetve hogyan dolgozzak fel egy-két múltbéli dolgot.
USAban senki nem döbbent volna le, hogy egy "normális" ember, értem ezt, aki nem depressziós és semmiféle súlyos pszichózisban nem szenved, mégis elmegy életében 1x pszichológushoz. Na meg érdekelt is, mit mond.
Csak az a nagyon nagy probléma, hogy ha van egy beteg, pszichózisban szenvedő fiatal anya, az nem mer majd segítséget kérni. A gyűlölet és a megbélyegzés miatt.
Ez voltaképpen a társadalom betegsége.
Ez azért más kategória, tekintve, hogy anyuka megbolondul (mindenki nevezze, ahogy akarja a jelenséget) és ennek folyományaként gyilkolja meg a gyerekét.
(Tehát nem előre eltervezve besétál a boltba és lop egy üveg piát, vagy akármit)
A hangsúlyt a megelőzésre kellene fordítani, (mint mindig) kiemelten figyelni a depresszióra hajlamos (vagy pszi. kezelés alatt álló...) alanyokat, felvilágosítani a családtagokat a lehetséges veszélyekről, a jelekről, amikre figyelni kell, szükség esetén segítőt kirendelni, mittudomén.
Dehogy:) Nagyon ügyes vagy, kezdesz talpraállni:)
Szorítok.
Ebből a tragédia a lényeg, nyilven.
De ami hiányzik: hol volt a CSALÁD, az APA, a BARÁTOK??? Hol volt az egész világ?!
Jaj, de nehéz lehet most neked.
Kitartás! Egyszer minden út véget ér.
kitartás!!!!
túl leszel rajta!
és fogsz még tudni nyugodtan aludni.
csak hinni kell abban, hogy igenis megcsinálod, túléled, és nem taposnhatnak el! és hidd el, a gyerekednek pedig jó minta leszelm 
szerintem az a baj, hogy sokan nem értik, hogy ez nem feltétlen látszik. nem feltétlen derül ki. sokszor mire valaki idáig eljut, már nincsenek mály kapcsolatai, szóval nincs is mit tegyen vki. 31 éves ember.. szülől, tesó, már rég nincs valszeg képben, hiszen felnőtt. férj szerelmes volt széparcot ismert.
ráadásul a skizofrénia szinte mindig arra jelent veszélyt igazából aki skizofrén. szóval nem a gyerekre, pl.
ellenben vannak pszichózisok, amik másra veszélyesek. azokat viszont sokszor nem is diagnosztizálják, mert nincs se a kezelésre, se a pácienskövetésre lehetőség.
és igen, jellemző amit eperke ír. hogy valaki belekerül, de kikerülni... és mindenki csak vállat vonogat, meg utólag mond ilyeneket, és a scsalád? és a szomszédok, és az akárki???
csak észre kéne venni azt, hogy ti akik ezeket írjátok, ti is szomszédok, és család vagytok... szinte mindenkinek van a tágabb családjában vmi... de mindenki a homokba dugja a fejét, aki meg beszélni mer, hogy mi van, azt meg elátkozzák, , sőt magának kereste, ő miért nemfigyelt, szólt, stb... hja szólt, csak az összes ajtó becsukódik...
de utólag mindenki okos...
Kár, hogy bezárták Lipótot...
Szorítok neked!