Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Befellegzett a csontkollekcióknak
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. február 1. 20:08
Gömbölyű és lágy, selymes és hajlékony, odaadó és megértő. Ha mindezen tulajdonságok mellé még hozzájön a vénuszi én, már meg is van a klasszikus nőalak, ami egyre inkább a nők példaképévé válik – a csontkollekciókkal szemben. A hírt Soma Mamagésa kommentálja.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Fontosnak tartom, hogy most írjak ide, mert reggel megint belenéztem az adott, az előző hozzászólásomban említett reggeli műsorba, és újra az általam régen kedvelt, az előző hozzászólásomban említett hölgy is ott volt, beszélgetett. És most meg olyan megjegyzést tett a vékony nőkre, ami stornozza az előzőt, mondván, hogy "mindegy, hogy egy nő 40 kiló, vagy 80, a lényeg, hogy formás és feszes legyen." Na végre! Nagyon örültem, hogy ezt hallottam tőle, még ha máskor nem is ezt mondta.
Úgy érzem, le kell ezt írnom, a pozitívumot is, amit tőle hallottam, ha már a negatívat is leírtam.
Ezen háborogtam én is ma reggel, amikor munkába indulás előtt belepillantottam egy kereskedelmi TV csatorna reggeli műsorába, ahol ugye 3 csaj beszélget az utolsó fél órában, és az egyik, aki a topik fő címében is szerepel, megjegyezte, hogy "a csontkollekció nem divat."
A hölgy írásait egyébként nagyon szeretem, szoktam olvasgatni, és amikor ma reggel volt egy kis időm hallgatni a gondolatait, hihetetlenül örültem, mert tényleg nagyon szeretem a stílusát. Vagy szerettem?
Én egy vékony testalkatú nő vagyok, eszem rendesen, de ilyen testalkatot örököltem, Anyukám is elég vékony. Szóval erről nem tehetek. Természetesen ért már jó párszor negatív kritika mondván kicsik a melleim, stb.
Nem vetem meg az édességet sem.
És pontosan az illető hölgynek, aki sokszor nagyon bölcs dolgokat mond, kellene tudnia azt, hogy nem lehet beskatulyázni az embereket/nőket ilyen alapon, hogy ha vékony testalkatú, akkor már nem is Nő, nem is lehet nőies. Én sosem mondanék olyat egy jó húsban lévő hölgytársamra, hogy nem csinos, nem illetném semmilyen jelzővel, inkább, ha már ilyen testalkat és nem tud változtatni, pozitív dolgokat mondok neki, mert én valóban szépnek látom.
Ugyanis szerintem mindenkiben van valami szép, csak észre kell venni.
Meg mi az, hogy a csontkollekció idézem: "nem divat"? Azért kezdjen el szalonnát szalonnával zabálni éjjel nappal minden vékony nő, hogy divatos legyen? Cöcöcöcö... nem értem. Akkor mi, vékony csajszik ki ne mozduljunk az utcára, mert max. a retro stílust képviselhetjük?
Mi nem mehetünk el sportolni, mert akkor ránk fogják, hogy anorexiások vagyunk?
MI ez az egész? És igen, a nagyobb domborulatokkal rendelkező hölgyek foglalkoznak állandóan azzal, kinek milyen a teste.
Ettől szép a világ, hogy ilyen színes, ennyi félék vagyunk, és meggyőződésem, hogy mindenki tetszik valakinek. Akár sovány, akár duci.
A domború csajszik megjegyzése miatt nem vagyok hajlandó napi 3 kiló zsírt a gyomromba erőltetni. Inkább nem leszek "trendi." Viszont így jól érzem magam.
Van egy ennél sokkal kézenfoghatóbb magyarázat... domborulatok nélküli nökre egyszerübb ruhát szabni-varrni.
Számukra nem a magamutogatás a cél, hanem kirakatbabák, az anyagot kell, hogy elövezessék. Eléggé félreérti ezeknek a modelleknek a szerepét a társadalom egy (jó) része...de ez is érthetö, mert kit érdekelnének a divathetek, ha nem vetnének a nötársadalom elé egy-két feltupírozott reklámarcot csalinak. Szóval erröl ennyit.
Az amerikai nők által fellőtt "nőideál" több ponton hibás: egyrészt olyan nők tesziik magukat ideállá, akik hája zömmel súlyos személyiségproblémákat rejt, másrészt milyen jogon teszi ezt bárki is? Önmagunk ideállá tétele önzés, és az is, ha olyan csoportokat teszünk azzá, akihez mi is tartozni akarunk. Pedig semmi más nincs az alján, mint egy jó adag lustaság. Nem tud/akar/mer fogyni, egy idő után belefárad és azt mondja egy hatalmas facsavarral, hogy ez a jó, ez a követendő, ez az egészséges. És máris nem kell tennie semmit.
Soma az archetípusokkal nagyon befaragott. A női archetípusok egyik változata az, amelyről ő fennhangon zengedezik: az ún. Szűz Mária-archetípus.
Az elfogadás, törődés nem a külső kerekded formáktól függ, hanem a BELSŐ vonásoktól, éppen úgy nem a nemtől vagy a fajtól sem. Ismerünk nagyon törődő, símulós, nőies vonásokkal megáldott férfiakat és bizony vannak állatok is, amelyek többet és gondosabban törődnek a kölykeikkel, mint egy mai taposós, trendi kerekeded nő. Akinek nem inge, az nem veszi magára.
Az, amiről Soma hablatyol az ANIMÁ-hoz tartozik. Jobb volna, ha nem beszélne olyan dolgokról, amelyekről halvány lila lövése sincsen.
Pontosan... szerencsére Mamagésa sem lesz a büdös életben sem nőideal, a túlsúlyosak sem értik meg, hogy bármennyire is nyomják, sohasem lesznek követendő példa.
Más kérdés, hogy éppen az amerikai nőket hozták fel mint mérvadó vélemény
csodáltam volna, ha esetükben más eredmény jött volna ki.