Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Generalizált szorongás
Létrehozva: 2011. január 30. 16:47
Szeretettel Üdvözlök mindenkit!
Várom olyan sorstársak jelentkezését,akik generalizált szorongással,vagy hasonló lelki problémákkal küzdenek!
Segítsük egymást jó tanácsokkal,vagy akár néhány kedves,vígasztaló szóval!
Békés,jóindulatú topicot szeretnék,én is ezzel a szándékkal nyitok mindenki felé!
Természetesen fordultam orvoshoz,már nagyon régóta,és nagyon sokszor,de eddig pozitív eredmény még nincs.
Várom azok jelentkezését is,akik már gyógyultak,és hasznos,jó tanácsokat tudnak adni!
Anikó
Válaszoltam :) Elvileg elment az üzi , nem látom az elküldöttek között
Ja, akkor félreértettem, bocs :)
Írtam privit,légyszi nézd meg.
Köszi
Nem a szerotoninra, hanem a pajzsmirigyes barátnőd esetére gondoltam.
Magamból kiindulva tényleg egyszerűbb volt bekapni a bogyót mint utána járni mi a baj , teljesen magamtól szedem ... de csak ideig óráig jo aztán ujra ideges vagyok nem lesz vége ördögi kör .A problémát nem oldja meg csak jobban érzem magam tőle, ezért is szoktam ra szépen .Ezt csak magamra értem , az más ha valakinek orvos irja fel mert úgy ítéli meg,hogy ez kell. Ha nem veszem be szédülök stb .. Tudom és megis . Na hátha segít a doki , nem akarom szedni ...
Iop, említettem, hogy minden szerzett betegségnek van egy katalizátora. Így a cukorbetegségnek is. Egyik napról a másikra... nem. Mindennek van előjele.
Látod, én vagyok a rossz, mert meg mertem szólalni, hogy nem kellene mindenfélére bekapni valami szert. Hááát, mindenki azt tesz a szájába amit akar. Én viszont megbízom az agyamban teljes mértékben. Az vagyok amit elfogyasztok. És nem, és nem engedem, hogy mások betegítsenek meg. Nem figyelek mások hülyeségeire, csak amennyire szükséges, és egy olyan határig amíg én nem látom kárát. Nem aggódok olyasmin, amin nem tudok változtatni. Minek? Felesleges. Nem rágódom a múlton, nem tervezgetek előre olyasmit, amelyről tudom, hogy kivitelezhetetlen. Boldog vagyok a jelenben. És az a jelen tegnap is "jelen nap" volt, ma is az, holnap is az lesz.
Szerintem érted.
Sajnálom az ismerősödet, őszintén. De sajnos az a daganat sem önmagától alakult ki.
Egyébként ki lehet próbálni valamit. Ha valaki bevizuálja magának hogy beteg, náthás, az be is vonzza. Gondoljon valaki a daganatra, lesz neki. Sikerrel. Az agya ugyanis ezt az adást veszi: daganat, daganat, daganat. Hát ha daganat kell, megkapod. És lőn, amitől az ember a legjobban retteg, az lesz is neki. Erre mondják hogy nem hiába félt attól a betegségtől, megérezte. Ó dehogy. Saját magának generálta. A testünk működése bonyolultabb annál, semmint hogy leegyszerűsítsük fizikára és kémiára.
A szerotonin nem hormon, hanem neurotranszmitter (teljesen tévesen terjedt el a köztudatban hormonként), de egyébként amiket írsz, az teljesen igaz. És igen, van olyan, hogy az egész életében szedni kell/szúrni kell... De én ehhez úgy viszonyulok, hogy legalább van megoldás rá. Pontosabban szerintem jobb így felfogni.
Az emberi szervezet (sem) termel meg magának mindent, amire szüksége van, ezeket hívják esszenciális aminosavaknak, zsírsavaknak és a többi. Ezeket a megfelelő táplálékkal lehet bevinni, különben súlyos hiánybetegségek és következmények lépnek fel.
De az igaz, hogy pl. egy ilyen, általad is vázolt esetben is szükség van a külső segítségre, de ez már egy másik szint, hiszen itt nem csak táplálóanyagról, hanem hormonról van szó. Ezt semmi mással nem lehet bevinni, csak szintetikus készítményekkel. Egy kollégám kisfia egy baleset során súlyosan sérült a koponyája, élete végéig kell szúrnia magának a hipofízis által termelt összes hormont. 9 éves.
Mint írtam, én a tünetemről, a hányingerről meg voltam győződve, hogy valami testi betegség jele. Ráadásul hányingert annyi minden okozhat. Lelki dolog az elején meg sem fordult a fejemben. Ha szorongásra gondolok, nekem ma is ilyenek ugranak be, hogy szédülés, remegés, kézzsibbadás, rosszabb esetben pánikolás... De a hányinger az nem. De hát ezek szerint ilyen is van :)
Igen, igen mindekepp megyek . Szükségem van rá érzem . Egy labor meg sosem árt.
Bármi létezhet. De azért szerintem mindenképpen kérj időpontot pszichiátertől, beszélj vele, ettől teljesen függetlenül pedig meg lehet csinálni a labort. Vagy amit a háziorvos ajánl.
Most jutott eszembe, hogy az egyik háziorvos mondta menjek el laborba ,teljesre mert lehet , hogy valami szervi bajom van és attól szorongok . Létezhet ilyen ?
Pont ez a cukorbeteges példa jutott nekem is eszembe tegnap. Normális esetben az emberi szervezet megtermeli magának, amire szüksége van. A gének a mindenáron való túlélésre hajtanak. De van egy határ. És amikor a szervezet egy létfontosságú anyagot nem tud megtermelni magának, akkor két eset lehetséges: vagy mázlija van az adott embernek, és ezt az anyagot már be lehet vinni kívülről is, vagy nincs mázlija, és az adott anyag hiányában meghal (vagy szenvedve éli le az életét). Ezen a ponton már nincs olyan, hogy "szedd össze magad". Van egy ismerősöm, rosszindulatú pajzsmirigyrákja volt, de szerencséje volt, megműtötték, eltávolították, amit kell, és teljesen felgyógyult. Viszont élete végéig gyógyszert kell szednie, ami átveszi az eltávolított rész funkcióját. Még nincs 30 éves. És élete végéig szednie kell. Ez van. Ha kell, hát kell.
Igyekszem :)))
Ilyen durva nekem sem volt:( a gyomrom szokott görcsbe állni az is akkor ha már túl aggódom valamin és tejesen fel hergelem magam.
Ügyes vagy! Hajrá :)
Nekem ilyen durva nem volt, nekem "csak" nagyon erős hányingerem volt (illetve a vége felé már a gyomorszájam is fájt, de ez nyilván összefügg a sok hányással), semmilyen más tünetem nem volt. Tulajdonképpen még rosszkedvű sem voltam, csak nem értettem, mi az isten ez... És teljesen igazad van: a végén már úgy van vele vele az ember, hogy akár az ördöggel is üzletelne, ha ettől elmúlnak a tünetei.
Sziasztok :) Néztem dokit ma , csütörtökön es pénteken lehet időpontot kérni ... szóval majd holnap hívom . Remélem hamar kapok időpontot .
Pontosan. Nekem vasárnap estig semmi bajom nem volt. Hétfő hajnalban pedig arra ébredtem, hogy elviselhetetlenül erős hányingerem van. Én sokáig tényleg azt hittem, hogy valami testi baj, a kórházban is azt hitték (kétszer is voltam, két különböző osztályon). A belgyógyászaton már olyan erős hányinger-csillapítókat kaptam, amiket daganatos betegeknek szokás adni, mégsem csillapodott a hányingerem. Pedig nemcsak hogy minden leletem negatív lett, de gyakorlatilag én volt az Egészséges Ember mintaképe.
Az életem átlagos, nincsenek benne nagy traumák. Szerető házasságban élek, mindketten jól keresünk, hitelünk nincs, a munkámat, munkahelyemet szeretem stb.
Én pszichiáterhez tényleg már kizárásos alapon mentem, amikor már nem volt több ötletem. És amikor egy nyugtató teljesen megszüntette azt az erős hányingert, amivel egy célirányos hányinger-csillapító nem tudott mit kezdeni, akkor már lehetett tudni, hogy teljesen máshol kell keresni a bajt.
Nagyon egyetértek a hozzászólásoddal, éppen ezért nem kellene beleszólnia olyannak aki nem érintett. Soha nem fogja megérteni mit érez az, aki képtelen a testi tünetekkel elbánni. Nekem egyedül a torokszorító érzésre volt hatásos a Frontin, a szorongásos gondolatok kezelésére pszichoterápia a jó valamint a hipnózisterápia. Nem egyenlő a hipnózissal! Nagyon szerencsés aki állami rendelőben összefutott olyan orvossal, aki nem csak egy levél gyógyszerrel küldte haza. Mindenképpen magánrendelést javaslok annak, aki megteheti. És...mindenféle gyógyszerrel vigyázzatok. Az antidepresszánsról se könnyű lejönni.
Rendkívül veszélyesnek és egyben alaptalannak is tartom, amiket írogatsz, főként úgy hogy nem vagy/voltál soha érintett. Én igen... szóval hidd el tudom miről beszélek.
Van az a helyzet amiből pedig nem tudtam gyógyszer nélkül felállni, pedig hidd el erős vagyok. Van családom, gyerekem, munkahelyem, hitelem, problémáim, mint mindenki másnak. A mindennapi élet problémáit tudom kezelni. Ellenben, amikor egyik napról a másikra reggel nem tudsz kikelni az ágyból mert jártányi erőd sincs, ha mégis felállsz, akkor szédülsz, hányingered van, remeg kezed, lábad, akkor hidd el, hogy egy-két hét után már bármit beszednél, hogy újra visszatérhess az életedbe és kezelgethesd a hétköznapi gondjaidat.
Álszent dolog mindenkire rámondani, hogy csak hisztis és össze kell szednie magát, meg hogy majd gondolkozzon pozitívan és minden jó lesz. Mondod-e egy cukorbetegnek, hogy gondolkozzon pozitívan és majd biztos helyre áll az inzulin termelése??? Nem, mert nem fog, ugyanúgy ahogy az agy szerotonin szintje sem áll helyre magától.....
Jézus Máriám, most ezzel a képpel fogok elaludni :)
Mindenképp őszinte leszek , el fogok mondani mindent szerintem dőlni fog belőlem minden össze vissza a dokinál :))) Régi dolgok , mi bánt mi idegesít . Előtte szépen össze is szedem a gondolataim és fel is írom ahogy javasoltad . Ne maradjon ki semmi .
De igen gyógyszer mellett is ugyanúgy aggódom és csinálom ezeket . Ezt a számos dolgot ki is próbálom! Ez jo lehet ! Köszi az ötletet :)))
Gondolj arra, hogy csak nyerhetsz azzal, ha elmondod egy szakembernek a problémáidat. Mit veszíthetsz? Valamit biztosan mond, ami előrébb fog vinni. Az viszont nagyon fontos, hogy ne hazudj. Semmiben. A frontinos dolgot is mondd el. Nem kell semmit szégyellned, hidd el, ennél ezerszer durvább sztorikat is hallott már. A papírt, amit majd kapsz, azon lesz ilyen, hogy mentális státusz, az nagyon vicces. Legalábbis engem szórakoztatott a sajátom. Ilyenek voltak benne, hogy "alakilag ép gondolkodás", meg "a figyelme megfogható, fenntartható, irányítható". Illetve nagyon érdekes és informatív, ami egy szakember első benyomása rólad. És furcsa is volt kicsit ezt olvasni magamról :)