Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Menekülnek a magyar orvosok?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. január 26. 07:41
Soha ennyi orvos nem akart külföldön dolgozni, mint 2010-ben. A hírt Winkler Nóra kommentálja.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
igaz, mi is aláírtunk egy angliai szerződést...
Itthon nem éri meg dolgozni a semmiért.
A nagyszüleim már nem élnek, ennek ellenére biztos szívesebben támogattam volna személy szerint őket a meglévőn felül azzal, amit a nyp-ba befizettem.....
Persze, ez nem ennyire egyszerű, satöbbisatöbbi, a szomszéd Gizinéninek és élnie kell valamiből, ha már ledolgozta élete javát szegénykém.
Orvosok: igen, fáradtak, amihez nagyban hozzájárul az IS, hogy a hivatalos munkájuk mellett magánpraxist folytatnak (a megélhetés miatt, igen), bár ezt sokszor teszik összekötve a rendelési idejükkel, így gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt több helyről is csordogál a pénz.
Nincs "kiemelve" (szerintem) ez a szakma, ugyanolyan felháborodást kelt az is, ha egy mezei ügyintéző (aki iktatja az ürgéket:)), vagy egy bolti eladó kedvetlen, flegma, udvariatlan, stb., azzal a különbséggel, hogy max. rossz szájízzel távozik a vevő, és nem megy többé oda vásárolni, de nem hal bele/ szenved tartós károsodást a nem-odafigyelés, vagy fáradtság, vagy nyomorúságos élete miatt.
TR:
Tudod mit. Tőlem mehet az összes orvos, és mindenki akar.
Annak, hogy itt orvosellenesség van valszeg nem a páciens az oka.
Aki itt akar boldogulni az itt fog. Aki nem az menjen. Annak nincs értelme, hogy itt sajnáltassa magát.
Mindenesetre nekem azzal van tele a hócsukám, hogy időről, időre felröppen a hír mennyi orvos megy külföldre, mert szegények nem tudnak megélni. Egy jó marketing fogás, hogy mindenki figyeljen, mi aztán milyen sz.ul vagyunk fizetve, ha nem izzadtok ki több pénzt, kezelnek benneteket hottentotta orvosok.
Na puff neki. Ha szerencsénk van itt végzett külföldi, hú de jól képzett ittmaradni vágyó lesz.
Ha tehetném mennék!
Fél állásban dolgozom az egészségügyben havi BRUTTÓ 30 ezer forintért.
Győzzetek meg, hogy érdemes maradni!
Álom, álom
4 éve műtötték a lábamat. Előtte az utolsó konzultációra mentem a dokimhoz. Délután 2-re rendelt be, én rohantam, mert még aznap vidékre kellett utaznom ballagás miatt. Többekkel együtt vártuk a dokit, aki csak nem bírt kijönni a műtőből...
Hát azt a felháborodást! Pedig pl. egy csípőprotézis műtét teljesen kiszámíthatatlan, mennyi ideig tart. Pláne ha 3-at csinál egyhuzamban reggel 9től. Utána pedig meg kell írni a jegyzőkönyvet, anyámtyúkját, és mégsem rohanhat ki vértől csatakosan a kedves beteghez.
Én ezt tudom, mert anya révén elég mélyre látok az egészségügybe.
De hogy a többi 'átlagembertől' mit kapott a háta mögött a doki....!
Pedig csak becsülettel végezte a munkáját.
És én sem tapasztaltam semmi rosszat vele kapcsolatban. Sőt, mivel fiatalon műtöttek egy fiatalokra nem éppen jellemző problémával. És megkérdezte, hogy nem bánnám-e, ha az a prof. műtene inkább, akitől ő tanulta ezt a technikát. Hát persze, hogy nem bántam! Pénzt egyáltalán nem kért és nem is várt. Ettől függetlenül egy jelképes összeget kaptak mindketten egy márkás borral, ez utóbbit még a kötözések alkalmával is emlegette, hogy milyen hű meg ha.
Az, hogy az osztályon fekve mit tapasztaltam, az meg nem a dolgozók hibája. Lehet szidni a lusta és semmirekellő meg mogorva nővéreket, de amikor 75 ágyas osztályon 2-en rohangálnak napi 12 órában.... lehet csinálni utánuk, és aztán panaszkodni!
Megmondom őszintén, hogy annyira váratlanul ért a dolog, hogy majdnem elsírtam magam a megalázottságtól. Nem is tudtam semmit frappánsat válaszolni. Elköszöntem és szó nélkül távoztam. Senki nem vette ezt tőlem zokon.
22 éve dolgozom és nem járok orvoshoz hál istennek. Minden szükségszerű rendszeres ellenőrzésre, mint fogászat, nőgyógyászat, magánrendelésekre járok és jártam a múltban is. Hál istennek megtaláltam a módját, hogy meggyógyítsam magam. 2 hónapon át, heti több alalommal elmentem úszni, valamint otthon is tornáztam, nyújtó gyakorlatokat végeztem.
Babát szeretnék és bevallom őszíntén - bár van egy nagyon jó orvosom, aki úriember is egyben - azért mégis félek, nem a babavárástól vagy a szüléstől, hanem az emberi tényezőtől az egészségügyben.
Nagyon nehéz lehet ebben a mai közegben olyan orvos és nővérként dolgozni, akik nem csupán jó szakember, de egyben ember is maradt.
Teljesen igazad van.
Itt nincs semmi perspektíva,vagy jővő senkinek sem.
Ahogy elnézem ez az ország egyre jobban lecsúszik,és nem tudom azt mondani,hogy érdemes várni,mert egy fél vagy egy év múlva itt sokkal jobb lesz,vagy csak egyáltalán jobb lesz valami is.
Nincs kilátás semmire sem,nekünk sem ,sem a gyerekeknek sem.Azt hiszem eltelt 20 év a váltás óta,és még mindig csak egy helyben topogunk,pedig ennyi idő alatt már sokkal előrébb is juthatunk volna.
Kilátástalan a helyzet.
Addig amíg a havi fizetés kevesebb,mint egy havi rezsi,addig amíg 1 munkahelyre 100 jelentkező van,addig amíg gyerekek ezrei éheznek,amíg emberek ezreinek nincs munkahelyük,és( áprilistól lakásuk sem lesz)nincs vége a kilátástalanságnak.
Addig,akik normális szakmával rendelkeznek elfognak menni innen.Hiszen miért is maradnának?
Itt a fiataloknak lakása nem lesz,csak 25 év hitelre,ha lesz egyáltalán olyan szerencsés,hogy fel tud mutatni 6 havi bejelentett állást,meg 20% önrészt.Itt a középkorúaknak már nyugdíja nem lesz,(nem is nagyon fogják megérni),mert állásuk már most sincsen.
Ismerős annak idején kiment Írországba(5 éve).Volt,hogy hajnal 4-kor elindult a munkahelyére gyalog,hogy beérjen 8-ra mert nem tellett jegyre.
Ma már köszöni jól van.Sok mindenen ment keresztül, de bejárta a fél világot nyaralni,van lakása,van munkája,és van jövője.Ami az itteni embereknek nem nagyon van.
Ha itthon marad minimálbérért dolgozhatna,egy lyukban lakna,és szerintem a balatonig sem jutott volna el.
Senki sem mondja,hogy könnyű.
De ha van miért küzdeni(és az a valami nem a napi egy tál ételről szól) akkor igenis meg kell próbálni,és kihasználni a lehetőséget,hogy jobb legyen.
Aki menni akar, menjen. Meg fel sem rovom neki. Ugy tudom a feudalizmussal eltunt a roghozkotes is.
Csak epp, ha mar sz*r korulmenyek kozt, sz*r fizetesert kell k*rva sokat dolgozni, legalabb ne ocsaroljak az embert. :S
Mit válaszoltál rá?
Valami olyasmit kellett volna: milyen jó vicc. elmondom majd az orvosetikai bizottságban. hadd nevessenek ott is.
A képüket látva feledhetetlen élményben lett volna részed.
Miert tamogatnam az adofizetest?
Az meg, hogy a TB cimszo alatt beszedett osszeg jo resze nyugdijra megy el nyilt titok. Nem az eü.-nek adozol, hanem a nagyszuleidnek.
De, epp az az orvoselleneseg. Vajon en miert nem tapasztaltam lepten-nyomon ilyen dolgokat? Vajon miert van kiemelve ez a szakma, holott itt is ugyanolyan emberek vannak, mint mashol? Divide et impera.
Attol, hogy nem a beteg tehet, meg az ember faradt. Attol, hogy nem tudott kitol ered a Turo Rudolf, meg attol ered...
Teljesen megértelek - még az ironiát is
Csak az a baj ezzel a külföldre-vándorlással, hogy "mindig a jók mennek el"....
Szóval akik annyira buzdítják itt a távozásra az orvosainkat, azok gondolják végig (amint itt írta is valaki), hogy nem a pokróc stílusú, itthon is vígan megélő pénzéhes kontárok fognak külföldre menni, hanem a készséges és jó szakemberek. Nekünk meg itt marad a szemete (tisztelet a kivételeknek!!!), aztán majd jól nézünk ki.... Csak mert nem tudjuk megbecsülni azt, amink van, és ez nem csak az orvosokra igaz.
Az én háziorvosom bezzeg nem megy külföldre, pedig nagyon szivesen venném, ha távozna. Véleményem szerint egyáltalán nem alkalmas az orvosi hivatásra, még hentesként sem volna sikeres azzal a stílussal, ami neki van. Legutóbb, mikor nála jártam - hál isten egészséges vagyok és hozzá többé sem megyek - érdekes beszélgetést folytattunk, ami megmaradt bennem.
A sok számítógépes munkától fájni kezdett a gerincem (na nem kicsit ám!), majd egy szép napon arra figyeltem fel, hogy deréktájon kb 1 cm-rel kilóg a sorból az egyik csigolyám. Egy beutaló miatt kerestem fel.
A beszélgetés a következő volt:
Orvos: Na, mi a panaszunk? (Még rám sem nézett.)
Én: Nagyon fáj a hátam, és az egyik csigolyám furán kiemelkedik a sorból.
Orvos (Hangos és harsány nevetés után): Na és? Másnak meg fél lába van! Van egyéb is?
Ezután jót derültek az ízes tréfán az asszisztensnővel és ezzel le is járt a rám szánt idő.
Na ennek kéne külföldre menni, megnézném mit szólna ehhez a design-hoz mondjuk egy britt vagy egy német páciens.
Ó persze ilyenkor milyen nagy az egyetértés.
De habzó szájjal vonult utcára a fél ország, mikor a tandíj bevezetéséről volt szó.
Én egyelőre nem vagyok olyan szorult helyzetben, gyermekem még nincs, és egy fokkal jobban élek, mint az éhhalál szintjén lévők. Itt van a családom, szülők, nagyszülők, rokonok. És alapvetően hazaszerető és hűséges ember vagyok.
De ott van pl. a párom, akinek rajtam kívül nincs senkije. Ha megszűnik a munkahelye, vagy itthon csak éhbérért tud elhelyezkedni, akkor milyen észérvekkel lehetne meggyőzni, hogy maradjon itt?!
Igaz, egyikünk sem orvos. De egy orvos miért maradjon itt??? Igen, gyógyításra esküdött, de nem a saját élete árán....
Szerintem meg adót se fizessen senki, hanem fordítsa saját és szerettei ellátására.
(Megjegyzem, amikor belegondolok, hogy eddigi munkás éveim alatt mennyi eü. járulékot fizettem be és mit kaptam cserébe, amikor 17 év alatt KÉTSZER is igénybevettem az "állami" eü-ellátást.......hát minimum sírhatnékom támad.Annak azért örülök, hogy nem gyakran kell orvoshoz járnom, és hogy a"kötelező" éves, féléves kontrollokat ki tudom fizetni a magánzóknak)
Nem orvos-ellenességnek nevezném, inkább sorozatos rossz tapasztalatnak, amiben sajnos mindenkinek része lehet, aki elmegy egy sztk-ba, vagy neadjisten kórházba kerül......és amikor ember ott fekszik kinyuvasztva, kiszolgáltatva, legyengülve, stb., akkor bizony ráférne egy emberséges orvos, akiben megbízhat és aki emberszámba veszi.
(Igen, tudom, hogy az orvosok alulfizetettek, túlhajszoltak, rossz körülmények között kénytelenek dolgozni, stb., de ezekről azért nem a beteg tehet.)
Vérlázítónak tartom, hogy az itteni ingyenes /amúgy nagyon jó, nívós/ képzést igénybeveszi, aztán kirohan külföldre...... tehesse meg, csak kamatostól fizesse vissza a képzési költségeit