Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerek mindenáron?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. január 20. 08:35
Hormonkezelések, inszemináció, lombik, tüszőstimuláció – orvosi eljárások sora, amelyek mind-mind a gyerekáldást segítik. A leendő szülők jelentős része pedig úgy vág bele a különböző kezelésekbe, hogy fogalma sincs róla, milyen kockázatot vállalhat.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
"Amelyik baba nem akar megfoganni, az lombikkal sem fog. Sajnos.... "
Nem akarat kérdése és nem baba fogan meg, hanem sejt.
Mi nem vállaltuk a lombikot és jól döntöttünk, úgy érezzük a mai napig. ha pedig a szülőség érzésének vágya egyszer csak őrülten fejbe csapna min ket, akkor még mindig szülei lehetünk egy örökbefogadott gyereknek. Hiszen a szülőségre és a gyerekre vágyik az ember ilyenkor a leginkább, minden más elhanyagolható.
Nem, ez nem igaz!
Amelyik baba nem akar megfoganni, az nem is fogan meg. A különböző rendellenességek előfordulása 2%-kal magasabb, mint normál esetben. A saját dokim azt mondta, hogy ez a statisztika, de azt nem tudják, hogy ez a magasabb arány a kezelés miatt van-e, vagy amiatt, hogy akik lombikoznak, eleve valamilyen kockázattal ill. rosszabb eséllyel indulnak.
Ha normális az orvos - szerintem ált. azok, segíteni akarnak - akkor ezeket elmondja akkor is, ha nem kérdezed, a döntés utána a Tiéd.
nem biztos, hogy amelyik lombikkal megfoganna, az természetes úton is megfogan.
Pl. ha egy nőnek mindkét petevezetéke el van záródva, akkor a büdös életben nem lehet saját gyereke, csak lombikkal, mert a lombikkal kikerülik a petevezeték elzáródást.
Hát ez csak egy példa, de van sok más is.
Persze olyan is van, hogy lombikkal nem sikerül, és utána összejön magától, de az nem petevezeték elzáródáskor, hanem mondjuk a férfi gondoknál ....
Én is így sejtettem.
1. Hát igen, a rossz dolgok mindig csak mással történnek...
Én sem gondoltam, hogy fogyatékos gyermekem születhet, mert miért is gondoltam volna... Ma van egy 10 és fél éves Down-os lányom... (és egy egészséges 4 és fél éves).
Ismerek olyan anyukát, akinek lombikos ikrei születtek. A terhesség során kiderült, hogy az egyikük Down-os. El szerette volna vetetni, de nem tehette volna meg anélkül, hogy a másik gyereknek baja ne legyen. Így most van egy egészséges gyermeke, és egy súlyosan értelmileg és hallásában is sérült Down-os gyermeke. Nem irigylem...
2. Ők az a kategória, akik biztosan mindenáron vállalják a lombikot.
Nagyon nehéz kérdés ez, és nem lehet azt mondani, hogy csak ez vagy csak az a döntés a helyes. Mindig az egyéntől és a helyzettől függ, ki mit érez jónak, illetve bevállalhatónak.
Nyilván a te esetedben már elsődleges, hogy a meglévő gyermekedet fel tudd nevelni, és bármilyen kis rizikó is túl nagy! Én ugyanígy érzek azzal kapcsolatban, hogy mi történne, ha még egy fogyatékos gyermekem születne, mert a lányomat egész életében el kell kísérnem, nem engedhetem meg magamnak, hogy rizikózzak!
Te javasoltad az örökbefogadást, hiszen "[e]gészen pici babákat is lehet kapni".
Erre javasoltam alternatív megoldásként Afrikát. Ott egy iPodért lehet babát kapni.
Konkrétan arra gondoltam, hogy esetleg meghal valami betegségben, mert neki nem akkor és nem ott lett volna feladata...
A lombiknál kevésbé működik a természetes szelekció, hisz ott mesterségesen hoznak létre az anya szervezetében olyan környezetet, ami képes egy baba megtartására, kihordására.
ha már így gondolkozol, akkor miért ne lehetne az a fogantatás is isten ajándéka, amelyik a lombikban fogan, hiszen csak az icsi módszernél nem fogannak meg maguktól az embriók ?????
És pl. a beágyazódás??? Abban már senki nem működik közre, az már ugyanúgy történik, mint más terhességnél. És azon múlik minden! Némelyeknek segít isten, némelyeknek meg nem?? Ugyan már!
Különben nem tudom, hogy mi az orvosi gyakorlat ebben, de nekem a műtét elôtt adtak egy kis füzetecskét és abban szépen le volt írva, hogy a császármetszésnek mik a kockázatai.
Ugyanúgy, mint a gyógyszereknél… 1000 esetbôl 1-nél ez fordul elô, 10.000 esetbôl 2-nél amaz. Alá kellet írnom, hogy mindezek tudatában beleegyezem a beavatkozásba.
(Persze, hogy aláírtam. Aztán reméltem, nem én leszek az, akinél ez elôfordul. De az lettem…)
Szerintem minden ilyesfajta nem életmentô orvosi beavatkozásnál ezt kellene tenni.
Amelyik baba lombikkal megfogan, az természetes úton is megfoganna. Ezen az elven.
Mint ahogy száz meg száz példa is van rá.
A lombik Isten ajándéka volna? Nem az emberiség "áldásos" tevkényeségének következménye?
Egy szökőár okozta embertömegek halála Isten átka volna?
Nem. Az emberiség tevékenységének következménye. Ha nem építenek a tengerpartra házakat, nem halnak meg.
Isten ajánéka a fogantatás.
hát nagy szerencse, az biztos!
Mindig szoktam mondani, ha egy lenne, akkor nem lenne testvére. :-)))
Igen, ez így igaz! Én nem (és gondolom te sem) ismerek ilyen statisztikát, csupán a józan paraszti eszem mondatja velem, hogy számomra (!!!) túl sok a beavatkozás (hormonkezelések, különböző beavatkozások, stb.), amik felboríthatják a szervezet egyensúlyát, ami ezáltal sérülékenyebbé válik.
De ismét hangsúlyozom ez csupán az én véleményem, és csak azt jelenti, hogy én nem szeretném. Ha valaki vállalja, tiszteletben tartom!
Minden terhesség kockázat.
Az egész élet kockázatos.
Mindenki csak maga tudja eldönteni, hogy ezekbôl mennyit vállal.
(Én könnyen teherbe estem, azzal nem volt sose gond, de aztán kihordani L ... és természetes módon egyiket se tudtam volna megszülni, császár lett mindkettô és a másodiknál komoly komplikációk, belsô vérzés lépett fel nálam – na ezért sem lesz nekem harmadik gyerekem. Az is nehéz terhesség lenne, bizonytalan kimenetellel, 100% a császár és semmi kedvem ilyen tapasztalatok után harmadszor is kés alá feküdni. Mondjuk ha nagyon-nagyon akarnék harmadik gyereket, talán mégis bevállalnám. De nem akarom annyira.)
erőszakkal nem lehet... ha lehetne, akkor nem lenne sikertelen lombik.
Amelyik baba nem akar megfoganni, az lombikkal sem fog. Sajnos....
Én nem vállaltam volna ezeket az eljárásokat, ha nem fogannak meg a gyermekeim természetes úton.
ezt nem jelentheted ki megalapozottan, mivel - szerencsédre - nem kellett odáig jutnod, h ez szóba kerüljön
Én azt hiszem, hogy tudják. Megkapják a felvilágosítást arról, mi mivel jár, milyen lehetséges szövődmények vannak, mit hogyan lehet kezelni és mi az, amit nem.
Az már egy másik kérdés, hogy aki erre vállalkozik úgy gondolja: 1. vele ez nem fordulhat elő (pl. az autóbalesetre is azt gondoljuk, azok mindig másokkal fordulnak elő)
2. nem törődik vele, mert úgy érzi, hogy az élete nem teljes, vagy semmit sem ér gyerek nélkül.
Úgy gondolom, ismerve a kockázatokat, hogy második gyereknél már nem biztos, hogy vállalnám, nem azért, mert lusta vagy kényelmes vagyok, hanem azért, mert már van egy gyerek, akit fel kell nevelni és akiért felelősséget kell vállalni - vagyis akkor már nem csak a saját életemet, életminőségemet kockáztatom, hanem az övét is.
De egyetértek: mindenkinek magának kell eldöntenie, mit vállal, meddig megy el. Teljesen egyéni és szerintem nem vitatható.
ezt most nekem írtad?
lombikos ikreim vannak ....