Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lombik és EGYÉB témakörök
Torolt_felhasznalo_328926
Létrehozva: 2004. Április 15. 13:32
Sziasztok !
Ide várom azok jelentkezését, akik a lombik-témával valamilyen szinten kapcsolatban vannak (babát szeretnének, mesterséges baba van a pocijukban, vagy esetleg már világra is hozták), és még nem savanyodtak bele a témába, tehát tudnak másról is beszélni..., és esetleg más topikról elüldözték őket a besavanyodottak...! Sőt azok is jöhetnek, akiknek semmi közük nincs hozzá, de szeretnek BESZÉLGETNI !
Szóval nekem egy ici-pici mesterséges babám van, most 5 hónapos, és mindennél jobban szeretem ! Most éppen alszik, így tudom ezt a pár sort lelketlen anyaként leírni (idéztem egy másik topikról). Szóval jelentkezzetek !
Ide várom azok jelentkezését, akik a lombik-témával valamilyen szinten kapcsolatban vannak (babát szeretnének, mesterséges baba van a pocijukban, vagy esetleg már világra is hozták), és még nem savanyodtak bele a témába, tehát tudnak másról is beszélni..., és esetleg más topikról elüldözték őket a besavanyodottak...! Sőt azok is jöhetnek, akiknek semmi közük nincs hozzá, de szeretnek BESZÉLGETNI !
Szóval nekem egy ici-pici mesterséges babám van, most 5 hónapos, és mindennél jobban szeretem ! Most éppen alszik, így tudom ezt a pár sort lelketlen anyaként leírni (idéztem egy másik topikról). Szóval jelentkezzetek !
Sziasztok! Esz, sylvi köszönöm.
Bemásolom amit május 29-én a lombikbaba fórumunkra írtam.
A telefonom, mint valamennyiünknek más csengőhangra volt állítva. Csakhogy nem a telefont csörrent meg. :-) Május 25-én este 22:46 órakor érkezett egy levél, amit mi aznap már nem olvastunk el, mert már aludtunk. Akkor még nem is sejtettem, hogy valószínűleg hosszú időre ez volt az utolsó átaludt éjszaka.
Másnap reggel indult a hétfő, és már túl voltam egy-két munkahelyi sürgős dolgon, amikor egy erős késztetést éreztem, hogy benézzek a g-mailre. Délelőtt 9:48 órakor olvastam az e-mailt és mosolyogtam. Közben kollégám kérdezett tőlem valamit, még most sem tudom, hogy mit, de legalább ötször megkérdezte én meg csak néztem rá üveges tekintettel. Szabályosan megijedt, hogy megbuggyantam. Előtte még értelmesnek tűntem, aztán egyik percről a másikra nem jutottak el hozzám a hangok, a szavak. Átküldtem az e-mailt a férjemnek, és kértem, hogy hívjon vissza ha elolvasta… Még engem is meglepett a nyugodt és kiegyensúlyozott hangja. Nem beszéltünk sokat, hisz még semmilyen részletet nem ismertük, de tudtuk éreztük, hogy igen Máté a mi kisfiúnk. A nevet nem mi adtuk, de amikor először olvastam olyan nagyot dobbant a szívem, hogy rögtön arra gondoltam szebb, bibliai nevet mi sem adhattunk volna neki. Isten ajándéka, lehet ennél többet kérni?
Ezután felhívtam Zita asszonyt és elkezdtem a körözést a cég épülete körül. Fogalmam sincs, hogy hányszor mentem körben és arra se nagyon emlékszem már mit kérdeztem. Csak azt tudom, hogy folyamatosan mosolyogtam és nagyon örült a lelkem. Megtudtam, hogy ez most egy kivételes helyzet, mert kisfiúnk családba született és a házaspárnak nagyon fontos, hogy mielőbb megtörténjen a lemondás. Istenem, belegondoltam abba, hogy most mi lett volna, ha már a 6 hét meggondolás lenne érvényben. És nem miattam hasított belém a fájdalom, hanem miattuk.
Kedd este mehettünk Őt megnézni. Azt hittem soha nem telik el az idő kedd estéig. És soha nem gondoltam volna, hogy igazi kihívás lesz dolgozni, munkát átadni. Sokkal nehezebb volt, mint az összes tárgyalásom együttvéve.
Kedden kölcsön kocsival indultunk, mert a kocsink szerelőnél volt. Bevallom előtte már sűrűn látogattam a mellékhelységet.
Este 19 órára értünk Szekszárdra, a 100 valamennyi kilométer egy örökkévalóságnak tűnt. Sokan kérdezték már, hogy mit éreztem, éreztünk amikor megpillantottuk Őt. Megnyugvást. Harmóniát. Nem volt eufórikus érzés, nem sírtunk. Gyönyörködtünk benne és olyan természetesnek tűnt minden!!! Azóta is minden vele töltött perc természetesnek tűnik. Olyan nyugalom vett erőt rajtunk, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni.
Másnap a nyilatkozat tétel előtt már nem voltam ennyire nyugodt a hőségrekordban. A vérszerinti szülők késtek a dugó miatt, így egy kicsit izzadtunk a szurkoló lányokkal együtt.
A nyilatkozatról csak annyit, hogy az is teljesen nyugodt körülmények között zajlott és felolvasás közben egyszer csak meghallottam a templom órájának zenélését. Gyönyörűen muzsikált!!! Amikor megérkeztünk reggel és kiszálltunk a kocsiból, akkor is zenélt. Így utólag visszagondolva olyan volt minden, mint a mesében. A lányok tudják, hogy volt izgalom a csúszás miatt, de higgyétek el, hogy semmilyen nyomott nem hagyott bennünk. Már csak a szépre emlékezünk. De hogyan is emlékezhetnénk másra, hisz kisfiúnk gyönyörű! Ő a mi kis csodánk! És érdemes volt rá várni. Tudtuk, éreztük, hogy Zita asszony rátalál majd a mi kisbabánkra és így történt. Nagyon köszönjük neki. Nehéz szavakba önteni, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban. Akik már örökbefogadtak tudják, akik pedig várakoznak hamarosan megtudják majd.
Jujjj heidi hatalmas gratula
.
Mesélj!
eszti: aranyosak lehetnek a törpök :).
Jajdejóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Mesélj!
És, hogy jópéldával járjak elöl íme az enyimek.
Vilmos néha már nem csak megtiltja Helgának a dolgokat, hanem időnként kifejezetten ilyeneket mond: Játszhat vele, megbeszéltük.
Ma reggel figyelmeztette az apját, hogy a kocsit nem a parkolóban hagytuk tegnap, hanem a keresztutcában. A dolog szépséghibája, hogy ez neki is csak a parkolónál jutott eszébe.
Helga jön-megy, tarol, lépcsőtmászik és nagyon sokat is képes egyedül eljátszogatni magában. Anno Vilmossal mindig azt hittem, hogy én hagytam ki a lehetőséget, hogy rászoktassam a járókára. Helga megnyugtatott, hogy a járókás gyerekek másmilyen alapanyagból vannak. Sajnos, most lázas és délelőtt kénytelenek voltunk megjárni az ügyeletet a gyerekorvos javaslatára.
Ti jöttök!
Sziasztok!
Sylvi Beninek nagyon gratula a szobatisztasághoz. És jobbulást neki.
Hát én is jó régen jelentkeztem már, pedig már egy jó ideje nem vagyok kakukk tojás. Sőt én vagyok a világlegboldogabb édesanyja!
Kisfiúnk 2008. május 21-én született 3680 grammal és 55 centiméterrel. Most már aludnia kellene, de a nagy meleg ellenére zabálhatnéka van. Úgyhogy sajnos mennem is kell.
sziasztok!
egy szokatlan kérdésem lenne Hozzátok.Műegyetemen vagyok végzős építész palánta, és diplomatervemként szeretnék asszisztált reprodukciós központot tervezni.Gondolom itt több intézet tapasztalt látogatói vannak, ezért szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy szerintetek melyik intézetet érdemes fölkeresni azzal, hogy meglátogassam őket, és funkcionális működésükbe belelássak kicsit.Mert arra gondoltam, hogy azok az intézetek, akik pl úgy örököltek egy épületet,lehet sok kényszermegoldást alkalmaznak, ami nem biztos, h jó példa.Szóval ha van bármi ötletetek, akkor annak nagyon örülök!(egyébként a témaválasztásom oka, hogy pár éve tudom,ha majd eljön az idő,nekem is lombik-babám lesz, így abszolút érdeklődő, és érintett vagyok a témában:))
köszi szépen!
s
Sziasztok!
Régen nem jelentkeztem de most nagy híírem van: Beni végre szobatiszta lett, szinte egyik napról a másikra
. És felvették az oviba is.
Viszont megint beteg, most éppen tüszős mandulagyulladása van
.
A melóhelyen meg pipák rám, hogy itthon maradtam vele betegállományba. Lehet hamarosan nem lesz munkahelyem
.
Sziasztok Lányok:)
Mintha egy kicsit lelassult volna itt a kommunikáció
Marja, pontosan mikor jöttök? Pécs felé nem jártok véletlenül?
2 hónapja visszamentem dolgozni, azóta végképp nincs időm semmire. Jó lenne találkozni mindenkivel, de lövésem sincs, mikor, hogy.
Egy kicsit el vagyok kettyenve. Gyakorlatilag minden reggel sírás kíséretében jövök el otthonról. A fiúk a nagyikkal, felváltva. De nekik is rossz, nekem is. Lelkiismeretfurdalásom van, mert nem velük vagyok. Ők pedig csak azt hajtogatják, anya ne menj el, megyek én is veled, maradj Tittóval itthon, jó leszek. Na erre mit lépjek?
Nem önszántamból mentem vissza, hanem mert nem tudunk másképp megélni. Én pedig őrlődöm.
Egyébként beírattam őket oviba, szeptembertől mehetnének, de ha szobatiszták lennének, akár előbb is. 2 hónap alatt most harmadszorra betegek, ez így rossz arány.
Ja, és még valami.
Megírtam a történetünket, elkezdtem kiadót keresni. A többség szóba sem áll velem, aki pedig mégis, közli, hogy erre nincs igény.
Talán nézzenek már körül egy kicsit. Megszámlálhatatlanul sok pár vár gyermekáldásra.
És tudom, hogy a benne rejlő üzenetre igenis szükség van. Mostanában csak az adhat ki könyvet, akit előtte a média besztárolt?!
Csupa "csinált" figura, aki belül üres és csak pénze van.
Na mindegy, remélem azért sikerül.
Bocsi, hogy egy kicsit off-ra sikerültem. Mostanában valahogy minden másképp alakul, mint ahogy én azt terveztem.
Puszi kicsiknek-nagyoknak
Kati
Sziasztok!
Hú, nem járok erre egy kicsit, aztán megered a "nyelvetek". (A billentyűtök, de az hülyén hangzik.
Jelentem, Nyugaton a helyzet változatlan. Mi nem öregszünk, csak a gyerekeink nőnek.
Az ikrek, jó holland módi szerint, az iskolában, Thijs a játszóházban nyomulnak. Hogy könnyebb-e? Sajnos minden reménykedőnek üzene: nem. 
Az ápolási feladatok kevesebbek, önállósul a banda, de ezzel arányosan nő a pajtikázás, a hurcolászás, a programok mennyisége, minősége és időtartama. Ősztől úszni fognak járni az ikrek, persze, ha addig megoldódik Guido fülügye. (Na, ez egy külön sztori. Lesz nektek is holland model az egészségügyben, majd megtudjátok, hogy a legbékésebb anyából is oroszlányt varázsol a rendszer. Szabályszerűen veszekednem kellett húszmillió figurával, mire lett egy beutalónk a gégészetre. Mert nem hiszik el a hülye anyának, hogy süket a gyereke és nem tud az orrán át levegőt venni...)
Ja kérem Rókafarm! De jó is volt és micsoda változások történtek azóta. Épp a napokban nézegettem a képeket.
Vivy :-) Azóta már írtam levelet. Bocsika, hogy sak annyi idő után.
Végre lett itthon netünk, úgyhogy ezután talán sűrűbben is fel tudok nézni.
Moti, 3 levelet írtam, de nem reagáltál. Ejnye-bejnye. Vagy ahogy kicsi fiaim mondanák: ijgumbujgum-fakalapács!
A héten elkezdtem velük a bilizést. Háááát....nem könnyű.
Megnéztem a fotókat a többiekről, Dani is és a lányok is helyesek.
És én is csatlakozom az előttem szólókhoz, jó lenne már találkozni, újra. Épp a napokban emlegettük Rókafarmot.
Puszi Mindenkinek
Dani 1 évesen és 1 hetesen volt pont 9 kiló és 75,5 cm.
Most 2 évesen és majdnem 8 hónaposan kb. 13 kiló és 87-89 cm körül van.
Az alváshoz én hozzászólni nem tudok, még tanácsom sincs, hisz én már oly sok mindent kipróbáltam Danival és alig van eredmény. A cumival meg ügyesek vagytok. Ne is add vissza neki. Tán adj a kezébe egy rongyit, vagy egy nagyobb állatkát (gondolom van már elég, de vegyetek egy újat, amit Dalma választ ki) és mondd meg, hogy mostantól ő lesz az alvótársa, ha megébred, akkor ő mindig itt lesz vele. Hátha.
Nem tudom mi van vele, ostanában percre pontosan este 10kor ébred és baromi nehezen alszik vissza...pedig már a cumirol leszoktunk...tuti ha odaadnám neki jobb lenne, de nem akarom odaadni.Lassan másfél órája vígasztalom....
Zsu, Janka milyen csodálkozó arcot vág...egyébként tisztára Te vagy...Luca meg amolyan kis kecses finom lélek!!
Én is teszek fel kajás képet.Egyébként Dalma mindent eszik már...cukros kaját nem nagyon kap, csak fruktozosat...és csokit nem kapott még, de amugy már mindent adok neki..
Sziasztok Lányok,
Meg tuná mondani valaki, hol lehet TB-re spermavizsgálatot csináltatni? Korábban a Szabolcs utcában voltunk, de most hogy bezárták, fogalmam sincs, hova menjünk.
Köszi előre is, jankamama
Moti, a honlapunkon mindent megtudsz rólunk.
Zsu, lehet hogy nem volt sértő, de az első hét ágyban fekvés elég sok erőt kivett belőlem. A humorérzékemet is. Szóval, ha nem ágyban fekvő beteg vagyok akkor az alábbi mondatodra: "És... olyan jó lenne, ha gyerkőcökkel a "hónunk alatt" is tudnánk egymásnak kellemes perceket, órákat szerezni!" azt írom, hogy időben szóljatok, hogy a hónom alá tudjak csapni egy gyereket.
Heidi! Természetesen nem a babás anyukákról írtam, hanem arról a csapatról, akik itt voltak és vannak a topicon. Sajnálom, ha félreértetted, igazán nem volt szándékomban senkinek a kirekesztése. És visszaolvasva soraimat- nem is érzem bántónak az írást. Én MINDENKIRŐL írtam, akikkel együtt kacagtunk, sírtunk. Családi állapottól függetlenül. Talán azért írtam azt, hogy bízom a gyermekes szülőkkel történő találkozásokban is, mert picikkel sokkal bonyolultabb elutazni valahová. Nekünk-nekem legalábbis igen. Ráadásul tapasztalatom az, hogy a közös küzdés, biztatás után, ha a gyerkőc megszületik, talán hajlamosabbak vagyunk elfeledni a "régi barátokat". Na, ezt nem akarom.
Dani frankó kisfiú, bárki "megmonhassa"!!!! És hogy Dalma milyen hatalmas a korához képest! Darin, Te mivel eteted, hogy így nyúlik a lányod?????
Etetés- én is teszek fel egy képet.. vagy kettőt. Majd meglátom.
Darin :-) Nem elég közeli Daniról az a kép?
Amúgy nem akarok én búcsúzni, dehogy, csak nosztalgiáztam kicsi a'la Zsu.
Heidi :-) Ha valaki, hát Ti, régóta várók (és ennyire várók) már igazán megérdemelnétek egy babát. Hol lehet rólatok többet tudni, olvasni? (Csak hogy ne kelljen ezerszer is leírnod a mi is van veletek? kérdésre a választ.)
Köszi, hogy tetszik Dani. Nekem is. Nagyon.
Hát igen, az idő szalad, bár tehettél volna fel Danirol egy kozelibb képet, kíváncsi lettem volna rá hogy a babavonások megmaradtak e az arcán.Sokszor elnézem én is Dalmát, hogy milyen lány lesz belole..kiváncsi vagyok!
és Cilee...
Tényleg Málnamaciról tudtok valamit? Két éve nem hallottam már felőlük...
Csenabiéknál van már kistesó?
Buék!
Zsu velünk is akartok találkozni, akiknek még nincs gyerkőc a hónunk alatt? Merthogy sajnos vagyunk még egy páran: 3des, Manó, Tinnka, jómagam...
Megörültem, hogy írt valaki a topikba, de hozzászólásaitokat olvasva most egy kicsit kirekesztve érzem magam.
Bocsánat nem akartam hangulat rontó lenni, de ez most kijött belőlem. Akárhogy is van sz@r érzés 7 év után még mindig ott tartani ahol a part szakad.
Ez a topik a Kedvencek elején áll és nincs olyan hét legalább, hogy be ne kukkantsak ide.
Sokat köszönhetek a topiknak. Barátokat találtam és látom felcseperedni azokat a gyerekeket, akik az induláskor még nem születtek meg. Többekkel együtt sírtunk, nevettünk, titkolóztunk, majd kiterítettük a lapokat. Vannak akikkel mind a mai napig személyesen is tartom a kapcsolatot és vannak akikkel "csak" levelezés útján.
Sosem felejtem el, amikor itt a topikon együtt ÉNEKELTÜNK Marjával (a munkahelyemen közben dőltem a röhögéstől). Amikor Zsu megmászatta velem a Tátrát. Amikor pár szóból is értettétek mi van velem. Amikor Dani megszületett. Amikor a többi kicsiről kaptunk hírt. Amikor találkoztunk. Ki pocakosan, ki meg csak váyakozva. Oly régen volt és mégis néha oly közelinek tűnik.
Köszönöm Csenabinak, hogy elindította a topikot és köszönöm nektek, hogy rátok leletem.
Az idő múlását én is jelzem 2 képpel.
Lányok, Boldog uj évet kívánok mindenkinek!
Csatolok egy képet, így fest a lányom most!
ÓÓóóó, de régen jártatok errefelé! De ha valaki, hát én megértem, hogy egy anyuka igencsak elfoglalt. Plána, ha valakinek kettő-három "zsivány" csemetéje rágja a fülét és pengeti az idegszálait. Bízom benne, hogy csodaszép lett mindenkinek a karácsonya- és reménykedem abban, hogy az új esztendő minden szépet és jót hoz nekünk, mindannyiunknak, akik ezt a topikot olvasgatták- létrehozták. Bevallom, nosztalgiával gondolok vissza a topik indítására- szép korszak volt nekem az is. Tudatlanul, optimistán gondoltam akkoriban a gyermekvállalásra, még sejtésem sem volt, hogy lombikozni fogok. Aztán teltek a hónapok, az évek(!-de régen indult ez a fórum), elkezdődtek a kivizsgálások, aztán az inszemek és végül a két lombik. Közben sokat tanultam és megváltoztam. Barátokat szereztem és közös élményeket. Köszönöm Nektek, mindannyiótoknak... Nem, nem köszönök el Tőletek, csak megköszönöm amit "adtatok". És... olyan jó lenne, ha gyerkőcökkel a "hónunk alatt" is tudnánk egymásnak kellemes perceket, órákat szerezni! Ha 2008-ban is össze tudnánk esetenként röffenni egy jó kis beszélgetésre- vagy nosztalgiázásra, ha már ennyit papolok itt erről. Én nagyon kíváncsi vagyok Rátok, arra, hogyan alakul a sorsotok.
Mindenkinek kellemes, boldog, örömteli új esztendőt kívánok!
Új képeket raktam fel a jelszó nélküli bememre a csajokról!!!!
Sok pusza mindenkinek!!!!!
Sziasztok!
Először is gratulálni szeretnék minden sikeres lombikos kismamának!!!!!
Csak egy kérdésem lenne, hogy szűlni is ott kell, ahol a lombik progit csinálják, vagy abban a kórházban lehet szűlni ahol és akinél szeretnék?
Válaszotokat előre is köszönöm!!!!