Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pszichés beteg a családban
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. december 26. 20:30
Ma Magyarországon minden negyedik ember pszichiátriai problémával küzd. Azoknak a családoknak, ahol mentális beteget ápolnak, nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Mit tehetnek, hogy megkönnyítsék közös életüket?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Nem tudok segítséget......nagyon sajnálom. Én végignéztem sok év alatt, hogy mennyire beleszarós, szemét, tudatlan és sok esetben rosszindulatú "orvosok" vannak, vagy csak nem volt szerencsénk egyikkel se....
A nagymama-kor gondolom, nagyon messze van még Neked, annál előbb nem tudnál lépni valamit? (Akár LE, mint ahogy azt tettem én anno, majd szép lassan mindenki, leszámítva egy embert, aki tényleg "belekattant" a helyzetb. Ja, ne hidd, hogy nincs bűntudatom, azóta is emészt, de OTT elpusztultam volna hamarosan, ez fix.)
Indiszkréció, ha megkérdezem, hogy milyen kapcsolatban állsz az illetővel? (Társ? Rokon?)
rahan, értem amit mondasz, csak annyira toleráljuk a betegeket, hogy a segítség annyiból áll, hogy tűrj. hát köszi, ez nem segítség.
a legjobb az egészben, hogy eslőre el se hsizsik, aztán ledöbbennek, aztán megvonják a vállukat, hogy így jártál.
szóval röhej a cikk...
de ha te tudsz segítséget (mondom, keresek, de még fizetőset se találtam!! ) szívesen veszek elérhetőséget.
egyenlőre abban reményekdem, én leszek végül a túlélő, és pl nagyikoromban kegyes lesz hozzám annyira az élet, hogy lesz pl pár jó nagymamaévem zaklatás, és hasonlók nélkül.
Éppen ezek miatt a kérdések miatt NEKED segítséget kérned (a saját részedre, hogy ne "kattanjál bele")
Amikor én érintett voltam, még abszolút nem is léteztek "fizetős orvosok" (illetve csak hálapénzesek voltak, magánpraxis nem), leszarták magasról a családot is, a beteget is, ha a család élt a kényszerbeszállíttatással, elhordták mindenféle szemétládának, a beteget szedálták három napig, meg bent tartották pár hétig, aztán viszlát, következő felvonás.
ha egy töröttlábúnak odaviszed, és alátolod az ágytálat, de az kiügyeskedi maga alól, majd magaalátolja a kedvenc könyved pl és leszarja... utána sikít, hogy mosd ki őt a szarból, mert ő beteg... vagy mert más...
aúgy nem azt mondtam, hogy a környezetnek nehezebb. persze hogy nekem könnyebb az élet. egész addig, míg magam is bele nem kattanok az egész kilátástalanságba a nagy tolerancia jegyében.
meddig kell másokat ápolni magunk kárára is, hol a határ?
ez komolyan érdekelne.
ráadásul egy csomó nyavaján nem látszik elsőre, hogy baj van... pl egy gyerek meddig kell tűrje, hogy őt érjék a hátrányok, mert valamelyik szülőjének ebben jelentkeznek a tünetei, hogy hárít?
ne haragudj, én nem mondtam, hogy fekete vagy fehér. azt mondta, hogy vicces a cikk, tekintve, hogy egy csomó pszihiátriai eset nem ön, hanem közveszélyes. illetve a környezetére veszélyes. és nem is érzi magát betegnek, sőt! de nyílván, ha egy pszihiátriai est veri a ygerekét, legyünk toleránsak, stb... mert ő beteg. szóval tényelg? hol a határ?
nem tduom. azért nem hiszem hogy minden depressziós ember azt gonolja, hogy más is legyen olyan. a többség csak belesüllyed egyedül, nem?
semiramis: ez nagyon szép és jó. és mi van akkor, ha valaki nem jár orvoshoz, sose járt betegségtudata nulla. a család akkor mi a francot vehet igénybe a nagy semmin kívül?? én már túrom a netet egy ideje, még magánban fizetősben se találtam segítő embert . persze az alapproblémám abból adódik, hogy ártani nem szeretnék.. de talán érthető módon feláldozni a további életem se. eddig a legértelmesebb beszélgetést, és a legsegítőbbet egy betegségtudattal rendelkező emberrel folytattam.
szóvaé hol is van az a nagy segítő környezet a családtagok számára? mert az átlép rajta az ember nem megvalósítható, ha benne él. "diliházba" nem dughatja a családtagot, mert az milyen már, meg nem elfogadó, stb... ergó éljenek a törvények, a mások bírálatára építő tárdsadalom. akinek meg tényleg van valami gondja, dögöljön bele nyugodtan egyedül.
persze, mondom, én egyoldalúan látom az egészet. mert én úgymond belecsöppentem már meglévő dolgokba.. kb kidobtak egy lakatlan szigetre, ahol csak növények vannak, meg bogarak... na lehet elmélkedni a vegyes táplálkozásról, meg ilyen húsok, olyan húsok arányáról, ha nincs...
Szerintem ez nem ilyen fekete-feher.
Nem tudom, milyen betegseggel kuzd a kornyezeted, es ezek szerint Neked nem volt
meg ilyen?
Nagyon-nagyon nehez a kornyezetnek, es nekik is segiteni kell, de hogy a kornyezetnek nehezebb lenne, mint aki erintett... azt nem hinnem. Igaza van rahan-nak, a betegek tobbsege szivesen cserelne az egeszseges csaladtagokkal.
Ha valaki eltori a labat, annak nem mondod, hogy tudna o jarni, ha akarna, csak eljatssza, es hogy a kornyezetenek nehezebb. Vagy igen? Pszichiatriai betegnek lenni sokkal, de sokkal rosszabb, mint testi bajjal kuszkodni. Nem csak a szenvedes var rajuk, hanem az is, hogy a kornyezet megbelyegzi oket es bagatellizalja a betegseg sulyat.
A kettő nem zárja ki egymást, (az öngy. kísérlet és a mások elleni "szövögetés") de nem dicsekedni akarok az idevonatkozó "szuper" élményeimmel.
Én is jobban sajnálom "őket", talán leginkább azért, mert a saját világfukba bezárva élnek és az a világ többnyire nem virágosrétekről és dalosmadarakról szól.
a psziches beteg SOHA nem szövöget tervet senki ellen. neha ugyan teszi - am soha tudatosan es soha akaratlagosan.
akikre Te gondolsz, azok nem psziches betegek, hanem zavart szemelyisegüek (pszichopatak). ök tudatosan is tervezgethetnek barmit.
Aki depresszióban szenved, annak még a sz@r is íztelen, nem tudsz segíteni rajta, hogy jobban érezze magát, és minden segítő szándékot támadásnak veszi. És mivel ő sz@rul érzi magát, ezért más se érezze jól magát..
Semmiben nem látja a szépet, a jót, csakis a negatívumokat.
egyaltalan nem feltetlenül van igy.
egy paranoid skizophreniaval diagnosztizalt ember peldaul nem egyfolytaban beteg. ilyenkor TÖKELETESEN tudja, hogy ö beteg - es bizony ezerszer cserelne barkivel. mert nagyon szenved. a pszichozisok azert jönnek, hogy kicsit elmeneküljön a szenvedesböl.
egyebirant minden megbetegedes mas es minden egyes megjelenese egyeni. altalanositani nagy botorsag.
ami viszont igaz: a hozzatartozokal ugyanugy foglalkozni kell, mint a beteget. meg kell neki tanitani, mit hogyan tegyenek ahhoz, hogy az elet az elviselhetö es a jo kontinuumjan inkabb a jo fele mendegeljen. a beteggel szembeni viselkedestöl kezdve a tarsadalmi kirekesztes kezeleseeig, a gyerekek helyes nevelesetöl a sajat önfeladas elkerüleseeig minden teriteke van a programban.
ez a terapias forma letezik, valoszinüleg megtalalhato a jobb klinikak repertoire-jan, psychoedukatio neven.
ha valakinek kedese van, szivesen valaszolok a temaban. :-) (de nem mindet ma!)
marschaw: hát, én azért őket sajnálom jobban. mert a világ szép oldalát alig képesek látni. pedig rengeteg szép dolog is van a világban.
rahan abból gondolom, hogy sok emberrel beszélgettm. öngyilkostípusok hozzátartozóival, stb is... a végén mind azt mondta, neki nem is vacak ahhoz képest amiben én éltem. hát elég megdöbbentő volt hallani olyan emberektől, akiknek pedig kijutott...
szerintem egy másokra veszélyes ember akkor is veszélyesebb. mert ami épp tudata van, azt nem arra használja, hogy saját maga ellen szövögesse a terveket... hanem arra hogy mások ellen (ettől veszélyes másokra)
Örülök, hogy jobban ismered az életemet, mint én. Majd küldj róla egy könyvet, hátha tanulok valamit belőle.
(Egyébként totálisan megértelek, hogy "jobban sajnálod magad", mint őt.)
Rendben, rosszul fogalmaztam.....ha tisztában lenne vele illető beteg, hogy beteg (azért nem minden pszichés betegség mellőzi a betegség-tudatot), és lenne választási lehetősége, cserélne az egészséges emberrel.
Miből gondolod, hogy egy potenciális öngyilkosjelölt "nyugisabb" feladat, vagy kisebb kihívás, mint az általad említett kategória?
Simán belefér, hogy a határnyi érzelmi zsarolás, kiszipolyozás, fenyegetőzés és könyörgés (azt hiszem, ebben benne van a mások tönkretétele) UTÁN öngyilkos lesz valaki, vagy megkísérli úgy kb. évente egyszer...... a hozzátartozók meg rohadjanak bele a bűntudatba, a tehetetlenségbe, stb.
Egyébként nem tudom, ilyen esetben mi a másik opció (az elfogadás, befogadás, tolerancia, stb. HELYETT), mert így is, úgy is rossz.
nem, ez nem így van, hogy cserélnének az egészségesekkel. a legtöbbjük totál egészségesenk gondolja magát. így nem cserélne senkivel. hanem ő ő, és elismerésre, stb vágyik....
persze más, ha valaki ön, meg más ha közveszélyes. nekem, sajna nem önveszélyesekhez volt/van szerencsém.... így lehet ezért vagyok kevésbé megengedő mostmár... mert itt nem annyiról van szó, hogy ápoljuk a lelküket, és megmentjük őket az öngyilkossáágtól.... zaklatások, lelki kegyetlenkedések, mások tönkretétele a kifordult értékrend miat... sorolhatnám....
de persze legyünk befogadók, elfogadók, toleránsak...
Mindenki, akit efféle kórság sújt, szívesen cserélne bármelyik "egészséges" családtaggal (baráttal, ismerőssel,stb.), ebben biztos lehetsz.
(Mondjuk nem mindegy, hogy valaki paranoiás skizofrén, vagy "csak" valamilyen fóbiája van)
Ettől függetlenül igazad van, borzasztó megterhelő a környezetnek a pszichés beteg és szinte semmi segítségben nem részesülnek a hozzátartozók.
én két ilyen emberrel is küzdök, és nagyon viccesek ennek fényében ezek a cikkek az integrációról... miről beszélnek?? amikr ezek az emberek vagy nem mennek el orvoshoz, vagy ha elmennek, otthagyják őket? amikor az a terápia, menj haza... amikor a családtagokkal nem foglalkozik senki, az már jó, ha két szakkönyvet hozzájuk vágnak kölcsönbe? amikor nincs kinek feltenni a kérdéseket?
ha minden negyedik ember beteg, az szerintem azt jelenti, döglődik a társadalom, és marha nagy baj van... ahogy a listát nézem, már az lóg ki lassan a sorból akinek nincs zsorongása, fóbiája, stb... és lassan egy egészséges emberrel bármit meg lehet tenni. mert tűrjön, ápoljon, bízzon, stb... mert mások megérdemlik. és az egészségesek mit érdemelnek meg? semmit??? csak a nagy alázatot és szolgálatot? hogy egy életen át szolgák legyenek mások úri kedvének?
vicces ez a cikk... meg nagy elfogadó társadalom is.... asszem lassan ha nincs nyavajája az embernek, jobb ha hazudik magának egyet. csak hogy beférjen az elfogadásba...