Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem várom a karácsonyt!
Torolt_felhasznalo_815199
Létrehozva: 2010. december 20. 10:00
Nem várom a karácsonyt!
Gyerekkoromban is nyomasztóak voltak az ünnepek, köztük a karácsony is!
Talán ez az oka, hogy karácsony környékén már rámtör a szomorúság.
Nincs kedvem készülődni. Nem érdekel az egész felhajtás.
Persze lehet az is az oka, hogy nálunk nincs összetartó család és sajnos a karácsony mind a mai napig nyomasztó a párom szüleinél és
az én szülőmnél is.
Úgy tűnik a gyermekkori nyomorúság elkisér felnőtt koromban is. Egyszerűen a múlt még mindig itt van, és gyakran visszaköszön.
Egészség az van (a páromnak és nekem főleg, a szülőknek már nem igazán) és tudom, hogy ennek legalább örülni kell.
Jó lenne azért olyanok fórum írásait is olvasni akik lelkében - főleg karácsonykor - ott a szomorúság.
köszi nektek , cyrp, anita, nomama!
Szóval nekem furi most ez, hogy egyszerűen nem tudok megcsinálni bizonyos dolgokat.
és még nagyon hamar elfáradok. csütörtökön volt a műtét, szóval még épp csak egy hete.
Már jobban vagyok, azért teszek veszek- de a sütést egyszerűen nem tudom vállalni. Pedig eddig mindig én csináltam mindenkinek a bejglit.
Az első hszt pedig azért írtam, mert szerintem van egy pont, amikor az embernek el kell engednie bizonyos dolgokat. amikor nem kell megfelelni másoknak csak azért mert karácsony van. nem is várják el különben... engem bosszantott hogy nem megy akkor sem ha akarom.
Most már nem.
Nekem az az idén a legnagyobb karácsonyi ajándék, hogy a "kisfiam" 19 évesen a fővárosban nagyon jól elboldogul, eligazodik és elintéz bármit amit rábíznak. már kevésbé fog megszakadni a szivem, ha ünnep után visszamegy az egyetemre.
Szia
!
Örülök, hogy" látlak"! Ne foglalkozz most a gondokkal, gyógyulgass, aztán minden csak utána jön! És ne idegesítsd magad a primitív hozzászólások miatt!!! Drukkolok neked, vigyázz magadra!!!
Most én sem várom. Egy elég nehéz lelki tortúrán mentem át.
De a család velem lesz, s sok barát is körül vesz. S ez jó!!!
Én gyerekkoromban imádtam a karácsonyt. Nagymamim mákos és diós bejligjét, imádtam a karácsonyi sürégs-forgást, az illatokat, forró csokit....
Számomra még ilyen nagy esemény volt a disznóvágás is.
Hihetetlen nagy élmény az is! Együtt a család, közben evés-ivás, majd az esti vacsora után jöhet a közös kártyázás....
Szerintem... laziiizts!
Ne törödj semmivel. Ha nincs takaritva, akkor nincs. Ha nincs kedved főzni, ne főzzél.
én is tegnap jutottam erre az elhatározásra.
Tegnap engedtek ki a kórházból, egy laporoszkópiás műtét után.
A lakás olyan mintha tornádó pusztitott volna benne. hegyben áll a mosni- vasalnivaló való. a párom mig nem voltam itthon kitalálta, hogy átrendezi a konyhát. csak félig lett kész.
Aztán a nappali egy számitógép-notebook szerelőműhellyé van változtatva. Az idén is mint mindig kissé túlválalta magát. Csak az idén nem tudok segiteni neki, mert a varratok még a hasamban vannak. Ja, és nincs most itthon, mert mellé még dolgozik is.
Nincs még fánk, és az ajándékok nagyrésze is hiányzik.
Tegnap, amikor hazahozott a fiam, és megláttam mi van a lakásban, előszőr kiakadtam. Most meg már nem érdekel.
A nagylány a nagyrészét kivasalta a cuccoknak a másik fele szárad még. Kaját vettek a gyerekek, ami kell. Sütni nem fogok.
Most az egyszer azt mondom, hogy nem érdekel az egész karácsonyosdi.
és elegem van a kötelező programokból, mosolygni apóssal, aki alig várja hogy megbánthasson. elmenni anyámékhoz, akik kizárólag veszekedni tudnak karácsonykor. Sütni bejglit- minek? amikor nem is igazán szeretjük. A párom mondta, hogy majd süt, de lekiabáltam a fejét, hogy meg ne próbálja.. Ajándék sógornőnek, aki egy kibcott telefont nem eresztett meg amig kórházban voltam.
Eddig görcsöltem az ilyen dolgokon.
most rádöbbentek... nincs értelme.
Sokkal jobb lenne, csak úgy punnyadni és együtt lenni. Nem adni egy 77. felesleges dolgot ajándékba, -mert mindenkinek mindene megvan már. Nem főzni mitutomémhányféle ételt és a felét ünnep után dobni a kukába.
és épp az a lényeg, hogy a gyerekek is csak együtt akarnának lenni velünk nyugiban. nem ajándék kell nekik, meg 6 fogásos kaja.
Csak sajnos ezt a férjem nem érti. Ő ajándékozni akar- és ugy viselkedik, mintha 3 csecsemőnk lenne, nem pedig egy félig felnőtt fiúnk, és 2 kamasz lányunk.
A nagyszülők meg egyszerűen kriminálisak. ilyenkor mindegyik megbolondul. Pedig nálunk a találkozások nincsenek karácsonyhoz kötve, szinte heti szinten találkozunk és naponta beszélünk. De nem képesek felfogni, hogy nem kell 5kiló különféle sültet, és 4 féle köretet csomagolni, ha náluk ebédelünk, és nem kell 30 kiló sütemény sem. - lehet ezzel akarják kimutatni a szeretetüket.
Szóval én úútálom a harácsonyt.
ezért az idén előszőr senkinek sem akarok megfelelni. most még saját magamnak sem.
Nekem is ambivalens érzéseim támadnak a karácsony kapcsán, mondjuk én magának az ünnepnek a hangulatát nagyon szeretem, főleg, ha az időjárás is kedvez kicsit a karácsonyi készülődés hangulatának és valami téliesebb arcát mutat szenteste. De a fenyőillat meg a szépen díszített csillogó dekorák mellett azért előjön az ünnep negatív arca. En például az ajándékozástól tudok kiborulni. Családon belül még könnyen megoldjuk, ha tudjuk egymásról, hogy a másik nagyon vagyik valamire, akkor jó ki meglepi lesz, ha meg nem, akkor egyszerűen megkerdezzük egymást, hogy kinek mi kell. Viszont, amikor protokolláris szintre emelkedik az ajándékozás, vagy távoli ismerősöknek, rokonoknak kell venni valamit, az rengeteg fejtörést tud okozni és ennek ellenére általában valami sablonos kényszermegoldás születik, úgyhogy az kiborít eléggé.
El kéne hagyni az ilyen sallangokat, hogy nyugodtan lehessen élvezni az ünnepi hangulatot, és ne kelljen ilyen hülyeségek miatt stresszelni. Barátaimmal meg is beszéltünk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, mert azzal csak a vesződés van.
Nekem is ambivalens érzéseim támadnak a karácsony kapcsán, mondjuk én magának az ünnepnek a hangulatát nagyon szeretem, főleg, ha az időjárás is kedvez kicsit a karácsonyi készülődés hangulatának és valami téliesebb arcát mutatná szenteste. De a fenyőillat meg a szépen díszített csillogó dekorációk mellett azért előjön az ünnep negatív arca. Én például az ajándékozástól tudok kiborulni. Családon belül még könnyen megoldjuk, ha tudjuk egymásról, hogy a másik nagyon vágyik valamire, akkor jó ki meglepi lesz, ha meg nem, akkor egyszerűen megkérdezzük egymást, hogy kinek mi kell. Viszont, amikor protokolláris szintre emelkedik az ajándékozás, vagy távoli ismerősöknek, rokonoknak kell venni valamit, az rengeteg fejtörést tud okozni és ennek ellenére általában valami sablonos kényszermegoldás születik, úgyhogy az kiborít eléggé.
El kéne hagyni az ilyen sallangokat, hogy nyugodtan lehessen élvezni az ünnepi hangulatot, és ne kelljen ilyen hülyeségek miatt stresszelni. Barátaimmal meg is beszéltünk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, mert azzal csak a vesződés van.
Köszönöm. Próbálok kicsit pozitívabb lenni.
Én is kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt! És tényleg szeretném, hogy mindenkinek olyan legyen a karácsonya amilyenre vágyik.
Mondtam páromnak, hogy mi lenne, ha csak ő menne az anyjához karácsonyra, de megsértődött. Nem tudom vette neki valamit, én már nem foglalkozom ezzel, mert megsértett egy párszor az anyja karácsonykor (meg egyébként is).
Az én anyámnak is szívesen megmondanám, hogy mi inkább kettesben
karácsonyozunk, de iszonyatos sértődés lenne abból is.
És még valami. Nem tudom, hogy kinek segít a párja a készülődésben, de az enyém semmit. A lakás tiszta kosz, mert egyszerűen nem jutok a takarításhoz. Ő most szabadságon van, de vagy TV-t néz, vagy az Internet elő ül. Én ameddig reggeli-ebédeltem tudtam ide ülni, meg ő most nincs is itthon.
Na, megpróbáltam pontról-pontra megcáfolni... hosszú lett, el is szállt....
Majd legközelebb, már elment a kedvem....
Arról nem beszélek, hogy apukám is anyukám is decemberben haltak meg, viszonylag fiatalon.... az évfordulók szomorúak, ez is közrejátszik...
Nem akartam goromba lenni, csak kicsit bemérgesedtem attól, amit írtál, mikor az élet egészen más... mást követel meg... nem tehetjük, amit szeretnénk, pl. nem fogom az egyedülálló idős rokonokat otthon egyedülhagyni karácsonykor...na mindegy.
Dec. 24-én lesz négy éve, hogy meghalt az apukám, pont fél évvel azután, hogy szeretett apósomat temettük. Azóta a Karácsony nálunk nem ugyanolyan. Szóval nem is nagyon várjuk.
De! Elvált szülökként (mindketten új társsal) mindent megteszünk azért, hogy a gyerekeknek jó és hangulatos legyen. Saját szokásokat alakítottunk ki, semmi sem kötelezö és baromira nem érdekel, hogy ki mit gondol.
Ps.: Gyerekként sajnos én is hasonlókat éltem át, mint itt a többség.
Szia kedves Mix!
A karácsony megpróbáltatásokkal terhes időszak sokunknak.
De hidd el, túl fogjuk élni ezt is!
SOK SZERETETTEL KÍVÁNOK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK.
A beszélgetés számodra csak gorombaságokkal képzelhető el?
Azt nem tudom, hogy mit akarnál "pontról-pontra cáfolni" éppen abban a hsz-ben, amiben leírtam, hogy van ember, aki ezeken a napokon sem zabál, hanem eszik és nem fanyalogva pofavizitel, hanem azzal tölti az időt, akivel kedve tartja. Számodra felfoghatatlan, hogy ilyen is van? Lelked rajta, én láttam már ilyet (is).
Tunderi
Az en Chrissymnek ez lesz a4. karacsonya, az elozo Marci cicank 18 boldog evet ajandekozott nekunk az eletebol
Nalunk o is kap a fa ala kis ajandekot, mindig valami kisdobozos olyan etelt amit meg nem ismer. Ma a baratunk hozott neki egy piros barsony nyakorvet csillagocskakkal kirakva hogy ezt majd tegyuk neki a fa ala.
Na akkor mar meg is kaptam a valaszt a kerdesemre.
Jol teszed, okos dontes, a legjobb amit hozhattal. Ha lesz benned kitartas akkor kesobb is folytatni tudod a tanulmanyaidat es kozben meg boldog is leszel. Meglatod ha rendben lesz az eleted mas jelleget kapnak az unnepek is.
Hat en ugyan nem utalom a szilvesztert de sosem jartam szilveszterezni csak 18 eves koromig kb. Aztan mar nem.
Azota is itthon vagyunk a ferjemmel szilveszterkor, o mindig foz finom korhelylevest, ugyanazt csinaljuk amit barmelyik masik napon, megvarjuk az ejfelt, koccintunk es megyunk aludni.
Nem kell belole ugyet csinalni es akkor utalni sem kell .
Valahol irtad hogy nem tudsz elkoltozni, viszont a parod az orszag tulso felen lakik. Miert nem koltoztok ossze es akkor elhetitek a magatok eletet, vagy egesz eletedben ilyen familiban ilyen legkorben maradsz?
Rendben en ezt mind megertem es kellokeppen szornyunek is talalom, de feltennek egy kerdest es hidd el nem provokalni akarlak.
Mi lenne ha mondjuk 23 an felkerekednetek a paroddal egyutt es elmennetek 3 napra barhova, akar egy egyszeru falusi vendeglatohelyre vagy egyszeruen csak kivennetek egy motelszobat valahol es azon kivul hogy jokat aludnatok, szeretkeznetek, esetleg setalnatok semmit nem csinalna egyikotok sem, foleg te nem ebben a mocsokban es hangulatban amit leirtal?
Pisztolyt tartanak a fejedhez hogy ott legyel?
Ezt az egeszet te onkent csinalod valamiert. Ha nem akarnad senki sem tehetne kotelezove a szamodra nem vagy 3 eves hogy mas mondja meg mit kell tenned.
Bocsi, esküszöm, nem nevetek rajtad, nagyon is értem a problémát, de ezt annyira jól írtad le, ez a legjobb karácsonyi történet. Nekem már jobb lett tőle a kedvem, köszi. :))
(Amúgy látom, nem a karácsonyt utálod, úgyhogy kitartás, lesz ez még úgyse, ha majd teljesen a saját életedet éled. Csak halkan jegyzem meg, milyen sulit hagysz abba? Feltétlenül muszáj? A megalkuvás nem gond, ha tudod mi a célod vele, és meddig fog tartani. :)
Mindenesetre a lehető legkibírhatóbb karácsonyt kívánom mindenkinek.