Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítani???
Létrehozva: 2010. november 17. 16:24
Sziasztok!
Megprógbálom röviden felvázolni a helyzetemet, amiben szeretnék segítséget kérni!
Van egy kapcsolatom 8 éve, 6 éve együtt is élünk.
Persze szépen kezdődött, de2-3 év után kezdtem úgy érezni, hogy ez nem olyan kapcsolat amit én megálmodtam. Ezért próbáltam mindent megtenni, hogy tényleg jó barátok jó szeretők stb legyünk. lassan rájöttem, hogy ez csak nekem fontos, neki elég ha vele vagyok.
Arra is gondoltam, hogy talán csak a baba hiányzik. persze nem jött össze, és már én is feladtam hogy próbáljam vele megbeszélni a dolgokat.
A hétköznapjaink nagyon nyugisak, anyagilag is biztonságban érzem magam, és tudom, hogy szeret és nagyon ragaszkodik hozzám.Semmi komoly téma, jól elvagyunk, lehet nem kellene többre vágynom?De én már nem találom a helyem, és félek, hogy csak húzzuk egymás idejét. (én 34, ő 41éves)
Közel állok, hogy szakítsak, de bizonytalan vagyok, félek a jövőtől, elveszteném az otthonom, és a biztosnságot. Ő látja rajtam ezt, és kínosan kerüli a témát, mert fél hogy elveszít. És féltem is, mert rajtam kívülnincs már senkije..
Tanácstalan vagyok, nem tudom hogy beszéljem meg vele ..
Ezt a hozzászólást nem igazán értem.. Ha borítani akar, pont, hogy gyerek előtt tegye... miért jobb az, ha pár év múlva egy picivel az oldalán borít? Ott már egy plusz szereplő is érintett, valamint gyerekkel még nehezebb lesz neki párt találni, ha szerinted 34 évesen is nehéz...
(Hozzáteszem, elismerem, hogy nagyon nehéz párt találni, engem lassan 5 éve szívat az élet ilyen szempontból, szóval én a topicindító helyében ilyen múlttal, mint az enyém, a jelen helyzetét lehet, hogy paradicsomnak érezném, és fel nem adnám, dehát ez az ő élete, és ha ő nem boldog, akkor meg kell próbálni, hátha sikerül emberünket picit megreformálni, vagy ha nem, ezért még nem olyan tragikusan idős... Egy barátnőm 37 évesen jött össze a párjával, most 38 és babát vár tőle. Ez tartsa a reményt minden szingliben! :))
Szerintem ugyan ezzel a dilemmával küzdhet már jó ideje, talán az elmúlt öt évben is. Áltathatta magát, hogy jó ez, vagy jobb lesz, vagy nem tudom. Most meg már elég sok lehet neki.
Én is valahogy így voltam/vagyok.
Mire vártál 5 évig?
Mert félek tőle (így szó szerint, fizikailag). Bár még sosem ütött meg, de ha valami nem úgy alakul(t), ahogy ő elképzelte, akkor elég durva hangnemben és válogatott aljasságokkal reagált.
Ezért nem merem felhozni ezt a témát.
Ha jönne valami jótündér és szempillantás alatt otthon teremhetnék, letudva ezt a mostani létemet, annak nagyon örülnék.
najó, de nem midenben...némely dologban..ja, de azért elég elgondolkodtató, hogy 3 év után réjött, hogy nem olyan jó, de még vagy 5 évet ráhúzott...nekem azért ez elég fura.
Ha az ember 2 -3 év után réjön, hogy valami gebasz van, akkor lép, nem?
Mindegy.
Nagoyn nehéz, lehet az élet megoldja.
Bár én akkor mindig rosszul jöttem ki.
Nem csak egymás idejét, leginkább a sajátodat, mer az esélyt meg kell adnunk magunknak, ha úgy érezzük még van.
Nem minden férfi tudja úgy ki mutatni a szeretetét, ahogyan a párja el várja tőle. De szereti és ennél fontosabb nem is kel. Probáltad már, hogy esetleg az ő szemével szemléld a dolgokat. Mert úgy esetleg könyebben tudnád a változás felé terelni a kapcsolatotokat.
Hidd el a másik szemével látni úgymond nem is olyan rossz dolog. Mert igy könyeben rá tudsz jönni mibe lehet változtatni, és mibe nem.
Egyébként egy jó párkapcsolat, éppen atól müködik jól, hogy mind a két fél képes komromiszumokat kötni, a másik kedvéért.
Na ne hulyeskedjunk mar. Te tudod, neked mi nem jo, de tartasz lepni, mert van, amit elveszithetsz. O nem akar a dologrol beszelgetni, mert fel, hogy elveszit.
Kesz tenyek ele kell allitani - kizart dolog, hogy o nem sejti, mivel van problemad - ha meg akar tartani, tesz erte. Ha nem, akkor nincs mirol beszelni.
Egyebkent szerintem par egyutt toltott, gyerek nelkuli ev utan teljesen normalis, ha leul a kapcsolat. Fel kell razni.
De osszessegeben szerintem nem kene elkapkodnod, egyreszt nincs garancia arra, hogy egyaltalan talalsz mast, akivel boldog lehetsz, vagy ha igen, akkor lehet, hogy par ev mulva ugyanitt fogsz tartani vele.
Ha van kedved akkor olvasd el!
http://www.nana.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenetek/i gaz-tortenet-pocsek-ferjbol-jo-szereto-104331.html
Így van, ahogy írod.
Direkt szélsőséges esetet írtam, mert sajnos van ilyen.
Alkalmazkodni persze, hogy kell, másképp nem működik.
Azt nem kérdezted tőle, hogy miért vicceli el, amikor te omolyan szeretnél vele beszélni ? Olyan, mintha nem venne téged, vagy a problémát komolyan, vagy zavarban van, vagy hárít a bohóckodással.
Az rossz, ha még beszélni sem lehet vele.
Lehet, de én soha. Senkiért. Vagy így kellek, vagy akkor keresen olyat, aki beleillik a lelki világába.
"A" nő azért alkalmazkodik, mert beledögölne, ha nem lehetne a pasival, és ezért inkább feladja önmagát. Bármibe belemegy, csak a pasi maradjon, és ő ne legyen egyedül. Legyen bármilyen a kapcsolta, csak legyen.
Én ebben vitatkozok veled, még ha sok férfi fel is háborodik azon, amit gondolok erről, de a nő sokkal rugalmasabb, sokkal inkább tud a férfihoz alkalmazkodni, mint a férfi a nőhöz, és egy nő sokkal inkább képes újrakezdeni, vagy megbocsájtani, mint egy férfi.
(De ez csak az én véleményem :-)
"nem merek lépni, nem merek őszinte lenni"
Vajon mért nem?
Részben osztom a véleményed.
Amiben eltér az az hogy egy férfi SOHA SENKI kedvéért nem fog megváltozni.
Vagy elfogadod olyannak amilyen vagy lehet hogy csak egy olyan álarcot fogsz látni amilyen szeretnéd hogy legyen....