Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hátba támadás
Sziasztok, szeretném kiírni magamból a bánatom. Csak egyszerűen elmondani. Mert olyan rosszul esett, hogy tegnap gyakorlatilag végigzokogtam az estét. Be is van most kicsit dagadva a szemem :)
Van egy viszonylag új közvetlen kollégám, X. Részmunkaidős. Tudni kell, hogy olyan a munkánk, hogy ülünk egy helyen, de ha a cég más részében kell segíteni, akkor az ember feláll, odamegy, megcsinálja, visszamegy, folytatja a fix helyén. Ez általában úgy megy, hogy felhív az illető telefonon, hogy ide tudnál jönni? Az ember odamegy, megcsinálja, majd visszamegy. Azt tudni kell, hogy ez is a munkakörünkhöz tartozik.
Szinte mindig engem hívnak fel telefonon, X-et nem is nagyon ismerik sokan (mivel részmunkaidős, sokkal kevesebbet van benn). Ez azt jelenti, hogy ő annyit hall, hogy azt mondom a telefonba, hogy "rendben, megyek".
Nos, tegnap tudtam meg, hogy X hónapok óta panaszkodik több felettesemnek is, hogy én "rendszeresen lelépek", és neki helyettem is dolgoznia kell. Kvázi mintha én kerülném a munkát, meg próbálnék minél többet rá hárítani.
Nekem soha, egyetlen szóval nem szólt, hogy baja van, ha elmentem, sose kérdezte meg, hol voltam. Nekem meg meg sem fordult a fejemben, hogy azt gondolja, lógni megyek.
Elmondhatatlanul szíven ütött, hogy ott ül tőlem 3 méterre, és nem nekem mondja, ha gondja van velem, hanem a hátam mögött, teljesen sunyi módon közvetlenül a nagyfőnöknek ír. Azt hittem, jó a kapcsolatunk, segítettem őt, ahogy tudtam, tartottam a hátam, ha hibázott, védtem, úgy gondoltam, egy csapat vagyunk.
NAGYON szeretem a munkám, ezt benn is tudják, nem arról van szó, hogy azonnali hatállyal kirúgtak, mert lopom a napot, ahelyett, hogy dolgoznék. Jó cég, a közvetlen főnököm (akitől megtudtam, mert neki is panaszkodott) is teljesen rendes, korrekt, minden tekintetben rendben van.
Egyetlen dolog keresít el, és nem kicsit, X hozzáállása. Hogy én voltam az utolsó, aki megtudta, hogy gondja van velem.
Hát, köszönöm, hogy elmondhattam :)
Az egeszbol az a tanulsag, hogy szolok a munkatarsamnak, hogy menni kell egyikunknek egy masik reszlegbe. En menjek vagy te? Ha ez megtortent volna, ez a mese meg sem tortent volna.
Masik tanulsag meg, legalabb hamar kiderult, hogy ezzel a kollegaval ovatosnak kell lenni. Mint mindenkivel, akit meg nem ismerunk elegge. Ill van, akiket soha nem fogunk megismerni.
Munkahelyen meg nem fecseg az ember bizalmas dolgokat. Amiket irtatok, hogy bizalmas dolog volt, ami csak a fonokre meg a munkatarsra tartoztak, erre o kifecsegi jo elore az egeszet. Ostobasag, utolag lehet aztan sirdogalni. Ha valakibe egy szikra informacio nem fer bele, azonnal rohan elkurtolni funek fanak, meg is erdemli.
Ezt írtam:
Egyébként attól nem kell tartani, hogy átveszem a besúgást mint módszert, vagy ezentúl igyekszem ott betartani neki, ahol tudok.
Attól nem kell tartani = Ez nem fog megtörténni, teljesen valószínűtlen.
Nem magyar anyanyelvű vagy?
Nem írt ilyet.
Kezdesz átesni a ló túloldalára.
Megtalaltam, a 97-es hozzaszolasodban.
Ha pedig ennyire osze vagy zavarva, szedd ossze magadat, mar nem is emlekszel arra, mit mondtal par perccel ezelott. Ha nem keszulsz fel rendesen arra a megbeszelesre, ne felj a masik fel fel fog keszulni es esznel lesz. Es o fog gyozni. Sokat kell meg tanulnod, hogy ilyen pitianer alakok ne tudjanak kikesziteni. Rengeteg ilyen dolognak kell meg megesni veled, amig megedzodsz. En mar ugy ugralok ezeken az apro akadalyokon, mint a koveken a folyon, vagy jegsziklakon, at a tuloldalra. Az igazi gond nem itt kezdodik. Zokogjak, hogy X meg Y mit tett, mit gondolt es most masok mit fognak gondolni rolam. Reg rajottem, hogy az igazsag ott csillog, mint az arany. Na persze, lakkozni is meg kell tanulni. Pl az egyik csaj, aki kesett, nem azt mondta az irodanak, hogy o becsekkolt a munkaba es elment mekizni, hanem hogy a floor, ahonnan en elmentem, nem szolt neki, hogy hova menjen, holott az o kotelessege lett volna kideriteni. De igy kimentette magat a bajbol. Kapise?
Szoval ne mondd, hogy nem mondtal ilyet,mert mondtal. Tehat ez is bizonyitja, hogy jo szandek,nem is gondolsz arra, hogy hibaztal, pedig hibaztal. Ne felj, nem vagy egyedul, mindnyajan hibazunk.
Szoval mondtal ilyet,megpedig a 97-es hozzaszolasodban,te jossz.
Figyelj, az en munkam mas. Az en munkam veget er ekkor meg ekkor. Egy fel oraval azelott, mikor tavoznek, a masik muszaknak ott kell lennie, at kell adnom a munkat. Tehat ot perccel a munkaidom befejezese elott meg nincs ott a valtas, szolnom kell az irodanak, hogy nincs itt a valtas, 25 percet kesik mar, nekem meg 5 percen belul haza kell mennem, kulonben en kerulok bajba. Tulorazni meg kesni nem lehet, ha elore nincs lefixalva. Igazoltan mehetek haza kesobb, ha a munkam miatt volt, de nem azert, mert mas nem jelent meg idoben. Kapise? Tehat en nem viszem el mas helyett a balhet, mert az abba kerul nekem csupan, hogy engem rugnak ki amiatt, hogy o logott. Kapise? Ez nalunk jol megvan szervezve, es senki nem szolhat, hogy az o szemetsege miatt massal az a mas szolt. Pl szolok az irodanak, hogy X meg nincs itt, es az iroda megker, hogy X szolt, hogy kesni fog, addig maradjak mar.
Akivel meg eppen egyutt dolgozom, szolnom kell, ha szunetre megyek, ha nem szolok, en kerulok bajba. Ha vecere kell mennem es eppen akkor keresnek, kesobb szolok, hogy vecen voltam, es mindenki nevet.
NA ITT ÁLLJUNK MEG.
Leírtam TÖBBSZÖR is, hogy NEM bosszulok meg semmit, nem lesz "megtorlás". SOHA nem tennék ilyet, egyszerűen nem ilyen ember vagyok.
Nem, tényleg nincs bennem bosszúvágy. Se semmi hasonló.
Bubi ne legyél érzékeny, lelkis, ebben a kemény világban ez nagy hiba, ez okozza a problémádat. Az igazságtalanságot tudomásul kell venni és átlépni felette. Légy gyanakvó, tipord el a gyengéket! Akkor biztos nem bántana az ilyesmi.
Na ezért nem írom le búmat-bánatomat itt az nlc-n. Mert mindig az lenne a vége, hogy az én hibám, ez jár nekem.
Hé, én nem tekintem főgonosznak... Nincs itt egyetlen mondatom sem, amit nem mernék neki tiszta szívvel megmutatni.
Én egyetlen cselekedetét nem értettem, fájt, amit csinált, és mivel egy teljes estét végigsírtam, és nem sokkal lett jobb, nagyon-nagyon vágytam rá, hogy emberekkel beszéljek róla. Ennyi.
Nem akartam őt "kibeszélni", ráadásul úgy gondolom, helyette lehetett volna bárki más is, egyszerűen az adott szituációt elemezgettem. Hogy mit rontottam el, mi az, amit nem gondoltam, de kellett volna stb.
De igen bosszuvagy, ha ott torolsz meg, ahol ered ot. Ehelyett magadat kellene bebastyaznod, a magad biztonsagat kellene bebiztositanod. Megertelek, hogy ma meg igy gondolod, de ez elmulik. Ohelyette fokuszalj magadra. Mivel veget ert a betanitasi idoszak, nem kell ot tovabb patyolgatnod. Mutasd be neki a mashol valo dolgozast is, es engedd ot szabadjara. Te magad tartsd be szigoruan, amit neked kell csinalnod. O meg csinalja az o munkajat, az meg az o felelossege.
Azt hittem, tanultal a dologbol,hat rosszat ne tanulj. Nem kell szmetnek lenni, mert szemet a vilag. De majd rajossz erre. Csak olyat tegy, amitol tiszta a lelkiismereted, hogy nyugodtan aludj. Nem valthatjuk meg a vilagot, de megvalthatjuk sajat magunkat.
Meg az is lehet, hogy o tanul toled. Ki tudja, hol elt eddig, miket tapasztalt. Az sem lenne kar, ha megvaltanal egy lelket. Ezt nem tudhatom biztosan....Tole fugg...
Legjobb lenne, ha te, mint okosabb, meghivnad a kolleganot egy elbeszelgetesre...
Erre nincs szükség, a konkrétumokat jövő héten, mint írtam, megbeszéljük. Összeülünk (az illetékesek), és megbeszélünk mindent. Tehát fogunk beszélni, es sínen van.
Inkább csak jólesett beszélni róla, elmondani az ÉRZELMI részét. Nem várom, hogy mindenki azt írja, jaj, szegény ártatlan Bubit hogy bevitték a málnásba, pedig ő igazán nem akart rosszat, csudajó ember, bezzek a gonoszgonosz munkatárs, jajajjj... - semmi ilyet nem várok, és ha rávilágítotok, hol rontottam el, legközelebb nem fogom. Tudok javulni, fejlődni, de ehhez tudnom kell a hibáimat. Ha nem mondják meg, ha nem tájékoztatnak róla, hol hibáztam, hogyan tudnám a hibám kijavítani? nem vagyok tökéletes ember, kell néha a külső kontroll. Tudhattam volna magamtól is bizonyos dolgokat, nem tudtam, nem gondoltam bele, hibáztam. De MINDIG hajlandó vagyok az együttműködésre, a fejlődésre, a tanulásra.