Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Színház tanácstalanoknak
Létrehozva: 2010. október 30. 11:04
Tudom van egy pár régebbi színházas topik, de sajnos nem igazán pörögnek és aktualitásukat is elvesztették.
Így gondoltam jó lenne egy ilyen topik, ahol leírhatnánk mennyire tetszett ill. nem tetszett valamelyik darab, amit mostanában játszanak és láttunk.
Én például ebben a színházi évadban még nem jutottam el színházba és elég tanácstalan vagyok, hogy mire is lenne érdemes jegyet venni. A darabok címéből sajnos nem tudom eldönteni, hogy tetszene e, vagy sem, viszont ha olvashatnék a darabokról néhány nézői véleményt akkor az biztos sokat segítene a választásban.
(Engem személy szerint minden érdekel, a klasszikus daraboktól a könnyedebb, vidám darabokig, lehet dráma, vígjáték, musical...stb)
Tehát, ki mit ajánl? Kinek mi tetszett (illetve nem tetszett)mostanában?
Várom (várjuk) a véleményeket:)
Végre valahára megnéztem a Mikvét. Már annyian ajánlották, és mindenki dícsérte, én is csak csatlakozni tudok a kórushoz.
Szerepel benne a színház valamennyi nagyasszonya, de az ő méltatásuk helyett inkább a fiatalokat szeretném kiemelni. Először is a Príma környékről írt beszámolómban földbe döngölt Péter Katát, aki most bebizonyította, hogy játszani és beszélni is tud. (Pedig majd' sírva fakadtam, mikor megláttam a nevét a színlapon.) Remek volt Réti Adrienn, Stefanovics Angéla pedig, egy kislány szerepében, "felnőtt a nagyokhoz".
"Azért irok hogy lásd van aki olvas."
Gerdamama!
Köszönöm az ajánlást
ha alkalmam lesz megnézem.
Azért irok hogy lásd van aki olvas.
Piroska
A Rózsák háborúja (József Attila Színház)
Filmen nagy siker volt pár éve, Michael Douglas és Kathleen Turner főszereplésével.
A színpadon persze egy kicsit vissza kell fogni magukat a színészeknek, nem zúzhatják a berendezést ész nélkül, de mondhatom, remekül megoldották a feladatot, az illúzió tökéletes volt.
Az első sor közepén ültünk, ami nagy könnyelműség volt. Én kicsit izgultam, hogy fejbe vágnak egy székkel, a férjem meg reménykedett, hogy Détár Enikő egyszer csak az ölében landol. Végül megúsztuk egy földhöz vágott gipszszobor pár darabkájával.
Détár Enikőt még nem láttam prózai darabban. Tetszett. Jól játszik, és el kell ismerni, nagyon jó nő.
Kitűnő Végh Péter a férj ügyvédjének szerepében.
A darab igazi jutalomjáték, vagy párterápia, vagy nemtommi.
Öreg házasként azon tűnődtem, vajon mennyi benne a színészi, s mennyi a privát "átélés". Szerintem hasznos lenne, ha X év házasság után minden pár előadhatná valami amatőr színtársulatban. Egy kis üvöltözés, szék- és tányérdobálás mindenkire ráférne. Aztán szépen meghajolunk, és megnyugodva megyünk haza.
Kellemes szórakozást nyújtott a darab, annak ellenére, hogy a téma csöppet sem vidám. Fekete komédia, valóban.
A darab egy idősek otthonának irodájában játszódik, ahol a mindenható intézetvezetőre vár és a gondnokkal beszélget a látogatók kis csoportja, valamint egy beköltözni szándékozó hölgy és a lánya. Sajnos elmulasztották az előzetes bejelentkezést e-mailben, pedig újabban csak így lehet találkozni az édes kis öregekkel. Akik nincsenek bezárva, á, dehogy, csak saját érdekükben nem kószálhatnak össze-vissza, és hozzájuk se járkálhat be akárki. A hosszas várakozás oka, hogy a főnéni most a szálloda-részlegben tárgyal. Az otthon egyik szárnyát ugyanis vadászhotellé alakították át. Ezért az 1-2 ágyas szobákból 5-6 ágyasok lettek, de ezt csöppet sem bánják az édes kis öregek. Ha többen vannak, jobb a hangulat, ugyebár. A szomszédból áthallatszó, hajnalig tartó cigányzenét is nagyon szeretik.
A szálló népszerű, hiszen príma a környék, és gyönyörű a kert. Ahová persze az édes kis öregek saját érdekükben nem mászkálhatnak ki, mikor kedvük szotyan, de azért gyakran kiültetik őket kerekes székben a jó levegőre. Főleg mikor vadászat van a közeli csalitosban...
A gondnok nem tud olyan hajmeresztőt mondani, amire a hozzátartozók ne azt mantráznák: nagyon jó itt az öregeknek, hiszen príma a környék, és a kert is gyönyörű.
A gondnok Hegedűs D. Géza, jól illik hozzá a figura. Keres Emil a nyúlfarknyi szerepben is kitűnő. Nagyon jó volt Csőre Gábor, akinek eddig csak a (szinkron)hangját ismertem. Az általam igen kedvelt Börcsök Enikőt kissé színtelennek találtam. Vagyis nyilván jól játszotta a színtelen, tesze-tosza nőt.Ritkán említek negatív példát, de a Péter Kata nevű ifjú színésznő olyan rémesen artikulál, hogy szerencsére ritkán hallani ilyet. Úgy beszélt, mintha egy cigánylányt próbált volna parodizálni. Pedig csak flegmán kellett volna beszélnie, a kettő nem ugyanaz.
Spiró megint tükröt tart elénk, sajnos, nem is annyira görbét. A téma ugyan mindig aktuális volt és lesz, de a mentalitás, ami belőle árad, mostanában tetten érhető a napi sajtóban, egyes új szabályozókban, talán még a nlcafé egyes topikjaiban is, és ez benne az ijesztő.
Catara, ütős darabot akartál, hát ez az. Bár talán nem mindenkinek ugyanoda üt. Biztos van, akit szíven talál, és olyan is, aki övön alulinak érzi. Pl. mert kikéri magának, hogy a lelkiismeretét próbálják ébresztgetni.
Erre mondják, hogy "valami rémlett".
A Huszi-Piros házaspárról írtam nemrég, hogy velük láttam sok évvel ezelőtt a Mégis, kinek az élete? c. darabot, és olyan hatással volt rám, hogy az újabb feldolgozást nem is akarom megnézni.
Sajna, megint kiderült, hogy elmúltam tizenhat. Ugyanis a Kései találkozást is láttam hajdanán, a Madáchban. Mensáros László és Tolnay Klári játszották, ők sem voltak rosszak...
Nagyon kedves történet, elhiszem, hogy tetszett.
(Holnap én is házaspárt nézek a József Attilában - A Rózsák háborúja - bár esküszöm, nem ezen az alapon veszek színházjegyet. Majd beszámolok róla.)
Kései találkozás (József Attila színház)
Kellemes, romantikus darab, Huszti Péter - Piros Ildikó házaspár előadásában.
Jó volt, ajánlom!
Piros Ildikó még mindig nagyon jól néz ki, szép és igazán bájos. Huszti Pétert még nem láttam színházban, de nem csalódtam. Teljes lényével átadta magát a szerepnek, és a különösen megindító volt ahogy a végén meghatódott. Nagyon jól állt nekik ez a szerep.
(Gerdamama, jól emlékeztem, hogy korábban már Te is írtál erről az előadásról beszámolót? Mielőtt megvettük a jegyet keresgéltem a topikban, hogy elolvassam, de nem találtam - lehet rosszul emlékeztem.)
Szia!
Örülök a jó tapasztalataidnak. Nem fanyalogni akartam ám, hanem abban bíztam, hogy valaki megcáfol, és lelket önt belém.
Háy Jánostól nemrég olvastam A gyerek című regényt, nagyon érdekes. Több idősíkon mozog, figyelni kell, hogy el ne veszítse az ember a fonalat. Ahogy olvasom az általad ajánlott színdarab ismertetőjét, mintha ebből a regényből írták volna. Vagy csak ez az író kedvenc, visszatérő témája: az örök remény, hogy "lesz valami/valaki a gyerekből".
Felírtam a megnézendők listájára.
Köszönöm szépen,
tudom. Rendszeresen járunk oda, szinte minden darabjukat láttuk az elmúlt két szezonban. Többet ajánlottam is itt a topikon.
Azt írtam, hogy kezdetben ott sem voltak helyre szóló jegyek, de aztán szerencsére átálltak a hagyományos színházi rendre.
Mi a Belvárosiban februárban voltunk, de helyre szóló jegyeink voltak.
Szia Gerdamama!
Abszolút megértem az idegenkedésedet az ilyesfajta helyfoglalástól. Bevallom nekem is furcsa volt először, de mivel eddig 4 ilyen előadáson voltam és egyszer sem tapasztaltam lökdösődést, és mindig elfogadható helyre sikerült leülnöm, így ma már ez nem tart vissza.
Ha tényleg nem voltál még a Bárkában, akkor engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljak egy zseniális darabot: Nehéz (Háy János).
Mi ugyan már láttuk két éve, de a férjemmel azóta is annyit felemlegetjük, hogy elhatároztuk, hogy most decemberben ismét meg fogjuk nézni. Ez volt az első előadás amit a Bárkában láttam, és annyira lenyűgözött és magávalragadott, hogy azóta sajátos stílusa ellenére is az egyik legkedvesebb színházam a Bárka:)
Ami az öltözködést illeti, az én véleményem mindig az, hogy inkább túlöltözött legyen valaki, mint alulöltözött. Egyébként tegnap a Bárkában meglepődve vettem észre, hogy mindenki normálsan fel volt öltözve, semmivel sem volt kevésbé elegáns a nézőközönség, mint pl. a múltkor a Tháliában, sőt! Úgy tűnik, hogy ma már a Bárka színházat sem az a kicsit "alternatív" stílus jellemzi, mint korábban tapasztaltam. Bár az igaz, hogy nem a legelegánsabb színházaink egyike, a székek pl. hagynak maguk után némi kívánnivalót, de én szeretem.
Jaj a Caveman! Na igen, az tényleg remek darab:)
Egyszer rá kellene már szánnom magam, hogy elmenjek a Bárkába, néha egész érdekesnek ígérkező darabokat játszanak. Ráadásul közel is lakom hozzá.
Anno nagy Merlin-rajongó voltam, de sosem tudtam leküzdeni az idegenkedésem az "utolsó pár, előre fuss" típusú helyfoglalással szemben. Aki nem akart részt venni a lökdösődésben, könyöklésben, annak maradt a kakasülő. Plusz sosem éreztem úgy, hogy megfelelően vagyok öltözve. Kinyúlt pulóverben, gatyában nem éreztem jól magam, "rendes" ruhában meg kilógtam a sorból.
Azt hiszem, idővel kinövi az ember ezt a "bölcsész-divatot". Bár talán ez nem is korfüggő.
Eleinte így működött a Filmmúzeumból Belvárosi Színházzá avanzsált intézmény is. Az még drága is volt a tetejében, és még sokkal lehangolóbb (röhejesebb) volt a decens hölgyek-urak küzdelme a helyekért. A Caveman c. remek láttam ott (a kakasülőről, naná), aztán sokáig semmit, míg át nem álltak "színházi" üzemmódra.
Bevallom, a színházműsort böngészve rendre átugrom azokat az ajánlatokat, ahol darabra mérik a jegyeket, oszt' mindenki üljön, ahová bír.
Persze ha valami igazi csemegére bukkannék, biztosan leküzdeném az ellenérzésemet. De hál'istennek nagy a kínálat, így sem tudok mindent megnézni, ami érdekel.
Elnézést ezért a hosszú eszmefuttatásért.
Szívesen veszem a véleményeket, ellenvéleményeket, jó és rossz tapasztalatokat egyaránt.
Mulatság (Mrozek, Bárka színház)
Nekem tetszett, de tudom ez inkább Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel kapcsolatos elfogultságomnak köszönhető. Többen, barátokkal néztük meg és az előadás után igencsak megoszlottak a vélemények kinek tetszett kinek nem... Bevallom voltak pillanatok, amikor kicsit én is unatkoztam, és néhol picit bohóckodásnak éreztem (bár abból is az igényesebb fajta, és ez abszolút nem a színészek hibája) de összességében elmondhatom, hogy jól szórakoztam.
Minden elismerésem a három nagyszerű színészé, akik ebből az úgymond 'történet' nélküli darabból ezt ki tudták hozni, minden rajtuk állt vagy bukott, profin oldották meg a feladatot!Ha másért nem is ezért, a színészi játékért érdemes megnézni.
http://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/program/52184/angel a-evangeliuma-avagy-a-reterdsi-patkanyfogo
Ha szereted az "ütőst", akkor ezt nézd meg.
Nekem nem jött be.
A színházműsort böngészve megakadt a szemem a Mégis, kinek az élete? című darabon. A Centrál Színházban játsszák, Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter a két főszereplő.
Ez annyira "ütős", hogy nem is akarom megnézni. A Madách Színházban láttam, valamikor az őskorban. Érdekes, hogy ott is házaspár alakította a főszerepeket: Huszti Péter és a bájos, fiatal Piros Ildikó.
Ifjú leányzóként is nagyon felkavart a darab, és attól tartok, ma, mikor a téma aktuálisabb, még jobban megviselne. Bár a darab épp azt bizonyítja, hogy a téma nem korhoz kötött, idősebben azért mégis többet gondolunk rá, mi is nevezhető "életnek", nem puszta vegetálásnak, és mikor érdemes (kell) azt befejezni.
Nyilván mindenki lelki alkatától, esetleges vallási meggyőződésétől függően más válaszra jut, de hogy senki nem vonhatja ki magát a darab hatása alól, abban biztos vagyok.
Neked is és Gerdamamának is köszönöm az ajánlásokat
Az általad felsorolt darabokból egyet sem láttam. A Nemzeti az utóbbi években valahogy kimaradt az életemből. A Tizenkét dühös embert vadászom egy idő óta, de valahogy mindig lemaradok róla.
A Mizantrópot még jó pár éve az Örkényben láttam, nagyon tetszett, különösen Hámori Gabriella játéka. Nem is tudtam, hogy a Katonában játsszák mostanában, persze biztos más, más színészekkel, más rendezés.
A Koccanás nagyon tetszett. Eszembe is jutott tegnap, de azért nem írtam, mert már olyan sokan ajánlották, hogy biztos voltam benne, hogy láttad. (Lusta voltam visszakeresni.)
Az említett új darabokkal ne várd meg a beszámolómat, mert "valamikor a szezonban" fogom remélhetőleg megnézni. A kritikákat meg érdemes elolvasni, de nem szabad hagyni, hogy befolyásoljanak.
"Az igazán ütős darabokat felsoroltad, azok kilőve. "
Na ettől féltem a legjobban, hogy ezt írod majd:(
Rákerestem a darabokra amiket most tervezel megnézni. Elég vegyes kritikákat olvastam róluk, így lehet inkább megvárom majd a Te beszámolódat
Közben megakadt a szemem a Koccanás c. darabon.
Talán mintha már Te is ajánlottad volna korábban, vagy rosszul emlékszem?! Hogy tetszett neked?
Ne csak jó legyen, hanem valami ütős? Nem tudok "felelősségteljesen" ajánlani, mert egyiket sem láttam, de én is ilyen alapon tervezek megnézni két darabot is. Az egyik a Príma környék, Spiró György új darabja a Pestiben. Már ha szereted Spirót, engem mindig telibe talál.
A másik Az ígéret földje a Centrál Színházban, amihez nagy reményeket fűzök. Bár a szerzőt nem ismerem, a téma és a főszereplő miatt úgy érzem, jó lesz.
Az igazán ütős darabokat felsoroltad, azok kilőve. Hirtelen eszembe jutott még a "régi" Új Színház Édentől keletre előadása, egy-két fura rendezői ötlettel, ám szenzációsan jó színészi alakításokkal, az volt még, ami igazán megfogott. Béke poraira.
Decemberre végre valami igazá "ütős" darabra szeretnék jegyet venni:)
Kicsit elegem van a "nem volt rossz, de azért többet vártam" élményekből. Tegnap is ilyenben volt részem, a Portugált (Katona József színház) láttuk. Tudom mindenki nagyon dícséri és tényleg egész jó darab, csak mégis valami hiányzott.
Tudnátok valami igazán jó darabot ajánlani? Valami régóta játsszott előadás is lehet (én sokmindent nem láttam még) , de olyan színvonalúra végyom, mint pl. a MIKVE, a Kripli, a Hat hét hat tánc, a Vágy villamosa...
"Az idén Bartók műveket hallhatunk"
Mármint legközelebb, jövő februárban, bocs!
Nem színház, de azért mégsem OFF:
Már árulják a jegyeket a Fesztiválzenekar hagyományos maratonjára. Az idén Bartók műveket hallhatunk február 3-án (vasárnap) egész nap. Most érdemes jegyet venni, mert még ki lehet fogni a legjobb helyekre is.