Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülnél otthon kisbabát?
Létrehozva: 2010. október 8. 11:14
Kedves fórumozók! Szeretnénk írni a Nők Lapjában a legújabb, balul elsült otthonszülés hátteréről, majd az alternatív módszer törvényi szabályozásának szükségességéről. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre: Ti szívesen világra hoznátok-e otthon a kisbabátokat? És ha nem, miért? köszönjük előre is a kommentjeiteket, Koronczay Lilla
Nem, nem kell otthon műtő, sem steril szoba, "csak" tisztaság és persze néhány steril eszköz, ami a bábának kell. Az előre nem látható komplikációk esetére kell, hogy jelen legyen egy képzett bába (NEM kórházi képesítéssel, az nem elég, más hozzáállásra van szükség, másképp kell kezelni a komplikációkat, korábban) és igen kell egy háttérkórház ami x időn belül megközelíthető és ha szükség van rá (elég nagy valószínűséggel nincs rá szükség, és ha mégis, akkor sem biztos h sűrgősen, azonnal) akkor fogadjon is. Emellett ne azzal legyen elfoglalva, hogy a bábát bilincselik, hiszen tőle kell átvenni a szülő nőt ill. a babát, és ő tudja elmondani az előzményeket, hiszen ő a szakember.
Nem kell itt plussz megterhelésre gondolni a kórház szempontjából, hiszen ha egy kismama kórházban akar szülni, akkor is előfordulhat, hogy sűrgősen hívja a mentőket, mert jaj megindult a szülés és vigyék be... Normális hozzáállással ez működhet gördülékenyen, biztonságosan. Sok helyen működik is.
A "minden szükséges feltétel" alatt gondolom steril műtőt és újszülöttekre szakosodott gyerekorvost, altatóorvost, szülészorvost értessz, ugye??!!
Vagy a szükséges feltétel kategóriába nem tartoznak bele azok, akik az előre nem látható komplikációk esetén megmenthetik az életeteket?
És mit csinálnál, ha egyszer csak eltűnne a szívhang???
A második szülésemnél a mellettem "normálisan" vajúdó anyuka babájával ez történt. Futásban áttolták a műtőbe, 3 perc múlva pedig hozta a szülésznő az egészséges kisbabát, hogy megmutassa az apukának. Otthon mit tennél ilyen esetben? Megbeszélnéd a gyerekkel, hogy ne fulladjon meg, amíg a mentők kiérnek???
NEM!!!
A baba érdekei fontosabbak!!!!
Bár a topik még tavaly októberben indult,de még mindig aktuális.
Szóval azért nem törnek ki üdvrivalgásban a kórházakban,ha otthon szült ( főleg GÁ által kísért szülés közben,után után) nőt visznek be,mert egyetlen orvos sem szereti más dilettantizmusa miatt elbaltázott eseteket (minden esetben életveszélyesen kivérzett,az elhúzódó szülések miatt is a végletekig kimerüt nők) helyrehozni. Persze,hogy dühösek a kamikaze "barkácsmunka" láttán.
És joggal dühösek az anyákra is,akik nemcsak önmagukat,hanem babájukat is életveszélybe sodorták. Ráadásul mindezt törvénytelenül tették!
Gyönyörűen megfogalmaztad!
További kellemes babavárást és jó egészséget Nektek a későbbiekben is!
Angliában csak a többször szült nőket engedik haza szülés után 6 órával AKKOR ,ha minden komlikációmentesen zajlott,ha az anya és a baba is egészséges! Az először szülő nőknek,akkor is,ha minden komplikációmentes volt 48(!!) órát KÖTELEZŐEN benn KELL maradniuk a kórházban!(Személyes tapasztalat).
A hiedelmekkel ellentétben gátmetszést is végeznek,az először szülő nőknél gyakrabban,a többször szült nőknél csak nagyon ritkán.
Pont én is valami ehhez hasonló választ szerettem volna írni.
Ez nagyon jó
Egyértelmű, hogy nem. Nem értem miért ragaszkodnak ehez annyire. Nem veszi észre senki hogy nem véletlen hogy gáz van a téma körül, különben nem lenne ekkora feljahtás....
Ha az anyáknak ez megéri hogy veszélyezteti a saját és a babája életét....a kórházba miért nem jó?!
Edes Istenem, nem tudtok mar valami uj temat talalni?
Tegnap is nyilt erröl egy topic. Kismillioszor ki lett mar a tema vesezve.
Kicsit unalmas es idegesitö mar ez a dolog.
Semmi szín alatt nem szülnék otthon babát.
A fiam 29 éves lesz nemsokára, veszélyeztetett terhes voltam vele. A 28. héten kinyílt a méhszájam, görcsöltem, majdnem megszületett. Méhszáj összevarrása után gyógyszerekkel heteket feküdtem a klinikán és később otthon. Minden nap hálát adtam a jó istennek és az én csodálatos doktoromnak, hogy azt a napot is túléltük és közelebb kerültünk a 39. héthez. Nekem óriási biztonságot jelentett a kórház, az orvosok, a szülésznők, sőt még a takarítónéni törődése is.
Mikor beindult a szülésem, elkezdtem tágulni, majd szépen visszahúzódott, és nem akartam tágulni. De amúgy téraránytalanság is fennáltt, hiszen a fiam nagyon nagy volt hozzám képest. Tehát a vége császármetszés lett.
14 évvel ezelőtt született a kislányom. Egy nagyon jó terhesség után, szülésnél újra semmi tágulás, újra császármetszés.
Számomra az igazi biztonságot a kórház, és az orvosok nyújtják. Tudom, hogy száz évvel ezelőtt belehaltunk volna a fiammal otthon a szülésbe. És hogy most a XXI. században két gyerekem is lehet, ezt az orvostudománynak, az orvosoknak köszönhetem. És annak, hogy a szüléseket bevitték intézményi keretek közé. És az orvosok sok-sok szülési tapasztalata beindította a koraszülések, és egyéb szülészeti problémák megoldását is.
Anyósom nagynénje bába volt, amikor hazautaztunk anyósékhoz mindig sokat beszélgettem a nénivel. Ő mondta, hogy mennyire hálát adott a jóistennek, amikor végre a szülőotthonokba kerültek a szülések. Az ő kezei között nem halt meg sem anya, sem újszülött, de minden nehezebb esetnél rettentően megkönnyebbült, amikor sikeresen megszültek.
A néni nagyon örült, hogy végre intézményi keretek közé került a szülés. Akkor amikor a szabolcsi kis falvakban biciklivel ment a bába, nem volt telefon, és csak a körorvost lehetett hívni, hogy segítsen. Igaz ő mindig üzent az orvosnak is, ha valakinél beindult a szülés, hogy álljon készenlétben. És értesítették a mentőket is, hátha szükség lesz rájuk.
Ma már ennél jóval könnyebb az infrastruktúra miatt, de egy komplikáció esetén minden perc számít. Illetve nem csak egy vagy két bába tudására alapul a komplikált szülés levezetése, hanem rögtön kéznél van több orvos, és a műtő is.
Sziasztok!
Nem, semmiképpen.
Ez az első terhességem, ikerbabákat várok, a 7. hónapban vagyok. Mindketten harántfekvésesek, befordulni már nem fognak, így a természetes szülés önmagában kizárt.
Ha lenne még babám (1 db), vele pedig teljesen komplikációmentes lenne a terhesség, és minden úgy menne ahogy a nagykönyvben meg van írva: nos, akkor sem.
Miért: nem tudom ki hogy van vele, nekem nincs emlékem az első napjaimról, az édesanyámhoz való kötődéssel semmi probléma nincsen, szerintem ő a legjobb Mama a világon:) Hogy mire akarok kilyukadni: szerintem (!!) aki otthon szül, annak a saját kényelme sokkal fontosabb, mint a baba egészsége. Aki a csecsemő kötődésének, lelki nyugalmának, satöbbijének égisze alatt akar otthon szülni, nem törődve az esetleges kockázatokkal, az meggondolatlan.
Nem véletlenül csökkent a csecsemőhalandóság akkor, mikor kórházba irányították a szülő nőket...
A születés csoda. Kórházban is. Ha minden kórházban született csecsemő lelki korcs lenne a körülmények miatt, akkor lassan kihalna a fajunk.
Babát még nem hallottam panaszkodni a kórházi körülmények miatt, az Anyának meg szerintem kutya kötelessége, hogy azt a minimális, pár napnyi kényelmetlenséget elviselje egy egészséges baba érdekében!
Ez a véleményem.
Kedves Gábor!
Én a 7. hónapnál járok már, és sajnos nem vagyok fővárosi, így esélyem sincs az otthonszülésre, de ha tehetném, biztos hogy ezt választanám. Hozzáteszem, nekem teljesen panaszmentes a várandósságom, a 8. hónap végéig dolgozom is. Sajnos azonban nem érzem úgy, hogy vidéken ez bármikor a közeljövőben lehetséges lenne, tekintettel arra, hogy még a kórházi szülési eljárások is nagyban eltérnek városonként, illetve főváros és vidék vonatkozásában. Ha még írhatok, én nem értem a felháborodást, hiszen tény, hogy szomorú az a pár eset (főleg ha az ember saját gyerekéről van szó) az otthonszülésnél, ahol a baba meghalt, viszont kérdezem én, mennyit is tusolnak el a kórházakban? Mert lassan minden nap hallok műhibákról a TV-ben, és ezek nagyon elenyészőek a tényszámokhoz képest, arról nem is beszélve, amikor a szülészorvos hibájából egy teljesen egészséges baba a szülés közben úgy sérül, hogy maradandó károsodása lesz. Azt aláírom, hogy nagy a felelőssége az orvosoknak is, azonban az is igaz, hogy a magyar egészségügy papíralapú. A saját példámból kiindulva, a 7 hónap alatt összesen 3 ultrahang és két vérvételes vizsgálaton kívül más nem történt, a terhesgondozás 5 perc, megkérdezik, hogy vagyok, válaszolok, hogy jól, beírnak, pecsételnek és már mehetek is. Így hogyan is derülhetne ki bármi. A nyugati országokat megnézve igencsak el vagyunk maradva.
Bár még messze állok a családtervezéstől, és még nem igazán foglalkoztat a gondolat, hogy gyermekem legyen - bár a párom már pendítgeti ezeket a húrokat -, én is inkább a megszokott, hagyományos módszernél, a kórházi körülményeket választanám.
Félre értés ne essék: nincs semmi bajom az otthon szülő nők és segítőik ellen. De számomra valahogy egyfajta biztonságérzetet, valami többletet nyújt az, ha olyan környezetben vagyok, ahol tudom, hogy ha bármi gond, baj érne, van kihez fordulni azonnal.
Tény, hogy vannak olyan intézmények, ahol mint a futószalagon potyognak a babák kifele, de ma már - szerencsére - ezen intézmények kezdenek eltörpülni és igenis a kismamák igényei és érzései kerülnek előtérbe.
Egyik kedves barátnőmnek voltam jelen a szülésénél, és teljesen le voltam döbbenve, hogy milyen kellemes, kényelmes és tágas elfekvőben (vagy hogy mondják) volt. Nem kellett 22 másik vajúdó nővel egy teremben lennie, saját szobája volt, saját nővérrel és teljesen csak saját gyermekére és magára tudott koncentrálni.
Nekem ez bejött. Így ha egyszer odakerülök, akkor biztos, hogy ezt fogom választani!
13 éve szültem meg fiamat, aki 4,5 kg és 49! centi volt. Normál szülés volt, de el lehet képzelni, milyen vállméretekkel jött a világra. Kívül-belül "szakadtam". Bestopppoltak és így természetesen gyorsabban és normálisan gyógyultam. Mint említettem, semmi komplikáció nem volt. Nem kaptam semmi "gyorsítót", stb. Az egyébként nagyon jó szakorvosok akkoriban még a centi után saccoltak és mindenki meglepődött vasgyúró fiamon. Otthon is megszülhettem volna - ezek szerint. No de milyen és meddig tartó gyógyulás várt volna rám? A lányomat 2 év múlva gátvédelemmel kórházban szültem. 3,85kg, de 57 centi volt. Kicsusszant gond nélkül. De én az első után nem mertem volna kockáztatni az otthoni szülést. Meg nem hiszem, hogy 3-4 napot nem bír ki valaki kórházban. Pedig a másodiknál már én is alig vártam, hogy hazaengedjenek.
Nagymamám 1944-ben szülte meg anyukámat-éppen, mikor falujukba beállt a front. Nem tudott kórházba eljutni. Szakavatott bába volt mellette - szerencsére- , de egy életen át nyögte a szülést. Kórházban már akkor is megcsászározták volna. A bába azt mondta, hogy csoda volt, hogy ő és anyukám életbe maradtak....