Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülnél otthon kisbabát?
Létrehozva: 2010. október 8. 11:14
Kedves fórumozók! Szeretnénk írni a Nők Lapjában a legújabb, balul elsült otthonszülés hátteréről, majd az alternatív módszer törvényi szabályozásának szükségességéről. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre: Ti szívesen világra hoznátok-e otthon a kisbabátokat? És ha nem, miért? köszönjük előre is a kommentjeiteket, Koronczay Lilla
Mukkancs: Nincsenek megbízható statisztikák - elve csak megbecsülni tudják, hány baba született otthon. És meggyőződésem, hogy nincs feltüntetve az összes műhiba, ami történik, hanem megmagyarázzák.
Szóval, csak a hasunkra üthetünk: ha otthon szülsz, vagy fellép komplikáció, vagy nem. Ha kórházban szülsz: vagy lesz műhiba/fertőzés/mittudoménmi, vagy nem.
Ez kábé ugyanaz, a kérdés az, hogy melyiktől félsz jobban, melyiek érzed reálisabb veszélnyek, mert előre nem tudhatod egyiket sem.
Nekem jók a tapasztalataim a kórházi szüléseimmel, ezért a jövőben is ott szülök, ha odaérek. Pedig így utólag mindkettőt akár egy árokparton is megszülhettem volna - de ezt előre nem tudhattam.
Viszont két barátnőmnek is halt meg kórházi szülés közben/után kisbabája - az egyik orvosi mulasztás miatt, a másikon pedig nem tudtak segíteni, pedig emberileg és orvosilag is a maximumot nyújtották, de sajnos ez a kisbaba nem akart erre a világra jönni. Sajnos még manapság sem tudnak mindenkit megmenteni, az orvosok sem istenek.
Nem szülnék itthon, mert úgy gondolom, a baba megérdemli a maximális biztonságot, azt pedig itthon nem lehet megadni. Ráadásul felnőtt nő vagyok, gondoltam, kibírunk 3 nyomorult napot a kórházban.
Az első (eddig egyetlen) gyermekem a székesfehérvári szülészeten született, nem fogadott orvosnál, problémamentesen. Sőt, tulajdonképpen azt kell mondjam, minden sokkal jobban alakult, mint hittem/reméltem.
Amíg várandós voltam én is olvastam rémsztorikat, hogy így-megy-úgy aláztak meg szülő nőket, anyukákat és a kórház a legeslegrosszabb rémálom. Szóval az anonim károgóknak itt a neten sikerült engem is beoltaniuk, így remegve indultam a kórházba az éjszaka közepén.
Az orvosok és ápolók becsületére legyen mondva: senkinek nem jattoltam, csak emberien viselkedtem, nem cirkuszoltam és tőlük ugyanezt a hozzáállást kaptam cserébe.
Ha újra babát fogok várni, ugyanígy fogok tenni.
Amikor fogorvost kerestem, elmentem egy maszekhoz, aki a lakásán rendelt. Szeretem a macskákat, nekünk is van kettő...de az a bűz, az a kosz ( kutya is volt ), ami ott fogadott...és nem csak a lakásban, a "rendelőben" is, ami a konyha közepén volt...minden retkes, miközben a számban matatott, épp csöngettek, simán kiment, és ajtót nyitott, közben a macska felugrott a műszerek közé, és onnan bámult engem.
A kutya meg felugrott két lábra székem mellett, miközben kitárva a szám. 
Számlát nem kaptam.
Utána kerestem egy magán klinikát, ahol tisztaság, rend fogadott, és természetesen mindenről adtak számlát, és a fogamra jótállást. Még a tömésre is.
Kb. ilyen az otthonszülés és a kórházi.
Őszintén? Ma már én sem értem.
28 évesen, naívan, még szülés előtt állva, olvasva a sok "rémtörténetet" úgy éreztem jobb lenne otthon.
De ma már nem látok semmi kivetnivalót a kórházban szülésben. Igen, talán lehetne barátságosabb a környezet, valószínűleg jobb lenne, ha valóban lehetne alternatív szülési lehetőségek közül választani (a kórházon belül), és biztosan jó lenne, ha az egész valahogy személyesebb lenne. De mindez nem ér annyit, hogy miatta kockáztassak!
Igaz, velem nem történtek rémes dolgok a kórházban. Bementem, mert eljött az idő, hogy megszüljem a gyermekeimet. De a szülés csak nem akart megindulni, hiába akartam, vártam és készültem rá. Jöttek a komplikációk, ezért az orvosok úgy döntöttek, császározni kell, mert különben meghalunk én is és a gyereke(i)m is. Megtették. Kedvesek voltak, figyelmesek. Amit az adott körülmények között megtehettek, megtették. Nekem ennyi elég volt. Sem nekem, sem a gyermekeimnek nincsenek a kórházban szülés miatt negatív emlékei.
"Egy előre nem látott komplikációnak kábé ugyanannyi az esélye, mint egy orvosi műhibának".
Ez a statisztikák alapján nem igaz.
gyo67: Ezt én sem. Az elsőnél adtak, és csak attól féltem, hogy sor lesz a WC előtt, és odacsinálok - de nem volt gond, külön WC volt a szülőszoba mellett.
A másodiknál nem volt rá idő, és beszrtam - és akárki, akármit mond, engem zavart, és megalázónak éreztem. Jobb lett volna, ha nem a férjem, a doki és a szülésznő előtt történik, hanem jó előre a WC-n.
Lehet, h ha durván csinálják, akkor fáj? Nekem max enyhén kellemetlen volt, de százszor inkább ez, mint még egyszer betojni.
Most is nagyon sok kórházban háborítatlan a szülés addig, amíg nincs baj.
Azon múlik, hogy megkeresed-e az igényeidnek megfelelő orvost és kórházat.
Mukkancs: Nem fogod megérteni, mert nem így vagy szocializálva.
Az átlag ember nagyon orvos- és gyógyszerfüggő. Van, aki nem ennek a híve, és irtózik a kórházaktól.
A szülés alapvetően egy nagyon természetes folyamat, de nálunk a legtöb ember csak kórházban tudja elképzelni, sőt a tengerentúlon bizonyos körökben az a hippi, aki nem programozott császárral szül, hanem hüvelyi úton.
Van, aki másképp gondolja, ennyi.
Egy előre nem látott komplikációnak kábé ugyanannyi az esélye, mint egy orvosi műhibának (ők is emberek, ők is hibáznak, még a legjobb szakember is), ill. pl. egy addig nem ismert gyógyszerallergiának, van, aki ettől, van, aki attól fél jobban.
Én kórházban érzem magam, és nem gondolok abba bele, hogy egy esetleges orvosi műhiba miatt mindketten ottmaradunk.
Én is őket hiányolom. Főleg azokat, akiknek valami gond volt a szülésnél, sérült vagy meghalt a baba.
A sikersztorik szereplői dicsérik - érthető.
De mint mond a másik, akinél nem jött össze a 100% komplikációmentes szülés?
"Mellesleg a otthonszülést választó nők komolyabb tanfolyamon vesznek részt, mint amit bármelyik kórház szervezett valaha, és ez nem véletlen."
Ezt ugyan miből gondolod, áruld már el?
Voltál az összes magyar kórház összes tanfolyamán?
kb 8 éve voltam egy ilyen ismerkedős bulin a dúlákkal, akkor voltam először terhes, állapotos, várandós ki mit akar - ott mindennek csak a szépségéről esett szó, még a terhességnek is, (holott a másodikat várva már tudtam miért terhesség, amikor végighánytam majd két hónapot), a kórházi szülésnek meg csak a hátrányairól - szerintem, ez ennyire nem fekete és fehér, főleg, hogy azóta már 3-szor szültem kórházban, ráadásul császárral, mindannyiszor vajúdás közben jött ugyaz a probléma, amiről már írtam és azt mondták, hogy 50 % az esélye, hogy egészségesen kerülünk ki mindketten ebből a helyzetből, ha hagyjuk normál megszületni a babát, de 50 % az esélye, hogy mindketten sérülünnk, a gyerek oxigénhiányos, stb - volt már rá példa ráadásul ismerősi körben, sőt anyuka is lebénulhat - választhatta,. választottam császár itt vagyok, egészséges és mindhárom gyerekem is.
Ja ahol még több mindent elmondtak volna az egy a kiválasztott 1-2vagy 3 dúlával szülésre felkészítés a párommal együtt az akkori árakon 10 ezerbe fájt volna és ott majd sok minden t elmesélnek - azóta sem mentem vissza.
Olvasás nélkül, NEM!!!
Milyen őskori nő az aki otthon akar szülni?
A nála szülni kezdett (aztán kórházban megszült) ismerőseim szerint 50 ezer volt néhány éve a "felkészítő" tanfolyam, 50 ezer a szülés (ha Budapesten volt, vidéken száz), 20 ezer fejenként a "dúlák" bére, sokezerért mindenféle "szakirodalmat" vetettek velük (ez nem volt kötelező), plusz hangsúlyozták erőteljesen, hogy kéne ám támogatni az alapítványt is.
Hogy most éppen mennyi, azt nem tudom, de gondolom, nem kevesebb.
"az számít, hogy milyen a környezet. hogy mire ülsz. hogy puha a szék. hogy piros vagy kék vagy zöld a fal, és nem fehér, mint az arcod."
Nekem iszonyú fájdalmaim voltak és nem attól lett jobb hogy piros volt-e a szék amiben vajúdtam vagy kék. Hanem attól, hogy az az orvos, akihez előtte hónapokig jártam ott állt és segített ha mással nem, hát mosolygott vagy megnyugtatott és igazat mondott!!!
Megkérdeztem a vajúdás első részében, hogy ennyire fog fájni? Ő pedig azt felelte, hogy nem, hanem még ennél jobban!!! Igaza volt, nem mondott jó dolgott, de az igazság megnyugtatott!!! És fogalmam sincs hogy milyen színű volt az inge vagy bármi más.
Nekem is mindhárom gyermekem a Schöpf-Mérei Ágost kórházban született, és igen, nagyon nem értek egyet a bezáratásával!!!
Én maximálisan egyetértek ezzel a hozzászólással. Olyan intézmény kellene, ami a kismamák számomra sokszor "fölösleges" igényeit is kielégítik. Hangsúlyozom számomra fölösleges. Másnak lehet, ez a "túléléshez" fontos. De legyen ott orvos, gyerek orvos, anesztes és műtő.
Ha otthon szültem volna az első babát, baj lett volna. Végig gépen voltam, figyelni kellett a szívét, rettenetesen lelassult. Szerencsére a császárt elkerültük, de ez több orvos és szülésznő figyelő közreműködésén múlott. Ha baj van, hidd el nem fontos a szülőszék ( a gép miatt nem is lehetett volna) a járkálás, a labda, a tompított fény stb.
Ha gyereket vállalsz felelős vagy érte. Ha nem áll rendelkezésre minden, hogy a baba egészségesen szülessen meg, akkor felelőtlen vagy. Ne magadra gondolj, hanem Rá! Fel kell készülni a komplikáció lehetőségére is. És nem hiszem, hogy ezt két szál gyertya és egy kis Mozart kivédi.
Szóval kérnék Állambácsit és az arra hivatott döntéshozókat, kicsi figyelmet fordítsanak a jövendő generációra is. Ha olyan sokaknak fontos, legyenek már anyabarát kórházak, szülszetek, ne csak bababarátok.
Te tisztában vagy azzal, hogy hány otthon született baba halt meg? és hány kórházakban? nincs összefüggés.
Én arra buzdítok mindenkit, ha egyáltalán ez buzdítás - hogy úgy szüljön, ahogy biztonságban érzi magát. Mert ez meghatároz mindent. A szülés lefolyását is, az élményt, az eseményeket.
És tisztában vagyok vele, hogy a nők többsége kórházban érzi magát biztonságban, ezért ott szül. És ez jó!
De azért a párszáz nőért vagyunk most itt, akik úgy döntöttek vagy döntenének, hogy ők otthon szeretnének szülni. Általában komplikáció mentesen.
Mi a kifogásod ellene? Hogy meghalhatnak?
Azért az otthonszülések viszonylag kontrolláltak, és nem ész nélkül mindenki szülhet otthon, remélem ezzel tisztában vagy. Mégha akarja, akkor sem. A kockázat minimalizálva van. De van! Ezt vállalják a nők, akiknek mindennél fontosabb, hogy otthon legyenek ezen a szent napon.
Továbbá képmutató dolognak tartom, hogy az otthonszülést megbélyegzik, míg az abortuszt simán megengedik, sőt az anya önrendelkezési jogának tartják. Hát bakker, ha dönthet valaki úgy, hogy megöli a magzatát, az miért nem dönthet úgy, hogy otthon szüli meg?
És hangsúlyoznám, nagyságrendekkel kevesebb otthonszülés van, mint abortusz. De ez utóbbi mégis okés, mert csak.
Bocs,de ezt a beöntéses dolgot ha agyon ütnek se értem.Már sok helyen olvastam,sőt most utólsó babámnál én sem kaptam,igaz,szóltak,menjek be,megpróbálják külső módszerrel befordítani a babát,éhgyomorra menjek.Nekem még a vacsora sem kellett,nemhogy reggl kaja indulás előtt..
De higiénia szempontjából mennyire jó,hogy ott jön minden kifelé..az nem megalázó,hamár ebbe a szóba kapaszkodnak egyesek?
Olyat szültem,majd be..rtam! ..na ez nekem durva..ez a megalázó.Hogy a doki ott van,az nem,hizs ott kell lennie,és ez a velejáró..de a bélsár nem a szülés velejárója kellene legyen...
Nem, nem Rh-összeférhetetlenség.
Fővércsoport-összeférhetetlenség.
Akkor van, ha az anya nullás vércsoportú, az apa pedig A-s vagy B-s vagy AB-s.
A gyerek, ha az apa vércsoportját örökli ilyen esetben, akkor brutálisan be szokott sárgulni. Ráadásul nem a negyedik-ötödik naptól, hanem rögtön a születése után.
Sziasztok! Három gyermekem van, de én semmiképp nem szerettem volna otthon szülni, sőt még azt sem szerettem volna, ha a férjem jelen van. Én ezt "benső" dolognak tartom.
Egyébként mindhárom esetben "normális", komplikációmentes szülés volt, s utána két óra pihenő még a szülőszobán. Ennek ellenére a második esetben, miután visszakerültem a betegszobába, kb. egy félóra elteltével, valamilyen oknál fogva, nagyon elkezdtem vérezni, gyorsan visszavittek a szülőszobába infúzióra, s így végülis nem lett semmi probléma. De ha akkor én nem ott vagyok, AHOL, pillanatok alatt elvéreztem volna. S történt ez úgy, hogy tényleg semmi gond nem volt a szülés közben.
Én senkit nem akarok meggyőzni, sem befolyásolni, és lehet, hogy túl biztosra akartam menni, de sajnos, minden eshetőségre fel kell készülni, mert bármikor adódhat "nem várt esemény".
Nem.
Apu ügyeletében 2 mütét között készültem.
Nem is estem messze az almafátol, sok szülésnél ott voltam, láttam komolikáciokat és sok császárt is.
Modern nö vagyok
ha nagyon fáj a fejem beveszek egy fájdalomcsillapitot, ha vesegörcsöm volt akkor görcsoldot na a szülés kb az utobbi fájdalom, igy volt akupunktura, gázocska és végre mikor már eléggé kitágultam akkor epidurál is. Nem vagyok hös csak azért mert ük/nagyanyáinknak még fájdlomcsillatot nem tudtak adni és meg kellett szülniük, ha sikerült. Anyosomat a 2. gyereke után ujra kellett éleszteni 60 éve, a 3. napon sikerült megszülnie. Igen korházban.
A lánya 14 éve a 3. szülésére ment volna rá ha nincs azonnal mütö közelében.
Pláne nem vagyok hös egy éjszakányi nem alvás -szülés- után másnap délután és este, még egészségesen is lefordulnék egy székröl alvás nélkül, aztán ebbe még egy maratonifutás energiáját beleadni.
Köldökzsinor 2-szer volt nyakára tekeredve, szerencsére igy is ki tudott bujni, szülésznö meg védte meg ne fulladjon, 90 valahánycentis volt a zsinor, rekord személyzet szerint.
Szeretném végre megérteni, az otthon szülés nyugalmát...
A nagyobbik gyerekem kinn sír, mert nem érti mi történik az anyjával. Az anyósom csak úgy beesik, hogy segítsen. A dúla meg a szülésznö ott matat az én személyes cuccaim között a lakásban. Esetleg a vízforralás közben a dúla leönti magát és lehet hozzá hívni a rohammentöt. Esetleg a macskát sem sikerül rendesen kizárni és hirtelen ott néz velem farkasszemet... Nem értem, hogy milyen idealizált képekröl beszéltek...