Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek a repülőn
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 22. 02:01
Egy friss felmérés szerint az utasok egy részét zavarják a repülőn utazó kisgyermekek. A megkérdezettek többsége nem bánná, ha családi részleget alakítanának ki a repülőkön, a kisgyermekes szülők, nagyszülők szemszögéből természetesen más a helyzet. S mivel a vélemények sokfélék, cikkünkben most nem szeretnénk igazságot tenni. Következzék Winkler Nóra különvéleménye.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Minap utaztam Bécsből egy majd két órás repülőúttal. Pont mellettem ült egy kedves házaspár két gyermekkel. Az egyik 4-5 éves korú kislány, a másik még csecsemő. A két gyermek végig csendesen elvolt, a kislány saját bőröndjéből színes ceruzák, színező került elő, a kisebb pedig végig egy macit szorongatott, illetve apujával foglalkozott.
Nem csupán a harmonikus család látványa volt megkapó, hanem az a természetes neveltség, amellyel kezelte a család minden tagja az utazást.
Nem túlzás azt hinnem, hogy mint oly sok dolog, ez is nagyrészt nevelés kérdése.
Ez a gyerekes részleg soha nem fog megvalósulni. Mégpedig azért, mert a légitársaságoknak nem érné meg. Eddig mindig csak néhány (4-5) gyerekkel utaztam egy fedélzeten. Ha nem töltenék ki azokat a helyeket, akkor értelemszerűen felnőttnek sem lehet eladni, mert gyerekre lenne méretezve az ülés, meg mert eleve az a családosoknak van fenntartva.
Meg mi az, hogy játszószőnyeg, kisasztal, stb??
Ez nagyon vicces. Aztán ha jön egy turbulencia, akkor mindenki kikap egy gyereket a tömegből vagy hogy gondoljátok?
Van 5 igen eleven gyerekem
többször nyaraltunk vállalati üdülőben, panzióban, de 5*szállodában is, ja igen,egyikük értelmi sérült, nincs autónk, busz, vonat stb. utazgatunk,étteremben ettünk
nem volt hely, ahol a gyerekeim ne lettek volna gyerekek,felálltak az asztaltól ,visszaültek,kimentek a mosdóba, mást szerettek volna enni,mint amit kihoztak stb, de mindehol egyöntetű volt,hogy toleránsan,szeretettel bántak velünk, nem voltak a gyerekeim rosszabbak,mint egy csomó felnőtt
de ha egy öreg ember alszik horkolva és eszik gusztustalanul, akkor azt ugye természetesen el kell fogadni-a gyerek is az életkorától fogva más, mint a felnőtt
nem neveletlenek,vannak szabályok, egyszerűen gyerekek
még nem repültem velük, nem hiszem,hogy fogok ,de ha lehetőség lenne a különrészlegre, a gyerekek miatt örünék neki
Sajnos amiota olcsobbak lettek a repuloutak barki megengedheti maganak.
Ezzel vitatkoznék, kíványcsi vagyok 10 családból hány engedheti meg magának a repülőutat, nem is beszélve egy olyan nyaralásról, ahová 4-5 órás repülőúttal lehet eljutni. Aki "sajnálja", hogy olcsóbbak a repülőjegyek és a "pórnép" számára is elérhetőbbek az vegyen magának magángépet. Kultúrálatlan, bunkó felnőttel nemcsak repülőn, bármilyen tömegközlekedési eszközön össze lehet akadni, ugyanúgy, ahogy kultúrálatla, bunkó szülővel is. Olyat én még nem láttam, hogy gyereket valaki szándékosan lelökött volna a lépcsőn, abban viszont, hogy nem figyelünk eléggé oda egymásra - a kisgyerekekre, várandósokra, idősökre - abban teljesen igazad van. Gyorstalpalót én néhány bunkó anyukának is tartanék a kultúrált utazásról, aki hagyja, hogy a gyerekei fel-alá rohangásszanak a vasúti kocsiban sűrű visongások közepette, mert ők éppen fogócskáznak (1 órás út, nem 4-5 óra), aki a sorban álló embereket (köztük idős nénit is) sorra félrelökve maga előtt tuszkolva elsőként tolja fel a gyerekét a buszra, mert Pistike visít, hogy ő IGENIS legelől AKAR ülni, és még csak annyit sem mond, hogy elnézést.
Lehetne itt érveket sorolni pro és kontra, de szerintem teljesen felesleges. Ezt az "elkülönítést" nem rögtön rosszindulatúnak és gyerekellenesnek kellene felfogni. Bizony én igenis örülnék, ha lenne külön családi részleg a repülőn, ahol nyugodtabban, kényelmesebben érezném magam a gyerekkel. Lehetne mondjuk tágasabb az ülések közötti tér, több asztal, esetleg néhány plüssjáték, színes ceruzás stb... Legalább egymással is eljátszhatnának a gyerekek.
Aaaah, gondoltam, hogy valaki ezzel fog jonni, hogy osszekuporgatott penzbol repjegy es akkor o azt elvezni akarja.
Es pont ehhez kene nemi erettseg es tolerancia. Megerteni, hogy attol , hogy neked ez egy nagy esemeny, es sok penzedbe kerul a vilag nem fog hirtelen ugy mukodni ahogy te szeretned. Lehet a pilota kicsit faradtabb lesz, az utaskiserok is unni fogjak mar a 12-dik orat, turbulencia lesz , sot a naplemente se lesz olyan tokeletes a felhok folott mint tegnap, esetleg leszallaskor esni fog az eso. Ne adj Isten, lesznek gyerekek, akik ugy fognak viselkedni , mint ( most kapaszkodj meg ) gyerekek szoknak.
Egy normalis, atlagos erzelmi intelligenciaval rendelkezo ember ezeket helyen tudja kezelni. Es igen, az elozo hsz-ban sarkitottam, mert ismerem a tipust, akinek elvarasai vannak, aztan ha valami nem ugy sikerul, akkor az mindenki hibaja.
Rugdosas, osszemaszatolas?? Ez komoly? Ez igy megtortent valakivel? Vagy csak nagyon , nagyon gyenge ervkent irjatok.....
Szinte minen repülésem alkalmával volt egy gyerek előttem vagy mögöttem. Nekem legfőképp azért zavaró, mert egy kicsit pánikolok a magasban, főleg mikor turbulenciába kerülünk. Ráadásul sokszor szánom a szülőt is, aki énekel, játékot ad a gyerek kezébe, csak, hogy lekösse, de valahogy odafönt semmi nem használ. Sokszor veszem észre, hogy kisgyermekes családok teljesen távol ülnek a bejárattól, wc-től. Szerintem is jobb lenne, ha egybe gyűjtenék őket és, ha a pl. a fapados járatok másoknak nem is, de legalább az abban a pár sorban ülőknek meséket vetítenének.
Egy fura élményem egyszer a Malévvel volt, amikor utaztam vissza Londoba. Egy családnak adták meg az elsőbbségi felszállás engedélyét, mivel a fiuk súlyosan mozgáskorlátozott volt. Azt gondolná az ember, h a társaság igyekszik a bejárathoz legközelebbi helyet megadni nekik, de nem, a gép közepén volt helyük. A gyermeknek nyelési nehézségei is voltak, sokat hörgött, használni kellett nála nyákszívót. Ez engem nem borzasztott el, egykori egészségügyisként már találkoztam ilyennel, de belegondoltam, h a környéken ülők közül ez sokakat mégis zavarhatott.
Gyerekesként abszolút egyetértek az ötlettel, és egyáltalán nem tartom diszkriminálónak. Sőt! Szerintem is jobb lenne egy olyan hely, ahol a gyerek gyerek lehet, van társasága az út alatt, és korának megfelelően el tudja magát foglalni, biztonságos módon.
Az, hogy így másokat se zavarna, az meg külön öröm mindenkinek.
Én is ez a kategória vagyok, de nem is akartam beleszólni, viszont
1: nem engedheti meg mindenki magának, még a fapadosat sem (képzeld, olyanok sem, akik napi 10-12 órát dolgoznak)
2: aki egyszer utazott valószínű épp halálfélelme van, vagy épp ki akarja ezt a ritka alkalmat élvezni, hogy repülőn utazik, és urambocsá ha százx ezret összekuporgat vm különleges utazásra nem akarja, hogy egész úton rugdossák, összemaszatolják, etc.
Amúgy meg egy bunkó, hangosan beszéló, hortyogó, csámcsogó felnőttnek lehet ugye szólni, vagy leosztani, de egy üvöltöző/rugdosó/lökdösődő gyereknek egy jobb érzésű ember nem szól (hátha a szülő lerendezi alapon), max magában dühöng.
ui: és bocs, egyetlen repülő utamon én is szerettem volna ablakhoz ülni, mert az elkövetkező x évben nem valószínű, hogy lesz pénzem repülgetni. nem volt rá lehetőség, hát ennyi.
A gyorstalpaló nagyon jó ötlet lenne neked is.
Nem értem miért kell mindig mindenben a rosszat látni, és miért alakul ki szinte minden téma kapcsán a gyerekesek-nem gyerekesek ellentáborának szinte vérre menő vitája. Miért várja el mindenki hogy az egész világ őhozzá igazodjon? Többen is említették a toleranciát, meg az alkalmazkodást. Aki hosszú útra indul, tudja mire számíthat, ha idegesíti magát a többi ember dolgain (legyen az gyerek vagy felnőtt), attól nem lesz jobb neki, sőt.
Az elmúlt két hétben hatszor repültem, alkalmanként 8-9 órát, átszállásokkal tarkítva. Felnőttként is nehéz elviselni, nemhogy egy gyereknek. Én nagyon támogatnám a családi részleget, és nem a többi utas kímélése miatt, hanem hogy én és a gyerekem kényelmesebben és esetleg biztonságosabban utazhassunk.
Az egyik repülőút során mellettünk ült egy kisgyermekes család. Vittek a gyereknek biztonsági ülést (pár hónapos volt csak), de nem volt olyan ülés ahová beköthették volna, illetve csak úgy hogy nem tudott volna az anyja mellette ülni. Így inkább ölbe vette, de alig bírta tartani, bekötni nem tudta, szegény gyerek így aludni sem bírt, kész rémálom lehetett nekik az utazás. Szerencsére ez az út csak két órás volt.
Sajnos a repülőket eredetileg nem kisgyerekes családoknak tervezték. Viszont ha valaki többezer km-re utazik, inkább bevállal egy néhány órás repülést a gyerekekkel mint egy akár két napos vonatozást vagy autózást. Nyilván nem szórakozásból teszi, vagy hogy direkt bosszantsa a többi utast, hanem mert nincs más választása.
Szóval más megoldás tényleg nem marad, mint a tolerancia, akármilyen közhely is.
És mivel legelőször repült,marhára tetszett neki a dolog, pláne az ülésen lévő tálca,mely nyilván az elöttünk ülő ülésének a hátán van, és azt lenyitotta 3*,a negyedikre beigértük amit beszoktunk (igérni meg tartani is) és lőn,abbafejezte.
Elöttünk ülő székének nemrugdosása meg alap, mert repcsin ugyan nem de békávén már járt és az ugye ott is a nemkéne kategória.
Más kérdés,hogy mögöttem ülő felnőtt úgy kapaszkodott felállásnál a székembe h majdnem kiestem (33 hetes terhesen) DE amikor én akartam felállni rájöttem,h másképp nehéz és már értettem miért tette (én is először repültem).
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ jut eszembe, én gyerekem is sirt,mit sirt,orditott mikor már leszálltunk (szálltak lefelé a népek,konkrétan 1:leszarták, 2 :sajnálták, merrrt átaludta a leszállást (meg az egész vissza utat) és betyárul fájt persze a füle-próbáltuk felkelteni a leszállás kezdetekor a légikisnővel együttesen ,h ne fájjon de nagyon befáradt, tekintettel a már emlitett 2 órás késés éjjeli-hajnali repülésnek.
DE vittünk 63726382 kisautót,könyvet,puzzlet,rajzlapot és szines ceruzát (a kézije nagyobb volt mint a miénk) ,mert a nincs rossz gyerek csak unatkozó az amúgy egy eléggé helytálló mondás.
És odafelé meg a váróban kellett is!
Természtesen tisztelet a kivételnek!!
látod, ez csak egy 2 órás repülőút volt....
tudnád miket csinálnak szegény gyerekek egy 5-6 órás úton...
Na ez már nyilván nekem is könnyen eldönthetően a rosszgyerek kategória-azaz én énkább bunkó lexarom szülő kategóriába tenném-gyerek kiskorban még nem magát neveli,igy kevésbé tehet róla,ha sose szólnak rá nem fogja tudni,h most bezony szó szerint csapni való módon viselkedett.
Na de nézzük meg sok felnőtt hogyan viselkedik,nem csoda,ha a gyerekük is.
Mikor legutóbb repültem, 2 kisgyerek is volt a fedélzeten, az egyik egész kis picur volt, a másik 3 év körüli. A kisebbik fel és leszállásnál sírt (asszem érthető módon), a naggyobbik végig röhögcsélt, játszott de mégsem zavart senkit. Biztos ufók ültek a repülőn. Vagy lehet, hogy csak működött az a fránya tolerancia?
Szeretem nagyon mikor a gyermektelenek elvárják velük szemben a toleranciát, de az hogy ők esetleg toleránsak legyenek azokkal szemben akiknek gyerekük van (uram bocsá, magukkal a gyerekekkel szemben), na nincs olyan isten!
egyetértek veled. 10 esetből nem a gyerekkel van a gond, hanem a kedves szülővel.
2 órás repülőút.. nagyobbtestvér 14-15 éves körül, öcsike 4-6 év körül. a nagyobbtestvér az ablaknál, a kicsi melette. a kicsi fejhangon visított legalább fél órát, hogy az ablak mellé akar ülni. sem a vele levő felnőttek (nagyszülők), sem a testvér nem szólt a szót sem hozzá. nem zavarták, hogy mindenki más már hülyét kap a gyerektől. ezt követően a gyerek 2percenként felállt, előrerohant, majd vissza, közben nekiment mások ülésének, majd ismét visítva, hogy ő már éhes, neki adjanak enni. Rajtuk kívül még 3 másik család volt kisgyerekkel, de senki nem viselkedett így. nem a gyerek volt a hibás, hanem a kedves nagyszülő, aki nem szólt a gyerekére...
Egy sírós kisbabával szerintem semmi gond nincs, szegény hogyan kommunikáljon?
corinthiabol, vegyünk egy példát. Adva van mondjuk az én másfél évesem, aki szerencsére alapból nem az a visítós típus, de ha meglát egy felvillanó fényt, vagy bármit, ami tetszik neki, hangosan örülni kezd (kacag, vagy mondja, hogy mit lát), rászólok ugyan, de egy fél másodperc múlva ugyanez lesz. Még én hülye felnőtt is nehezen bírok mondjuk 2 órát egyhelyben ülni, akkor mit várjunk egy pici gyerektől. Természetesen kell őket fegyelmezni (ne ugrálj az ülés karfáján, ne piszkáld a nénit), de azért az életkori sajátosságokat ne hagyjuk már figyelmen kívül. Ja, persze te kisgyerekként gondolom tökéletes voltál és egy hosszabb utat is néma csendben és vigyázban ülve töltöttél el. Abba is gondolj bele, hogy a szülőnek is milyen mókás lehet folyton fegyelmezni a gyereket (nem azt mondom, hogy nincsenek hülye szülők, akik tojnak a gyerekükre).
Egyébként támogatom az ötletet, hogy külön rész legyen a repülőn gyerekeseknek már csak a gyerekek biztonsága végett, meg azért, hogy nekünk gyerekeseknek ne kelljen hallgani, hogy ahogy a kultúr utastárs fennhangon meséli a hülye vicceit, vagy látni, hogyan vágja a pofákat a gyerekünkre, mikor még el sem indultunk.
Ja, ha az én gyerekemet gáncsoltad volna el, azt hiszem, hogy törött lábbal jöttél volna le a repülőről, és annak lehet, hogy többen tapsoltak volna. Az eszedbe se jutott, hogy mondjuk felemeld a hátsófeled és odaklaffogj a szülőhöz, hogy szólj neki (kultúráltan), hogy a gyerek zavaróan viselkedik? Ja, ahhoz gondolkozni is kéne.
csokos= csokis
bocs, elírtam!
nem pont így értettem....
egy csokos kezet én sem tudnék a fehér kosztümömön elviselni, ezt a szülőnek kell elmondani a gyereknek...
de egy repülőgép az teljesen más...
lehet, hogy teljesen befélemlítik, aztán hányni fog, bekakil stb.
így értettem!