Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mennyi idő kell a gyerekre
2010-09-21 16:271.
Létrehozva: 2010. szeptember 21. 16:27
Kedves Fórumozók,
a szakemberek szerint ma Magyarországon egy ötéves gyerekkel kb. 30 percet foglalkozik az édesanyja naponta. Szerintetek elég ez? S ha nem, nektek milyen ötletetek van arra, hogyan szakíthatnánk több időt a csemeténkre?
előre is köszönjük a kommenteket,
Koronczay Lilla
a szakemberek szerint ma Magyarországon egy ötéves gyerekkel kb. 30 percet foglalkozik az édesanyja naponta. Szerintetek elég ez? S ha nem, nektek milyen ötletetek van arra, hogyan szakíthatnánk több időt a csemeténkre?
előre is köszönjük a kommenteket,
Koronczay Lilla
Köszönöm a válaszodat nem tünt föl :)
További szép napokat kívánok!
Kedves Lilla!
Én nem hiszem, hogy 30 percet tudunk csak velük foglalkozni .
Amikor a sajátjaim ennyi idősek voltak 8-16,00 dolgoztam, fél ötre otthon is voltunk, de, legkésőbb 17,00-ra. Volt időm fektetésig beszélgetni s játszani este pedig mesét olvasni a nagynak meg később a leckéit (táskáját) átnézni.
Reggel együtt reggeliztünk, fogatmostunk s beszélgettünk és oviba/suliba menet viccelődtünk s megbeszéltük a napot. Vásárlás közben is lehet a gyermekeinkkel foglalkozni, sőt, bevonni Őket a napi feladatokban, szerintem ez is együtlét és még szórakoztató is lehet.
Én sem voltam/vagyok tökéletes anya, nagyon sokszor éjszaka is könyveltem, mégis ettől azért több időt töltöttem a Kincseimmel.
Mi az alapja a kérdésednek? - ha szabad megkérdeznem. Köszönettel: Prücsök
Sziasztok
Azt gondolom az a 30 perc is nagy kincs ma már, amikor egyedül nevelnek anyák egy-két három gyereket.
Én azt vallom, hogy amit együtt töltünk, az alatt érezzük jól magunkat. Vagyis, én nem korrepetálom, nem tanulok vele. Mindkét gyereket fejlesztőbe hordom szeptembertől, ahol megfelelően foglalkoznak vele. Nem buták, nincs semmi bajuk, csak azt gondolom, kell egy kis plusz foglalkozás, nem elég amit az ovi és a suli nyújt (nem túl jó egyik sem). Fejér megyeiek vagyunk, úgyhogy Ercsibe viszem őket a Mozaik Fejlesztőkuckóba. Így az az idő amit hármasban töltünk tuti, hogy jó élmény nekik, és nem a tanulásról meg a kötelességről szól. A gyerekek is így érzik jobban magukat.
Nincs túl sok időnk egymásra de az legyen jól eltöltve.
Sziasztok!
Ez a 30 perc valóban nagyon kevésnek tűnik. De a kérdés szerintem is az, hogy mi számít foglalkozásnak? A leckeírás? vagy az is, amíg az oviba elsétálunk, és aztán délután meg haza? Vagy csak az, amikor játszunk?
Úgy érzem elég nehéz helyzet ez, mert egy anyának nem csak ezek a feladatai, leckeírás, játék, hanem mosni, főzni, takarítani, vasalni, mosogatni stb, sőt, most hogy már a lányom nagycsoportos, dolgozni is járok. Ezek mellett tényleg nagyon nehéz akár csak 30 percet is kizárólag a gyerekre fordítani. De szerintem az az idő is számít, amíg együtt vagyunk, de közben mással is foglalkozom pl. főzök.
Egyébként más országokban sokkal nagyobb mértékű az anyák részmunkaidős foglalkoztatása (főleg a kisgyerekeseké), és ilyen esetben sokkal több figyelem irányulhat a gyerekre.
Annamari84, hogyan sikerül időt nyerned? El tudnád küldeni nekem azt a cikket?
Uborkata:"Ennyi idő nem elég!!!
Ötlet? Van.
Az (egy munkahelyen) egykeresős kényelmes életet élő családmodell bevezetése. Nem luxus, csak kényelmes. "
UBORKATA FOR PRESIDENT!!!
30 perc játék? vagy 30 perc akármilyen együtt töltött idő?
mert 30 perc játék nem biztos, hogy mindig megvan, de 30 perc együttlét (nem egymás mellett némán, hanem beszélgetve) többszörösen is
Attol fugg mi szamit foglalkozasnak. Mert pl. ha egyutt megyunk a boltba az foglalkozas? Kozben beszelgetunk, egyutt pakoljuk a kosarat, o fizet, stb. Vagy ha egyutt fozunk? Persze ha megunja elmegy, de ha epp kedve van akkor kozben is jokat lehet beszelgetni vagy akar tanulni. A leckeiras foglakozas (ahol lakom 5 evesen mar iskolas es van hazi feladat)?
Vagy csak az szamit foglalkozasnak ha semmi mast nem csinalunk csak 100%-ban jatszunk? Mert az egyutt toltott ido nagy resze a gyerekkel valo foglakozas, akkor is ha kozben mast is csinal a szulo (egyutt fozes, takaritas, vasarlas). Es persze az is foglaklozas (legalabbis a szulo szabadidejebol megy el) ha visszuk uszni, oltoztetjuk, utana hajat mosunk szaritunk, stb.
Szoval igy nezve kizart, hogy valaki 30 perc alatt mindezt letudja
Én ezt úgy látom, hogy a gyerek megszületésekor számolhatunk minden ébren töltött időt (ami rengeteg), és ez kb 13 éves korára fog lecsökkeni napi 30 percre, akkor is többnyire azért, mert már csak annyit fogad el.
Tehát egy 5 éves még igazából órákat kap figyelemől, gondoskodásból, törődésből.
Szívemből szóltál.
Meg kell találni az egészséges egyensúlyt.
Meg kell ismerni a gyereket - es ehhez a legjobb, ha minél többet vagy vele, amíg kicsi.
Figyelni kell a teherbírását, érdeklődését. Mindezt folyamatosan, hiszen ő is növekszik és változik!
Minőségi együttlét: minden korosztály számára mást jelent.
De a legfontosabb, hogy legyen idő játszani, beszélgetni, vagy csak úgy együtt lenni.
Ezt ismeritek?
www.mitjatsszunk.hu
30 perc sok!
a gyereknek 1-2 perc alatt meg kell értenie a vezényszót,hogy "Helyedre!!!"
Amelyik nem érti,az már eleve rosszul nevelt :(((
Hello! Nekem sajnos a sors besegített abba, hogy ne csak ennyi időt szánjak a gyermekemre!
Elnézést kérek a következőért, de meg kell tennem!
www.krisztikeweboldala.gportal.hu
Bocsánatot kérek! Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok!
Surányi Veronika, az ELTE Óvodapedagógus szakán vagyok végzős hallgató és a szakdogámhoz kérném a segítségeteket. A szakdogám témája az egészségfejlesztés, azon belül a gyermekmasszázs. Tudom, hogy ez a topik nem erről szól, de nem tudtam már mit kitalálni arra, hogy hogyan jutassam el minél több szülőhöz a kérdőíveimet.
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy aki végez gyermekmasszázst a gyerekén, az töltse ki a kérdőívet. A kérdőív anoním.
Problémával, betegséggel kűzdő gyerekek szüleinek:
https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dDNENzF tbVFyeDZaNkF3Mk9GR2huYWc6MQ
Egészséges gyermekek szüleinek:
https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dHZrb0J XbXo5c1BBX3NJZzZBeFVCQnc6MQ
Akinek kérdése van, vagy esetleg tud segíteni nekem még valahogy, az ezen az e-mail címen kereshet fel: verasuranyi@caesar.elte.hu
Köszönöm szépen Mindenkinek!
A 30 perc semmire nem elég!
Nekem már felnőttek a gyerekeim, és szerencsére otthon tudtam lenni velük az óvodáig. Nem volt ekkora verseny, nem rohangáltunk egyik foglalkozásról a másikra, hanem a biztonságos, nyugodt otthont teremtettük meg a gyerekeinknek. Igen, ma már furcsának tűnik, de napirendünk volt, amibe belefért az is, hogy önállóan játszottak, aludtak! és közben el tudtam végezni a házimunkát. A nagyszülők dolgoztak, nem fogtam be őket állandó segítségnek, mint ahogy ma a barátnőimmel teszik, hanem néha vigyáztak az unokákra, ha színházba, vagy barátokhoz mentünk. Természetes volt az, hogy lemondunk sok mindenről, de nem mártírként, hanem kárpótoltak bennünket a gyerekek. Az volt a célunk, hogy minél több időt töltsünk együtt, és úgy látszik, nem sokalltak be, mert ma is együtt szeretnek nyaralni velünk.
Nagyon erős kötődés alakult ki köztünk a kezdetektől, és házasságkötésük után is megmaradt olyan egészséges szinten, ami még kellemes az új családtagok számára is.
Abban látom a hibát, hogy ahol van pénz, ott mégtöbb kell, a karrier is megelőzi a gyereket, pár hónapos csecsemővel síelni utaznak, nyári hőségben tengerpartra, mert nem akarnak lemondani semmiről. A gyerek első évei azzal telnek, hogy becsatolják az autóba és ide-oda furikáznak vele, "megmutatjuk neki" felkiáltással. A fiatal szülők (persze nem mind) nem hoztak mintát otthonról, nem énekelgetnek, mondókáznak, hanem befizetnek mindenféle foglalkozásra, és semmire nincs idejük. Nehéz eligazodniuk az információk tengerében, lógnak a hálón (az én korosztályom sajnos csak vénségére jutott hozzá), és bizony a sétáltatás is nehezükre esik. Nekem 30 évvel ezelőtt egyértelmű volt a gyermekorvos és a védőnő tanácsainak betartása, sőt a szüleimet is meghallgattam. Nem akarok általánosítani, de az elkényeztetett gyerekek nehezen boldogulnak a csemetéikkel, főleg azok, akik azt hiszik, mindent meg kell engedniük, vagy ha nem hiszik ezt, akkor tehetetlenek, és csak néznek. Ráadásul azt gondolják, hogy semmiféle tanácsra nincs szükségük, a bölcsiből hazaérve a kicsi nézheti a tévét, a baba-ipar minden terméke szolgálatban:védőrácsok, stb. és fölösleges tanítgatni, majd megnő.
Az a baj, hogy nagyon sokat változott a világ e tekintetben is. Persze, nem túl jó irányba.
Manapság, a legtöbb gyerek szobájában van tévé, addig sem kell vele foglalkozni. Kérdezem én, minek szül az ilyen gyereket?
Az én szüleim még meg tudták azt tenni, hogy szinte mindenről lemondtak értünk, vagy úgy alakították, hogy mi is mehessünk velük. Meg is látszik, mert normális, jó belátású, lelkiismerettel rendelkező felnőttek lettünk a tesómmal.
A legtöbb szülő ma vagy dadát fogad, vagy igyekszik valahova ' lepasszolni ' a csemetét.
Amit nem nagyon értek, hogy miért nem egyértelmű az mindenkinek, hogy miután megszületik egy gyerek, átveszi a központi helyet és az ő érdekei lesznek a legfontosabbak.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy a szülőnek le kell mondania teljes mértékben a saját igényeiről, csak lentebb kell azokat adnia.