Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Jó, ha rendszeresen sportol a gyerek?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 12. 08:24
Sok szülő úgy tartja, hogy a korán kezdett sport elvonja a gyermeket a tanulástól, fáradt lesz, és gyakoriak a sérülések is. A szakember azonban úgy véli, a rendszeresen mozgók terhelhetőbbek, jóval ritkábban betegek, könnyebben kötnek barátságokat, és az élet minden területén kitartóbbak.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Ja, hát én is mélyen együttéreztem a szeren lógóval... Biztos azért mert ollyan okos voltam/vagyok.
Egyébként amit Karinthy olyan kiválóan leírt még a mai napig jelen van az iskolákban, tisztelet a kivételnek... Meg nem értett, jobb napokra érdemes, csalódott tesitanárok tiltakozta a leghevesebben az ellen, hogy ne osztályozzák a tornát, amikor ez felvetődött. Nekem is kijutott ilyen tesitanár, aki a csupa 58-ös mellé bevágta a nyolcadikus bizimbe a 3-ast tornából (mert az fontos tantárgy!), holott mások matekból, magyarból jobb jewgyet kaptak a felvételi miatt...
Megfélemlített, egyszer meg is ütött, nem értette meg, hogy nem a "hozzáállásommal van baj", hanem félek. Féltem, ha ugrani kellett, ha magasra kellett menni, még a labdajátékoknál is féltem, mert a nálam kétszer nagyobbak direkt jól megdobtak, fellöktek (a gyerekek kegyetlenek is rögtön kiszúrják a legesendőbbeket.)
Nem lett volna csoda, ha egy életre megutálom az egész sportot, ahogy van.
Ennek ellenére egyetemista koromtól ráéreztem az ízére. Nem annak "sportnak", ahol feltétlenül üügyesnek, bátornak, erősnek kell lenni, hanem ahol elég, ha kitartó vagy és önmagadat győzöd le. Sokat futottam, lefutottam félmaratont, rendszeresen jártam Futapestre (ez mára elmaradt, 2 gyerek+munka miatt), de a mai napig járunk úszni és ha megrendezik (ahogy idén nem) átússzuk a férjemmek a Balatont.
Mit akarok ezzel mondani? Szerintem az lenne a legfontosabb, ha a gyerekekkel megszerettetnék a mozgást, beléjük nevelnének egy testkultúrát, megértetve, hogy a testmozgás az egészséges élet része, de nem akarnák őket feltétlenül megtanítani szekrényt ugrani, gerendagyakorlatot végezni, kötélre mászni.
Hát igen, a tanulnivaló...
Én a túlterhelést úgy értem, hogy sokszor látom, hogy a szülők olyan iskolába iratják a gyereket, ami nagyon megterhelő számára, és ha ezt még néhány különórával is megspékelik (nyelv és hasonlók), akkor tényleg semmi ideje szegény gyereknek a mozgásra. Én azon leszek, hogy a kisebbik lányomnak is olyan iskolát találjak, ahol nem az a lényeg, hogy a gyerek fejéből lexikont csináljanak, sokkal inkább a gyerek igényeihez igazodva oktassanak, és megtanítsák gondolkodni. Én ezt fontosabbnak tartom, mint az ész nélküli tanulást (amit ma a legtöbb helyen csinálnak).
Falra tudok mászni az ilyen cikkektől. Mégis hol sportoljon a gyerek? Kerületünkben van ugyan uszoda, de csak úszni tanítás. Mivel a fiam úszni igen jól tud, most már esetleg szívesen vízilabdázna, de ahhoz napi 2 órát kellene utaznia és csak akkor lehet, ha vállaljuk ezt minden nap. Képtelenség, mikor tanulni is kellene, éspedig nagyon sokat. Heti 2 vagy 3 alkalomra már sehol sem látják szívesen (azaz nem is fogadják), minden edző csak úgy hajlandó foglalkozni egy 11 évessel, hogy vagy élsportoló lesz, vagy semmi.
A túlsúlyos 13 éves lányomnak meg még ennyi sincs. Esetleg a fitnesz terem, de ha nem tudnak rá egyénileg figyelni, ez többet árthat, mint használ.
Hol van itt az egészséges életmódra nevelés meg ilyenek?????????????????????????????????????
A sport a kitartást erősít, az önfegyelmet, ezáltal az önbizalmat, de nem ad többb észt, mert ahhoz - hogy egy másik zsenit idézzek - "anyucikád nunája kell és még akkor sem biztos". (Hofi).
végre, egy értelmes cikk:-)
2 éves a kisfiam, 6 hónapos kora óta jártunk tornára vele.
Most bölcsődés és egyelőre ebben az évben ez elég is lesz, de óvodába én is szeretném, ha ismét rendszeresen mozogna valamit "pluszban" ezek szerint kell, hogy legyen ott ilyen lehetőség? Érdekelne, kinek mik a tapasztalatai? Illetve, hogy lehet megszerettetni egy gyerekkel a sportot, hogy biztosan szívesen járjon?
Én az úszást néztem pl. kezdetnek, aztán később majd választhat, mit szeretne űzni. Nekem tetszik még a futball, tenisz, röplabda (a kosárhoz kicsit alacsony)
Tényleg a rendszeres mozgáson van a hangsúly.
Másik, amit szeretek a sportnál, hogy mentálisan is nevel, szerintem a mai világban annyi pluszt ad egy gyereknek, hogy alap kellene, legyen a családokban.:-)
Bár anyagilag biztosan húzós(már a csirbiri torna is 600 ft/alkalom volt, kedvezményesen! amire pl. a kisfiammal jártam), de ez az amire én egyáltalán nem sajnálom a pénzt, inkább befizetem úszni, mint drága játékokat, műszaki cikkeket, ruhákat vásároljak Neki!
én sem vagyok hive de az enyémeknek pl suli után aminek 13kor van vége fél 2 mire hazaérnek van átlag még minimum 2 óra leckéje. Ha nem több ha lesznek dogák sokkal több dogák meg átlag hetente 1-2 beesik.
itt még hozzá teszem ,hogy a lányom a mütétek elött 4 eves korátol baletozott modern táncban vett részt, egy ugynevezett farsangi csoporban táncolt ahol napi edzés volt farsang elött meg iszonyatos hajrá és két honap alatt ugy 25 fellépés akrobatikus dolgokkal is.
Lovagolt is.
juj most eszembe jutott a tesi tanárnöm egy igen ronda nö aki még ora alatt is cigizett es kiabált.Szerintem sosem tudott mást. Utáltam a sportot a suliban ahogy tudtam logtam is de mellette nehéz volt.Egyszerüen nem akarta elfogadni ,hogy nem tudok kosarazni mert pici vagyok vagy hogy nem tudok spárgát fogott és lenyomott a földre ..azt hittem hogy abban a pózban megyek haza.
A lányom sem szeret sportolni de ö asszem picit kényelemböl.Nálunk heti 2 dupla ora van sport azt szereti de már ketszer volt mütve a lába és igy eléggé hamar fáj neki.
A fiam magátol bringázik meg mozog sokat én inkább az korival nyomom azt lehet kényelmes tempoban is. Régen bringáztunk velük de én azt már unom :)) tudom furán hangzik de tekerni valahol és figyeni ut mellett két gyerekre nem egyszerü.A férjem meg napi 12 orat melozi nem sok humora van utana még tekerni is.
En nem vagyok hive a koran kezdett sportoknak. (A vizbiztonsag miatt az uszastanulas az egyetlen kivetel szamomra, de ez is csak akkor, ha nem megy el versenyport iranyba.)
Azt gondolom, ugy 7 eves korig boven eleg, ha arra torekszunk, hogy a gyereknek biztositsuk a rendszeres (napi szintu!)lehetoseget a szabadban eltoltott idore: rohangalasra, biciklizesre, faramaszasra, fogocskozasra es mas tarsasan, de nem szervezett keretek kozott vegzett mozgasra.
Kesobbiekben (tehat ugy 7-8 eves kor korul) legtobbszor mar a gyerekeknek maguktol is van igenyuk a szervezett keretek kozt zajlo sportolasra. Ekkor is maximalisan a gyerek igenyeit vennem figyelembe nyilvan az adott lehetosegeken belul.
Mi a fentiekkel osszhangban 5 evesen uszni tanulni vittuk el a gyereket (heti fel ora volt az oktatas, es persze ezen kivul rendszeresen jartak az apukajaval usziba csak ugy szabadon hulyeskedni). Mas szervezett sport nem volt, szerencsere az iskolajaban is olyan tornaorak voltak, amelyek a szabadban zajlo, inkabb hagyomanyos jatekokra epulo testmozgasokat reszesitettek elonyben (fogocska, Adj kiraly katonat, Tuz-viz-repulo, faramaszas, egyensulyozas, ugralokotelezes, stb) az elso 3 evben.
7 es fel evesen kezdett lovagolni, 8 evesen megtanult kajakozni, amit csak ad-hoc modon csinalgat, majd az iden (9 evesen) kezdett el erdeklodni a csapatsportok irant, igy a krikett all kiprobalas alatt.
A szerelem az uszas es bringazas irant most is megvan, mindketto aktivan jelen van az eleteben, mint a lovaglas is. Nagyon jo adottsagai vannak, de nem igazan erdekli maga a versenyzes, amit en jo dolognak tartok.
Teljesen egyetertek a rendszeres tesmozgas jotekony hatasaval, fontossagaval a gyerekek eleteben, de magat a "sportolast" nem vinnem le minel korabbra, ahogyan a fentiekben is irtam. Kisebb korban effektivebb a spontaneitas.
Mondjuk azt nem értem, hogy a napi 2x45 perc mozgás melyik gyerek életébe fér bele.
Általános iskolában 2kor végeztem leghamarabb, utána napközi, később tanulószoba. Hazaértem 5-6 órára, maradék tanulnivaló, egy kis játék, evés, és már este 8 óra van. Heti 3 tesióránk volt, és mellé még 1 néptánc, órarendbe beleépítve.
Egy gimnazista pláne nem engedhet meg ennyi mozgást magának, ráadásul már csak 2 tesióra mellett. Így is 5kor kelek, hetente 3x 4ig a suliban vagyok, mire hazaérek fél 6, kaja, lecke, tanulás, alvás, hogy másnap fel tudjak kelni. Hétvégén van egyedül időm és energiám mozogni.
Nem vagyok a mozgás ellen, általánosban jártam hol úszni, hol táncolni, kosarazni, kézizni. Kosarazni szerettem leginkább, csak az volt a baj, hogy az edzésen azokkal foglalkoztak, akiket vittek meccsezni stb, aki csak a mozgásért járt volna, annak nem volt helye.
Mozgás után sokkal könnyebb tanulni, örülök, amikor tesiórán tényleg mozgunk, nem pedig a lábunkat lógatjuk, mert sokkal frissebbek és kipihentebbek vagyunk agyilag a következő órán, könnyebben megy a koncentrálás.
tök jó :)
igazából arra voltam kíváncsi, hogy az ovik is nyújtanak-e valami pluszt mostanában. De akkor ezek szerint igen :)
A mi időnkben csak a művházban volt művészi torna és kész. Szerintem sokkal jobb ma gyereknek lenni
Második fiam kicsi kora óta jár sportolni.Kiváló tanuló,imád mozogni, és minden tulajdonsággal rendelkezik amit a sport tanított meg neki.Szeretik a barátai,jó társasága van. A héten tudtuk meg, sikerült elsőre ,15 évesen, az angol középfokú angol nyelvvizsgája komplett.Az edzésen a társak megtapsolták,elismerték.
Sajnálom, hogy az én gyerekkoromból kimaradt a sport,Xanthiával,Vitosával egyetértve, felnőttkorban nagyon nehéz elkezdeni és rendszeresen folytatni .De nem adom fel, heti két alkalomal járok tornázni.Kezdettnek elég...
A versenysport az lehet. Akkor már valóban nehéz megtalálni az egyensúlyt a tanulás és a sport, és egyéb elfoglaltságok között.
A sport mindenképpen javára válik bárkinek, mindegy milyen sport.
Én csak saját tapasztalatból tudom, hogy a sport fegyelemre, kitartásra, csapatszellemre tanít. Ráadásul míg a sok hülyegyerek a játszótéren lóg, fiúzik, cigizik, addig egy sportolónak erre nincs ideje. Suli-Edzés-Haza. Nekem legalábbis ebből álltak a napjaim. És hétvégén sincs láblógatás, hanem menni kell. Talán ez rossz oldala, de olyan barátságok alakulhatnak ki, amik szorosabbak, mint az iskolai.
Teljes mértékben egyetértek!
Sajnos gyerekkoromban nekem is kimaradt az életemből, már a tesiórákat is nyűgként éltem meg, most, harmincakárhány évesen kezdtem el a rendszeres futást és (most már) nagyon élvezem.
Viszont okulva a saját gyerekkorom hiányosságaiból és az abból eredő kellemetlenségekből, a gyerekeimet én is egész apró koruk óta igyekszem a rendszeres mozgáshoz, sporthoz szoktatni. A nagyfiam focizik és úszni jár, a lányom évek óta tornázik, táncol, a legkisebb még csak rohangál. Nem szeretnék versenyszerűen sportoló emberkét belőlük, a célom csupán az, hogy a rendszeres testmozgás az életük részévé váljon.
Ha nem is minden nap, de szerintem jó ha rászoktatják valamilyen mozgásformára. Mondjuk heti 2x. Addig s e a gép eslőtt ül! :)
Én teljes mellszélességgel amellett vagyok, hogy a gyerek kicsi korától sportoljon rendszeresen. Mondom ezt úgy, hogy én nem sportoltam, és meg is van az "eredménye". Igaz akkoriban még főként csak versenysport volt, arra meg alkalmatlan voltam az alkatomnál fogva, de azért valami jó lett volna, legalább tánc (azt imádtam volna, ma is imádok táncolni) vagy ilyesmi, de a szüleimnek ilyen eszébe sem jutott sem nálam, sem a testvéreimnél. Sajnos. Most szívok, mert nem szoktam rá a rendszeres sportra, felnőttként meg jóval nehezebb kialakítani egy szokást.
A férjem sportoló volt, nagyon komolyan űzte a wing-tsun kung-fu-t. Most ugyan kihagyott néhány évet, de szeretné vagy azt, vagy valami mást újra kezdeni.
Szóval én épp a saját hibámból okulva, mindkét lányomat kicsi koruktól hordom sportolni. A nagylányom fél évesen kezdett el úszásra járni, a kicsi 1 évesen. A nagy most olyan osztályba jár, ahol naponta van mozgásfejlesztés órájuk, van amikor több is, és hetente általában egyszer járnak úszni (ő Down-os, náluk ez is a fejlesztés része). A kicsi most ovis, ő heti egyszer fog jazzbalettra járni, vele könnyű dolgom van, a nap 24 órájában folyamatosan mozog, fut, mászik, stb. Plusz mindkettőt ugyanúgy hordom heti kétszer úszni. Ezenkívül most keresek nekik lovaglási lehetőséget, a nagynak nagyon jót tenne (talán neki az iskola ezt is megoldja), a kicsi meg él-hal a lovakért és a lovaglásért.
Én a mozgást mindennél fontosabbnak tartom, és úgy gondolom, ha kisgyerekként kialakul az a szokás ezzel kapcsolatban, hogy a mozgás természetes velejárója az életnek, akkor ez felnőttként is megmarad.
Szerintem ez még a tanulást is segítheti, egyébként sem vagyok híve annak, hogy a gyereket agyonterheljük tanulnivalóval.
A cikk remek, és nincs is mit hozzáfűzni.
Talán csak annyit, hogy a napokban a szülői értekezleten elmondta az elsős tanítónéni, hogy a szakköröket 1. és 2. osztályban nem javasolja, de a sportot annál inkább.
Valamint az első tornaórás nap után megjegyezte, hogy milyen sportosak, ügyesek a gyerekek. Gondolom azonnal látszott, hogy kulturált a mozgásuk.
Pedig ezeket a gyerekeket már oviban is járatták különórára vagy elvitték egyesületbe, a gonosz, sznob szülők. Az osztályban szinte mindenki sportol valamit.