Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Öngyilkosság
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 10. 14:56
Évente átlagosan 30 ezren mondják ezt és kísérelik meg, hogy véget vessenek az életüknek. Sokáig vezettük az öngyilkosságok listáját, aztán a nyolcvanas évek óta csökkent a szám, de az utóbbi időben ismét emelkedik. Ezek mintegy tizede „sikeres” próbálkozás. Szakmai segítséget alig kapnak, a honlapokon az arra „buzdító” tanácsokból, vagy a társadalom megvetéséből viszont számukra már nincs hiány.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Itt a fórumon is mindenféle ember van ... van kinek rendbe a lelki egyensúlya másnak meg nincs . Itt bárki bármit írt az róla szól még akkor is ha neked címezte ... így ha olvasod ne bántódj meg mert azok ők az adott pillanatba .
Akarsz szórakozni .... lásd milyenek az emberek itt és a mindennapjaik ?
Ehhez elég ha beírod a keresőbe bármelyik nick nevet innen és több hsz-ét egybe olvasva lejön a karaktere
Nézd :http://forumkereso.hu/index.php?q=nick%3A%28fatianegra%29&br=1&qs=1&bid=695863&bf=3&bl=&p=0
Sziasztok, nagyon döbbenetes a dolog.
Én tavaly júniusban tudtam meg, beteg vagyok, 2 esélyes. Mütét után felébredek, vagy felnyitnak, látják nem lehet mit tenni, majd visszavarják a sebet. Élek ameddig .
Túl éltem, hála istennek, hatalmas akarat erövel. Jött hozzám a psichologus, hogy majd ö segit, felépülni. Mindent kérdezett de egyet nem! A lelkiállapotom teljesen mindegy volt. Nem vagyok fiatal, idösebb korosztályhoz tartozom, nehezen viseltem el, a külsömet, a sajnálkozó tekinteteket.
Nekem is megfordult a fejemben, egy -egy terápia után, az öngyilkosság. DE! azonnal megjelentek a képek elöttem akik szeretnek, akiket nem hagyhatok cserben, akik egyébként is mellettem állnak a nehéz helyzetemben.
úgy gondolom, érzem, kell hogy legyen valaki a családban, barátok, ismerösök között, akivel öszintén nyiltan lehet egy problémáról beszélni. Lényeg, megnyilni, beszélni, kibeszélni önmagunkból mindazt, ami nyomaszt, fáj, aggodalmat okoz.
Én még naplót is kezdtem el vezetni, a legfontosabb, bármilyen formában könnyiteni a terheinken. Megoldani senki nem fogja, de ha már meghallgatott is segitett. Nem feladni, harcolni, akarni, akkor is, ha per pillanat nem látunk kilátást. Minden alagutnak van vége, és minden nap feljön a nap, amit érdemes megélni.Majd önmagunkra lehetünk büszkék, hogy sikerült, ha nehéz is volt. De gyöztünk.
Ne add fel, harcolj, erös vagy, sikerülni fog.
Egy kudarc élmény volt .Priviben sokat beszélgetünk aztán csend lett .Majd később jelentkezet hogy megint túl élte .Évekkel ezelőtt volt ... az illető még mindig él .Időnként még írogat a fórumra . Mikor látom a nevét jó érzés ,hogy még megvan .
Te 15 éves kislány érted . Te is szerezhetnél jó érzést itt egy pár embernek ha még időnként jelentkeznél .
igen, akkor, ha veled szemben ülsz es csak arra figyel, amit te kerdezel töle. ugy NEM, hogy közben egy csomo sertödött es martir valaszt ir es elmegy a kerdeseid vagy konkret! tanacsaid mellett.
nem kellene ezt most. egy csomoan segitettünk. NEKI kell ezzel valamit kezdenie, nem egy forum barmely - megannyira lelkes - lakojanak.
mivel a kislany nem hozzam fordult, holott nalam is van privi-gomb, en reszemröl itt a temat lezarom. levegöbe lödözni felesleges.
meg annyit: igazan ideje lenne mar bevezetni egy tanorat, ahol a gyerekek megismerkednek azokkal a SZAKszolgalatokkal, akikhez hasonlo esetekben fordulhatnak (gyamügy, tiniambulancia, segitövonalak, pszichiaterek, rendörseg, stb).