Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Öngyilkosság
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 10. 14:56
Évente átlagosan 30 ezren mondják ezt és kísérelik meg, hogy véget vessenek az életüknek. Sokáig vezettük az öngyilkosságok listáját, aztán a nyolcvanas évek óta csökkent a szám, de az utóbbi időben ismét emelkedik. Ezek mintegy tizede „sikeres” próbálkozás. Szakmai segítséget alig kapnak, a honlapokon az arra „buzdító” tanácsokból, vagy a társadalom megvetéséből viszont számukra már nincs hiány.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Vagy te egy fenet hulladek. Ki mondta ezt neked? Mellesleg tudod te hany hulladek eli vilagat?
Ha leirnad, mi a gond, az elso lepes lenne. Biztos meglepodnel, hogy a legtobb problema megoldhato. Az nlc-n pl mindenki beveti apait anyait, es onkent es dalolva jonnek segiteni meg "segiteni". Aztan a sok hozzaszolobol kiszurheted, mennyi a genetiaki hulladek. Ha meg rossz embernek erzed magadat, javithatsz magadon barmikor.
Na, kezdjed, ki vele!!! Mi a gond? Nyomorek vagy? Gyogyithatatlan beteg? Ronda, mint a bun?
Tudod hany "nyomorek" boldogabb, mint rengeteg epkezlab? Tudod hany ronda boldogabb, mint szep? Es stb...Aki meg gyogyithatatlan beteg, az meg elhet ki tudja meddig boldogan es ertekelve az eletet, ami a legszebb ajandek, barmely ronda is neha, amit valaha is kaptunk barkitol. Vagy hiaba beszelek? Te jobban tudod es mar dontottel? Legalabb adj meg egy eselyt magadnak.
Sokan nem hagynak hatra senkit. Es innen az nlc-rol maris hianyozni fogsz, mert itt voltal. Mindenki gyava, a batrak sajat felelmuket legyozve haladnak elore. Mindenki ki van teve pl a termeszeti veszelyeknek, betegsegeknek, kudarcoknak, csalodasoknak. Gyava vagy? Luzer? Az en anyam nem nevelt bolondot. A tied?
En ismerek olyan deffiniciot is, hogy az ongyilkossag titokban szervezett aztan vegrehajtott tett .Ez nem egyenlo az emberolsessel
Az ongyilkossag kifejezeshez a kozvelemenyben
-ugyanugy ahogy a gyilkossaghoz - szocialetikai eliteles kapcsolodik. Azemberek a buncselekmenyre asszocialnak.
Lebensmude, Freitod, tierd of life,world -weary las/-asse/ de virve ,weary of life, mort(e) de figatiu....selbstmord , Selbsttotung ....rengeteg helyen vannak szakforumaik onkentes segitokkel
Naaa!
Egyidős vagy a gyerekemmel. Vajon mi okod lehet 15 évesen ilyet írni???
Nana, nem feladni!
Én is genetikai hulladék vagyok, de élni akarok!
A szüleinek, a testvéreinek, a gyerekeinek. Mert ha elmegy mellőlük, rányomja a bélyegét az ő életükre is. És még sokakéra. Én tudom, mert az én férjem 42 évesen öngyilkos lett.3 gyerekét, szüleit, engem itthagyva.
Ő nem hitte el, hogy az életben minden rendbehozható, csak a halál nem. Hiába mondtam neki. Módosult tudatállapotban ez nem hat.
Én ugy tudom, 1000 Ft egy évi adag egyfélébol.
Anyacuka
!
Annyira kemény, amit mondasz!
pedig megértem, én is éreztem már párszor így. Ajjaj! De még segítséget kérni is szégyeltem. Én úgy nőttem fel, h gyerekként még a fejem sem fájhatott.
De ma már nem vagyok mai csirke és igaz, h sokszor úgy haladok előre, mit a hátramenés, de vannak napok amikért igenis érdemes élni és érdemes megélni. Ma már hálás vagyok, h azokban a percekben, órákban nem csak a saját nyomoromra gondoltam, hanem továbbgondoltam az eseményeket, h hiába bánt velem kutyán az egyik, ha a tettemmel a másiknak okozok majd igazi fájdalmat, amit viszont nem akartam.
Hosszú-hosszú évek alatt újra és újra visszacsúszva, de kiépítettem a kapaszkodóimat. A legletisztultabb legegyszerűbb mozdulatokat, testi-lelki mozzanatokat, amik egyik a másik után ma már egyre könnyebben kihúznak az árokból...de legalább annyira, h lássam a külvilágot, h kilássak a fejemből.
Küzdeni kell az életért, mert bármit is teszel, csak Te vagy és felelősséggel tartozol önmagadért és azért, amilyenné formázod magadban a világot.
ezt üzenem mindenkinek, aki kilátástalannak érezné a pillanatot. Nézz a melletted levőkre! Nem mehetsz el, hisz annyit kell még segítened nekik!!! Kezdetnek ez is elég...
Van egy kis dalocska, aminek az első sorába oly sokat kapaszkodtam már, íme:
"szeretni kell, ennyi az egész...."
Hajni
S kinek van szüksége rád? Hisz vannak nálad sokkal produktívabbak is!
Előbb erre válaszolj, és megleled a választ a Te kérdésedre is.
Ismertem lányt, akinek az orvosai azt mondták, legfeljebb 2-3 hónapja van vissza.
Évekkel később velem futotta le élete első maratonját, és betegségnek nyoma sem volt...
:)
Don't give up!
Érdekes, én sem vagyok vallásos, mégis (vagy pont ezért??) szorult belém valamivel több empátia, mint itt sokakba.
Azt is elhiszem, hogy sokkal kényelmesebb vállat vonni, vagy épp lenézni, elítélni a bajbajutottakat, biztos nagyon tökös érzés kimondani, hogy hű, de gyávák, satöbbi, mint segíteni próbálni és az esetleges kudarccal szembesülni.
És igen, tudom, kismilliószor olvastam már hasonló témákban, hogy "csak magán segíthet mindenki" , de azért sokszor számít ám a ráhatás, vagy hogy egyáltalán emberi hangon szólok a másikhoz, megkérdezem, mi a baj, satöbbi.
Nem emeltem glóriát senki feje fölé, de közelről ismerve ilyen élethelyzeteket (van, akinek a búcsúlevelét én találtam meg, és pár hónapja annak, hogy a szomszéd fiatal lány felment a tetőre és leugrott), látom, hogy az öngyilkosságot nem lehet egy olyan egyszerű szóval leírni, mint hogy gyávaság.
Bár lehet, hogy a másként gondolkodásom oka az, hogy én viszont olyan közegben nőttem fel, ahol senkit nem ÍTÉLTÜNK el, legfeljebb valakinek nem tetszett az életmódja, viselkedése, de nekem a szüleim azt tanították, hogy az ítélkezés nem a mi dolgunk. És még vallásos sem vagyok.
Juhász Gyula, József Attila, Csáth Géza, Latinovits Zoltán,Virginia Woolf, Hemingway, Van Gogh......................
Mire voltak ők jók szerinted?
na, es mondjatok meg oszinten: KINEK van szuksege az ilyen elmebetegekre?????
Mire jok az ilyenek egy produktiv tarsadalomban?
Errol szeretne'k egy par velemenyt hallani!
Egy turot gyavasag. Kicsit meg gondolkozz a dolgon.
A mentalhygienia hianya az iskolai oktatasban valoban feltünö - am az öngyilkossaghoz NEM eleg az "otthoni gaz".
Sajnos én nem tudok glóriát adni az öngyilkosok feje fölé.
Olyan környezetben nőttem fel, ahol ezt a tettet elítélik, s mellesleg, a magam módján vallásos is vagyok.
"Az öngyi. gyávaság."
Ezt gyakran olvasom, de szerintem nem igaz.
Mindenkiben ott lapul az életösztön, még abban is, aki el akarja dobni magától. Ez pedig sok embernek nem engedi, hogy végül megtegye. Aki pedig mégis megkísérli, az szerintem bátorság, legyőzése a természetes életösztönnek. Bárki kipróbálhatja, van-e mersze belevágni a saját csuklójába, lenyelni több levél gyógyszert, leugrani valahonnan, stb. Nem olyan könnyű dolog ezt megtenni, aki erre már képes, van ennyire bátor, az nagyon el van keseredve. Olyan szinten, amit mi, akik többé-kevésbé "normális" lelkiállapotban vagyunk, meg sem értünk, fel sem fogunk.
A baráti és ismeretségi körömben több öngyilkosságot megkísérelt ember van, illetve volt (akinek sikerült sajnos). Látom, min mentek/mennek keresztül, szóval nem olyan könnyű dolog megtenni ezt, a gyávasághoz semmi köze.
Én egyébként a legjobban ebben az egészben a családtagokat sajnálom, borzasztó dolog elveszíteni egy hozzánk közelálló embert, de főleg ilyen módon.
Az öngyi. gyávaság. Megfutamodás a problémák elől. Aki ilyenre vetemedik, az leszerepelt saját maga előtt és mások előtt is.
Azok előtt (emberek, állatok) tárgyak, melyek körülveszik és amelyekért felelős.
Mo-n az alapok rosszak - iskolában nincs mentálihiéniai tantárgy, vagy valami olyan, ahol megtanítják nekik a különböző jó és rossz élményeket megfelelően lereagálni, ill. nem tanítanak olyasmit, ami által az elfáradt ember új energiát nyerhet - meditáció vagy akármi. Nem tanítanak semmit a lelki egyensúlyról, bátorságról, felelősségről.
És emiatt ha otthon gáz van, akkor hirtelen borul minden, és jön az öngyi. Van aki később ebbéli próbálkozását kifogásnak használja, hogy ne kelljen tennie saját magáért.
Biztos a pszichológusoknak nagyon sok a munkájuk.
Huszas éveim elején olvastam egy reinkarnációval foglalkozó könyvet, akkoriban ez nagyon új volt (nekem legalább is), nem emlékszem a könyv címére, de még arra sem, konkrétan melyik vallásról van szó. Ami viszont egy életre bennem maradt: a lehetetlennek tűnő helyzetek elől nem szökhetünk el, csak elodázhatjuk a következő életig..., akkor visszakapjuk, mindaddig amíg meg nem oldjuk, s az elmenekülő öngyilkosok kicsit "keményebben". Akkoriban elképzelni nem tudtam, hogy valaha is eljutok odáig, hogy véget vessek az életemnek, mára ez már megváltozott.... mára már többszőr átestem olyan időszakon, amikor úgy éreztem, jobb lenne "tiszta fénybe merülni" + "ez az a hely amit boldogon elhagynék." De aztán mindig arra gondolok, ha ezt dobta a gép, akkor valahonyan csak kibírom, hadd legyek túl mindezen most az egyszer, hogy soha többé ne kelljen ezt újra élni, legalább ezt ne!!! Szóval az igazi visszatartó erő az, hogy ennél szörnyűbb már csak az lenne, ha ezt újra kellene élnem....Aztán próbálok optimista lenni, s magamba beszélni, ahogyan pillanatok allatt rosszra fordul, úgyanúgy fordulhat jóra is... s még rendbe jöhetnek a dolgaim, s lehetek még boldog .... persze ezeket sokszor csak szeretném ha magamévá tudnám tenni, de ilyenkor segít, ha elmehetek itthonról pl. a Margit-szigetre, ahol kicsit feltöltödöm....
Szia!
Vacakol az nlc nállam.
Igen,szerencsés vagyok,hogy annó segített nekem ebben,és köszönöm a jókívánságot.