Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja felvetés
Létrehozva: 2010. szeptember 9. 12:26
Kedves Fórumozók!
Bizonyára hallottátok a hírt, hogy a napokban tízmillió alá csökkent Magyarország lakosainak száma. Ma a felmérések szerint húsz fiatal huszonnégy gyermeket tervez, de a tervezett gyerekekből csak tizenhárom születik meg. A Nők Lapja szeretne behatóbban foglalkozni a témával, és a ti véleményetekre is kíváncsi: milyen eszközökkel mozdítanátok elő a gyermekvállalási kedvet?
Hozzászólásaitokból szemelgetni fogunk a Nők Lapja 40. héttől induló új, Fórum című rovatában.
Köszönjük! Koronczay Lilla
érdekesekte írtok
hát mit mondjak, biztos nem én vagyok az nlc szuperanyája
5 gyerekem van 14-24 évesig
van.mikor a nagynak is anyás napja van,és bármelyik tud ,mosogatni, teregetni,krumplit pucolni,vacsit adni a többieknek,bármikor megfürdetnek v.tisztába tesznek egy kisbabát(egyelőre csak pisiset vállalnak)
kb.10 évet volta itthon, aztán mindig dolgoztam részmunkaidőben, a párom is volt otthon GYED-en, 2X is,nagyikám szerint nagyon rendes ember,"mindent megcsinál itthon, a gyerekeket is ő csinálta
szóval nálunk közösen történnek a dolgok és valószínüleg ez /is/tartja össze a családot
nagyon nagy szükség lenne a munkahelyek családbaráttá válására és a családok védelmére,nem feltétlen segélyre gondolok,hanem a megbecsülésre, érezzem hogy nem csak nekem fontos, nekem nagyon jólesett az a csokor virág,amit egyik évben a polgármester hyelyettestől kaptam anyák napjára, nem a beszólást,hogy minek szültem ennyi gyereket....
azt hiszem én ennél többet már nem tehetek Magyarország lélekszámáért
Napok óta olvasom ezeket a "csodálatos" érvelési vitákat itt a topicban, elképesztő. (Bár ha belegondolok, hogy ez itt még mindig az nlc, tulajdonképpen nem annyira.)
Előre mondom, hogy ardiannal értek egyet többé kevésbé.
Nem tudom már, hogy itt írta e valaki (ugyanebben a témában nyomon követek tobb topicot) azt az elképesztő marhaságot, hogy a nőket ki kellene vonni a munkaerőpiacról, és csak a férfiak dolgoznának. De úgy látom, hogy itt is vannak néhányan akiktől nem idegen ez az elképzelés.
Jézusom!
Ti komolyan gondoljátok ezt 2010-ben???
A nő üljön otthon, mosson, főzzön, takarítson, szüljön.
A férje meg tartsa el őt is, meg a gyerekeket is.
Gondolkozzunk már egy kicsit.
Visszafelé haladunk?
A lányok ne is járjanak iskolába, mert minek.
Kicsit később meg majd kinevezünk egy helyet ahonnan a család számára nem kívánatos lánygyerekeket le lehet dobni a mélybe mint az ókorban.
Mert ugye mi történne ekkor a lányokkal?
Egy ideig az apjának lenne kolonc, később a férjének.
Szívesen megkérdezném a férfiakat is, hogy ők mit gondolnának erről.
Biztosan nagyon boldogok lennének a tudattól, hogy a Szent Család fenntartásásnak terhe teljes egészében az ő vállukat nyomja.
Napokkal ezelőtt is írtam, a megoldást ezen a téren pont az jelenthetné, ha nem lenne min. 3 év száműzetés a gyerekvállalás.
Ehhez nyilván szükség lenen megfelelő bölcsödei, óvodai háttérre, normális fizetésekre ( a nőknek is), stb.
Aki akar, az maradjon otthon nyugodtan akár élete végéig. De ne másoktól várja ennek finanszírozását, hivatásos anyaság meg egyéb jogcímeken.
Ha a férje el tudja , és el akarja tartani rendben. Gazdag pasihoz kell hozzámenni, és meg is van oldva a dolog.
Egyetértek.
A törvényi rásegítés nem a családfon belüli viszonyokra vonatkozna természetesen, hiszen az mindenkinek a legszentebb magánügye.
Hanem, mint már említettem, a munkaadók hozzállásán változtatna, a szemükben a nő nem lenne egyenlő egy megbízhatatlan munkaerővel.
Persze, lennének (szerintem pozitív) hatásai a családokra is. A kispapák belekóstolnának a gyermeknevelésbe, szorosabb apa-gyermek viszony alakulna ki, és látva, hogy mivel jár a háztartás, segítőbbek lennének otthon.
Érdekes, különben, hogy mennyire "eretnekek" a gondolataim, holott ez a séma már több országban bevált és legfőképp működik.
"Tudod, ha egy férfi annyira ódzkodik egy kisbabától, hogy nem mer vele pár hónapot otthontölteni, nosd, annak a férfinak én nem szülnék gyereket."
Egyébként, csak hogy árnyaljam egy kicsit a képet: vannak olyan férfiak, akik örülnének annak a társadalmi változásnak, amelyet mi is szorgalmazunk.
Például a párom.
Azt mondta, hogy szívesen otthon maradna egy ideig a gyerekkel, ha anyagilag is megtehetjük. Szerintem jobban is végezné a feladatot, mint én; több türelme van.
Tízévesen én már felsős (ötödikes) voltam, és (több osztálytársammal együtt) utaztam a kórussal Spanyolországba. Remek volt.
Ahogy így visszagondolok, nem nagyon tudom elképzelni, milyen lett volna, ha anyukám otthon van. Nem igényeltem.
De nem tartom rossz dolognak (sőt), csak úgy gondolom, nem minden családban ez az optimális megoldás. A gyerek és az anya személyiségétől függ.
Ühümm. A részmunkaidőt is többször lekörmöltem, hogy kellene... egy állást rögtön két anyuka tölthetne be, javulna a munkanélküliségi helyzet+családilag is jól járnának.
De ezt fül mellett elenged, mert az ilyen emancipisták véleménye csak xar lehet. Jó asszony otthon ül, ha éhen vész is a család.
Az "én időmben" az ilyen gyerekek napközibe jártak, oda mentek értük a szüleik. Szerintem semmi bajuk nem származott ebből.
Mellesleg, "jobb helyeken" épp ezért találták ki a részmunkaidőt. Tehát aki szíve szerint otthon várná az iskolából koradélután hazatérő gyerekét, megteheti.
10 éves éppen alsós, 11-től már felsős. Vagy épp gumnazista. Kis szerencsével a város másik felére jár, és véletlenül sem ér haza 1 órára, inkább 3 körül.
(Most megint ki hozta elő a gyerekeimet? Nem te véletlenül? Az én gyerekeim közül még a nagyobb is óvódás, ezért ilyen problémáink még nincsenek. De ha iskolás lesz, napközibe fog járni, ahogy én is, és túl fogja élni, ahogy én is.)
Nem hinném.
4 millió körül vannak a foglalkoztatottak, emellé jön párszázezer munkanélküli, a maradék a kiskorúak+nyugdíjasok+segélyesek+feketén dolgozók. Azaz a házaspárok nagy részénél mindkét fél dolgozik. Már csak azért is, mert kénytelen.
Belekezdeni a változtatásba nem törvénnyel, nem parancsokkal és nem szócsépléssel kell, hanem - mint már említettem - neveléssel.
Szerintem a többségére.
Persze vannak olyanok, akik munkanélküliségük mellékhatásaként megszűntek keresőnek lenni, de ezt én más kategóriába sorolnám, mint azokat, akik tudatosan az egykeresős modellre rendezkedtek be.
Jó esetben a 10 éves gyerek nem tölt 7 órát az iskolában.
A 10 éves gyerek még alsó tagozatos. Normális iskolában maximum 5 tanórája van naponta. Délután egyre-kettőre hazamegy (ha van hova, van kihez).
Lehet, hogy a te gyereked (ha van), nem igényli a te törődésedet és jelenlétedet, de a gyerekek többsége 10 évesen máshogy van ezzel.
Nem levegőből élnek.
A nemdolgozók között vannak egyrészt a nyugdíjasok, a rokkantak, a gyerekek, a segélyekből élők. És vannak az ilyen-olyan alkalmi munkából, közmunkából tengődők. Őket sem nevezném "keresőknek".
A kétkeresős családmodell a családok kis hányadára jellemző.
"A férfiak legnagyobb része úgy rettegne attól, hogy esetleg gyereke szülessen, mint a tűztől."
Eleinte igen, de hosszú távon beérne a gyümölcs.
A svédek sem ott kezdték, ahol most tartanak - hosszú évek, évtizedek tudatos munkájába kerül(t) az a társadalmi, értékrendbéli változás, amely végül oda vezetett, hogy az átlagférfi örömmel vállalja a gyerekkel kapcsolatos teendők egy részét, de legalábbis nem tartja férfiatlannak. Ha jól tudom, 50-50%-ban jár az anyának és apának a "szülői szabadság" - vagyis, mivel egyszer a a férfit, másszor a nőt kötik le a gyerekkel kapcsolatos teendők (pl. szabadság a gyerek betegsége miatt), a munkáltató kénytelen elfogadni, hogy a családos embernek - nemfüggetlenül - vannak efféle kötelezettségei, s (többek között) ennek eredményeképp megszűnik az anyák munkaerőpiaci hátránya.
"A te elképzeléseid (amennyiben a nemek közötti arányos tehervállalásról beszélünk) nem valósíthatók meg parancsra, törvénnyel. "
Igaz.
De a mostani hozzáállást kissé hasonlatosnak érzem a "nyuszika, tudod, mit? b+ a fűnyíródat"-hoz. Vagyis nem kezdünk bele (nem csak ebbe, hanem másba sem - ez általános problémája a jellemző magyar hozzáállásnak), mert csak a rövid távú hatásait látjuk.
Szerinted melyik málhásló jelentkezik önként, hogy pakoljanak már a hátára a mellette caplató másik ló terheiből is pár mázsát?
A férfiak sem fognak tömegesen önként jelentkezni, ha úgy nevelték őket, hogy nem kell.
"Egy gyereknek [...], lazább anyai gondoskodásra is maximum 10-12 éves koráig van szüksége"
Komolyan mondom, kezeltesd magad!
Szerinted egy gyereknek 10-12 éves korától nincs szüksége anyai gondoskodásra?
Láttál te már 10-12 éves gyereket???
Ez döbbenetes!
Éppen ezért lenne szükség változtatásra.
És a férfiak miért elleneznék ezt? Szerinted?
Tudod, ha egy férfi annyira ódzkodik egy kisbabától, hogy nem mer vele pár hónapot otthontölteni, nosd, annak a férfinak én nem szülnék gyereket.
Ha viszont a férfi nem megy ki a szobából, ha terhes nőt, kisbabát lát, netán szóba áll 1 méter alatti emberekkel, nos, az szerintem szívesen vállalkozna erre, ha ez nem érintené hátrányosan a karrierjét. Márpedig onnantól, hogy kötelező lenne a megosztás, nem érintené hátrányosan, hiszen ez nem az ő döntése lenne, hanem a kötelezettsége.
A második-harmadik kisbaba megszületését egyébként ált. nem a férfiak, hanem a nők nem vállalják. Mert szembesülnek vele, mekkora terhet rak a vállukra az első.
"Kétkeresős családmodellről beszélek, merthogy a magyar társadalom 90-95%-a így él. És a mai gazdasági lehetőségeket nézve ez így is marad."
Te hol élsz???
Ugye viccnek szántad, hogy a mai magyar családok 95%-ában van két kereső?
Te tudod azt, hogy ebben az országban - ha erősen nagylelkűen számolunk - talán ha 3 millió ember dolgozik?