Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tartásdíj-lenne miből
Létrehozva: 2010. augusztus 23. 06:58
Sziasztok!
Sokadjára vetődik fel, de én mégsem tudom a helyzetet kezelni. A volt férjem nagyon minimálisan szál be a gyereknevelés költségeibe, ugyanakkor rendkívül nagy lábon élnek. Tehetetlen vagyok, mert a hivatalos fizetése nagyon alacsony. Ha bármit kérek, az orrom alá dudja a fizetési papírját, és közben röhög a markába. Olyan hiábavalóságokra kérek pénzt, mint a gyereknek szemüveg, stb..A legbosszantóbb, hogy elvárja, hogy elhiggyem, neki ennyi van és kész. Igazából ordítani tudnék dühömben.
Kínlódok egyedül, próbálok a gyerekeimnek megadni minden fontos dolgot, de persze sokszor nem telik rá. A gyerekeim nagyok, igy jól látják, hogy apának mindenre futja, és ha nagy ritkán rászánják magukat arra, hogy segítséget kérjenek, ( és nem csak anyagit) a válasz mindíg csak a hápogás,hogy most nincs, most nem érek rá, most nem tudok...
Hogy lehet egy ilyen helyzettel kibékülni??
Én igenis felvállalom, hogy szívem szerint jól belerugnék, vagy valami nagy-nagy rosszat tennék vele. Annyira de annyira dühít!!!
Van két gyönyörű értelmes gyereke, és le se sz@rj a öket.
Nem tudom milyen válaszokat várok, de jól esett kiírni magamból.
Ez így van , de akkor sem az új felség hibája ha az ex egy sz@r apa, ha valaki szereti a gyerekét akkor mondhat akármit az új feleség , ezen nem fog változtatni.
Az új házastárs persze ronthat a helyzeten, de nem egyedül felelős mindenért...
Aztán való igaz , hogyha valaki olyan férjet/feleséget választ akinek már van gyereke akkor ha rendes ember segít ahol tud , mert az illető az extől vált el nem a gyerekeitől.
Nem tudhatod, hogy egy ember miért megy a másikhoz tenger oka lehet...
20 évesen nekem nem volt Jókora élettapasztalatom bocsiiiii
és szerintem ezzel rengeteg más ember is így van....
Azért ebben vitatkoznék. Miért kellene feltétlenül kötelességének érezni, hogy más gyerekének segítsen. Tudom, ez kegyetlenül hangzik, és igen, ne vállaljon be gyerekessel kapcsolatot, ha nem tud megbarátkozni vele, de akkor is. Nagyon sok nő van, akiben nincsenek anyai érzések - egyáltalán, nem hogy más gyereke felé.
Én nagyon szerencsés vagyok (mondom ezt most és remélem, hogy így is marad) és valószínűleg nagy fenntartásokkal kezdenék olyan férfival, akinek gyerekei vannak. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ha arra kerülne a sor, a férjem a gyerekeitől sosem tagadna meg semmit, még ha el is válnánk. De nem minden ember egyforma.
Egy nő segiti mindig az ilyen helyzetben a férfit. Még ha annak előző családja is van. Ha felvállalta a pasit, akkor ez a minimum.Hiszen a gyerekek a pasihoz tartoznak.
Mindig mindenki változik!
A szerelem pedig sajnos elmúlik...
Az én volt férjem pedig kifejezetten élvezte a nálam 10 évvel fiatalabb pipik társaságát!
Ezt akkor nem láttam előre, amikor hozzámentem!!
Akkor én voltam neki a fiatal pipi!
És nem utolsósorban JÓ NEKED, HOGY ILYESMIN NEM KELLETT KERESZTÜLMENNED!!!
Egy gyenge báb semmi több.
Egy normális embernek első a gyereke, válás uitán is. Ha annk szüksége van, és hiányt szenved, akkor az az első hogy pótólja, akár régi, akár uj kapcsolatban van.Mert a vére.
És itt nem elkényeztetésről van szó-hiszen ha jól emlékszem egy szeműveget kért a topikinditó.
Akkor is más lenne a story ha 100eFt-ot fizetne a pasi, de itt ha jól sejtem fillérekkel "segit".
Amikor ennyi keserűségről olvasok, mindig felvetődik a kérdés bennem: egykor Ti mentetek hozzá ehhez a pasihoz, s szültetek neki egy-két-sok gyereket...
Akkor nem láttátok a jellembeli hiányosságokat? Mert ez, de legalábbis az erre utaló jelek, akkor is megvoltak, hiszen felnőtt emberekről van szó!
1. Ha nem láttátok, akkor vajon miért nem? Olyan erős az a "rózsaszín szemüveg"?
2. Vagy ekkora Bennetek az alkalmazkodó képesség és az altruizmus? És ez a válás után hová tűnt Belőletek?
3. Ha láttátok, akkor miben reménykedtetek? Hogy Ti majd megváltoztatjátok? Egyáltalán, minek szültetek egy ilyentől/ilyennek gyerek(ek)et?