Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A legmeghatározóbb élményem a franciaországi két hónap volt. Sem előtte, sem utána nem voltam olyan "tudatállapotban", mint ott. Mintha két világ között léteztem volna.
Ezen kívül álmaimban is igengyakran visszatérek egy hegyvidékes-sziklás tájra , aminek lassan már minden repedését és zegét zugát ismerem.
Gondolom ezek a dolgok utalhatnak valamire előző életemből.
Amikor 22 évesen ösztöndíjal Fro-ba mentem - semmi nyelvtudással - két hónap alatt annyit fejlődtem a nyelvben, mint más 5 év alatt. A kiejtésem alapján még most is honfitársnak gondolnak a gallok. De ott ismertem meg a depressziót is. Az ebédszüneteket a normann kisváros 14. sz-i templomában töltöttem - én az ATEISTA!!! Borzongtam folyamatosan, amíg a padban ültem, és hangosan beszéltem az általam el nem ismert Teremtőhöz. Aztán volt ott egy 12. sz-i templom - na, oda nem mertem bemenni. Úgy éreztem, ott olyat látok majd, ami rettenetes. Úgy éreztem, hogy lelkek suhannak a falak között, akik rám várnak, hogy szembesüljek velük. Szörnyű volt, még most is borsózik a hátam. Több életemben is szerzetes, ill. pap voltam - az akkor elkövetett hibákat most tapasztalom meg a másik oldalról. . . . És hogy fel tudok háborodni az "atyusok" vétkein. . . . . :-))))
Itt vannak a gyerekeim. A legnagyobbról nem tudok szinte semmit. De a két kisebbik jön utánam. Közös előző életünkben táncosok voltunk, testvérekként. A középső három évesen olyan spanyol kontyot rittyentett magának 5 perc alatt, hogy csak lestem. Ez a kedvec hajviselete a mai napig is. Kiskorában, ha táncolt, csak balett lépéseket lehetett tőle látni és a jellegzetes kéztartást :-) A most három éves legkisebb szintén a kis kontyot kedveli. Három éves korukig egyik sem ejtette a szó elején álló H hangot - lsd. francia nyelv. Kb úgy beszéltek, mint a "Gyalog galopp"-ban a francia zsoldosok: "hülye hörcsög " helyett "ülye örcsög"
A legkisebbhez beszélhettem franciául két éves kora előtt, értette, de utána mindig elsírta magát, úgyhogy abbahagytam a dolgot.
Ti, mint sokat látott, hallott és tapasztalt életekköztjárók, elképzelhetőnek tartjátok-e, hogy hogy egy lélek követ egy másikat életről életre?
Mondd, a tanulás során mi magunk is át fogunk élni egy ilyen utazást?
Ez a Te honlapod? Nagyon érdekes.
Én valószínűleg tavasszal megyek utaztatást tanulni.
kerestem a honlapot, de sajnos nem tudtam megnyitni, nem tudom mi az oka? pedig nagyon érdekelne!
nekem is vannak képeim a hitleri korból, Veled ellentétben én képtelen vagyok akár egy szót is kinyögni németből - pedig nyelvérzékem van, három felsőfokú után gondolom kijelenthetem :) - abból az egyik, az olasz úgy jött, mintha mindig is beszéltem volna. . .
egyre többen, egyre több mindenre emlékeznek vissza :)) - és egyre többen veszik észre, hogy a tudás bizonyos része a múltunkból érkezik. . .
Más. Elég sokat álmodom, színes szélesvásznú filmeket, de van kettő, ami érzelmileg nagyon megérintett az utóbbi években, egyszerűen tudtam, hogy én vagyok a szereplő, bár éppen férfiként, pontosabban kisfiúként futottam valahol Németországban egy totál lebombázott városban, még egy szakadt horogkeresztes zászlót is láttam a háttérben, aztán meghaltam, valamit eltalált. Fura volt látni, nem féltem, ami még érdekesebb - szeretem ezt az álmot még akkor is, hogy ha rosszul végződött. Mondanom sem kell, megnéztem a Bukást, a Hitler filmet, hát ott is van egy kisfiú a romok között. . . . = zsepi és bömbölés - bár ő nem hal meg a filmben.
Ebben az életemben könnyen, gyorsan tanultam meg németül, nem volt soha gond, és otthon vagyok abban az országban, akárcsak Itáliában, (egy másik álom, de sokkal- sokkal régebbről), ami egy másik erős vonzalom. Pedig ez a két hely nem hasonlítható össze:)))
A Harmadik szemnek meg van még két része, a Lhászai doktor és a Harmadik szemtől a testelhagyásig. Jó olvasást!
A könyv írója Elisabeth Haich, az Édesvíz adta ki :)