Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Búcsúvers kiskutyámnak
Létrehozva: 2010. június 30. 13:04
Sziasztok,
Sajnos pár óra múlva el kell altatni a kiskutyámat. 
15 évig voltunk együtt. Szeretnék a sírjára egy búcsúverset tenni, de nem találtam sehol. Segítsetek, hátha van valakinek, keresgéltem, de már nincs erőm keresni. Köszönöm mindenkinek.
Sziasztok!
2017.01.06-án kellett elaltattatnom Millike bolognéze kiskutyámat.
Legalábbis az aznap este ügyeletes doktornő azt mondta nincs már segítség. December közepén mentünk első alkalommal az orvoshoz. Borzasztóan kedves,állatbarát orvos kezelte Millikét egészen december 31-ig. Millike 14 éves volt,mint kiderült szívbeteg. A gyógyszerek mellett állapota jó volt egészen eddig a szörnyű január 6-ai napig. Az nap a kezelő orvosunk nem dolgozott. Kiskutyámat este 8óra után vittem a nagy hidegben az ügyeletre,ahol senki nem nyitott ajtót. Hiába csengettem,hiába kiáltottam segítsen már valaki. Telefonom a nagy hidegben nem működött. Kétségbeesve rohantam Millikével a karomban az állatkórház udvara felé,és akkor nyílt az ajtó amin addig zörgettem,kijött álmosan a főállatorvos,bementünk és 10 perc múlva ő már tudta,hogy Millikén nem lehet segíteni. Így egyszerűbb volt,mint kezelni..azt mondtanem hagyhatom,hogy megfulladjon az szörnyű halál..nem volt választási lehetőségem,elhittem,igent mondtam az elaltatásra. Egész életemben gyötörni fog a bűntudat,jól döntöttem-e. Hiszen előtte mindig jobban lett az injekcióktól. Akkor miért nem próbálta meg ez a drnő is? Valóban nem volt már segítség? Sohasem tudom meg. Nem tudok megnyugodni. Nagyon hiányzik Millike! Már semminek nincs értelme nélküle. És még a bizonytalanság és a bűntudat is. Hasonló gondolatokkal küzdök,mint Te. Köszönöm,hogy meghallgattatok.
Sziasztok!
Nekem Lusti nevezetű mopszom volt 8 éves és 4 hónapos 2016.12.28-án lett elaltatva.Majdnem 1-évig küzdöttem mert gerinc sérves lett ,orvőról orvosra jártam vele.Végül el vittem Szegedre azt gondoltam hogy ott csak több ilyen műtétet végeznek és újra meggyógyul. Az orvos azt mondta nekem hogy megfog gyógyulni csak meg kell műteni én bele egyezte a műtétbe. A műtét után 2- hónapi úgy is nézett ki hogy javul az állapota ,de aztán rohamosan romlott az állapota és kezdődött minden előröl mert nem akartam feladni,Persze azt az orvost aki megműtötte Lustit nem lehetett elérni ha mégis sikerült akkor mindig lerázott és azt mondta hogy vissza hív ami persze nem történt meg. Kb egy honalapja sikerült vele beszélnem és akkor árulta el hogy megsérült a gerincvelő.Azután meg kellet hoznom a világon a legnehezebb döntést.De úgy éreztem hogy nem rakhatom csak simán bele a földbe és rászórni a földet. Így csináltattam neki egy koporsót és egy fejfát egy asztalossal.A kis sírja itt van a virágos kertben rajta egy szép nagy koszorú 8-fehér rozsával és 1-piros a közepén és mindennap ég mécses a sírján.De a fájdalom amit maga után hagyott az elviselhetetlen és az a nagy csend.És már nincsen akit minden éjszaka betakarjak és kimossam a fekvőhéjén a plédet hogy minden nap tisztán aludjon.LEGSZÍVESEBBEN MAGAMNAK IS BEADATNÁM AZT AZ INJEKCIÓT AMIT Ö KAPOTT CSAK ÚJRA VELE LEHESSEK!
Nem problem. Akkor üres kenyeret, vagy főtt rizst. Csak el akartam mondani, nekem igenis nagyon fontos az az állat, akit magamhoz vettem, s ő nem tehet semmiről. Még arról sem, ha nem tudok kimenni vásárolni, s, ippeg kifogyott a kutyakaja. S, azért nem tudok kimenni, mert pocsékul vagyok. S, ha van tojásos nokedli, előző napról. Akkor az a kutyámé. Én meg eszem, amit találok.
*
A baj az, hogy nem az ment át Hozzád, hogy én mit érzek, hanem valami egészen más. Sajnálom.