Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Búcsúvers kiskutyámnak
Létrehozva: 2010. június 30. 13:04
Sziasztok,
Sajnos pár óra múlva el kell altatni a kiskutyámat. 
15 évig voltunk együtt. Szeretnék a sírjára egy búcsúverset tenni, de nem találtam sehol. Segítsetek, hátha van valakinek, keresgéltem, de már nincs erőm keresni. Köszönöm mindenkinek.
Szia,
Szép Tőled, hogy megemlékezel a kuytusodról...
Sajnálom, hogy el kell veszítened őt, de szép hosszú életet élt.
Van egy oldal, ahol az én kutyusom is "fent van", gyertyát is lehet gyújtani, meg fotót feltölteni. Sokan emlékeznek meg ott elvesztett szerettükről, legyen az ember vagy állat.
Remélem sikerül betenni a linket.
http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/gyerty ak
Idézeteket is találsz....
Együttérzek veled...
A miénket tavaly nyáron , 14 éves korában kellett elaltani. Szörnyű érzés volt meghozni a döntést---de muszáj volt. Már nem evett, nem ivott, nem akart kijönni a házából, csak halkan vinnyogott, nyüszített.Mi akkor virágot tettünk a házába, azóta is ott van megszáradva. A kutyát még nem pótoltuk, szinte naponta emlegetjük.
Sírd ki magad, de vigasztaljon a tudat: jól döntöttél, megkímélted a további szenvedéstől!
Ha tudsz egy picit angolul, ezt nézd meg http://www.indigo.org/rainbowbridge_ver2.htm.
Szia!
Mi is nemrég vesztettük el az egyik kutyusonkat, pár idézetet én is kigyűjtöttem akkor.
(Ha valakitől lenyúltam, ráismer, bocsi)
mi végül ezt választottuk, mert kis rövid, és ez fogott meg a legjobban valamiért
"Sokszor fogok még visszanézni, jössz-e már.Érzem, kutyalelked kísérni fog egy életen át."
Még egy pár:
"Egyéniség voltál, kutyák közt a legnagyobb.
Értetted az emberek szavát,
Ha akartad, végre is hajtottad mások akaratát.
Hűséges voltál és okos,
Nagyon hiányozni fogsz."
"Szembesülni azzal - váratlanul -, hogy minden véges.
Amit elszalasztottam, arra nem biztos, hogy még lehetőségem lesz,
Amíg hiszem, van holnap, és lehetősége az ismétlésnek,
Addig nem tudom, még egy kutyát is mennyire szeretek."
"A leghűségesebb eb te vagy,még most is szeretlek"
Ez egy versike, de lehet belőle kiszedni pár sort
"Édes, kicsi kutyám!
Hogy mit jelentesz nekem...
Azt eddig nem tudtam, csak most,
Hogy már nem vagy velem.
Szomorú, bús napjaimba
Te hoztad a fényt.
Úgy hiányzol most,
Mint még soha még!
Üres a szívem,
Hiányzik egy darab a lelkemből.
Szeretlek téged, kiskutyám,
Igaz szeretetből!
Hiányod és léted örök bennem,
Tudom találkozunk majd,
Odafönt a Mennyben!
S minden évben, ha eljő a szenteste.
Gyertyát gyújtok érted, hogy tudd,
Örökké él bennem az emlék"
".x.. hosszú év örömeit adta nekem,
Ez kevésnek bizonyult, többet kíván szívem.
Bármit megadnék, ha újra velem lehetne,
Hogy megöleljem legalább egy boldog percre.
Vele együtt elment egy jó barát, egy hű társ,
Nélküle az élet üres, teljesen más."
"Vidám csaholása még mindig cseng fejemben,
Két szép szeme újra és újra megjelenik bennem."
És még egy szép vers a végére, nekünk is öreg volt már a kuyánk, 13 éves. Szintén el kellett engednünk.
"Elmentél, feledtél, itt hagytál...Nem várt rád más, csak a biztos halál...
Itt hagytál engem, és szeretteidet...
De legfőképpen az életedet...
Nem ettél, egy hétig sem, vagy kettő,
Nem segített már, csak az öreg Teremtő.
Nem is éltél szinte már,
Nem vártad, csak a halált.
Egy vasárnap reggel biztattalak téged...
De elragadott végleg a végzet...
Végig kellett néznem, ahogy szenvedsz...
És nem tehettem semmit, csak féltem...
Reméltem, hogy ez csak egy rossz álom.
De ez sajnos a legnagyobb fájdalom.
Örökre elveszítettelek.
Nem látlak már soha többet.
Elmentél, de hátrahagytad a lelkedet...
Őrizem, s ígérem; soha nem felejtelek! "
Hűséges, kicsi barátom
soha nem feledlek...
*
Nagyon együtt érzek Veled. Nekem is volt egy mopszom, Dorka volt a neve, a műtőben halt meg. Ott is hagytam a pórázát, kisírtam a szemem. S, ráadásul minden kutyaszerető gazdinak üzenem, nehogy megvásárolja a valódi marhabőrből készült kiscipőt, mert én ezt tettem. Oda is adtam, s a kutyus nem bírta elrágni tökéletesen, csak lett belőle egy olyan hosszú gusztustalan bőrdarab. S a lükéje, egyben lenyelte. Nem tudta megemészteni, szó szerint elhalt a bele. 6 éves volt. A fejem a falba vertem volna, amikor megtudtam, mi volt a baja. Mindenkinek üzenem, a vékony gumicsirkét se vegye meg, mert egy kiskuty megeheti... A teniszlabdát is megnyúzza. Hihetetlen, mennyire kell vigyázni, egy kutya olyan, mint egy jó barát, mint egy ember, van, hogy több. Most lehet rám mindent mondani, de én úgy szeretem a kutyám, igaz, hatalmas, igazi örző-védő, de ha úgy hozza a sors, nem tudok valamiért kimenni ennivalóért, igen, az én ebédemet is odaadom. Én akár lekváros kenyérrel is beérem. Ennyi. Tudom, ez olyan embernek, aki a kutyát - kutyába sem veszi, elítélendő. De az a két szép kutyaszem, amelyik mindig figyeli minden lépésemet... No, igen, pótolhatatlan.
Helyesebben, szinte azonnal kell egy másik, mert kisírod a lelked. S, ne azt keresd az új kutyusban amelyik elment, hanem minden kuty egy másik személyiség. Az Illatos úton csodálatos kutyákat találsz, a haláltól mented meg, valóban csodálatos kutyák. S, ők tudják, honnan érkeztek, s hová... Meghálálják minden percüket az életükből! Hidd el nekem...
Bojana
Szép és nagyon pontosan leírja az érzéseimet...
Köszi. Az én kutyum is szeptemberben született.
Neked is ugyanazt kívánom.
Nagyon köszönöm,
Hidd el iszonyat érzés, de majd te is rájössz, hogy mikor jön el az idő. Ő is élhetne még, illetve szenvedhetne még, de ezt én nem vagyok hajlandó végig nézni. Iszonyú érzések kavarognak bennem. Úgy látom, hogy már ú is ezt akarja, tehát nekem segítenem kell neki.
Közben kaptam egy gyönyörű versrészletet:
"Ha eljő az idő, engedj utamra.
Idővel belátod: jót teszel velem.
Bár többé nem ugrálhatlak körül,
Fájdalomtól, szenvedéstől megkíméled lelkemet.
Ne fájlald, hogy épp neked kellett erről döntened.
Társad voltam, s te társam voltál, töröld le hát a könnyeket!"
Gondolom neked sem volt köttyű én most totál magam alatt vagyok. Egyedülálló, hajadon voltam amikor vettem az én Drága Mimikémet. Ő egy barack színű toy uszkár. Annyi minden történt velünk ennyi idő alatt.
Férjhez mentem, született a Mimikémnek egy kiskutyája, aki szintén nálunk van, majd nekem is született gyermekem. Ő mindíg ott volt velem, mindíg, önzetlenül szeretett és rajongott értünk, akkor is amikor a gyermek miatt kevesebb idő jutott rá. A világ legjobb barátja volt, mert ugye emberek jönnek mennek, de ő mindíg velem maradt. Megszakad a szívem.
Teljesen átérzem, hogy mit érzel. Néhány hónapja mentünk át itthon egy ilyen veszteségen.
Kitartás!
Persze nem az egészet godoltam, csak egy két sort kivenni belőle, egyébként ez a szöveg:
"A Menyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyosabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.
Együtt mentek át a Szivárványhídon."
/Ismeretlen szerző/
Szia
Nem akartam elolvasni a topicodat
A szivárványhídas? Bár lehet, túl hosszú
“Elfeledni téged nem lehet,
Csak megtanulni élni nélküled”
Ez rövid és frappáns.
Részvétem a kutyus miatt, szép kort élt meg, engedd el Őt az örök vadászmezőkre csaholni.
Részvétem