Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
igazad van megint.
Az egesz topic csak arra jo hogy hangulatkeltes legyen.
Egeszseges magzatot sehol nem abortaltatnak el 24 hetesen.
Eppen ez a disznosag hogy azt irta a topicincito hogy EGESZSEGESET vesznek el addig. Es ez nem igaz.
Az se mindig 100%-an bizonyítható, hogy valami baja van a magzatnak... úgy értem, ismerek olyat, akinek a lányára azt mondták betegen fog születni és lehet meg is hal, jobb ha elveteti. Nem tette... és makk egészségesen született meg a gyerkőc!
Amikor a lányommal terhes voltam a 20. heti UH-n találtak 2 cisztát a fejében meg a szívében egy megvastagodott izmot. Természetesen ez egy pénteki napon volt, csakhogy még egy egész hétvégét idegelhessem magam. A magzatvízvizsgálatot a 21. hétig lehet megcsináltatni, előtte beszélgetés egy genetikussal és újabb uh. Keddre kaptam időpontot, bár addigra elhatároztam akármi is lesz, én megtartom! Aztán az említett uh-n kiderült, se ciszta, se szívizom probléma... Nem kívánom senkinek amit azokban a napokban átéltem!
Ez marhaság, szerintem.
Meg az is, hogy minden terhességet megszakítanak a 24. hétig. Akkor már élhet a baba megszületése után, tehát meg kell ölni .... no comm. Ha megszületik és él, és nem segítenek rajta, az pedig az orvosi segítségnyújtás hiánya, azt is büntethetik.
Szerintem csak olyan terhességet szakítanak meg eddig, ahol beteg a baba, egyébként a 12., nagyon indokolt esetben a 16. hétig végeznek terhesség-megszakítást.
Ha mondjuk mindenkinek csak egy lábbal élne,és születne valaki akinek két lába akkor ő lenne a fogyatékos,mert a világ nem rá lenne kialakítva.
Az integráció híve vagyok, ebben is dolgozom,de rendszeresen falakba ütközünk.
Hatalmas lelki tartalékokkal kell rendelkeznie az embernek,ha az szeretnék,hogy elfogadják,mert ami kicsit is eltér az átlagtól,azt már nem tudják nagyon sokan tolerálni. Ehhez nem kell fogyatékosnak lenni,elég ha csak pár kilóbal több vagy kevesebb vagy az átlagnél,vagy éppen pár centivel magasabb vagy alacsonyabb.
Bekötik az oxutocint, és szülés közben gondoskodnak róla hogy ne maradjon életben.
Es megis hogyan lehet az utolso pillanatban elvetetni???? Ezt egesz egyszeruen nem ertem...
Meginditjak a szulest, ok. Es akkor mi van? Megszuletik a gyerek elve. Mit csinalnak vele? Tenylegesen megolik?
Ezért mondtam,hogy valójában a társadalom fogyatékosít.Mert ha mondjuk mindenkinek csak egy lába lenne,és valaki kettővel születne,már ő lenne a fogyatékos,mert a világ nem arra lenne kialakítva,hogy valaki két lábbal él.
Ez minden fogyatékosságra,fejlődési rendellenességre igaz.
Én hiszek az integrációban,de jelen helyzetben nem egyszerű dolog.
Mindenkinek,aki kicsit más nagy lelki tartalékokkal kell rendelkeznie,mert többség még mindig nem túl toleráns.
Igen, de azt előre nem tudhatod, hogy a születendő baba milyen fokon lesz sérült.
Nekem van egy rokonom, aki szellemi fogyatékos, enyhe fokú. Az édesanyja úgy halt meg, hogy még az utolsó szava is az volt, hogy mi lesz majd a ....-val??
Nem hiszem, hogy bárki meg merné azt kockáztatni, hogy esetleg egy nagyon súlyos értelmi fogyatékos gyereknek adjon életet.
de 3évvel ezelőt, mikor még nem ismeretem közelről a down szindrómást, szerintem én se vállaltam volna. megértem ezt az oldalt is, csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy sok babaát elvetenek úgy, hogy nem lehet tudni mennyire lesz sérült.
Az egyok barátnőmnek hiányzik az egyik lába, tőbő. Egyébkélnt nagyonjó csaj, okos, szép, vagány, teljesértékű életet él, egyetemre jár, autót vezet. 22éves
Ha most egy ultrahangon meglátják hogy hiányzik a magzat egyik végtagja, rögtön felajánlják az abortuszt vagy vetélésindukciót.
pedig boldogan lehet élni egy lábbal is.
Én csak örülök,ha vannak még akik így is szívesen vállalják a gyereket és örömmel várják érkezését.Tény,hogy épp úgy,mint "ép" társainál,rengeteg örömben van részük a szülőknek.Elismerésem azoké a szülőké,akik lelkiismeretesen képesek tenni a dolgokat.
Alapvetően nem is a gyerek sérülésével van a probléma,hanem sokkal inkább a társadalomma.Na,de nem offolok :)
nekem van ismerősöm akinek down szindrómás a gyereke, és most úgy érzem hogy vállalnám.
El sem tudom képzelni, hogy hogy visz rá a lélek valakit, hogy megszüljön egy 22 hetes egészséges babát. Anyunak volt egy 20 hetes vetélése, egészséges baba volt, még mozgott amikor megszületett, anyu látta
Hogy őszinte legyek én már azt sem értem, hogy a 12. hétig miért húzódik el egy abortusz. Nem vagyok megrögzött abortuszellenes (bár én sosem csináltatnék), de azt gondolom, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, akkor teszteljen, rohanjon az orvoshoz, "ideális" (de gázul hangzik erre a szitura) esetben a 8. hétig megtörténik a műtét.
Ebben teljesen igazad van,hogy ezek az élettel összeegyeztethetők.
Nem kötözködni szeretnék,de Te vállalnád?
Én annak ellenére,hogy gyógypedagógus vagyok kétszer is meggondolnám,mert nem gondolom,hogy teljes életet lehet vele élni. Függ a szindróma súlyossági fokától is,de mindig szüksége lesz valamilyen segítségre,bár nem kérdés,hogy nagyon önállóak tudnak lenni.Ehhez persze nagyon rendes szülőre és tisztességes fejlesztésre van szükség.