Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Evészavar,zugevés.kényszer
Létrehozva: 2010. június 14. 18:12
Sziasztok!
Sajnos nem sok cikket, fórumot találtam e témában.(Zugevés, kénszerevés)-az is lehet, hog bénán kerestem rá! 20 éves vagyok, túlsúlyos...:( (180 cm 90 klio) nagyon sokszor probáltam lefogyni, (rendszeresen sportoiltam is) de az evéssel való viszonyom nem engedi( Aki ilyenbn szenved jobban megérti. Ha egyedül vagyok mindig azon jár az eszem, hogy de jó lenne valamit enni.és általában eszem is...:( kollégista vagyok. úgyhogy ha mások is ott vannak, nem "nassolok" össze vissza mindent.de pl most is haza jöttem..és amit találok:(
Anyuval is beszéltük, vszinüleg a rossz családi körülményekre vezehetöek vissza( mármint nekem nem anyagi, elég sok probléma volt, anyám-apám között, apukámhalála stb sbt) és mindig vmi kaját adtak a kezembe...
Lehet elég össze-vissza kusza módon írtam ezt le. Sajnos nincs pénzem, hogy drága pszichológus kibeszéje ezt belölem. Így hát ha van vki aki hasonló helyzetben van.,..és az "étel rabja"...beszéljük ki, hátha segíthetünk egymáson, vagy valami
-helyesírásért bocs-
háááát én ilyet sem szoktam
sőt, még a moziban a pattogatottkukoricát sem szoktam
itthon pedig soha nem eszek filmnézés közben
persze, olyan előfordul, hogy megkívánom a pattogatott kukoricát és benyomok egy nagy adagot ... de ez kb. 3 havonta ha előfordul
Én eszek, ha:
- unatkozom
- korog a gyomrom
- remegek
- éhes az agyam
- ebédkor, mert "kell"
- még egy adagot evés után, mert jó
- amikor a másik ember eszik
- sikertelen vagyok
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok vékony, de azért nagydarabnak nem igazán nevezném magam.
Én is emberekkel dolgozom, de én sem közlöm az ügyfeleinkkel , hogy bmeg Józsi te tök hülye vagy az informatikához...
kiló alapján itt mindenkit leköröztem
mégsem vagyok zugevő (titokban zabáló)
nem forog minden gondolatom a kaja körül (kivétel a reggeli, az ebéd és a vacsora - ennek a háromnak muszáj)
Hogy nyilvánul meg?
Már hajnalban feltépem a hűtőt, és amit találok, megeszem.
Alig várom már, hogy a férjem elmenjen itthonról, aztán utána nyomás le a boltba és venni édességet halomra.
De ezt most komolyan értsd.
Táblás Milka 2-3, édes joghurtok (nem zsírszegény gyümölcsös fajták), túró rudik, csokis kekszek (jelen kedvenc a zabkorpás-csokis győri édes)....aztán egy kis sósat is, kesudió 2-3 zacsi...
Általában csak a pénztárcám állít meg.
Nyomás vissza a lakásba.
Egy könyv elő vagy egy jó film DVD-be betéve..és lehet enni..............
A férjem előtt sosem eszem, szerintem elsüllyednék a szégyentől, ha meglátná azt a többezer kalóriát, amit egyszerre megeszek.....
akkor én nem értem magam
nálam soha nincs fullra evés
nincs olyan, hogy nem tudok megmozdulni úgy bezabáltam
nincs olyan, hogy csakazértis eszek
nem eszek zsírosat meg az ún. tipikus magyar kajákat
nem eszek szalonnát, kolbászt és egyéb húskészítményeket
nincs chips, csoki, szotyi és társai
van reggeli, ebéd, vacsora (ma pl. a vacsim zöldségleves)
rendszerint csirkemellet eszek (egy szeletet)
hetente egyszer (vagy kétszer) egy-egy szelet süti az befigyel
mégis honnan ez a 120 kg?
Dehogy nincs. direkt erre a zavarra kifejlesztett REMEK pszichoterapias eljaras all mindenki rendelkezesere.
Ha ugy gondolod, pszi nelkül nincs - nos, abban igazad van.
nálam úgy, hogy mindig ennék., ha nem vagyok éhes akkor is..mindegy mit..csak kaja legyen....:( zugevéés...hát a barátom elött, csaknem zavarhatom le ezt műsoraimat, ha tudom,h van vmi finom kajám a hütőbe, várom h, bepuszilhassam...presze mikor senki nem lát... probáltam hánytatni magam..de azt nem..soha..egyszer probáltam...szenvedés...nem hiányzik,h mégjöbban tönkre tegyem magam...
Itt igazából nemis túlsúlyról van szó, hanem az étel és a te viszonyodról. Aki ilyenbe "szenved" tudja milyen...
Ne túlozzunk. A 40 és a 90 kiló között azért van átmenet.
A zugevésre pedig vagy pszichomókus, vagy önfegyelem és a szénhidrátfüggés megszüntetése.
1. a pszi nem "beszel ki belöled" semmit.
2. a psziCHIATERT a tb fizeti.
az eveszavar sulyos psziches problema, laikus szinten nem megoldhato.
(egyebirant bulemia/binge eating-cimszo alatt keresgelj.)
Olyan érdekes ez, mert én nem emlékszem erre, hogy gyermekkoromban bármit is az evéssel próbáltam volna én vagy a szüleim megoldani.
Nem voltunk gazdagok, de szegények se, nem ettünk kaviárt, de zsíroskenyeret is csak akkor, ha azt kívántuk, nem kényszerből. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy vmi olyat hoztam a szülői házból, hogy nem volt mit enni és most rettegek, hogy nehogy én is úgy járjak felnőttként, hogy nincs mit ennem..bla-bla..
Nem is jutalmaztak édességgel vagy étellel a szüleim, tehát még ez sem.
Nem is molesztáltak (szexuálisan) gyermekkoromban.
Nem vertek.
Nem is hanyagoltak el érzelmileg.
Szóval, nem tudok semmi olyat, ami elméletileg ok lehetne erre a kényszerevésre.....
Diszkért, visszafogott női fórum:-))))))))))))))))))))))))))))
Én 174/68 vagyok, de nekem is mondták már, hogy ekkora méretben sajnos nincs ............
miért, nem vagy az?
én magasabb és több kg vagyok, de arányaim kb mint neked, és valóban nagydarab vagyok, sajna
mivel nehézcsontú vagyok, és nem a "hájas", hanem a "tömör husi" fajta, kevesebb kilónak nézek ki mint amennyi vagyok, de elég ha én tudom...
kb 7-8 kg minusz kéne, ami egyszerűen NEM MEGY LE....
csajok, mi a ti bajotok?
mit szólnátok az én 120 kg-omhoz?
hogy nyilvánul meg nálatok a kényszerevés?
ezt hogy kell elképzelni?
Én nem értem....ha valaki nem 40 kiló vasággyal együtt az már túlsúlyos?
...szájon kell vágni az ilyet !...de komolyan... :)
160/65 el ma gyakorlatilag le nagydaraboztak egy ruhaboltan, tisztában vagyok az alkatommal, de végigfutott az agyamon, hogy kikapom az eladót a pult mögül.
Örülök, hogy írtál, és hogy meg tudod beszélni anyukáddal a gondodat.
Én is hasonló cipőben jártam. Nincs jó módszer a kényszerevés ellen. Nekem azt a mondták, hogy ahogy megtelik a lelkem élményekkel, tartalommal, nem lesz szükségem arra, hogy kajával tömjem be az űrt magamban. Elkezdtem minden nap gondolkodni ezen a mondaton, és idővel jobban lettem. Kinyitottam a világ felé, és kezdett megtelni a lelkem. Ezzel együtt persze a kilók is leolvadtak. 1-2 év alatt kb13 kiló.
A rossz hír, hogy teljesen sosem múlik el,mindig lesznek olyan napok, és élethelyzetek, amikor az első gondolatom az evés lesz. De már nem fordítok rá nagy figyelmet, csak mosolygok rajta, és másnap lelkesebben edzem.
Jó, hogy tudod a gond lelki eredetű. A szüleim nekem is súlyos lelki gondokat okoztak, és okoznak a mai napig. Persze ők nem is sejtik.
Bízz magadban! Minden rendben lesz idővel. Tudom, most nagyon nehéz,de amint javul a hangulatod, észre sem fogod venni, hogy gondot okoz az evés.
Szeresd Magad! És akkor a tested is szeretni fog Téged!
Elég sokan vagyunk ezzel így, mint Te és pontosan tudjuk hogy ez így is marad örökre....elméletile egy pszichológus segítene, de én kurvára nem hiszek ebben.
Én is hasonló vagyok, mint Te (172/75), de kicsit idősebb; de már 14 éves korom óta ez van, kényszerevő vagyok. Lehet, hogy már előtte is csináltam, de kb. erre az időszakra emlékszem vissza.
Vannak jobb és rosszabb periódusok, de igazából soha nem oldódott meg eddig, pedig sokan a rossz élethelyzetekre fogják.
Na én most pont olyanban vagyok, amikor a csillagokat is le tudnám hozni az égről, olyan boldog vagyok...de sajna az evéskényszer akkor is itt van, pedig igazából pont a súlyom gátol meg abban, hogy a mostani boldogságom teljesen tökéletes legyen.
Tehát ha le tudnák adni 10-15 kilót, ami azért nem eszetlenül sok, tényleg minden az enyém lenne.
Ennek ellenére folyamatosan azt érzem, hogy ennem kell. Sokszor már mindegy is mit, csak enni. Mindennemű valós éhségérzet nélkül, csak enni, főleg édességet.
persze utána jön a bűntudat, és százmiliószor megfogadom, hogy holnaptól:NEM, de persze vagy már hajnalban megeszek egy tábla csokit vagy max. kibírom délutánig, de akkor többszörösen zabálom be az addig elmulasztott kalóriákat.