Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Politikai gumiszoba! Politikai gumiszoba! Politikai gumiszoba
Kedves Fórumozók!
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a politikai topikokat csak a jogszabályokban kötelezően előírt mértékben moderáljuk, ezért itt fokozott a személyeskedés, vita, anyázás veszélye. Aki ezekbe a topikokba ír, illetve ezeket olvassa, készüljön fel lelkileg, és húzzon vastag bőrt a várható virtuális pofonok ellen, mert a moderátorok itt NEM törlik a bántó hangvételű hozzászólásokat, ha azok nem sértenek személyiségi jogokat, vagy egyéb jogi előírásokat.
A moderálással kapcsolatos további részletek a Felhasználási Feltételekben (http://www.nlcafe.hu/felhasznalasi) olvashatók.
Üdv: a moderátorok
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a politikai topikokat csak a jogszabályokban kötelezően előírt mértékben moderáljuk, ezért itt fokozott a személyeskedés, vita, anyázás veszélye. Aki ezekbe a topikokba ír, illetve ezeket olvassa, készüljön fel lelkileg, és húzzon vastag bőrt a várható virtuális pofonok ellen, mert a moderátorok itt NEM törlik a bántó hangvételű hozzászólásokat, ha azok nem sértenek személyiségi jogokat, vagy egyéb jogi előírásokat.
A moderálással kapcsolatos további részletek a Felhasználási Feltételekben (http://www.nlcafe.hu/felhasznalasi) olvashatók.
Üdv: a moderátorok
Már tényleg jobban élek
Létrehozva: 2010. Április 29. 20:06
AMIÓTA MEGTÖRTÉNT A 2010-ES VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON,
és hatalmas fölénnyel nyert a polgári oldal,
ÉN TÉNYLEG JOBBAN ÉLEK:
minden reggel, mikor felébredek, jó kedvem van;
akárha nyaralnék.
- Jó kedvem van, mert megszűnik végre a modern rabszolgasorban való tartásunk, kizsákmányolásunk;
- Jó kedvem van, mert lehetek végre nyíltan, önmagamat felvállalva normális értékrendű, normális nemi identitású MAGYAR;
- Jó kedvem van, mert végre nem köpnek ránk erdélyi testvéreink ;
- Jó kedvem van, mert úgy gondolom, végre eltűnik a rádióból az "emeregykosutrádió" szöveg, és végre "Magyar Kossuth-rádió" lesz a neve;
- Jó kedvem van, mert végre negyvenévi szolgálat után elmehetek nyugdíjba, 57 évesen.......
Szóval, jó kedvem van.
Ha Nektek is jókedvetek van, és leírnátok, miért, ide várlak Titeket.
Tudod, az ideák világában az olyan fogalmak, mint pl. bizalom, együttműködés az egyébként alá-fölérendeltségi viszonyokban, kooperáció, stb léteznek és működnek is.
Egy még ideálisabb világban még munkajogra sincs szükség, elég a szokásjog, mindenki betartja azokat a gentleman's agreement szerint.
De nem élünk ideális világban, a gyakorlat és tapasztalat más, mindenféle elmélet és papírízű doktrína ellenére is.
Bár van tehát jelentősége a fogalmaknak, de csak az elmélet szintjén. Nem ezek mozgatják a világot valójában.
Ha pedig felébredünk és észrevesszük a körülöttünk lévő világot, a saját bőrünkön fogjuk tapasztalni, hogy a kiszolgáltatottság és egyenlőtlenség ma is érvényesül, akármilyen szépen és tudományosan sikerült kidolgozni azt a tanítást, miszerint ennek nem szabadna így lennie.
Nem árt néha praktikus nézőpontból is szemlélni a világot.
Ezért kell az erős munkajogi védelem. Legalább addig, amíg el nem érjük azt a nagyon idealisztikus állapotot.
Egyébként mi a véleményed azokról a kérdésekről és pontokról, amiket a Liga honlapján találtam?
Egy ideális világban a bizalom, a kooperáció, együttműködés, stb. fogalmak nem elveszettek, az ideális világban ezek működnek is. Egy még annál is ideálisabb világban pedig ezek szabályozására, leírására sincs szükség, mert egyszerűen szokásjogi alapon is léteznek, evidenciát jelentenek.
Ezért én nem száműzném ezeket a fogalmakat, de legfeljebb a fogalmak szintjén kezelném őket.
De ébredjünk fel, és vegyük észre, hogy nem élünk ideális világban.
A gyakorlat teljesen más. Nem az elvárásaink és vágyaink érvényesülnek benne általában és hiába állítunk fel ezekről elméleteket, azok nem működnek (sajnos).
Épp ezért kell az erős munkajogi védelem a munkaviszonyok esetén.
Lehet, hogy hatékonyabb lenne, ha a munkaadók is másként állnak hozzá - legalábbis ez az elmélet -, mégsem állnak hozzá úgy már most sem, ha pedig ebben még szabadjára is engedjük őket (azaz semmiféle korlátozás nem érvényesül), akkor végképp kiszolgáltatottá válik a másik fél. Aki jelenleg is kiszolgáltatott - ez a tapasztalat, ez a gyakorlat -, és a kisgyerekes szülőt, a betegségéből visszatérőt, stb. nem fogja vígasztalni az, ha utcára kerül, hogy mi is lenne egy ideális világban, milyen elmélet szerint hogyan kellene vele a munkáltatónak viselkednie.
Meghosszabbítják egyébként a próbaidőt, most 3 hónap lehet, ezután majd 6 hónap, ennyi idő alatt eldöntheti a munkaadó, hogy az illetőt óhajtja-e hosszútávon alkalmazni. Ami tehát a munkavállaló képességeit, munkája hatékonyságát, magatartását illeti, abban a tekintetben nem vesz zsákbamacskát.
Ez szerintem nagyjából rendben is van, nem is a munkaerő felvételéről van inkább szó, hanem azok védelméről, akik valamilyen más okból (fent már leírtam és beidéztem a jelenlegi Mt. felmondási védelmeit is, amelyeken akár változtatni is lehet, de eltörölni erős túlzás) védtelenek.
Basszus, hát ne legyen igazam! Több mint húsz éve várom, hogy ne legyen igazam!
Én lennék a legboldogabb!
***
„Én sem a joghoz, sem az üzlethez, gazdasághoz nem értek, mégis tudom, hogy a bizalom, a morál, a norma, a kooperáció, a kulturális szimbólumok ismerete bizony elengedhetetlen az üzleti, gazdasági életben.”
A'hát! Fel is használják őket lépten-nyomon a reklámokban, amit úgy megtiltanék, mint annak a rendje!
Idióta reklámokon keresztül vigyorog ránk ugyan az a ragyogó arc, amilyen annak idején például a Lobogó* nevű sajtótermék címlapjárol nézett ki a fejéből, bizalommal teli, birka nézéssel, bele a ragyogó jövőbe!
Jaj, várj a kooperáció mehet reklámokban még a korrekt is rendben van, bár Magyarországon sokszor nehéz valódi értelmet találni mögötte, de talán majd egyszer. Én azoknak a használatát tiltanám meg ilyen triviális dolgokban, mint a reklám vagy a választási kampány, amelyek szakrális értelemmel bírnak: például család, bizalom, hit, erkölcs, haza satöbbi. Ezeket nem volna szabad lealacsonyítani arra a szintre! A reklámok és kampányok koptatják a szavak jelentését. Te is vigyázz a használatukkal, amikor üzletről beszélsz!
---
*Az újságra konkrétan emlékszem, egyszer be kellett vinnünk kilenc forintot, mert kötelező volt megvenni valamilyen novemberhetedike vagy ilyesmi alkalmából Nem vittem be, nem is szóltam róla otthon, mert nekem nem kellett az az újság. Pár nappal később intőt kaptam, meg felszólítást, hogy vigyem be. Hiába mondtam nekik, hogy nekem nincs szükségem rá, anyámék odaadták a pénzt, de amikor az osztályfőnök kérte, én azt mondtam, behoztam, de nem adom oda, mert én nem kértem az újságot, és nem fizetek olyasmiért, ami nem kell. Mivel azért gyereket már akkoriban sem pofoztak, ez a tanárnő pedig különösen szeretett engem (én is őt), az igazgatóiba sem vitt le (levihetett volna, ott sem rendeltem volna olyasmit amire nincs szülségem, és nem tartozik közvetlenül az iskolához, és ezt ő is tudta), szegény kínjában azt mondta: ő mennyire örült volna, ha gyerekkorában ilyen szép színes újságja lehetett volna. Akkor átnyújtottam a pénzt azzal, hogy itt van, tessék, nekiadom az újságot, én nem eltenni akartam magamnak a pénzt, ha neki szüksége van rá, szívesen kifizetem.
Ezzel a rövid kis történettel azt akartam bizonyítani, hogy már tízévesen sem állt messze tőlem a kereslet-kínálat fogalma, és már akkor élt bennem az a fajta öntudat, hogy nem sózhatnak rám minden szart, még akkor sem ha ragyogó szempár van rajta!
Ez jó kérdés. De "lib", az biztos, mert éppen a Menhely Alapítvány kelt ki a Tarlós eredeti intézkedése ellen, amikor meg akarta bírságoltatni 50.000 Ft-ra a hajléktalanokat, merthogy előbb alternatívát kell biztosítani, azután lehet keménykedni.
Ha meglesz az alternatíva, szerintem azt a hajléktalanok is örömmel fogják fogadni (legalábbis remélem).
A cafeteria is adózik, kedves Reszka. Csak épp meg van határozva, hogy bizonyos tételek esetén (pl. étkezési jegy x forintig, stb.) 19 % adóval, afölött pedig magasabb adóval.
Adózik bizony, naná. Egyébként ez helyes is.
Nem érdekes...semmi nem érdekes.
Csak csendben jegyzem, meg, hogy a kisebbségi piréz asszony azt nyilatkozza a tv-ben: "jövök a közmunkára, persze, hogy jövök, 60.000 Ft kétszer annyi, mint a segély, a segélybül nem tudom eltartani a 3 gyereket. "
Az utóbbinak - hajléktalanügy - örülök, és valóban, ezt követően már el lehet majd rendelni, hogy a hajléktalan szerencsétlenek ne az aluljárókban, utcán, parkokban éjszakázzanak és ott - mitagadás - rontsák a városképet.
Ezért egy piros pont (mondtam, hogy fogok szólni, ha ilyet látok).
De ha most ezt a "szocliberálisokkal" akarod szembeállítani, akkor el kell meséljem, hogy a Főváros hajléktalanpolitikáját egy volt SZDSZ-es, hajléktalanügyekben autentikus emberre bízták, a neve Győri Péter, ő a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke, jelenleg Tarlós tanácsadója.
Ez tehát egy "lib" intézkedés, akár tetszik, akár nem.
"Mégsem lesz feltétlenül így."
Feltétlenül biztos nem, de ez fordítva is igaz! A tendenciák a lényegesek.
"És mivel sokan hasonlóképpen gondolkodnak, a munkanélküliség nem fog csökkenni, a bérek sem növekedni, ezért nem növekszik a kereslet az árukra."
Ezt nem tudom értékelni, nem tudom mennyi a sok (Te honnan tudod? Neked mennyi a sok? Ki mérte, mikor, hol?), és hogy gondolkodik a többi ( a kevés
), és ők hányan vannak? Innentől kezdve borul az egész.
"Arra, hogy majd más fejleszt."
Akkor más lesz előnyben vele szemben...
"A jóhiszeműség, a társadalmi kohézió nem üzleti tétel. De még a bizalom sem."
Nem tudom, milyen területen dolgozol, mozogsz, de nagyon meglep, hogy így hiszed.
Én sem a joghoz, sem az üzlethez, gazdasághoz nem értek, mégis tudom, hogy a bizalom, a morál, a norma, a kooperáció, a kulturális szimbólumok ismerete bizony elengedhetetlen az üzleti, gazdasági életben.
Ezek modellezhető folyamatok - könyvtárnyi irodalma van - jól hasznosítható, már régóra triviálisnak számító, nem is olyan friss információk. A Nash-modell hiányosságainak tisztázása pont ezért volt nagyon érdekes (Tehát: Megérthetők-e a döntések pusztán a racionalitás, az önérdek,és a haszon-maximalizáció mentén?).
Hogy a bizalomvesztés mihez vezet (fenyegetettség érzése, paranoid hiedelmek felerősödése, fogékonyság a legértelmetlenebb rémhírekre, korai, elhamarkodott és ebből adódóan téves következtetések levonása), azt jól láthatjuk/láthattuk napjainkban is, hogy ne mondjam, még ezen a kis fórumon is kaphatunk remek bemutatókat!
Mi ebben az új?
A legvadabb szocializmusban is volt testnevelés, és tanultunk magyart, matematikát, fizikát, művészettörténetet, kémiát, biológiát és még rengeteg tantárgyat.
Ha jól emlékszem a szocializmus utáni években is léteztek mindezek a tantárgyak, bár lehet, hogy elhatalmasodott már rajtam a szenilitás.
A hajléktalanházak jó ötletnek tűnnek, hajrá!
Amúgy is, Budapestre már régesrég ráfért volna a vérfrissítés, Demszki annyi ideje ült abban a székben, hogy szerintem orvos operálta le a hátsójáról, senkinek nem nem tesz jót ilyen sokáig a hatalom, de elsősorban azoknak nem, akiken hatalmaskodik.
Nem nagyon örülnivaló, de végre kilóg a lóláb Simor szájából - közvetlenül az ekeszarv mellett.
Klassz fiú ő, nem?: "Tessék megszokni, hogy nincs ingyenebéd"; nincs ám: csak a bankároknak, a bankár rokonainak és üzletfeleinek, köreiknek-érdekeltségeiknek és hajdani bankárkormányunknak, rokonainak, üzletfeleinek stb. etc. usw.
A többi dögöljék éhen.
Hát, mást nemigen vártam tőle.
Még mindig 9 millió Ft a havi fizetése?
Viszont azt jó ötletnek tartanám, hogy a cég SZJA-mentes cafeteriaként kifizethesse az árfolyamkülönbséget - és költségként elszámolhassa.
Sőt, kimondottan jó ötletnek tartanám, ha a lakáshitelek azévi kifizetett összege SZJA-mentes lenne.
Nos, annyi mindennek tudok örülni, hogy azt már lehetetlen ide behozni.
De:
örülök, hogy az általános iskolákban mindennapos tantárgy lészen a kultúra és a testmozgás. Talán így majd nem jelenik meg a neten az alábbi közlés:
"Ne higgy a netnek, nem biztos, hogy minden igaz, ami ott olvasható. Üdvözlettel Petőfi Sándor" és talán nem lesz kórósan elhízott a gyermekek 40 %-a, csak 20.
És pláne nagyon örülök, hogy Tarlós néhány belvárosi házat rendbehozat a hajléktalanoknak, oda beköltözteti őket és munkát is ad nekik.
Na, így kellett volna ezt 8 éven át, kedves szocliberális honfitársaim.
„itt a magyar munkaerö egy igen kényes oldalára hivtad fel a figyelmet: a munkaerö alacsony termelékenységére. Itt ti még hatalmas tartalékok vannak”
Ember! A folytatást is olvasd már el! Nos akkor leírom még egyszer, mit írtam:
„…Igaz, hogy nem nyolc órát dolgozik, hanem tizet, igaz, hogy hétvégén is bemegy…”
A tetves magyar munkaerő szeretne a családjával is lenni, netán szórakozni is, hát dögöljön meg a nemhatékony szemetje!
Igazad van vazze! Meg lehet csinálni mindent még gyorsabban! Valóban. Nekem is volt főnököm, aki azt mondta, hibásan megveszik, de akkor nem, ha nem készül el! De bazz, az ÉN nevem is ott van! Nem vállalhatok összecsapott szart! Lehet, hogy ő nyugodtan alszik akkor is, ha a cucc, amit készíttetett, szemét, hogy neki a cége neve kakit nem jelent, de nekem a sajátom igen! És engem érdekel, hogy azzal, ami a kezem alól kikerül , ne asszisztáljak emberek becsapásához a profit érdekében!
Pfffú! Fáradtgőz ki. Szóval. Bocs, nem biztos, hogy pont arra gondoltál, hogy éjjel nappal dolgozzanak szarul, az emberek, az a hatékonyság, csak én vagyok túl érzékeny ilyesmire. Tényleg van olyan, aki átalussza/átnetezi a munkaidőt. Én nem azt védtem!
Attól tartok, hogy nem csak a te, hanem az egész ország szemléletével van egy kis baj.
Ismerettségi köröm révén nagyon sok olyan embert ismerek, akik igen sokszor járnak Mo-on; nagy részük nem fönök, hanem melós, technikus, mérnök, akik általában a termelésben dolgoznak, karbantartók, beüzemelök (pl. Audi, Daimler).
Mindenki hasonló véleménnyel van a Mo-i viszonyokról: a magyar munkavállaló nem nagyon töri össze magát, ha lehet, akkor azonnal kipiheni magát, ha valami leáll, megvárja, amig jön valami fönök és az valamit intézkedik; felelösséget nem akar vállalni.
(Nem akarom az embereket szó szerint idézni, mert azok néha igen sértöek).
A húgomék az eddigi tiz emberükböl ötöt sikerült kirúgniuk, mindegyik keményen lopott.
Ezért ammondó lennék, hogy a magyar munkaadó is meg van róla gyözödve, hogy a melós elsösorban sumákol, sunnyog, ahol lehet átvágja, az áruházláncoknál eszméletlenül nagy a lopás stb, alapjában teljesen mindegy neki, hogyan is alakulnak a cég dolgai.
Alapjában a magyar munkaerö helyzete is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi termelö beruházások rohamosan csökkennek Mo-on: a munkaerö termelékenysége nem mindig felel meg az elvárásoknak.
A Liga Szakszervezetek honlapján szavaztatják a tagságot arról, mit is tartanak legdurvábbnak az új Munka Törvénykönyve tervezetében.
A mostani állás:
- Azt, hogy csökkentik a szabadságom 25 %
- Azt, hogy kirúghatják a gyesen lévőket és
betegeket 23 %
- Azt, hogy mostantól a törvényben meghatározottnál
rosszabb feltételeket is meg lehet szabni a munkaszerződésben
11 %
- azt, hogy pl. a megszakítás nélküli munkarendben végzett
munkáért nem jár többé pótlék 4 %
- Azt, hogy a munkáltató nem köteles a havi
munkabérről írásos elszámolást adni: 15 %
- Azt, hogy az évenként elrendelhető rendkívüli
munkaidő felső határa 100 órával emelkedik 8 %
- Azt, hogy mostantól megszűnik a szakszervezetek
szinte minden joga, hogy még ő se tudjanak megvédeni - 15 %
A kérdéseket természetesen a tervezet alapján állították össze.
Miről is beszélünk? Bizalomról? Együttműködésről? Ilyen törvénytervezet kapcsán?
Akármelyik kérdést nézem, alig tudok választani aszerint, hogy melyik biztosítja a legegyoldalúbb előnyt a munkáltató javára és ezzel együtt a munkavállaló hátrányára, ha pedig egyben nézem őket, mindenképpen a munkavállalói jogok nagyon alapos csorbításának vagyunk tanúi vagy szenvedő alanyai.
Sajnos, hamarosan kezdődik a sztrájok évszaka, de a fentiek tükrében ezen nincs is mit csodálkozni.
"Azzal, hogy a válság miatt leépített, és megmaradt alkalmazottaival csináltatja azt, amit addig többel csináltatott, a munkáltató észrevette, hogy a maradék képes megcsinálni azt a munkát, amit annak idején a kirúgottakkal együtt csinált. Sőt, teker, mint a disznó, mivelhogy kell neki a munka. Igaz, hogy nem nyolc órát dolgozik, hanem tizet, igaz, hogy hétvégén is bemegy, de míg régen ezért pénzt kért, most annyira retteg a kirúgástól és az azzal járó nincstelenségtől, hogy még ő maga ajánlja fel, hogy túlóradíj nélkül megcsinálja. "
Igen, ez éppen így működik a valóságban, és szép példája annak, hogy a két fél nem egyenrangú a jogok és kötelezettségek terén, tehát nem is lehetnek azonos módon kiszolgáltatottak (ilyesmi csak az elefántcsonttoronyban merülhet fel idealisztikus példaként, azok között, akik nem ismerik a való életet).
Mint minden civiljogi viszonynak, a munkajognak is elvben együttműködésre (amely természetesen nem azonos a kölcsönös bizalommal, pláne nem az azonos helyzettel) kellene alapulnia, de az eltérő érdekeltség révén önmagától nem érvényesül. Nem is érvényesülhet, mert mindkét fél mást akar: a munkáltató érdeke a munkaerőt kizsákmányolni (akárhogy szépítjük és bármely kifejezéseket aggatunk rá, erről van szó), a munkavállalóé pedig az, hogy a mnukaerejét áruba bocsátva, minél magasabb árat érjen el érte. Ez feloldhatatlan érdekellentét. Semmilyen munkáltatótól nem várható el, hogy maga korlátozza saját magát (az elvárhatóság szó valódi értelmében).
Egyenlőtlen jogviszonyokban naivság, a valóságtól elrugaszkodott, vágyvezérelt gondolkodás bizalomról beszélni.
Amit írsz, az valós helyzet és bizony, így történik, ahogy írod a mai nagy magyar valóságban. Hogy az egyenlőtlenség csökkenjen, azon csak egyetlen dolog segíthetne: erős szakszervezeti érdekvédelem.
Sajnos, ez manapság csak a nagylétszámú, erős, tradicionális vállalatoknál működik jól, mint pl. a MÁV, másutt - főként kisvállalkozásoknál - egyáltalán nincs is, pedig az ilyen esetekre - amelyek, ismétlem, naponta tömegesen előfordulnak - ez jelentene orvosságot.
Úgy tudom, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmét is meg kívánja szüntetni ez az új törvény, tehát a munkavállalók érdekvédelme nemhogy nőni, de inkább csorbát szenvedni fog. Errefelé haladunk.
A másik esély a változásra - amire még kevesebb kilátás van - az, ha a munkaerőpiaci helyzet megváltozik és a munkaerőkereslet jut túlsúlyba, tehát a munkáltató nehezebben és részéről több áldozattal jut jó munkavállalóhoz, ez esetben ahhoz ragaszkodni fog és kénytelen lesz visszaszorítani a helyzettel való visszaélésre irányuló hajlamait.
Kérdés, hogy ez valaha bekövetkezik-e az országban, ha egyáltalán igen nem mostanában.
„…feltételezni kell, hogy ha ők levegőhöz jutnak, az jobb lesz másoknak is.”
*
Teljesen igaz: Ha a vállalkozónak jobban megy, akkor a vállalkozó fejleszti a vállalkozását, a fejlesztéssel pedig több alkalmazottra van szüksége. Ezzel valóban jól jár az alkalmazó is, meg az alkalmazott is.
Mégsem lesz feltétlenül így. Megmondom, miért:
Azzal, hogy a válság miatt leépített, és megmaradt alkalmazottaival csináltatja azt, amit addig többel csináltatott, a munkáltató észrevette, hogy a maradék képes megcsinálni azt a munkát, amit annak idején a kirúgottakkal együtt csinált. Sőt, teker, mint a disznó, mivelhogy kell neki a munka. Igaz, hogy nem nyolc órát dolgozik, hanem tizet, igaz, hogy hétvégén is bemegy, de míg régen ezért pénzt kért, most annyira retteg a kirúgástól és az azzal járó nincstelenségtől, hogy még ő maga ajánlja fel, hogy túlóradíj nélkül megcsinálja. Az így elkényeztetett munkáltató szerinted rohan felvenni az alkalmazottjának segítséget? Miért tenné, ha nincs rákényszerítve? Ha a meglévő kifárad, majd lecseréli, és a következőnek talán még annyit sem kell fizetnie, mit ennek a réginek.
És mivel sokan hasonlóképpen gondolkodnak, a munkanélküliség nem fog csökkenni, a bérek sem növekedni, ezért nem növekszik a kereslet az árukra.
Ha viszont nincs kereslet, a vállalkozó nem fog fejleszteni, miért tenné, ha azt is nehezen adja el, amit jelenleg termel? Tehát nem alkalmaz új embereket, mert aki van, az is elvégzi a munkát. Így hiába keres jobban, attól, hogy megmarad az addig adóra, több munkatársra és egyéb költségekre kiadott pénze, nem fejleszt mégse. Egy motiváció ugyanis kimarad: a fizetőképes kereslet. Jótékonyságból meg nem fog fejleszteni, hanem vár. Arra, hogy majd más fejleszt.
Az a lutri az egészben, hogy lesz-e olyan bátor ember, aki elkezd fejleszteni fizetőképes kereslet nélkül, arra gondolva, hogy az ő nyomában más is elkezd majd.
***
„Minden rendszerbe bele kell kalkulálni a bizalmat, jóhiszeműséget, valamiféle társadalmi kohéziót, feltételezni kell, hogy együtt, közösségben akarunk boldogulni.
*
Nem. Egy rendszer felépítésénél az esetlegesen fellépő hibákkal kell számolni.
A jóhiszeműség, a társadalmi kohézió nem üzleti tétel. De még a bizalom sem. A bizalom csupán az egyik bankunk szlogenje. Szerinted odamegyek abba a bankba, odaadom a pénzt a pénztárosnak, és elmegyek aláírt szerződés nélkül, mert bízom benne? Vagy ha odamegyek, felveszem a hitelt, azt mondom neki: köszönöm, viszlát, három hónap múlva hozom a pénzt, és elenged aláírás nélül?
(Amúgy reklámokban kifejezetten megtiltanám a bizalom, a gondoskodás, a család, a nemzet és a hit és az ezekhez hasonló szavak használatát. Nemcsak üzleti reklámokban. Választási kampányban is)
Sajnálom, ha ilyenek - döntően rosszak - a tapasztalataid, de ezzel a sok-sok általánosításoddal nem fogsz előrébb jutni.
A Munka törvénykönyve messze nem csak a munkáltatók beszabályozásáról, a munkavállalók jogairól szól, hiszen bőségesen rendelkezik a munkavállalók kötelességeiről is.
Mindkét felet védeni kell a visszaélésektől, ellehetetlenítéstől, hisz mindketten kiszolgáltatottak a másiknak.
Akkor fog jól működni, ha megvan a megfelelő egyensúly, egyik sincs agyonnyomva a másik kiterjesztett jogaival, stb. Erre utalt az ügyvédnő - nem biztos, hogy megéri a munkavállalók sok csoportjának extrém kedvezményeket adni, mert épp ettől kerülhetnek hátrányba.
Felesleges hergelni egy-egy társadalmi csoport, réteg ellen (lsd. csaló, kegyetlen, de dúsgazdag vállalkozók), feltételezni kell, hogy ha ők levegőhöz jutnak, az jobb lesz másoknak is. Minden rendszerbe bele kell kalkulálni a bizalmat, jóhiszeműséget, valamiféle társadalmi kohéziót, feltételezni kell, hogy együtt, közösségben akarunk boldogulni.
(Ellenőrzés, kontroll természetesen kell, hogy ne csorbulhasson a tsd. igazságérzete, mert az valóban demoralizáló, láthattunk sok-sok szélsőséges példát az elmúlt években.)
Persze lehet eleve a rosszat feltételezni, a legrosszabbra számítani, de szerintem nem érdemes.
A terhességi teszt c. feltupírozott handabandáról (sajnos üres, hangulatkeltő lufik a polgári kormány megalakulása óta zsinórban kerülnek elő):
http://www.jogiforum.hu/blog/3/24