Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bipoláris depresszió
Létrehozva: 2010. Április 19. 11:24
Sziasztok!
6 héttel ezelőtt 1 hónapig voltam kórházban bipoláris depresszió miatt. Már jól voltam, most kb. 1 hete depresszióval küszködöm.
Tapasztalt bipoláris betegektől várok segítséget, vége lesz ennek valaha is?! Vagy az álandó hullámzás a jellemző az egész életre? 5 éve kezelnek depresszióval, ebből 1,5 éve derült ki, hogy bipoláris vagyok. Azóta nem volt 3 összefüggő hónap, hogy jól lettem volna.
Nagy szükségem van a segítségetekre!
A Lamolep előtt nagyon gyakran és sokkal erősebben voltal hangulatváltozásaim.
És nem pörgök be,
A Lamolep leállít rendesen.
Liticarb-ot én is szedtem.
Az Abilify-ről úgy tudom, skizóknak adják általában.
Nekem a hallucinálás keseríti meg úgy igazából az életemet.
Mennyit szedsz a ketiből?
Engem "csak" másfél éve kezelnek bipoláris depresszióval.Jelenlegi gyógyszereim: litcarb, abilify, valdoxan, ketilept, xanax.
Én is szedtem régebben lamolepet, de a kórházban leállították. Nekem is azt mondta a dokim, hogy életem végéig szednem kell a gyógyszereket.
Nem szoktam hallucinálni.
Neked 13 év tapasztalatod van. Gyakran vannak ingadozások? Ezt viselem a legnehezebben. Most is nyár van- jó idő, de az én kedvem valahol a pokolban van. Miközben szedem a gyógyszereimet. Tényleg,
Van itt olyan ember aki abilify-t szed? És esetleg megemelkedett a cukorszintje tőle?
Szia!
A választ nem tudom, csak azt tudom, hogy van egy közeli barátom, aki borderline szindrómás, és ő keményen hisz az összeesküvéselméletekben.
Mindenfélében: zsidók, kommunisták, gazdaság stb.stb.
Még engem is "izél" egy csomószor. Hiába szólok hozzá tök jó szándékkal, mindjárt rossz vagyok.
Sajnos az orvosokról nincs jó véleményem az ilyen jellegű betegségeknél.
Nála annyival kezdődött, hogy picit "depis" volt: a munkán kívül fel se igen kelt, csak feküdt egész nap. Akkor az enyukája elküldte a háziorvoshoz, aki továbbutalta szakorvoshoz.
Aztán kezdődött a gyógyszerezés...
Amiből gyógyszerfüggőség lett. Volt olyan, hogy totálisan "ki is akadt".
Aztán volt időszak, mikor keményen füvezett.
Most épp egyrészről utálja az életét, de persze változtatni nem akar/mer/tud semmin és semmiben.
Vágyik a szeretetre, de ha megkapja, rögtön elmarja maga mellől azt, aki adta.
Ez sajnos kisváros... és a városi kórház ilyetén tevékenysége nem túl híres.... pszichoterápia szinte nuku... csak a gyógyszerek.... A magánorvosok meg megfizethetetlenek.. és igazából belőlük is csak 1-2-3 van....
Elnézést a keserűségért, de sok rosszat éltem át mostanában emiatt.
Sziasztok!
Bipoláris affektív zavarom, és borderline személyiségzavarom van.
Jelenleg 3 féle gyógyszert szedek, Lamolepet (hangulatstabilizáló), Ketileptet (antipszichotikum), és Xanax SR-t.
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de amióta a Lamolepet szedem, azóta nincs az a szörnyű hullámvasutazás.
De megmondták az orvosok, hogy egész életemben szedni kell a gyogyijaimat.
13 éve kezelnek ezekkel a betegségekkel.
Ti szoktatok hallucinálni?
Szia Gabriella!
Bocs, a késői válaszért, de csak most olvastam a leveled(ha jól vagyok, ritkán járok errefelé). Nekem 2009-ben derült ki, hogy mi a bajom, és nem örököltem, hanem a gyermekkorom eredménye lett ez a betegség. Szívesen levelezek Veled.
Elöljáróban szeretném ajánlani a Mániás depresszió oldalt a neten. Metal Koala szerkeszti, ott nagyon sok bipoláris beteggel "találkozhatsz".
Bízom benne, hogy levelem jobb kedvben talál, mint amikor a tiedet írtad.
Várom válaszod
Csilla
Szia Gabo!
Mit kell az alatt érteni, hogy félrekzeltek, és miért vagy biztos abban, hogy nem gyógyítható a betegséged?
Szia!
Nagyon örülök, hogy megtaláltalak végre,mert fél éve keresek egy
bipoláris embert.
Nálam 2000-ben diagnosztizálták a depressziót,le is vagyok rokkantva,
igaz vannak fizikai problémáim is.
9 év félrekezelés után,tavaly ősszel derült ki a bipoláris zavar nálam.
Egy világ omlott bennem őssze,mert tudtam az nem gyógyítható,mert
genetikai eredetű,vagyis ezt örököljük valakitől a családban.
Nekem is most leszállóban van a lelkivilágom és élni sincsen kedvem.
rettegek minden naptól,de ezt neked nem kell ecsetelnem!
Ha gondolod levelezhetnénk priviben,mert sokszor kellene valakivel
megbeszélnem dolgokat és a családom nem ért meg abszolúte.
Baráti üdvözlettel-Gabriella
Mi ilyenek vagyunk,hol fennt,hol lennt,de én többet vagyok lennt,
mint fennt.
Sziasztok!
Én évek óta küszködök a betegséggel. Akihez jártam tb alapon pszichiáter, háááát... inkább hagyjuk.
Decemberben kiderült, hogy 3 műszakban kell majd dolgoznom, azóta pokol az életem.
Elviselhetetlen vagyok, egyre durvább dühkitörésekkel. Van egy közel három éves gyerkőcöm, egy csodálatra méltó párom, és félek, hogy elveszítem őket.
Szerda este megyek egy magándokihoz (ajánlották), benne van az utolsó reményem.
Most nagyon megijedtem, hogy ilyen nehezen találják meg a megfelelő gyógyszert, hogy lesz nekem erre időm a család és a 3 műszakos beosztásom mellett?
Ha pedig nem dolgozom, hogy fiezetem majd ki a magándokit?
És egy életen át kell szedni a gyógyszereket? Valamiért mindig élt bennem a remény, hogy talán gyógyítható, csak én nem találtam még meg a megfelelő dokit. És ha megtalálják a megfelelő gyógyszert van remény a normális életre? Lesz időm és módom felnevelni a kislányom, és a páromnak teljes értékű felesége lenni?
Nekem egyébként trichotillománia is társul a betegséghez, de ezzel kapcsolatban 1 éve tünetmentes vagyok szerencsére.
A terápiában a betegséget kiváltó okhoz tartozó érzelmeket kell átalakítani olyanná, hogy elveszítsék ártó hatásukat, enélkül nincs gyógyulás. Egyszerű beszélgetéssel ez csak rikán megoldható.
Holnap (2010.04.27) 18 órakor lesz ebben a témában ismeretterjesztő előadás a Békásmegyeri Közösségi Házban. Címe: "Pszichés gyógyító módszerek". A belépés ingyenes.
Szia!
Az én mániás szakaszom:nagyon jó kedv folyamatosan a nap 20-22 órájában, amit egy pillanat alatt el tudnak venni, akkor dühroham, majd jó kedv vissza, mintha semmi nem történt volna. Napi max. 2-4 óra alvás napokon keresztül(8nap volt a csúcs). Lehetetlen terveket szövögetek, de másnap már nem érdekel, új terv van helyette. Nagyon gyorsan beszélek, gondolkodom. És az is előfordult, hogy nem emlékeztem arra amit csináltam, később mesélték el. És olyankor nagyon jókat tudok írni, akárcsak a depressziós szakaszokban.
Nekem is felhíták a figyelmem néhány gyógyszernél, hogy talán falánk leszek, de ez soha nem történt meg. Viszont voltak ennél rosszabb mellékhatások, némelyik szinte teljesen lehetetlenné tette a mindennapi életvitelt is, ezekről aztán az orvos parancsolt le, valószínűleg előttük is ismert a jelenség, hogy némelyik pont az ellenkező hatást fejti ki, mint várnánk.
(Írna valaki arról, hogy milyen a mániás szakasz, hogy néz az ki? Nekem ilyen nincsen, hacsak a túlizgatottság nem az, mikor valamilyen feladatról már hulla fáradtan sem tudok leszakadni.)
Az 58-as hozzászólásomban említettem, hogy mindezt a gyógyszerekről egy rádióműsorban halottam. Igaz jópár éve volt, mikor kitört az örömujjongás, hogy íme, a depresszió már tökéletesen gyógyítható. Persze, ahogy később meg is tapasztaltam, nem minden igaz, amit a rádióban mondanak a meghívott orvosok és a betelefonáló betegek.
Szerintem sok beteget nem a gyógyszerek hoznak jobb állapotba, hanem az az egyszerű dolog, hogy van kivel beszélgetniük egyáltalán.
Szia!
Ezeket a gyógyszereket egyszerre szedem, így tudok a felszínen lavírozni; több-kevesebb sikerrel. Szinte mindegyiknek az a mellékhatása, hogy hízni lehet tőle. Nekem sikerült is, bár mostanra megállt a hízás, és szép lassan elkezdem leadni amit felszedtem. Óriási akaraterő kell(ene) hozzá. Nem mindig van.:(
Üdv
Műhibáról legfeljebb a gyógyszerforgalmazók reklámfőnöke beszélhetett.
Helyes lenne elgondolkodni azon, hogy akit gyógyszerrel kezelnek, évek sora után is itt panaszkodik, és aki megfelelő terápiába megy egy hónap után már nem látod itt. Ez a műhiba? A gyógyszergyárnak mindenesetre ez.
Szia!
A probléma gyökere- ahogy írod-, nálam is megvan, egy 9 évig tartó trauma gyerekkorból. Ennek "köszönhetem" a betegségem, azt is, hogy nincs gyermekem, a tönkrement házasságaimat; szóval minden rosszat az életemben. Ebben a pszichológus is megerősített, akihez három éve járok. Most már nem rontanék el egy kapcsolatot(talán), de most meg a betegségem miatt nem merek belekezdeni.... Ördögi kör ez....
Sajnos én egyedül élek egy albérletben, így nagy szükségem van a gyógyszereimre, hiába csak "tüneti kezelés".
Amikor a mániás és depresszív fázis olyan sűrün váltotta egymást, mint azt a barátodnál említed, engem akkor kórházba vittek, és egy hónapig ki sem engedtek.
A gyógyszereim: Liticarb, Ketilept, Abilify, Rivotril, és a Valdoxan az új.
Nagyszerű, hogy vannak egészséges emberek, akik ilyen jól állnak egy mentális betegséghez, mint te. Ez egy kicsi erőt ad.
Üdv
Szerintem depresszió annyi féle, ahány ember. Élethelyzet, környezet meg mégtöbb.
Ha olyan mondatokat írunk ide, hogy "te is meg tudod csinálni", akkor azzal azt sugalljuk annak, akinek segíteni szeretnénk, mintha csakis rajta múlna, ő lenne a hibás az állapotáért. Ez pedig nem segít.
Egészen más, ha valakinek van megértő környezete, és más, ha "csak" szereteik, de nem fogadják el, hogy ilyen bajtól szenved.
A bi-polaris depresszionak sokfele megnyilvanulasa van es mindekinel mast jelent.Vannak egyseges tunetek,pl: az egyik pillanatban hiperaktivitas majd hirtelen minden jel nelkul egy valtas,es siras.Sokan akik ebben szenvednek agresszivak(nyilvan nem mindeki:-)de hiszem es vallom h a gyogyszer csak tunetkezeles,egyszeruen le kell ulni es kibeszelni magad valakivel,es a kerdeseid mondataid altal meg fogod talalni a problema gyokeret es akkor van egy kiindulopont,h valojaban mi is tortenhetett,mi lehet a baj:)Dolgoztam bi-polarisokkal,a legjobb baratom is az(ill.manias depresszios)eletem parja pedig panikbeteg:-)Ez utobbi mindezt remekul kezeli,onszuggesztioval es tulkepp ugyanazt a gyogyszert szedi mint a bi-polarok es nala mukodik:-))Rengeteg fejlodott amiota egyutt vagyunk,elkezdett szocializalodni,eljarunk par helyre,gyalogol(eddig csak kocsival mindehova).Mindig felajanlom neki az opciot,hogy maradjunk-de a o az eletet valasztja.Amikor kimegyunk az utcara van h rajon egy kisebb roham es ilyenkor kerdes nelkul atolelem(ilyenkor lenyugszik,es 5 perc utan folyatjuk utunkat)ha megsem,akkor hivok egy taxit es kerdes nelkul hazaviszem.Soha nem varok el es nem neheztelek.Volt h egy eloadas kellos kozeperol kellett kimennunk de nekem a legfontosabb az egeszsege.Iszonyu buszke vagyok ra:-)
Te is meg tudod csinalni:-)))
A legjobb baratom ugyanattol szenved mint te,komoly uzletember es van h ket oran at szo szerint tulporgi magat,utana pedig nekiall sirni,sokat segit h pszichologushoz jar:-)
Venlafaxin-ez a gyogyszer neve amit a Parom szed,hat:-))
Honnan van ez a felosztás?
Szerintem a mai felfogás szerint minden depressziót a neurosztranmitterek zavara okoz és mióta feltalálták az antidepresszánsokat, általában mindent azzal diagnosztizálnak, ami hasonlít. (Ezt egy orvos szájából hallottam.Sőt azt is, hogy depressziót gyógyszer nélkül kezelni ma már műhibának számít, de a szakemberek közül is sokan vitatjék ezt.)
Aki pedig már volt depressziós, az biztosan nem keveri össze a "rossz hangulatal", már bocsánat.
Sokféle depresszió létezik, ezeknek kevés közük van egymáshoz.
- depresszív hangulat, nem betegség
- depresszió, lelki betegség, gyógyszer erre hatástalan
- depresszio maior, lelki betegség okozta hírmolekula termelés csökkenése, gyógyszerrel a hírmolekula hiány kezelhető, de gyógyulás csak pszichoterápiától várható.
- gyermekágyi depresszió, a szoptatás miatt gyógyszerrel nem kezelhető
- mániás depresszió, a mániás szakasz a veszélyes, mert gátlástalanság léphet fel. Sokkal több, mint depresszió, a gyógyszerezés ritkán kerülhető el.
A depresszió a mániás kivételével pszichoterápiával gyógyítható, de a mániásnál is jelentős javulást hoz.
Nem tudom, hogy a gyógyszerkkel mi az igazság. Pár éve hallottam egy rádió műsorban, hogy a depresszió olyan jól kezelhető gyógyszerekkel, hogy már 4 hétnél tovább nem is lehet ilyen diagnózissal senki betegállományban, és már nem is százalékolnak le emiatt senkit.
Később a valamilyen pszichiáter egyesülés vezetője úgy nyilatkozott, (elég elismert és közismert orvos, a neve nem jut eszembe sajnos) hogy a betegek max. 40 %-a gyógyítható gyógyszerekel, de ott sem lehet tudni, hogy ebből mennyi a placebo hatás, mennyi a valódi.
Én közel 10 évig szedtem gyógyszereket, soha semmi pozitív változást nem tapaszrtaltam, mellékhatásokat sokszor, köztük elég komolyakat is. Kórházban nem voltam, nem is igen akartak küldeni. Általános tapasztalatom, hogy a pszichiáterek nagyon leterheltek, pszichológust pedig csak maszek alapon lehet elérni, nem kevés pénzért, és ugye egy beteg embernek még a betevőre valót is nehéz összeszedni, nem a 8-10 ezer forintos honoráriumot ülésenként.
Én próbáltam berendezkedni erre az életre. Vannak jobb napjaim, olyankor elvégzem amit kell, és vannak rossz napok, amit megpróbálok átvészelni.
Antidepresszánsokat már nem szedek, ennek az orvosaim szerint sincs már értelme, mert a piacon fölllehető összeset kipróbáltuk, viszont a szorongáscsökkentők segítenek, ha nagyon nagy a baj.
Azt hozzá ell tennem, hogy az enyém nem bipoláris dep., feldobott időszakaim nincsnek, csak viszonylag normális, aktív, és abszolút tehetetlen, ágyban fekvős, lézengős szakaszok.
Egy kis siker, elismerés, interakció kedves emberekel jót szokott tenni, nekem ez a gyógyszerem. :)