Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket és munkát akarok
Létrehozva: 2010. Április 1. 17:32
"Az adatok szerint 20 magyar fiatal 23 gyereket szeretne. Aztán csak 13 születik meg. Fájdalmas statisztika, hiszen az elöregedő társadalom gyenge lesz ahhoz, hogy eltartsa a jövő időseit. S elgondolkodtató is, hisz számos társadalmi ok húzódik mögötte."
Sziasztok,
a fenti idézet az eheti Nők Lapjából való, a teljes cikket ITT olvashatjátok.
Arra gondoltunk a szerkesztőségben, hogy vitaindító cikkünket megjelenítünk itt a fórumon, hátha van kedvetek továbbgondolni őket, és megosztani velünk - illetve egymással a véleményeteket. Hiszen a viták erre valóak, nemde?
Előre is köszönjük a kommenteiteket,
Kertész Gábor
újságíró
Nők Lapja
Én is szeretnék gyereket és munkát is. 28 éves fiatal nő vagyok, párommal (32 éves) már 3 és fél éve élünk együtt, hitellel terhelt házában, Baranya megyében. Én jelenleg álláskereső vagyok, immáron 4 hónapja. Van diplomám, nyelvvizsgám, gyakorlatom, mégsem vesznek fel sehova, pedig én mennék dolgozni. Aktívan keresek munkahelyet, most már kiterjesztettem Dél-Dunántúlra a területet, ahova mennék dolgozni, de sok helyen még válaszra se méltatnak.
Amíg nincs munkahely, nincs tartalék, hova is akarjunk gyereket? Pedig benne vagyunk már a korban - én úgy gondolom. De azt hiszem talán 2 év múlva tudunk újra ilyenen komolyan gondolkodni.
Szánalmas manapság egy álláskereső helyzete. Állítólag a nettó átlagbér 130.000,- forint körül van. Én igazán örülnék, ha ennyit kapnék. Ahol voltam állásinterjúkon, ott minimálbéres bejelntés, többi kézbe, kb. nettó 100 ezret tudnának fizetni, de se utazási költéstérítés, se étkezési jegy, amellett persze néha túlóra, néha hétvégente is kellene dolgozni. Miért akarják teljesen kizsigerelni, kihasználni a munkavállalókat?????
A cikk egyoldalú. Tőlünk rendszeresen mentek el kolléganők 2-6 évre is akár, mert 1-2 gyereket szültek, aztán visszajöttek, kicsit beletanultak újra a dolgokba, és dolgoznak tovább (vezetők is). Most is több kismama van az osztályunkon, nem kérdés, hogy visszajöhetnek, ha akarnak. (Ez mondjuk egy bank, nem a magyar mutyi kft.)
mi felénk azért válalják a harmadik gyereket mert nincs hova vissza menni dolgozni,(többsége) én jelenleg itthon fusizok mert van rá lehetőségem el is biccelhetném a napom a két gyerek mellet nálam erről szól a választás.
több gyereket nem merek már válalni mire?
Persze, ha nyood a pénzt, akkor biztos lehetsz benne, hogy mire számíts.
Gusztusalan!
Egy rokon kisfiú egy vesével született, semmi baja, rossz mint az állat (szó szerint), az orvosok megmondták az anyjának, hogy totál egészséges, és rengeteg ember él még így aki nem is tud róla.
Anyuka gyorsan utána nézett, hogy 7 éves koráig gyesen lehet ha az orvos ad igazolást.
Mivel nem adott, kresett másikat, ott minden évben bedugtak a zsebbe 60 ezret, utolsó évben már 80-t.
csak hogy ne kelljen dolgozni, mert közben a gyerek délelőtt oviban van...
És azon is háborgott, hogy csak 4 órára vették fel az óvodába pont azrt mert ő kapja utána a gyest....
Hát ez a baj! Nincs lehetőségünk!
Közhellyé kopott szó a szemléletváltás, de tényleg erre lenne szükség.
Sajnos nőként sem igazán lehet labdába rúgni a ma a munkaerőpiacon, ha pedig gyereke is van valakinek, akkor vége. Nagyon nagy százalékban így van.
Én úgy gondolom, a választás lehetőségét kellene megadni. Van olyan anyuka, aki szinte menekülne vissza a munkába. Jó, menjen. Anyuka dolgozik, gyerek bölcsiben. Tehát bölcsiket kellene építeni ehhez.
A másik anyuka meg úgy gondolja, fontos a munkája, ugyanakkor a gyerekével is szeretné együtt tölteni azt az időt, amelyet elképzelt magának, amikor vállalta a babát. Legyen módja ennek az anyának a részmunkaidőt választania.
Egy harmadik anyuka meg maradjon otthon 2 évig, és csak utána álljon munkába. De ezért a döntéséért senki ne bélyegezze meg őt sem, ahogyan mást sem. És vegyék vissza a munkahelyére. Semmivel sem kisebb értékű attól, hogy gyereke van. Az pedig felháborító, hogy rengeteg ilyen visszatérő anyát pár hét múltán kirúgnak az állásából.
Ez a téma nem egyszerűen fekete vagy fehér. Nem az átkosban vagyunk, hogy így gondolkodjunk.
Nem anyáinkkal kell példálózni, az az idő már elmúlt.
Fejlettebb társadalmakban nagyon jól működik a kisgyermekes anyák munkavállalása. Kicsit körül kéne nézni a világban.
Hozzáteszem, sok minden másnak is változnia kellene ebben az országban.
Persze, csak amikor valakinek az egyik keze teljesen béna, ráadásul az, amilyen kezes előtte volt, akkor azt ne küldjék már el dolgozni, amíg a kisebbséget meg pénzelik...
Igen, abban igazad van, hogy sok csaló leszázalékolt van, de aki valóban munkaképtelen, az miért szívjon miattuk?
Nálunk olyan is van, akiknél két autó van, mindkettő tíz milla feletti, és lobogtatták a minimálbéres papírjukat, hogy a gyereket felvegyék....
De olyan is van, akik nem házasok, és apuka kijelentkezett innen (nmost az anyjánál van az állandó lakcíme), így papíron az anya egyedül neveli a gyereket, őt is fel kellett venni.
Ráadásul megigényelte ezután magasabb csp-ot is, holott a pasi nem költözött el...Na, ehhez is pofa kell!
Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. nagy dilemma után vágtunk bele a gyerekvállalásba.amit tudni kell: mindketten vidékiek vagyunk, de a fővárosban élünk. így csak az albérlet jöhet szóba. mikor elkezdtünk gondolkodni a babán én a főnököm elé álltam és megkérdeztem minden lehetőséget. arra jutottunk, nem kérem a magyar állam hatalmas támogatását, hanem dolgozok tovább. baba mellett. igaz itthonról.a párom havi 10napot melózik, igaz azt 24-ben. szülői segítség nincs. régről maradt hitel az van. mégsem félek. folyamatosan képzem magam, és már tanulva a régi hibából addig nyújtózom amíg a takaróm ér. eddig amit elértem mindent önerőből.engem sem nyomtak be sehova.
Legutóbb azon gondolkodtunk, hogy eleve lehetetlen lesz lakáshoz jutni a mai feltételek mellett, és amúgy is minek az? ez csak nálunk divat, a saját lakás. nézzükcsak ha BPen melózik az ember de fenn tud tartani egy autót, vagy jó tömegközelekédt választ akkor az agglomerációban vígan ki lehet venni egy családi házat olcsóbban mint a lakáshiteltörlesztő. A párom minimálra van bejelentve. én jól keresek de még mindig nem annyira jól mint amennyi egy mai lakásvásárláshoz elég lenne. ha 5év alatt tudnánk spórolni is egy kicsit, lehet kapnánk annyi hitelt hogy egy most 25éves panellakásra fel tudnánk venni 25éves hitelt. Én és a lakás is 50éves lesz mire az enyémnek mondhatom. jó esetben még 25évet élhetek benne...ez abszurd.
Nem értem a magyar rendszert. minek otthon maradni egy gyerekkel 2 vagy akár 3évig??? MINEK???? az a gyerek ugyanúgy vágyik a társaságra mint minden ember. bölcsödék, óvodák szakképzett és jól fizetett nevelők kellenének. anyuka így bejár melózni, gyerek fejlődik, fizu is van. nem esik ki senki a melóból. de most komolyan megvalósul ez valaha itthon?szerintem nem. folyton csak azzal jönnek hogy csökken a népessség. de miből hova mire kinek szüljön az ember?
Az én jövőképem jelenleg így néz ki: baba májusban, tanulás, feljődés, pár év múlva vállalkozás. és valószínű albérlet. csak másik. ott nem kérnek 25-40% önerőt. csak 2havi kauciót.nem emelkedik hónapról hónapra a bérleti díj,ellenben a törlesztőkkel. Forint hitelnél meg majd a kamattal szórakoznak. kötni kell egy olyan szerződést amivel egyik napról a másikra nem tesznek ki a lakásból családostul. ha mégis menni kell szerintem 1 hónap alatt lehet találni újat. ebben még a mobilitás is benne van. ha valaki jobb álllást kap más városban könnyebben költözöm.
Csak sajnos ez is csak még jobban a gazdagk malmára hajtja a vizet. Akinek már van pár ingatlana szépen kiadja, és vígan meggazdagszik a másik kiszolgáltatottságán... ez az ami szörnyű és elkeserítő.
bocsánat hosszú lett. kicsit zagyvás, de sok minden benne van ami kavarog bennem.
Viszont nem is rossz ötlet, majd elhintem itt-ott...
Mivel egy gyerekem van, és tudtam munkáltatói igazolást vinni és az enyémnél fiatalabb, hasonló szülői háttérrel rendelkező gyereket is felvettek, ezért feljelenthettem volna az önkormányzatot és az ovit is.
Az oktatási minisztériumban kiokosított egy nagyon aranyos csajsz, hogy azon a napon, amikor a gyerek betölti a 3. életévét, megtehetem a feljelentést, és a nem egy ilyen perből mindegyiket a szülők nyerték...Az önkormányzat mindenhol hatalmas büntetést fizetett és a gyereket el kellett helyezni az oviban.
Ennyi elég is volt a kis pisis jegyzőnknek ahhoz, hogy konzultáljon a vezető óvónővel.
Mondjuk elég vehemensen adtam elő a dolgot...
Két kislány mellett(7,5 ill 9 évesek) , semmi szülői háttérrel, csak magunkra számithatunk a párommal.Semmi segitségünk nincs.
Olyan munkahelyet találni, amely valaemnnyire is igazodik a gyerekek iskolakezdéséhez, ha akarok se találok.Olyan van, hogy 7-15-ig, de ekkor ugye 6 elött be kell szuszakolni a gyerekekt intézménybe.Na nehogy már!
Ilyeneket találok, de ez megoldhatatlan nálnunk segitség hiányában.
Pedig emeltszintű szakképzéssel, angollal, jelnyelvvel, számitástechinkai ismeretekkel, több kisebb tanfolyammal rendelkezek.S már igencsak szeretnék dolgozni.
Most mit csinálnának az én helyembe!
Tudna valaki ötletet adni?
Lánykáinkat azért szültük(elvégre párom is kellett hozzá), mert mi szerettük volna felnevelni őket.S ezért a lehető legtovább mi szeretnénk megadni nekik a biztonságos, szerető, nyugodt hátteret.S nem akarnánk ide-oda beszuszakolni őket megőrzésre.Ez nem jó nekik.Legalábbis mi szerintünk.
Ha valaki tudna segiteni, megköszönném.
Vikikeeee
Szia!
Lehet , hogy tényleg sok a leszázalékolt ember , de ennek több oka is van.
Ahogy olvashattuk , voltak és vannak olyan régiók ahol az orvosok futószalagon százalékolják le az embereket .Na , persze nem a két szép szemükért ,hanem súlyos borítékokért cserébe.
Aztán ott vannak azok , akik soha nem is dolgoztak , 40 -esek és tényleg terepjárókkal jöttek a szociális segélyért.
De ami engem nagyon bánt az amikor tényleg le kellene százalékolni valakit , azt nem teszik meg mert senkinek sem ismerősei , rokonai és nem is barátai.Csak sajnos elkoptak a 30 éves munkában .Ők azok akik a világon senkit nem érdekelnek.
Nézzük meg a magyar lakosság egészségi állapotát , katasztrófális.
Nézzük meg a munkáltatók úgy kicsavarják a munkavállalóikat , mint mi a citromot.
Nézzük meg , milyen furfangokhoz kell folyamodnia egy fiatal nőnek , aki gyermeket akar , pusztán azért hogy megtartsa a munkahelyét. Mikor szülessen gyermek , ha nem akkor amíg az édesanya fiatal. A beszólások -ról már nem is beszélek.
Felháborító az egész helyzet és tényleg fejétől büdösödik a hal.
Nem igaz , hogy ezeknek a dolgoknak így kellene mennie.
Szerencsére nálunk is minden rendben jelenleg, de mi már harmadik gyerkőcőt nem merünk vállalni, pedig én szeretnék és semmiféle hitelünk sincs mégis van normális lakásunk, autónk. Ettől függetlnül, látom, tudom, tapasztalom miért gyermektelenek, vagy egy gyerekesek sokan
Reggel nálunk is apa hordja a gyerekeket, mivel én minden nap korán megyek, du. viszont tudok értük menni, szóval magam miatt én sem szoktam panaszkodni. Eddig minden szerencsésen alakult az életünkben. Úgy van lakásunk, hogy nem tették a poponk alá, mi dolgoztunk érte, s adózott pénzből vettük, semmi sumák, ami azért jó érzés, noha tudom nem mindenki ilyen szerencsés.
Örülök a sikerednek, és kívánom legyen ez a jövőben is így.
Legalább egy ilyen írást is tudtunk itt olvasni. Azért ez örömteli.
Kedves Gábor!
Most én szeretném megkérdezni a véleményedet az elhangzottakról. Mire számítottatok? Erre, vagy másra? Lesz belőle ujabb cikk? Történik valami, amiért itt elmondtuk a mondanivalónkat?
Olvasva a hozzászólásokat és ismerve a nagy magyar valóságot, igazán szerencsésnek tartom magamat/magunkat.
33 éves múltam, 3 gyermekem van. 7 és fél, közel 6 évesek, illetve a legkisebb 22 hónapos. Tervezett és várt gyerekek.
Bár ezen sokan csodálkoznak, hiszen nem ez a tipikus 3 gyereknél, de ősztől megyek vissza dolgozni. Nagyon várnak vissza. És én is örülök, hogy mehetek. A legkisebb bölcsibe megy, van helye, 2 hónapos korában gondoskodtam róla, hogy majd felvegyék. Fél 8-ra járok dolgozni, ez okozhatna némi fejtörést, ha nem volna egy rugalmas munkaidejű férjem, aki a gyerekeket hordani fogja iskolába, óvodába és bölcsődébe. 4 órakor végzek és mivel a távolság sem probléma, negyed 5-re már a gyerekeknél leszek. Emellett persze felbecsülhetetlen, hogy van a mama, aki segíteni tud és fog is.
Van egy házunk, amit nagy részt saját erőből vettünk. A férjemnek jó munkája.
Összességében tehát nincs okom panaszra. Viszont -bár nem lenne ellene kifogásom- egy 4. babát már nem mernénk bevállani.