Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket és munkát akarok
Létrehozva: 2010. Április 1. 17:32
"Az adatok szerint 20 magyar fiatal 23 gyereket szeretne. Aztán csak 13 születik meg. Fájdalmas statisztika, hiszen az elöregedő társadalom gyenge lesz ahhoz, hogy eltartsa a jövő időseit. S elgondolkodtató is, hisz számos társadalmi ok húzódik mögötte."
Sziasztok,
a fenti idézet az eheti Nők Lapjából való, a teljes cikket ITT olvashatjátok.
Arra gondoltunk a szerkesztőségben, hogy vitaindító cikkünket megjelenítünk itt a fórumon, hátha van kedvetek továbbgondolni őket, és megosztani velünk - illetve egymással a véleményeteket. Hiszen a viták erre valóak, nemde?
Előre is köszönjük a kommenteiteket,
Kertész Gábor
újságíró
Nők Lapja
Nincs mit, csak eszembe jutott, hogy ez a lehetőség is van, csak nem szeretik hangoztatni...
Sógornőmet a terhessége elején rúgták ki, a gyes után elent munkanélkülire, és amikor lejárt azt mondták neki, hogy menjen az önkományzathoz segélyért....
Ha nem lenne ennyire elkeserítő még röhögni is tudnék rajta.
Azóta van munkája, egy multinál szinte éhbérért dolgozza halálra magát, mert ő is fehér, érettségivel, és ezért nem ajánlottak neki sem tanfolyamot.
Azért ott sem kolbászból van a kerítés, van pár millió harmadik-negyedik generációs segélyezett és nem véletlen,hogy Obama az eü-i reform tervével (is) nyert. Ott egy kisebb betegség tönkreteheti az életet.
A középosztályra viszont igaz, amit írtál, de nálunk még a TB rendszere sem olyan, mint ott - itt nem leszek attól biztosított, hogy a férjem az - fizethetek érte.
Persze, a tiéd megint egy más helyzet.
"most rettegek, hogy mi lesz jövőre a felülvizsgálaton, mert ha nem kapom továbbra is a nyugdíjamat"
Nagyon szomorú dolog ez, mert sajnos nem Te vagy az egyetlen, akitől ezt hallom.
Anyum barátnőjének lebénult egy agyvérzés után a jobb karja, őt is leszázaléékolták. Szokott mesélni róla, mi megy egy felülvizsgálaton....
Az utolsón rosszul lett, mert az egyik orvos megpedzegette, hogy a bal karját tökéletesen tudja használni, irodában számítógépen nyugodtan dolgozhatna....
58 éves, el is ájult a rémületől. Azt mondta, lehet hogy csak ezért adták meg, de mi lesz a következőn?
Én az idióta/optimista fiatal vagyok, akinek már van egy gyereke, és tervez még legalább egyet.
Van lakásunk (szülői segítséggel persze), most gyeden vagyok, de a tervek szerint megyek vissza dolgozni, és a férjem marad itthon a fiunkkal, az ő munkája itthon is végezhető, így jutnánk egyről a kettőre.
Nagyon jó ötletek voltak a cikkben, a legális bébiszitter pl nagyon tetszik.
Vesszőparipám a rész- és távmunka. Durvának találom, hogy nagyon kevés helyen nyitottak rá, ott se, ahol teljesen megoldható lenne. Pl az én munkámat is meg lehetne osztani, egy szintén kisgyerekes kolléganőmmel előterjesztettük az ötletet, de nem haraptak rá :( szerintem kedvezményekkel lehetne bátorítani a részmunkaidőt ill távmunkát, hogy a munkáltatóknak is megérje.
Egyébként a korosztályunk nem kicsit van elkényelmesedve... nagyanyáink jóval nagyobb nyomorban nevelték fel gyerekeiket,bár akkor más volt a világ...
Jó hogy írtad az USA-t példának. Ott ugye a szülés után 3 hónapig van otthon az anyuka, tehát nem esik ki a gyakorlatból, a munkából hosszú időre. Ha meg nem szeretne karriert, akkor meg otthon marad főállású anyának, mert ezt is megteheti, mert a férje el tudja tartani a családot. És akkor most ugorjunk vissza: Magyarország 2010 - fényévnyi távolságra van ettől.
Itt valószínűleg úgy gondolkodnak a munkáltatók, ha te otthon vagy 2 évig, teljesen kiesel a gyakorlatból, elfelejted a szakmádat, nem fejlődsz, "beszűkül az érdeklődési köröd" - nem én mondtam, és ha egy gyed-ről visszatérő anyukát vesznek fel, akkor majdhogynem újra kell kezdeni a betanítását, majdnem úgy mint egy pályakezdőt, plusz az anyuka nem fog este 9 óráig bent maradni az irodában, szemben azzal a fiatal nővel, akinek még nincs gyereke. És mivel válogathatnak, hajaj, de még mennyire hogy válogathatnak az állást keresők között, nyilvánvaló hogy kit fognak felvenni egy állásra.
Na igen, jártam én a nyakukra eleget, de mivel hatalmas a túljelentkezés, nekem meg van érettségim, így valahogy soha nem voltam eléggé hátrányos helyzetű, hogy be is kerüljek. De azért köszi, hogy segíteni próbáltál!
Visszakérdezek. Visszamentél volna 3 hónap után dolgozni? Mondjuk ha van bölcsi a cégnél?
Keresel annyit, h megfizess egy bébicsőszt egész napra? Milyen lett volna otthagyni?
(én nem, annyira nem volt fontos a karrier)
Nekem mákom volt, úgy volt nem lesz helyem, de végül ők kértek, h hamarabb (2 év, 8 hónapos volt a fiam) jöjjek vissza és én (is) szabhattam a feltételeket. Azóta is örülök, mintha a lottó 5 lett volna az enyém...
Higyjétek el, a szabályozókon kívül sokat számít a főnök személye is, az enyémnek két gyereke van és még emlékszik rá, hogy voltak kicsik. Más területen ugyanannál a cégnél a női főnök kényszeríti a beosztottját a 8 óráig való munkára, távmunkáról hallani sem akar.
Azt nem tudom, most milyen vállalkozásba kezdeni, én 3,5 éve álltam neki.
Nem volt egyszerű.
Te még fiatal vagy, sok mindenbe belefoghatsz. Mondjuk azt látom, hogy nagyon el vagy keseredve, amit meg is értek.
Gondolom a munkaügyi központban nam sok segítséget kaptál..., pedig fel kéne ajánlaniuk tanfolyamokat, vannak iskolarendszerűek is, és ha ilyenre jelentkezel, akkor diákigazolványt, és minimálbért kapsz.
Az egyik ismerősünk így végzett el most egy szakápoló tanfolyamot, és háziorvos mellett talált is munkát.
Szerintem járj a nyakukra, és érdeklődj ilyen sulikról.
Én gyereket akartam, lett is, de a munkám ezért elveszítettem. Több, mint 10 évembe került, mire felépítettem a karrierem. Nem egy elhanyagolható pozícióból jöttem el, de "mindenki pótolható" alapon természetesen ma már nincs meg a helyem. Itt állok 33 évesen, egy kisgyerekkel, és munkát keresek. Önéletrajzomban és az interjún titkolom, hogy van egy lányom, mert félek a már sokszor tapasztalt diszkriminációtól. Szégyen, hogy idáig jutottam. Pedig a legjobb dolog az életemben...
Az Egyesült Államokban 3 hónap a szülés utáni otthon tölthető időszak. Borzasztó - gondolhatnánk, hisz akkor mi el vagyunk kényeztetve a 2+1 évünkkel. De őket kivétel nélkül várják vissza a munkahelyükre. Minket miért nem???
Tehát visszakérdeznék. Magyarországon megéri vajon ma gyereket vállalni úgy, hogy bizonytalan az újra beilleszkedésünk a munkaerőpiacra? Aki nem ősanya típus, nem milliomos és igenis fontos a munkája, karrierje, családon kívüli megbecsülése is, mit gondol erről? Erről szívesen olvasnék...
Köszönöm szépen! Én is remélem. De nehogy azt gondolja valaki, hogy én / mi nem próbálkozunk semmivel. Rengeteg dologba belekezdtünk már, és szépen bele is buktunk. Akinek mégis sikerül, annak gratulálok (nektek is) és nagyon örülök!
De azt még hozzátenném, hogy valószínűleg még 5-10 évvel ezelőtt is könnyebb volt vállalkozást beindítani, mint most. Ha nem is sokkal, de könnyebb. Vagy rosszul gondolom?
Én három gyerkőcöt akartam, de egy lett. Eddig. Nem lehet több, a sors döntése értelmében...
Egyébként meg úgy gondolom, hogy szép dolog a részmunkaidő etc, de amíg két egész állásból sem lehet eltartani egy családot, addig...
23 éves vagyok és sajnos nem születtem királylánynak, de köszi a megtisztelő címet! Nehogy azt hidd, hogy a föld felett járok, vagy hogy túl sokat várnék a választásoktól, de azt hiszem, nem hagyhatom, hogy a remény utolsó szikráit is elvegyék tőlem, mert akkor már tényleg nem marad semmi!! A dolgoknak egyszer muszáj lesz más irányt venniünk. Ha nem most, akkor 10 év múlva, vagy még később, de nem mehet így örökké. Nem maradhat minden ilyen sz*r... Ugye nem???????
És mi van ha elmondjuk a véleményünket? Meghallgatja valaki? Pusztába kiáltott szó. Nem változik tőle semmi. Főleg nem a jövőképünk. Pár hete született unokám. Imádom!
És félek!
Félek attól, hogy neki milyen élete lesz, mert aki nem a milliók közé született arra nyomor vár kis hazánkban! Olyan, hogy középréteg lassan nem lesz. Szegények lesznek és gazdagok. Az utóbbi kategóriába meg sajnos nem sokan tartoznak.
Mire föl szüljenek? Ha anyuka gyesre megy, egy fizetésből majdnem éhen halnak. Ha visszamegy dolgozni, (ha szerencséje van és akad bölcsi vagy ovi) és akarnak ötről hatra jutni, akkor kidolgozzák a belüket, és korán megvénült elfásult emberek lesznek. És ez még nem garancia az ötről hatra jutáshoz. Vagy, felvesznek egy csomó kölcsönt, vesznek egy lakást, és rettegnek életük végéig, hogy mikor fogják elvesziteni a kapzsi bankok miatt, és és lesznek földönfutók akár több évi rendesen törlesztett részlet után is. A közelmúlt és a ma, élő példa.
És az igérgetésekkel, hogy nemsokára kánaán lesz nálunk, már rohadtul tele van a padlás. Már az ovisok sem hiszik el ezt.
Hogy mondták a nagyok? "Az ország azé aki teleszüli!" Nos, egyre jobban úgy érzem, hogy azok nem mi fiaink, lányaink lesznek! És nem a saját döntésünkből, hanem a mások által létrehozott körülményektől!