Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Online szerelem!(?)!
Létrehozva: 2010. február 1. 11:09
Sziasztok!
Szingli vagyok, a páromat keresem. Mostanában online.
De annyi negatív történetet hallok az online társkeresőkről, hogy szeretnék már pozitív történeteket is hallani!
Van ismerősöd aki valamilyen online módon (cset, iwiw, társkereső) jött össze a párjával?
Vagy Te magad is ismerkedtél már sikeresen online?
Pozitív sztorikat várok amik felvidítanak bennünket, szingliket, hogy van remény!
Gyűjtsük ide őket!
Már lemondtam arról, hogy valaha is megtalálom életem nagy Ő-jét. Akkor regisztráltam egy társkereső oldalon.. aznap este jött egy e-mail, hogy valaki meg szeretne jobban ismerni. Elkezdtünk e-mailezni, sms-ezni, telcsizni. Másfél hét után találkoztunk, 1 hónap után összeköltöztünk.
Most pedig tervezzük a lakásfelújítást és a babát.
Azelőtt csak nagyon rossz tapasztalataim voltak az újsághirdetéssel, nettel, barátok által összehozott randikkal stb.. 4 évig voltam egyedül!
De most úgy érezzük mindketten, hogy megtaláltuk a másik felünket.
Ne adjátok fel, minden lehetséges.. csak legyetek nagyon türelmesek - egy idő után meghozza a gyümölcsét.
Visszagondolva a megboldogult ifjúságunkra (én 34 vagyok)nézzük csak meg, mi alapján ismerkedtünk/tek, és milyen megfontoltan.
Első szempont ugyebár a hasonló közösséghez való tartozás volt, azaz kamaszkorban az számított, hogy milyen zenét szeretünk, meg hogy néz ki a másik.
Aztán persze ismerkedni lehetett az utcán meg a szórakozóhelyeken, ahol ugyan úgy csak egy képet látsz. Hogy arról ne is beszéljek, hogy a szórakozóhelyeken, bulikon általában, emelkedett a hangulat.
Szóval gyorsan átfutva az életben való ismerkedés tulajdonságait, azt gondolom, hogy ugyanannyi elmebeteg van, mint a neten.
Ja, és azt sem értem, hogy miért gáz, az, hogy ha valaki igenis nem mer ismerkedni, mert félénk, én világ életemben rühelltem a menőcsávókat, mert többnyire felületesek és irritálóak. Olyan azonban előfordult, hogy buliban ismerkedni akart velem egy arc, aztán amikor mondtam, hogy nem szeretnék táncolni, majdnem nekem jött, ha nincsenek ott a haverjaim meggyepált volna.
Szóval azt hiszem neten is lehet ismerkedni, meg ráfargni is, ez is csak egy kommunikációs csatorna, nem jobb vagy rosszabb mint amikor odalép hozzánk a fazon és így szól:
"Gyüssz topogni, gecó?"
Szia!
A páromat a gyali cseten ismertem meg... fél éve együtt vagyunk, minden rendben van.
1 hetet cseteltünk az első randi elött.
Sok sikert!
szia,
sajna van ez így.. így is és fordítva is..
Ha tényleg szimpatikus és kedves, akkor esetleg adj még egy esélyt neki, hátha kipattan a szikra..
Bár, sajna nem szokott.. :(
Vedd úgy, hoyg legalább rutint szerzel randizásból, és zárd le korrekten..
Hátha a következő randin pattan.. :)))
sziasztok!
a pénteki randiról..
jól sikerült (?) a srác totál belémesett, sőt ma kaptam egy eléggé szerelmes levelet.
Viszont én nem éreztem semmit :-(
Most mit csináljak? Szerintetek ebből így lesz valami? Szimpatikus és kedves, de... nem éreztem a vonzást. Ő viszont annál inkább....
Szerintem online is pont olyan, mint az élet. Van lehetőség és esélyek, különösen, ha fiatal vagy. Olvashatod a sikertörténeteket, ezeknek higyjél és magadnak-magadban! Plusz lehetőségként kezeld, de legyél nyitott minden másra is!
Nekem is van sok tapasztalatom, de én 45 fölött vagyok, ez a korosztály teljesen reménytelen. Sajnos. Marad a sors...
N
agyon féltem a magánytól, és annak a karjaiba kötöttem ki, aki talán szeretett, de hátráltatta a "fejlődésem",mert tudta hogy ha magamra találok akkor nem fogok tudni tovább vele élni :-(
Az a 9 év szép volt a maga módján, de értéktelen,
elvesztegetett időnek látom vagy inkább érzem így utólag.
Ne haragudj , amit a fentiekben Tőled idéztem , nagyfokú önzésre vall. é Találtál egy fiút , aki szeretett, " hátráltatta afejlősdésed- Elfogadtad őt ,amig magadra találsz.de elvsztegetett időnek tartod, AKKOR MI VOLT EZ A KILENC Év ANNAK A FIÚNAK A SZÁMÁRA, AKI SZERETETT TÉGED???
A bicgés és a hegek korrigálható cipővel , műtéttel, de leleked bicegését is korrigálnod kell és kitárt szívvel él lélekkel kell társat keresned, akivel kölcsönösen szeretitek egymást
keress sikerrel, és szeretettel ezt kívánom Neked
Harmincvalahány évesen talán már nem megy azért bele az ember a szexbe, mert kapcsolatot remél..
Ennyire talán nem vagyunk naívak a való életben sem, nem? :)
Én is találkoztam netről oylan fiúval, akinek élettársa volt. Pont 2 randi kellett hozzá, hpyg rájöjjek, pedig nem avgyok egy Sherlock Holmes:))
De ha valaki az utolsó pillanatig nem tudja, hoyg pontosan mikor akar találkozni és hoyg hol ( lehetőleg messze a lakhelyétől.. ) nem veszi fel a telefont, de pár perc múlva visszahív, és inkább nálam akar kettesben lenni, az azért gyanús.. :)
Sok boldogságot Neked is , és mindenkinek aki társat talál magának úgy,
hogy ezzel nem veszélyezteti mások családi életét.
Igazat adok annak, aki rövid netes ismeretség után személyesen akar találkozni. Az ilyen idilli találkozás nem mindig felel meg a valóságnak, ha csak levelezni akarsz teheted, de ki vagy téve annak, hogy az nem a valóság csak annak " égi mása". Idealizálod, beleszeretsz, és annál nagyobb lesza csalódásod.ha provokálod a személyes találkozást, neki is színt kell vallani. Egy házas embernek nehezebb találkozni,, mint neten ismerkedni , szédíteni.
Vigyázzatok lányok , nálunk előbb jön a szerelem , utána a sex , a férfiaknál ez többnyire fordítva van. Először jön a sex , utána jön a szerelem , vagy nem jön !?
Almaszirom!
Azt gondolom, hogy érdemes online módon próbálkozni a társkereséssel! Persze nagyon oda kell figyelni, mert sok buktatót is tartogat az efféle ismerkedés!
Én magam talán pozitív példaként is szolgálhatnék. 8 éve ismertem meg a párom, chaten keresztül, és azóta is határtalanul boldogok vagyunk, annak ellenére, hogy csak 7végén tudunk együtt lenni, mert 100 km választ el bennünket egymástól!
Szóval szerintem érdemes próbálkozni!
Sok sikert!
Érdekes lenne még azt is megnézni, hogy mennyi idősen találnak/találunk párt a neten?
Az ismeretségi körömben elég sok 35+ talál így párt...
Szép napot mindenkinek!
Nagyon komoly, talán életveszélyes baleset után, tanultam újra élni.
Sajnos nem voltam a magamnál, tolókocsiba ültem, ....
elutasított minden férfi aki szeretete visszaadhatta volna az életkedvemet.
Nagyon féltem a magánytól, és annak a karjaiba kötöttem ki, aki talán szeretett, de hátráltatta a "fejlődésem",
mert tudta hogy ha magamra találok akkor nem fogok tudni tovább vele élni :-(
Az a 9 év szép volt a maga módján, de értéktelen,
elvesztegetett időnek látom vagy inkább érzem így utólag.
Azt hittem a külsőm (a varratok nyomai, a tolókocsi majd a biccegésem)
miatt nem találok férfit magam mellé.
Elkezdtem az interneten ismerkedni, barátkozni, találkoztam több férfivel és kezdtem elhinni, hogy nem bennem van a hiba!
Éjjel-nappal a neten lógtam és mikor már azt hittem hogy minden pasi csak szexre vágyik
Nagyon sokat segített és vissza adta az önbecsülésemet a férfiak véleménye,
mégha nem is lett komoly kapcsolat az ismerettségből.
Másfél évig "szeretője" voltam 1 a neten megismert háromgyerekes pasinak akivel együtt éltem. Élveztem a kulúrális eseményeken a résztvételt, túrákat, sétákat, beszélgetéseket, mozizást,
a szüleivel átbeszélgetett estéket, ....
Rövedebb-hosszabb próbálkozások és kapcsolatok után még hiszem hogy hamarosan találkozom a boldogsággal :-)
Nagyon jó érzés erőt adni másoknak, hogy igenis vannak még csodák :-)
ne izgulj:) felesleges.. úgyis kb a 2. perben eldől, hoyg van-e kémia?
Utána pedig és persze előtte is maradj , amennyire lehet, természetes, és semmit ne tegyél azért, mert tetszeni szeretnél...
Én szerettem nyilvános helyen találkozni, olyan helyen, amit ismerek, és közel van hozzám...
Elég egy tea/kávé elsőre, felesleges végig feszengeni egy vacsorát...
És én azt vallom, nem kell elhúzni az első alkalmat.. Egy kis beszélgetés, esetleg séta a hóban, és ha szimpatikus vagy, úgyis megkeres még..:)))
Sok sikert, és írj majd mi történt !!!
Én most totál be vagyok rezelve - egy hétig leveleztem és telefonálgattam meg skype valakivel, ma meg találkozunk... Nagyon félek, hogy az a szikra amit online éreztem, eltűnik... Szurkoljatok!!!!!
Tippek ötletek első randira????
:-)
Valóban nem tűnik életszerűnek, és sokszor egyszerűen azért nagyobb a csalódás, mert írásban, esetleg skype-on közel kerülhetsz a másikhoz, egyzserűen úgy, hogy rávetíted az álmaidat, vágyaidat. De ha találkoztok, úgyis ott, és akkor dől el minden.
Én híve voltam a minél rövidebb ideig tartó levelezésnek, beszélgetésnek, és aránylag hamar ( 1-2 héten belül) találkoztam is több fiúval.
Ezek kellemes beszélgetések voltak, ahol kb a 2. percben mindketten tudtuk, hoyg működik-e az a bizonyos kémia.
Szóval, ha a netet arra használod, hoyg potenciális jelöltekkel leszervezd a randit, majd el is mész, akkor tényleg egy jó lehetőség..
De sokan hónapokig leveleznek, félnek a személyes találkozástól, és egy saját maguk által generált álomvilágban élnek.
Illetve nekem sem volt könnyű elfogadni azt, ha nem "jöttem be" egy nekem tetsző srácnak személyes találkozáskor. Az életben ez valóban hamarabb kiderül, és talán nem éljük meg ekkora kudarcként.
Úgyhogy csak a személyes találkozás dönthet.
Bár innen msertem meg a párom, nem hisszek abban, hoyg csak a neten szerelem szövődhet 2 ember között...
"Valahogy az az érzésem, hogy a netes társkeresésről az az elképzelésed, hogy kitöltöm az adatlapot, hogy 180/80-as férfit keresek, szőkét, szeresse a komolyzenét, hátradőlök, majd amikor a paramétereknek megfelelő férfi jelentkezik, akkor elégedetten bólintok, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. És ezt állítod szembe azzal, hogy az ember jön-megy, nem is akar társat találni, majd hirtelen spontán találkozik valakivel, jön a szikra stb.
Hát egyáltalán nem így működnek a dolgok, totál életszerűtlen az egész."
Jajo, neked van igazad. Az internet megjeleneseig mondjuk az en altalam leirt modon mukodtek a dolgok, de az internet ota ez total megvaltozott, es onnantol meg mar megszunt eletszeruve valni a biokemia, meg az azon elvek alapjaira epulo mindenfele emberi kapcsolat!-legalabbis a virtualis vilagban tenyleg nem eletszeru az en teoriam! A valo vilagban meg eletszeru, de aki egesz nap a net elott ul, meg a napi/heti bevasarlasat is ott intezi, meg ott gondolja, hoguy baratokkal csetelget egesz nap, annak ezt kar magyarazni, annak az eletszeru, ami a virtualis vilagot elteti!
Szia,
én az összes barátomat neten ismertem meg, lángoló, nagy szerelmek voltak, hosszabb- rövidebb ideig.
Sőt, úgy tűnik, a mostani már talán végleges is: babát várunk és tegnap megkérte a kezemet! (tudom, ez most világbakiabálás, de olyan boldog vagyok)
Szóval nlcafé párkereső!