Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Online szerelem!(?)!
Létrehozva: 2010. február 1. 11:09
Sziasztok!
Szingli vagyok, a páromat keresem. Mostanában online.
De annyi negatív történetet hallok az online társkeresőkről, hogy szeretnék már pozitív történeteket is hallani!
Van ismerősöd aki valamilyen online módon (cset, iwiw, társkereső) jött össze a párjával?
Vagy Te magad is ismerkedtél már sikeresen online?
Pozitív sztorikat várok amik felvidítanak bennünket, szingliket, hogy van remény!
Gyűjtsük ide őket!
Szia,
36 évesen itthon dolgozom, egy vidéki kisvárosban.. A baráti körömből gyakorlatilag az összes férfi foglalt, a munkám révén se nagyon ismerek meg újabb embereket.
Úgyhogy regisztráltam TÖBB társkeresőre, hátha alapon..
Voltak jobb-rosszabb randijaim, játéknak fogtam fel az egészet, és arra gondoltam ez is egy lehetőség, hogy új emberekkel ismerkedjek meg.
Aztán itt, a Nők Lapja társkeresőjén láttam meg egy szimpatikus srácot, akivel elkezdtünk levelezni, majd egy héten belül találkoztunk ( az ő kérésére).
Azóta- 8 hónapja- együtt vagyunk..
Nagyon szeretjük egymást :)
Sziasztok,
egyből egy Coelho idézet jutott eszembe mikor olvasgattam itt....
"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."
Ez akár történhet az internet segítségével is.
Az internet időzónákat és távolságokat hidal át, családokat tart össze a kapcsolattartás lehetősége által, baráti társaságokat/beszélgető köröket hoz létre stb...Személy szerint nem gondolom, hogy az interneten vagy a "való"életben pl: munkahelyen, szórakozóhelyen, utcán stb van több vagy kevesebb idióta vagy épp nem idóta, megeshet, hogy ugyan az a srác/csaj "sasol" rád vissza egy kapcsolatépítő vagy hogy is mondják ezt/ társkereső portálrol vagy cset oldalról aki akár a szomszédod is lehet.
Itt sokan névtelenül/arctalanul/kitöltetlen adatlappal osztanak meg boldog boldogtalannal mindent, magánélettől kezdve a mukahelyi dolgokon át az egészségi állapotig bezárólag és még ennél is tobbet...
Ez mind mind a mai rohanó világ része és szüleménye.
Az ember társas lény, így természetes hogy van igénye társaságra, így vagy úgy de valahogy meg kell oldani.
Én pl vidéki vagyok és a fővárosban dolgozom, a napi majd 9 óra meló és az utazás elvesz sok időt, így sokkal sokkal kevesebb idő marad a személyes kapcsolattartásra a barátokkal/ismerősökkel, ami főiskolás idökben hipphopp könnyű volt az mára már kicsit bonyolultabbá vált.
Így kerültem fel én is egy cset oldalra, többet is kipróbáltam mire meg lett az ami belefért az elképzeléseimbe, találtam sok hülyét, sok kamust, sok komolytalant és egy maroknyi normális hasonló gondolkodású embert is, és találtam valós barátnőket is akikkel már évek óta nem csak virtuális kapcsolatot tartunk.
Ó és találtam egy fiút is (aki kezdetben nem tünt komoly partinak de...) akivel lassan másfél éve minden nap egy újabb csodát élhetek meg és csodálatos napot tölthetek el boldogságban.Nem kerestem kifejezetten, egyszer csak ott volt, írt és csak írt és a sok sor vagy a sors az utamba ejtette
Volt azért sok negatív ebben a cset múltban,de az első akadálynál nem feltétlen kell feladni.
Mennyi klassz sztori gyűlt itt össze!!!
Szerintetek mi a titka a sikeres online társkeresésnek?
Ezt lehet tanulni???
Miért van az, hogy valakinek sikerül, a másiknak meg nem?
Hozzáállás kérdése? Levelezési stílus kérdése? Vagy mi?
Szokatlan online ismerkedési technikák? (Pl a Twittert ismeritek? Ott is lehet?)
Hogy lehet online csábítónak lenni?
Ezek a kérdések foglalkoztatnak mostanában!!!!!
Sziasztok!
Még egy "sikersztori":
2 éve ismerkedtem meg a jelenlegi párommal a neten úgy, hogy mindketten ugyanabban a 20 ezres kisvárosban laktunk, csak éppen nem ismertük egymást, pedig hasonló a korosztályunk, ő 4 évvel idősebb. Teljesen véletlenszerű volt ez az ismeretség,és szinte biztos, hogy a net nélkül nem bukkantunk volna egymásra.(Kb. 10 éves át a bátyja a második szomszédunk volt, és nem bírtunk összefutni.) Azóta is tart a szerelem, együtt is élünk, és remélem, sokáig így is marad!!!
Csak bátran a neten! Nyitottnak kell lenni, és nem a szemétláda csalóktól tartani. Én szerencsére eggyel sem futottam össze! Az biztos, hogy szerencse kell, meg nem szabad görcsösen akarni. Mindenkinek sok sikert kívánok!!!
Nem tudom, miért rögzült a köztudatban, hogy ismerkedni csak buliban lehet????
Lehet suliban, munkahelyen (nem kollégákkal, hanem ügyfelekkel pl.), rokonságon keresztül, barátokon keresztül.
Annyi a lényeg, hogy ne úgy közlekedjen valaki a világban, hogy "Na én akkor most párt keresek".
Hanem érezze jól magát egyedül, önállóan, engedjen be az életébe új dolgokat, és azokkal majd jönnek az új emberek, az új lehetőségek.
Számomra visszataszító, ha valaki "árulja" magát....
Nem te vagy defektes, hanem a társadalom, ami arra kényszerít, hogy a neten található társkereső oldalakon regisztrálj AZZAL A SZÁNDÉKKAL hogy ott lelj párra.
Nem tudtam soha olyan szituációt elképzelni, amikor én erre fanyalodtam volna.... akkor sem ha hónapokig, majd egy évig voltam egyedül.... Inkább beíratkoztam pl. egy tanfolyamra. Ott is lehet ismerkedni.
Meg ezernyi lehetőség van, csak kényelmesebb regelni, és várni hogy odarepüljön a sültgalamb.
De ezzel nem akarlak bántani! Nem akarok kötözködni, csak leírtam a véleményem.
Hm. A megkérte a kezem a második személyes találkozásra, az nem azt jelenti, hogy igent is mondtam már akkor....
3 hónapra rá mondtam igent, és attól számítva egy év telt el, hogy összeházasodtunk.
Tehát volt időnk "élesben" kiismerni egymást.
Magyarázd már el légyszi!
Én épp azt mondom, hogy mind magyaráztuk,hogy az internet a társkeresőzők számára is egy eszköz, többek közt arra, hogy rátaláljanak a társukra.
Valahogy az az érzésem, hogy a netes társkeresésről az az elképzelésed, hogy kitöltöm az adatlapot, hogy 180/80-as férfit keresek, szőkét, szeresse a komolyzenét, hátradőlök, majd amikor a paramétereknek megfelelő férfi jelentkezik, akkor elégedetten bólintok, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. És ezt állítod szembe azzal, hogy az ember jön-megy, nem is akar társat találni, majd hirtelen spontán találkozik valakivel, jön a szikra stb.
Hát egyáltalán nem így működnek a dolgok, totál életszerűtlen az egész.
A ruhavásárlást csak azért hoztam fel, hogy szemléltessem, hogy MÁS a menete a netes vásárlásnak, mint a személyesnek, de a végeredmény lehet ugyanaz. A netes társkeresés menete is más (konkrétan a legeleje), mint a személyesnek, de a lényege és a végeredménye ugyanaz.
És miért szorítkozna valaki csak azokra, akikkel térben-időben valamikor egyszerre vannak jelen? Mi van, ha úgy érzem, az igazi valahol tök máshol vár rám, és a neten van esélyem megtalálni?
A testvérem az interneten találta meg a későbbi férjét, de nem társkereső hirdetés segítségével, hanem teljesen véletlenül akadtak össze. Egy hónap levelezés, még egy hét msn, egy hónap telefonálás, mégpedig minden egyes nap este kilenctől hajnali 6-7-ig-nem sokat aludtak akkoriban.
Aztán találkoztak, de ekkorra már tudták, hogy hacsak nincs valami őrült nagy kémia-hiány a másik vonatkozásában, ők összetartoznak, örökre. Találkoztak s így is lett: egy hónap alatt felszámolták addigi életüket, vettek egy lakást közösen, összeházasodtak és azóta is boldogan élnek.
Ők nem is kerestek senkit, amikor véletlenül összefutottak-a társkereső hirdetésekkel kacsolatosan nincs tapasztalatom.
Szia!
Nyugodtan ismerkedj és valóban ne húzd sokáig a személyes találkozót. Nekem vegyesek a tapasztalataim,de jóbarátokat találtam neten,aminek örülök,és továbbra se vettem el a kedvem a netes ismerkedéstől az esetleges negatív tapasztalat. A lényeg,hogy szemfüles legyél!
A szerelem nem egyenlo avval, hogy nadragot akarok venni. Ehh, nem magyarazok, ugysem erted, miert nem ugyanaz!
Mennem kell.
Tovabbi jo netezest.
Ja, annak, aki azt irta, hogy nem ertem, hogy az internet egy eszkoz, annak azt uzenem, olvassa mar ujra csak ezen topicban levo hsz-eimet, nem irtam-e en is, hogy az internet egy eszkoz.*
najo, dolgom van, bye
2001. júliusban RTL Klub chaten ismertem meg. 2001. aug.-ban találkoztunk. 2001. novemberben hozzámköltözött. 2002. aug.-ban összeházasodtunk. 1 éves a kislányunk.
Tanács: ne várj sokáig a személyes találkozóval (ha nem is bútoroztok olyan hamar össze, mint mi.
)!
10 éve netezek, azóta rengeteg embert ismertem meg az interneten és találkoztam velük személyesen is. /Egy pszichopata se volt köztük, de ahogy az életben mindig a netes ismerkedésnél is észnél kell lenni. / Van olyan barátság, ami már 8 éve tart online és offline.
Viszont soha nem úgy álltam neki az ismerkedésnek, hogy na most én párt fogok találni. Nem regisztráltam társkeresőkre, nem lestem az üzeneteket, nem szortíroztam fotókat.
Olyan fórumokra írtam ahol hozzám hasonló érdeklődésű emberek írtak és a hozzászólások alapján barátkoztunk össze. Ha a személyes találkozó után megmaradt a kapcsolat megmaradt, ha nem nem.
Nem kell görcsösen párt keresni és akkor találsz. És főleg legyen saját életed, munkád, hobbid, légy érdekes mások számára. Ne a párkeresés éltessen hanem az élet!
Pontosan. Sot! A teszveszen elvileg tobb eselyed van a konkret dolog megtalalasara, mert turkalasnal akad a kezedbe ing, cicanadrag, pulover, sapka, amit akarsz.
Ugyanilyen alapon 1-2 szedult asszony rossz kategoriaba tette be a fiunadragot es kiderul, hogy az lany szoknya, de a masik 30 amit megneztel, arrol kiderul, hogy tenyleg fiunadrag, mar csak meg kell nezni eloben, hogy tenyleg stimmel-e a meret!
es azt hiszem, hogy most itt vontunk egy nagyon jo kis parhuzamot a tarskereses es a ruhavasarlas kozott.... :D
2006 március
randivonal.hu
én 2 gyerekkel 35 évesen egyedül
ő egyedül, elvált, de van 1 gyerkő, (ex neveli) 34 évesen
2007.12.01 első kép
2010 január 13 második-harmadik-negyedik kép :)
szerinted?
Szia!
Én társkeresőn találtam meg (illetve ő engem :) ) a jelenlegi páromat, 5 hónapja. Előtte randiztam egy csomó defektessel, és már amikor kezdtem feladni, akkor jöttünk össze.
Ki kell fogni.
Sok sikert!
Egy példa még Hatamarinak.
Venni akarok a fiamnak használt ruhát. Bemegyek a turiba és túrok, reményeim szerint ráakadok egy darabra, ami jó tapintásra, színre, anyagra stb. Vagy teszveszen beállítom, hogy 80-as fiú nadrág érdekel.
Mindkét úton van esély arra, hogy találok egy igazán jó darabot, nem?
Nekem a legeslegjobb barátnőm az Interneten találta meg a párját, ma már boldog feleség, két kisgyerekkel.
Másik barát is itt ismerkedett meg a barátnőjével (igaz, még friss a dolog, de szerintem jól haladnak)
Hat megorulok mar....
Te nem telefonalsz?
Nem emailezel?
Nem utazol repulon?
Persze... Te inkabb postagalambbal kuldod az uzeneteidet es futarral a postat, termeszetesen csak es kizarolag lovaskocsin vagy gyalogosan utazol.
Azér' mer ra van irva, hogy "internet" meg nem kell azt hinni, hogy a mumus.
Gondolkodva kell mindenfele technikai "vivmanyt" hasznalni, es akkor semmi baj nem lesz. A szaritoval se szaritod jo esetben a kadban a hajadat.. (hogy valami nagyon alap dolgot emlitsek)
A vilag elore megy, nem hatra es nem stagnal, nem lehet leragadni, hogy csak es kizarolag eloben ismerkedik az ember.
Regen osszehoztak a hazasulando lanyokat a partikepes fiatalemberekkel balokban satobbi. Aztan a baratod baratjanak a baratja jott a kepbe, kesobb diszko, aztan a klubbok, most meg az internet. Nincs ebben semmi.
Senki nem mondta, hogy megoldás minden gondra, próbálj meg értőn olvasni.
Ja, amúgy régen is voltak újságokban társkeresési apróhirdetések, úgyhogy nem valamú új dologról beszélünk.
Nekem vannak levelezőtársaim a világ minden tájáról, több, mint 10 éve levelezünk már, nem társkeresési céllal. Nagyon is értékes, érdekes embereket ismertem meg így, büszke vagyok, hogy a barátaimnak mondhatom őket.