Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Online szerelem!(?)!
Létrehozva: 2010. február 1. 11:09
Sziasztok!
Szingli vagyok, a páromat keresem. Mostanában online.
De annyi negatív történetet hallok az online társkeresőkről, hogy szeretnék már pozitív történeteket is hallani!
Van ismerősöd aki valamilyen online módon (cset, iwiw, társkereső) jött össze a párjával?
Vagy Te magad is ismerkedtél már sikeresen online?
Pozitív sztorikat várok amik felvidítanak bennünket, szingliket, hogy van remény!
Gyűjtsük ide őket!
Mi van? Azt magyarázzuk már félórája, hogy a net ESZKÖZ az ismerkedésre. Te egy másik fórumot olvasol?
Nyilvánvalóan más akad fent egy neten szűrőn, mint aki a valóságban akadna, de egyik ilyen, másik olyan, miért ne lehetne működőképes mindkettő?
Na megyek és csinálok ebédet a fiamnak, aki felébredt a való világban!
Ez miért erőltetés?
Csak egy eszköz. Ennyi.
jah, biztos, majd tráblátr kötök a nyakamban mint ano az egyik reklámban és ráírom, hogy ismerkedni szeretnék, de a barárti társaságom nem túl népes, nem vagyok buli királynő stb......
ez nem így megy hidd el
Sziasztok!
Én nagyon sok netessel találkoztam,de valahogy rájöttem,hogy nálam ez nem működik.Valahogy hiányzott az a bizonyos kémia.Nekem személy szerint kell,az,hogy meglátom és vonzódjak hozzá.Vigyázz, mert azért sok pszichopata is van a társkeresők között.De aki így talált társra az szerencsés,kívánom,hogy neked is sikerüljön!
én is hozok egy sikersztorit: ezt kaptam ma reggel:
Elnézést kérek érte, de sajnos le kell mondanom a holnapi (hétfői) találkozónkat, mert úgy alakult, hogy számomra most nem aktuális a társkeresés. Remélem és kívánom, hogy sikerül hamarosan megtalálnod azt a társat, akit keresel!
de NEKI legalább sikersztori...
Túrót.
Igen, tudod a "normális való világban" is rengeteg ember van, aki csak egyéjszakás kalandot keres! Ha nem tudnád
ugyanúgy van, aki kamuzik, stb.
Aki csak kefélni akar egyet, az is társat keres, pár kellemes órára (vagy percre
).
Nézd, válogatni a neten és a valóságban is kell valahogy. A valóságban az alap a megjelenés, a kisugárzás, a beszélgetés, stb stb stb. A neten ezek nemigen vannak meg, tehát valami alapján kell válogatni, logikus az adatlap mint eszköz erre, nem? Vagy van jobb ötleted?
Szóval válogatás... adatlap megnéz, tetszik, írok neki, kapcsolat felvéve. Innentől kezdve ismerkedünk... mint két ember. Mint a valóságban, csak nem élőszóban.
Nézd, ha te csak úgy tudod elképzelni az ismerkedést, hogy meglátod Józsit, egymásra mosolyogtok a busz kapaszkodója felett, ő odacsörtet hozzád két kisiskoláson átgázolva, majd azt mondja, hogy "szia, most látlak másodjára ezen a buszon, ha leszálltunk megiszol velem egy kávét?" stb stb, szíved joga! Csak fogadd el, hogy mások rugalmasabbak ebben, és teljesen elképzelhető (sőt kivitelezhető), hogy neten is lehet ismerkedni, ugyanolyan eséllyel, mint az életben.
A második személyes találkozón már megkérte a kezem.
S szerinted ez normális? Úgy megkérni a kezét valakinek, hogy nem is ismered, hogy nem is tudod jóformán azt sem, hogy vonzódsz-e hozzá, hogy működik-e a kémia, nem ismered az értékrendjét, nem ismered, hogy milyen a gyakorlati életben, milyen reakciót vált ki belőled, ha elmentek társaságba, moziba, ha konfliktushelyzet van, ha bevásároltok, nem tudod, milyen eltölteni vele egy hetet egy huzamban, nem tudom, milyen a szex, és az működik-e, és még sorolhatnám...
Az ilyen dolog nem más, mint az agyban futtatott program (társra kell találnom, társra kell találnom) materializálása az első jöttmentre.
S szépen ráhúzol egy elváráshalmazt, s közben kurvára nem törődsz azzal, ha ő nem is olyan, de azt látod rajta, hisz azt húztad rá...
Másrészt meg úgy érzem, hogy nem mondhatjuk meg, hogy a másik embernek mi a jó és hogyan csinálná a dolgokat helyesen. Az egyik embernek bejön, a másiknak nem. De attól, hogy valakinek személy szerint még nem jött be, nem jelenti azt, hogy az online társkeresés értelmetlen hülyeség. Ha valakinek jól esik, akkor csinálja.
Mindenesetre nem véletlen szerintem, hogy nagyon sokan vannak akik a neten ismerték meg a párjukat.
Valóban, interneten az adatlapja alapján döntöd el, hogy szimpatikus-e és elmész-e vele kávézni. Viszont az életben ugyanúgy belebotlasz egy csomó szélhámosba. Sokan tudnak jól színészkedni akkor is ha élőben ismered meg.
A különbség annyi, hogy élőben látod, hogy magas/alacsony, szőke/barna satöbbi, interneten meg elolvasod... de már mondtam. Első találkozás után ugyanaz a dolgok menete.
jajj de jót írtál
én úgy gondolom,hogy aki nem volt még húzamosabb ideig egyedül itt nem 1-2 hónapra gondoltam,az nem igazán érti, hogy mire ez a keresgélés....
én a neten az arcomat a adom a bemlapomon, ismerkedek(nék) akárhol, de az nem olyan egyszerű,mint ahogy a fejekben él......és ne felejtsük el azt sem, hogy igen sok nő társam él egy kapcsolatban boldogtalanul, de nem mer és nem is akar váltani inkább megalkuszik.....na ezt én nem szeretném soha így várom és keresem akár neten is
"majd újabb egy hónap után megkérte a kezemet, gyémánt köves gyűrűvel (!),"
Valoban ennyire fontos, hogy milyen kő van a gyűrűben??
Na igen, egyetértek veled. Mi van akkor, ha valaki nem szeret bulizni járni? Ha valaki nem szereti a cigifüstöt, nem iszik, nem szeret táncolni és nem szereti a hangos zenét.
Akkor csak azért, hogy társat találjon, nem fog elmenni bulizni, hiszen valószínű, hogy inkább magához hasonló embereket keres.
Lehet, hogy valaki szerint ők a "defektesek", de szerintük meg azok defektesek, akik buliznak.
Szerintem itt csak arról van szó, hogy minden embernek más az igénye és van aki sokkal hatékonyabban tud társat keresni online, mint a "hétköznapi" módokon.
Szia!
Nekem egy csomó ismerősöm ismerkedik neten. Kisebb nagyobb sikerrel.
Én ezt egy elfogadható eszköznek tartom. Ugyanannyi örült van itt is, mint kint a való életben....
Meg kell szokni a "rendszert" és kicsit körbeszaglászni, hogy mire kell figyelni jobban. (pl. pár napja olvastam topikban hogy a lánynak van egy másik telefonszáma, és azt adja meg nem a valódit, hátha valami "örültebb egyed"-del hozza össze a sors).
Tarskereson egy csomo ember van(akar ferfi, akar no az illeto) aki nem tarsat keres, csak az aktualis egyejszakas partneret!Es egy csomo cvan, aki az adatlapjat NEM valos adatokkal tolti ki, na az meg hab a tortan, hogy vannak tarskeresok, ahol adatlapon siman be lehet jelolni, hogy illeto hazasd, az meg egyaltalan nem kizaro tenyezo adott tarskereson valo regisztralashoz. Kerdem en, ha latod, hogy valaki hazas, arra gondolsz, hogy tenyleg tarsat keres??Vagy?
meg a normalis valo vilagban ugy megy az ismerkedes, hogy kitoltott adatlapot nyujt eled az illeto, es azalapjan dontod el, elmesz-e vele egy ismerkedo-kavera? vagy inkabb szimpinek/helyesnek/vonzonak talalod valami miatt, es emiatt mesz el vele kavezni? hm?
Az internet egy terep, egy eszköz, amely hozzásegít ahhoz, hogy olyan emberekkel találkozz, akikkel amúgy nem találkoznál soha. Csak egy ugródeszka. A személyes találkozás után minden úgy megy, mintha élőben ismertem volna meg.
Társkeresőre sem csak defektes ember jelentkezik. Van úgy, hogy az embernek kimerül az ismeretségi körében lévő potenciális kedvesek száma, hát miért ne vehetne igénybe egy ilyen szolgáltatást.
Jó példa: majdnem 9 éve ismerkedtünk meg a férjemmel interneten, társkeresőn. Az első levél után 10 hónappal már házasok voltunk és van 2 lányunk... és igen, együtt élünk, nem online hoztuk össze a két gyereket. :)
Koszi... en defektes vagyok?!?!?!
Miert mentem a tarskereso oldalra? Mert allandoan feljott hirdetesben amikor az emailemre mentem... Es egyszer csak rakattintottam, regisztraltam es kesz!
Nem azert, mert defektes vagyok.
Én nem egészen így látom a dolgot. A net egyszerűen egy terep az ismerkedésre. Egy társkeresőn pl alap, hogy senki nem árul zsákbamacskát, oda társat keresni mennek az emberek, ebből nincs felesleges kör (mint a dizsiben, hogy csak bulizni megy oda valaki stb). Onnantól pedig az ismerkedésnek ugyanazok a szabályai érvényesek, mint élőben.
Én annak látom értelmét, ha minél hamarabb van személyes találkozó, ha már a két ember érdeklődik egymás iránt. Így a kapcsolat nem neten bonyolódik, nem alakulnak ki érzelmek csak élőben. Így csak egy olyan kapcsolat lesz, ami neten kezdődött, de élőben fejlődött ki.
Más kérdés, ha hónapokig megy a levelezgetés és a pasi az első találkozó előtt már a gyűrűket is kiválasztotta online (ilyet is hallottam)
de ez már a kóros kategória!