Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harapós, verekedős baba
Létrehozva: 2010. január 23. 21:46
Körbenéztem korábbi topikokban és elég sokat írtak már hasonló kérdésekről: ütögetés, hajtépés, harapdálás... 15 hónapos a fiam és hónapok óta tart a probléma: oda-odacsap (leginkább a "szeretteinek", én kapom a legtöbbet", magyarul lekever néha egy pofont. Játékból is, de ha mérges, akkor is. Ugyanígy a harapással. Azt elsősorban játék közben műveli. Na ez nagyon gyanús, hogy összeköti a "birkózósdival", mert ahogy leülök-lefekszem, rögtön "támad', vagyis átmászik rajtam, rámfekszik, gyömöszöl és közben szinte biztos, hogy meg is harap. Az elalvása pedig a hajam büngyürgetésével (bocs, nem találtam rá jobb szót
) történik, közben persze ahogy húzza ki-kitép belőle néhány szálat... Ja és még egy: játékból hozzánk vág néha játékot: építőkockát, autót... Úgy látom, nem tudja megkülönböztetni, hogy ezt már miért ne lehetne, ha a labdát lehet, sőt...??
Na szóval a kérdésem: tud valaki bevált módszert a játékból és/vagy méregből való csapkodás, harapdálás megszüntetésére? A szép szó persze nem segít. A nem szép se. Kezére ütök, szeme nem rebben. Beteszem "büntibe" az ágyába, akkor persze sír, majd bújik ha kiveszem, de legközelebb ugyanúgy viselkedik. Másik kisgyereket egyszer ütögetett és vágott hozzá tárgyakat, beraktam az ágyába, kijövetel után első dolga volt jól fejbevágni szegényt... Hát égtem nagyon és sajnáltam a másik picit... Szóval van ilyen tapasztalatotok, hogy lehet ezekről leszoktatni? Vagy a kitartó "nem szabad jó kisfiú ilyet nem csinál" használ bármit hosszú távon??
Nem , nem sznvedtunk jatekhianyban.
Sot jatek tultenges jellemzett bennunket, mert a Szulein es Nagyszuleink is munkajuk reven jartak a vilagot es ellattak bennunket mozgo, zorgo, onjaro emelos billenos, kilovos onjaro-, hajthato, tolhato, beillesztheto szerkesztheto, modellezheto jatekokkal.
Volt tablank nem egy , indian satrunk es kertben epitett jatszo hazunk es fara epitett falepcsovel megkozelitheto epitett „buvohelyunk „, de tudtak a szuleink, hogy a sajat felfedezeseknek is terepet kell adniuk.
Mi is ezt a modszert kovettuk gyerekeinkkel.
Tarsasagban nem volt velunk sok baj, mert ket nenire biztak - napkozbeni -felugyeletunket .
Ok tobb nyelven beszeltek hozzank es elhurcolasztak korunknak , erdeklodesunknek,
megfelelo gyerek kozossegekbe, csoportokba, kozben etikettet, protokolt is becsempesztek nevelesunkbe,
Szuleinknek meg eleg mozgalmas tarsasagi eletet eltek ,amibol nem voltunk soha kirekesztve.
Buntisarok?
Majd jusson eszedbe amikor ejszakai bevizelo, netan dadogo, vagy tic-kes lesz a gyerek, hogy egy ilyen un .egeszen kis gyerek ezt kirekeszteskent eli meg,magat elhagyatottnak fogja tartani , felelem keletkezik benne es az is elofordulhat,hogy a kirekesztes un. "szeparacios szorongas"-t valt majd ki… Kb itt indul el ez lehet a majdani boldogtalansag erzetenek forrasa / magany onemesztes, szocialis kapcsolatok hianya, selejtesseg erzete,onertekelesi zavar, hianyerzet …./
aminek kesobb fogjak az okait keresni.
Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves és nem kedves tanácsát, hozzászólását! Nagyjából megerősítettetek abban, amit magam is gondoltam erről a témáról és az esetleges megoldásról.
Ma valahogy még nem harapott meg....
Ezért aztán ebéd után elviszem játszóházba, tegnapi névnapja alkalmából (nem Zelma a gyerek...).
Szép napot nektek!