Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Most nagyon röviden:
Tudom, persze, hogy tudom, hogy Te, Tanaria nem vagy én és én sem vagyok te, viszont nagy kár lenne elszalasztanod egy égből nyújtott lehetőséget. Képzeld, hogy örülne a volt tanárnőd, ha közölnéd vele, hogy olvastad a pénteki interjút és, hogy Galgóczy könyvét is olvasod éppen. Jól esne neki nagyon - ebben biztos vagyok. Csak… te tudod, de nem árt, ha az ember néha átlépi a saját árnyékát. Ha nem, hát nem…
Igen, az a murfafürt-özön a holoni ház előtt van.
Később, valamikor ismét jövök.
Kérésed parancs!
"hogy a többiek is láthassák az én erdőmet!
" >>>>
Nem csupán azért, mert kérted, hanem mert valóban csodaszép!
(Figyelem a kép dátumát: valóban október 18.-án fotóztad?)
Szép napot!
Úgy látom, ugyanott néztünk Hantz Lám Irén után, mert én is ezeket fedeztem fel róla. Amikor végeztünk a Rákoczi úton laktak. Mivel közel laktunk velem küldött haza valamiket a ballagási ünnep után. Nem emlékszem, pontosan hol és arra sem, hogy bent jártam volna nála... Meg aztán, én nem te vagyok...
Gyönyörűek a virágok Holonban! A lila-fehér murvafürt csak nem a ház előtti bokor?
Sajnos nem tudom lebutítani az őszi képeimet. Zoltánnak nincs türelme a laptopokhoz. Ő a számítógépeket szereti. Majd, ha Gergő legközelebb idejön, ha lehet, megoldja.
E-mailben küldtem neked egy képet, tudom te le tudod kicsinyíteni, hogy a többiek is láthassák az én erdőmet!
És továbbá…
Ugyancsak Holonból, a két középső a már látott japán kertből.
***
Nagyon szép napot!
Jaj, hogy én milyen neveletlen vagyok!
Elfelejtettem az ünnepi üdvözlést, ma van a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 100. évfordulója!
Voltak idők, amikor tényleg ünnepnek számított, még ha esetleg másképpen gondoltuk is…
***
Holoni képek, csak úgy, szöveg nélkül.
Szervusztok!
(Már kicsit későnek találom a "jó reggelt!" köszöntést, de remélem, hogy jó reggeletek van.)
Nekem van egy jó hírem: vége szakadt önkéntes száműzetésének és várom, hogy itt is megjelenjék, na persze, hogy Alsórákosi-Marikáról van szó! Gyere mielőbb, mert nagyon várunk, és látod, nem éltünk-ültünk hiába: bőséges olvasnivalóval is szolgálhatunk! Nagyon szeretném, ha belekapcsolódnál ebbe a - szerintem - különlegesen érdekes beszélgetésbe.
Tegnap természetesen hosszú és - mint mindig -, érdekes munkanapom volt, amit a nahalali gyalogséta zárt, meglepően jó eredménnyel, mert nem elég, hogy szakadt le a hátam, de a bokám is sajgott. No de ilyesmire találták ki a hősiesség szót, amit akár mazochizmusnak is nevezhetnénk.
Este pedig nagyon korán vízszintesbe tettem magam és azon nyomban el is aludtam.
Tanaria, örömmel olvastam az újabb emlékekről, látod, eggyel több ok arra, hogy mielőbb meglátogasd, Marikával, vagy nélküle, nem számít, ha nem tanította, biztosan számára is élmény lesz! Még azt is felfedeztem, tegnap, miközben Timrátra utaztam, hogy a férje is él, aki a róla talált adatok szerint neves vegyésztudós. Jaj, kérlek ne hagyd ki ezt a lehetőséget! Rengeteg történetet hallhatsz tőle, és még azt is örömmel fedeztem fel a tanárnődről, hogy Torockó szerelmese, ahogyan én is!
Alig várom, hogy nekünk is beszámolhass Lám Béla lányáról, biztosan sok történet van még a tarsolyában.
Most készülődnöm kellene, vár a kötelesség, de hátha feltehetek még ide néhány fotót. Van még úgy tízpercnyi időm.
Igen, ez roppant izgalmas. Én is sokat gondolkoztam az éjjel. Főleg a tanárnőn. Képzeld, Zoltánt is tanította a Brassaiban. Nem volt az osztályfőnöke, mégis ő hívott fel egyszer, hogy mi lehet ezzel a gyerekkel. Észrevette, hogy más... A Rákóczi utcában lakott és csak tizenöt évvel idősebb nálam! Marikát nem tanította.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Jó reggelt!
Alig aludtam az izgalmas fejleményektől, csak sajnos a Szabadságban megjelent interjút nem tudtam elővarázsolni. Lám Károly Béla nem a volt Csinszka-vőlegény fia, hanem valószínű a testvéréé, és ahogyan mondod, Budapesten élt. Róla semmilyen adatot nem találtam. Lám Béla (1892-ben született, éppen 125 éve!) különben majdnem mindig Kolozsváron élt és most fogózz meg! Vajon kinek az édesapja? Nem csigázom tovább a kíváncsiságodat: éppen a Te földrajztanárnődé, aki még él, és Kolozsváron, jaj, miért nem vagyok most ott, biztosan felkeresném, hiszen ismersz, ugye? Idén töltötte be a nyolcvanat, éppen azokban a napokban, amikor mi hármasban róttuk Kolozsvár utcáit, és nyilvánvalóan teljesen friss szellemileg.
Ó, látogassátok meg Marikával, biztosan örülne nektek! Ne szalasszatok el egy ilyen lehetőséget!
Fantasztikus, ahogyan ennek a fantasztikus könyvnek direkt következményeként a periférikus szálak is felelevenednek, tovább gyűrűznek! Látod, milyen izgalmas az irodalomtörténet, hogyan kapcsolódnak össze emberek, sorsok, életek?
És ezek a mindegyre előbukkanó kerek évfordulók! Áprily Lajos, Mikecs László, Lám Béla, Hantz-Lám Irén! Mondom én neked, hogy igazán rendkívüli évben élünk!
Képek:
1. Megjelent 1967-ben - éppen 50 éve! - Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest.
2. Két nagyon fiatal szerelmes: Boncza Berta és Lám Béla, talán 1914-ben?
Köszönöm! Nagyon tartalmas, szép emlékezés, szép barátságok, sajnos szomorú vég.
Ez a Lám Károly Béla 1918-ban született, gondolom a fia Lám Bélának. Ő Budapesten élt és Hantz Lám Irén unokabátyja volt.
A pénteki Szabadságban van ez az interjú. Holnap megpróbálom, de úgy tudom nem lehet bemenni az újságban. Te is megpróbálhatod.
Jó éjszakát!
Igazad van, én a felső dátumot néztem, amikor beharangozták, szeptember 23.-án, szeptember 27.-re. Nem is lényeges. Engem inkább az fogott meg, hogy milyen teremben tartották a könyvbemutatót. és hogy egyáltalán Gy. Éváról neveztek el egy termet - számomra igazán megható. Hogy örült volna ennek a könyvnek!
Lám Béla (én csak így ismertem) mérnökember volt, Áprily és Reményik barátja, de másképpen is kötődik az irodalomhoz, hiszen ő volt Boncza Berta vőlegénye (persze Ady előtt). Könyvet is írt "A körön kívül" címmel, benne egy utalás Csinszkára:
"Csoportfelvétel teniszverseny után. Kissé öntelt mosollyal nézek le egy előttem ülő leányra, akivel páros versenyt nyertünk, hónom alatt a rakettem. — Ifjú diadalok emléke.
Kerti padon ülök katonaruhában, szendén lesütött szemű, hamis mosolygású leányt tartok átölelve. „A baka és a szeretője" — ezt a címet adtuk az amatőr képnek. A leány — Bertuka. Ifjú vereségek emléke.
— Feleség? — kérdi Bertuka képére mutatva.
— Nem — rázom a fejemet.
— Menyasszony?
— Nem, most már nem.
— Volt? — Fejcsóválva nézi a képet. — Akkor miért őrzi a tárcájában?
— Csak úgy, emlékül."
Milyen kicsi a világ, szóval az ő unokahúga tanított téged földrajzra, nahát! Azt hittem belinkeled azt az interjút, amiről beszélsz, én kerestem, de nem találtam meg, pedig nagyon érdekelne.
Helyette viszont találtam valami még érdekesebbet, amit ez év októberében közölt a "Látó" című irodalmi folyóiratban éppen a te tanárnőd!
Megtalálnád nekem a pénteki interjú linkjét? Érdekelne.
Ja és hold-ügyben sem válaszoltál.
Szeptember 27-én volt a könyv bemutatója.
A pénteki Szabadságban viszont megjelent egy nagyon kedves interjú Áprily Lajossal, ami a Völgyben készült 1966-ban. Hantz Lám Irén (aki nekem földrajzot tanított a líceumban) tette közkinccsé, aki a Lám Károly Bélának, a nagybátyjának, a családtörténeti írásait megörökölte. Ezek között bukkant rá erre az interjúra, amit a Lám K.B. 12 éves lánya készített a költővel.
Mindig megbeszélem az olvasmányaimat Marikával.
A Vida Gábor könyve is nagy hatással volt rám. Ennek a bemutatója két hete volt, épp amikor azt olvastam. Nagyon mérges lettem, mikor az újságból értesültem, miről maradtam le!
Mindenkinek jó éjszakát kívánok!
Nekem pedig mindig is gyűlik!
Viszont az is igaz, hogy Arany Jánosnál "Vérszagra gyűl az éji vad"!
Ne zavarjon, a jelek szerint mindkettő helyes.
Juj, micsoda hold kelt fel itt velem szemben! Csodaszép! Futok is fényképezni.
Nagyon szeretném, ha T. Marikának is felhívnád a figyelmét erre a könyvre. Kíváncsi lennék az ő véleményére is. Azt is el szerettem volna még mondani, hogy a könyvet éppen a születésnapod-napotok előestéjén mutatták be Kolozsváron, a Minerva-házban, ott is a Cs. Gyimesi Éva teremben. Azóta követem a könyv sorsát. Szerintem diadalutat fut be!
Igen, nagyon szépen ír, alaposan dokumentálódott, és gyönyörű az, hogy kiragadja, kiemeli a női sorsokat. Nekem is tetszik, hogy minden véleménytől, saját benyomástól tartózkodva írja meg szerettei életútját. Már a gondolat nagyon szép, hogy ő ezt összegyűjti, és megírja. Engem csak elszomorít, de nagyon is értékelem ennek a fiatalembernek ezt a szép, igaz munkáját.
Engem zavar a gyűlik szó, de tudom, hogy most már ez nem számít hibának. Nekem most is gyűl a tennivalóm.
Gerlóczy-könyv. Még van néhány oldalam, éppen két hete fogtam hozzá, de mindegyre visszatértem egy-egy részletére, helyeket kerestem-kutattam, rengeteg összefüggésre bukkantam.
Érdekes módon én nem a szomorúságot, az asszonysorsot, tehetetlenséget szűröm le belőle, hanem azt az elképesztő empátiát, amit az unoka hoz elénk a könyv minden sorában. Honnan tudhatta, tudja ez a 36 éves fiú ennyire szépen, tárgyilagosan, okosan és fantasztikus szuggesztív erővel megfogalmazni, úgy, hogy a nyilvánvaló rosszat sem ítéli el, és egyáltalán nem is ítélkezik! Ugyanakkor a nyelvezete kifogástalan, helyismerete tökéletes, és én még egyetlen olyan könyvet sem olvastam, hogy ne legyen benne egyetlenegy hiba sem! Mert ebben nagyítóval sem találni.
Tehát bennem inkább az öröm dominál, hogy lám, így is lehet. Persze, a könyvben ábrázolt sorsok engem sem hagytak hidegen, de valahogy elégtétel önt el attól, hogy ha utólag is, de valaki megérti ezeket az asszonyokat, és szenvedéseiknek, ugyanakkor ritka örömeiknek is emléket állít. Mindenképpen ajándéknak érzem, hogy elolvashattam, hogy elvarázsolt, hogy lekötött, hogy ismert és ismeretlen tájakra sodort. Gyönyörű könyv!
Szép kora estet vagy inkább késő délutánt? Itt már koromsötét van.
Tanaria, tegnap a teleholdról írtál és dilemmát okozol! Én is láttam ugyanis, tegnapelőtt este, éppen kelt fel keleten, és innen a kérdőjel: veletek szemben nyugat van, ugye? Te mikor láttad a teleholdat és milyen irányból? Vagy már az éjszakai órákban került az égbolt nyugati felére? Nem kekeckedem, csak ez az átkozott képzelőerő, látod, most sem hagy nyugodni.
Azért is kérdezem, mert amikor megláttam, itt velem szemben, le is fényképeztem azzal, hogy holnap Tanariának is megmutatom, mert abban a pillanatban éppen rá gondoltam. Aztán szépen el is felejtettem.
Itt van az én tegnapelőtti holdam.
Szép napot!
Az este sűrű köd ereszkedett a városra, az erdőre. még nem szállt fel, elrejti az erdőt.
Olvasom A Gerlóczy-könyvet. Fájdalmasan szomorú. A tehetetlenség elkeserítő..., a nő sorsa... Egyelőre ez jön le és befolyásolja a hangulatomat.
Milyen szép ez a japán-kert!
Jó reggelt, szervusztok!
Amint látjátok, mégse jöttem a tegnap. Amolyan befelé fordulós nap volt, édesapám születésnapja, aki - leírni is sok - 124 évvel ezelőtt született, Észak-Erdélyben, ahol még soha nem is jártam. Évtizedek óta tervezem…
Ráadásul ennek a napnak estéjén gyilkolták meg Rabint, 22 évvel ezelőtt. A helyen, ahol a gyilkosság történt, Tel-Avivban, ahol a szép tavirózsákat szoktam fényképezgetni, nyolcvanötezerre becsült tömeg emlékezett tegnap este, pedig nem is volt kerek évforduló. Vajon hány embernek jutott eszébe erről a számról a 22-es csapdája? Mert azóta is benne vagyunk… Saját csapdánkban, a fejlődésnek nevezett csapdában.
Ilyen "magasztos" gondolatok közben a "Felszállott a páva" című műsor igazán "l'art por l'art'-nak számítható. Már távolról sem vegytiszta és - mint mondtam - tisztelem, becsülöm a "csak tiszta forrásból" fakadó népművészet mindegyik továbbvivőjét, csak maga a rendezvény ne lenne öncélú és manipulált, netán politikailag is felhasználható. No de ez is az én bajom, hogy időnként továbbtekintek a szép és nemes látványon…
***
Ismét menni készülök, de előtte még felteszem a holoni japánkert egy-két részletét, Moka-kutyussal sétáltunk ott.
Még lesznek képek, remélem, majd, ha hazakerülök.
Szép napot!
A Pávát nem néztem, snooker van...Ha néztem is volna, tudod, hogy én a jelentkezőkre koncentráltam volna, és ők biztos, nagyon jók voltak.
Az új laptopon írok, nagyon jó, hogy nem kell félnem, hogy kiesik a keretből a képernyő.
Nem tettél képeket a Sarmisegetuzáról.
Gyönyörűek a virágos képek!
Csodálatos telehold volt ma éjszaka. Vörös volt és közel volt! Nem, nem fényképeztem le csak a lelki szemeimmel. Még nem próbáltam ide képeket feltenni. Majd. Most egy kicsit angolozok, majd olvasok.
Most csak négy képre futja az időmből, legyenek hát virágosak.
Szeptember végén készültek Holonban.
Legyen virágos kedvetek!
Most, hogy eszembe juttattad Sarmisegetusa-i élményeinket, árulj el kérlek valamit: tettem-e már fel képeket erről a szakrális helyről, vagy csak akartam? Tényleg-kényleg nem emlékszem. Mert ha nem, miután elárulom a nagy témát, amelyre készülök, és a hozzá tartozó fotókat is felteszem, talán ez következne, mit szóltok?
És bizony jó lenne már elmesélnem, hogy milyen nagyszerű volt fenn a havasokban, több, mint kétezer méter magasan! Mert világosan emlékszem az érzésekre, a beszélgetésekre, a hangulatra - milyen jól tettem, hogy ismét odafent járhattam!
Szóval, senki se gondolja, hogy elfogytak a témáink, vannak még bőven!
Jó reggelt kívánok!
Mégis jó valamire ez az óraátállítás. Az ágyammal szembeni faliórát kissé "csálén" (magyarul: ferdén) tettem vissza, és ébredéskor úgy láttam, hogy már fél nyolc. (Később rájöttem, hogy csak fél hét volt, de már benne voltam a reggeli "svungban"!) Most már nyugodtan ülök a gép előtt, hiszen nyertem egy egész órát! Írhatok hát kedvemre! Még a kedvem is kivirágzott! Pedig sok okom nincs rá. Tegnap este leültem a Pávát nézni, de teljesen kiábrándultam belőle. Ugyanazok az arcok vezetik, mondják meg a tutit, csak éppen arról feledkeznek meg, hogy közben eltelt öt év és már két kiló smink sem takarja az idő rombolásait, pocakokat, fonnyadt, kipolcolt kebleket és az egyre provinciálisabb harsányságot. Gondolok itt főleg a két műsorvezetőre, de a zsűri tagjaira is, nyávogásra és fröcskölő szólamokra. Mennyivel jobb lenne visszafogottan, szerényen, meggondoltan. Kár ezekért a nagyon tehetséges versenyzőkért, akik beleadnak apait-anyait. Egy idő után kikapcsoltam, és gondolatban elnézést kértem a tehetségektől, de inkább olvasok, a könyvet magam ítélem meg, nem nyomnak le a torkomon tévesnek érzett ideológiákat a magyar népművészet felsőbbrendűsége nevében… Ráadásul most éppen a szerelem lett a vezérfonal, no már ezt is le fogják nullázni, mint ahogyan egyéb nagy, hangzatos szavakkal tették.
Jól kiveséztem a témát, lehet velem egyetérteni, vagy nem - sajnos egy negyven év előtti tévévetélkedő rossz emlékeit hozták elém, "Megéneklünk, Románia" volt a címe - az is ilyen öncélú műsorfolyam volt, akkor még fekete-fehérben. Szomorú.
Körülbelül egy óra múlva indulok Klárikához, hátha még addig sikerül egy újabb sorozatot feltennem ide, hogy ne csak negatív életérzéseket sugalljak ezen a borús reggelen.
Érdekes, ahogy így leírtad, eszembe jutott minden, ahogy levélben megírtad mindezeket!
Hát, igen. A számok igazolnak.
Én is sokat költözködtem, de a gyenge pontom, a hazám, a Hétvezér téren van... Neked is Petrozsény...
Apropó! A Sarmisegetuza nem hagy nyugodni. Utána néztem. Oda el kell mennem! Egyszer!
Jó reggelt és köszönöm!
Nem, nem sugall honvágyat, nagyon ritkán történik ez velem. No meg aztán fenyők itt is vannak, ha nem is olyan magas-sudárak, mint mondjuk, a Hargitán. A honvágy, mi is az a honvágy? Pillanatnyi hangulat, egy illat, egy látvány, egy-egy hang, belső gondolat, emlék idézheti elő. Harminc év után talán már azt is elmondhatom, hogy gyökeret eresztettem. Itthon vagyok, jól érzem itt magam. Otthon pedig? Emlékek, közöttük nagyon sok rossz, amiket jó lenne elfelejteni. Otthon főleg ezek idéződnek fel és elrontják a viszontlátás örömét. Ezért is jobb nekem Petrozsényben, vagy Kolozsváron, mert ott talán kevesebb a felejteni való. Ott még nem küzdöttem annyit. Sorssal, csapásokkal, rossz döntések következményeivel. 18+5+19+30 - Petrozsény - Kolozsvár - Csíkszereda - Haifa. A zöme, számokban is, már itt van. Honvágy? Talán az a hely, ahonnan az említett kép érkezett. Talán arra a két négyzetméteres területre korlátozódik. Azt hiszem. És a kis fenyőnek ehhez nem sok köze van… No ezt jól megmagyaráztam, ugye?
Tegnapi emlékeim is főleg ide kötnek. Felidéztem életem egyik legszebb napját, pontosan a harminc év előttit - első találkozásunkat Jeruzsálemmel. V. aznap volt 42 éves és éppen kapóra jött a születésnapi ajándék: a szépséges útvonal, át a fél országon, Jeruzsálem óvárosa a maga keleti, bazáros hangulataival, a Nyugati Fal első kézzel érinthető élménye, a Jád Vásém döbbenetei, a Balfour-nyilatkozat 70. évfordulójának fergeteges ünneplése a kongresszusi palotában, az első izraeli hora profi táncosokkal, és főleg, mindenek előtt: az első falafel,
amit még az Óvárosban Tibi nyomott a kezünkbe! Ja és a kellemetlen, elítélendő jelenet, útközben, amikor volt honfitársaink beszabadultak egy narancsligetbe! És azt, helyettük is, nagyon szégyelltem.
Jó kis emlékezést húztál ki belőlem, Tanaria! Köszönöm!
Jó reggelt!
Jaj, emlékszem a kis fenyőre! Jó ötlet, méltó emlékezés. Talán egy kis honvágyat sugall?