Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Jó estét!
Már megint este lett, pedig egész nap le akartam írni neked, hogy nagyon jól esett, hogy megértettél! Persze, hogy gondolok én is a régi társainkra.
Tudtam, hogy elvártad volna, hogy írjak, hogy vártad, de nem ment és ideges is voltam magamra.
Hű, micsoda felhő-orgiákat fényképeztél! Csodaszépek!
És örvendek nagyon, hogy láttad a sírt! (képen)
Hazaérkezve a nappali asztalára, egy kis cserépben élő fenyőfácska mellé sorakoztattam az emlékezés fényeit. A második képen ennek ágai között láttam a mécseseket.
Elnézést, megint túl sok volt belőlem…
Legyen szép napunk, majd este ismét jövök.
Ugyanezek a felhők kísértek végig az autóbuszomat Klárikához, majd leszálláskor szinte mellbe vágtak! Egyik képen (a harmadikon), ha megfigyelitek, egy szép, hosszú ujjú kezet mintázott az egyik felhő, és az én "olvasatomban" áldást hozott a fejünk fölé.
Köszönöm, hogy velem követtétek ezt a csodát!
Jó reggelt!
Szokásom szerint nemsokára indulok, de előtte még felteszem a tegnap esti képeket - ugye nem csoda, hogy az alkonyi fények varázsa lenyűgözött?
Szervusztok!
Mindkettőtöknek, Margaret-Marika és Tanaria, nagyon köszönöm!
Neked, Marika, a "csatlakozásért", az empátiádért, azért, hogy megérted az én emlékező szándékomat. Ma este, miközben itthon meggyújtottam a Halottak Napja sok mécsesét, arra gondoltam, hogy már többen vannak odaát, mint ideát. Meg arra is, hogy még egy-két-három, vagy esetleg több alkalom, és ennek a minden évben megismétlődő szertartásnak is vége szakad, aztán valaki majd az én lelkemért is meggyújt egy pislákoló mécsest. Mert: "Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek" és minden szónak, amit a Prédikátor Salamon könyvében újra és újra elolvashatunk.
Néha jót tesz a lelkünknek, ha ezeket a szavakat elismételjük. Hogy tudatosabban éljünk és tudatosan szeressünk.
***
Semmi bajom nem lett volna a képregénnyel, Tanaria, sőt még mosolyogtam is tegnap, miközben a buta jelek jelentéseit próbáltam megfejteni, és azt hittem, hogy lesz folytatása. (Nem tudhattad, hogy Alsórákosi-Marika csak valamikor a jövő hét folyamán olvashatja - néhány napig nem lesz gép közelében). Azt hittem, hogy néhány szó majd jut nekem is, de hiába vártam. Csoda, hogy csalódott voltam?
A néma gyermek szavát végre meg is értettem, persze, gondolhattam volna, hogy történt valami, ami miatt nem folytattad, nem folytathattad az írást. Sajnálom, hogy számodra kedves embert vesztettél el, és ezeken a vesztességeken nehezen teszi túl magát az ember. (Megint semmitmondók a szavak…)
Annál inkább örülök a jó híreknek, a laptopnak és a Gerlóczy-könyvnek! Az elsőt használd egészséggel és örömmel, a második pedig varázsoljon el legalább annyira, mint ahogyan engem!
***
Ma estefelé gyönyörűek voltak az alkonyi fények-felhők. Hazatértemkor a mécseseimet is megörökítettem, majd lehet, hogy közkinccsé teszem. Már amennyire kincseknek lehet nevezni ilyen-olyan hangulataim kísérőit.
***
Még csak annyit, hogy a csíkszeredai drága barátok WhatsApp-on elküldték a kisfiam nyughelyének tegnapi fotóját - tele van színes virágokkal és jó tudni, hogy annyi év után is van, aki gondol rá, és rám is… Megnyugvást jelent.
***
Túl sok lett a szöveg. Jó éjszakát! Holnap se lesz könnyű a napom.
Szép estét!
A képregényt Alsórákosinak címeztem, reméltem megérti kérdésemet, meg viccnek is szántam.
Nagyon zsúfolt napok vannak mögöttem. Többek között megvettem az új laptopot is, csak fel kell installálni...
Megcsodáltam a képeket, nagyon szépek.
A héten hirtelen meghalt a Kálvária-templom plébánosa. Nagyon fog hiányozni. Példamutató életet élt. A tegnap volt a búcsúztató miséje. 64 éves volt, tele tervekkel...
A misére menet, egyedi élményben volt részem, nekem és még a többi járó-kelőnek: egy róka futott az úttesten, itt a negyedben!!
Ma a világításról jövet, bementem a Gaudeamusba és megvettem a Gerlóczy- könyvet! Az altatót.
Jó éjszakát!
Szervusztok, jó estét!
Több mint 30 órája ülök a legutolsó csalódottságomon, mert megint a falaknak írok és küldöm a képeket. A képregények pedig igazán nem az én műfajom…
Most azért lépek be, hogy elmondjak valamit. Ebben a hónapban, amely már lassan véget ér, több nehéz napom volt, mert hajdani barátaink közül hárman is októberben hagyták itt ezt az árnyékvilágot. Az emlékezős dátumokon még nem lehetett képet feltenni, és nem akartam emlékmécses nélkül megemlékezni azokról a drága emberekről, akik még mindig hiányoznak és nem szeretném őket a feledés homályába küldeni.
2009. október 5.-én Rumcájsz-Gábor hagyta itt családját és barátait,
2010. október 15.-én Nimród-Kati,
2012. október 21.-én pedig a topikindítónk, Kriszmam-Eszter.
Haláluk idején még mindhárman fiatalok voltak, milyen jó lett volna, ha tovább élnek és barátságukkal tovább gazdagítanak bennünket.
Holnap fényeket gyújtunk szeretteinkért, így a barátok emlékére is. És nem felejtjük Biszli-Juditot, Évuskát, Ervint, Karpamer-Mercit és Keset-Verát sem. Égjenek hát a mécsesek minden jó barátunk emlékére!
Tanaria, nagyon köszönöm a gyönyörű őszi képeket!
Szervusztok!
Na tessék, hát nem képnovellát kaptunk ismét?! No de én ennek is örülök, bár…
Tegnap igazán mozgalmas napom volt. Jöttem-mentem, utaztam, bonyolítottam, mindezt úgy, ahogyan egy 25 órás napon teszi az ember. Közben állandó időzavarban voltam. Délután Tel-Avivba utaztam, onnan Holonba. Szép esténk volt, de csak éjfél körül érkeztem kies otthonomba. Hazahoztam végre egyik könyvemet, amit már hét éve vásároltam és azóta is Kolozsvár kézikönyvének tartok - Asztalos István: Kolozsvár épített kincsei. A vonaton hazafelé annak örültem, hogy a képeken a régi, virágos Főteret látom, ahogyan az emlékeimben él. Most inkább kőrengeteg.
Szépeket láttam, fotóztam is, de most csak egyet teszek fel, illetve még hármat az elmaradt tegnapelőttiekből. Indulok Timrátra, hosszú napom lesz ismét, de már csak 24 órás!
1. - 2. - 3. Timrát bejáratánál a sivatagi akácfaliget, amelyről már említettem, hogy ez az Acacia albida, angolul Anna treea legészakibb előfordulása Földünkön. Mindig megilletődöm ettől a facsoporttól, ez a leg-, leg-, leg- számomra.
4. Naplemente tegnap, a vonatból.
Legyen nagyon szép és nagyon jó napunk!
Mindenkit szeretettel köszöntök!
Örülök a képeknek. Jó volt látni a cicákat!
Sajnos, nem tudok képeket átrakni a telefonról, nem tudom, miért nem engedi.
Érdekes, hogy a telefonomon nem tudok már belépni ide, azt írja, hogy a webhely nem elérhető. A laptop bármikor elromolhat, ha nem jövök ez az oka.
Hogy ne panaszkodj azért felteszek két őszi képet a netről.
Küldök két cicafotót, bár nem a legsikerültebbek, csak annyit, hogy egymással szemben voltak és Muszkó nagyon figyelgette Picurt, aki rá se pillantott.
Tudom, hogy erre jársz, ide pillantasz, tehát kérlek, Alsórákosi-Marika, jelezd néha jelenlétedet egy-egy képregénnyel, képnovellával, de még jobban szeretném, ha képek nélküli hozzászólással tisztelnél meg bennünket, hiszen tudom, mennyi élmény, mennyi történés húzódik meg hallgatásod mögött! Kérlek!
Ugyanúgy, kérem Margaret-Marikát, hogy jelentkezzen néha, szeretem az ő betűit is!
Mindkettőjüknek:
***
Tanaria is küldhetne szép őszi fotókat, mesélhetne is, ne mindig csak tőlem várjátok, hogy feldobjam a hangulatot!
Jöjjön néhány kép, aztán indulok - vár az én Klárikám.
1. "Itt van az ősz, itt van újra",
2. de még nyílnak a "kerti virágok".
3. - 4. Sőt, még az utak mentén is. Egyszer autóval utaztunk erre, kedves barátokkal, és szembe jött velünk ez a fa. Mindig megcsodáltam, de nevét nem tudtam. Gabika, Rumcájsz-Gábor fia mondta, és azóta sem felejtettem el, hogy a megcsodált fának Chorisia speciosa a becsületes neve. Valamelyik nap a magyar nevére akartam rábukkanni, és megtudtam, hogy a botanikusok már Ceiba speciosa-ként jelölik és magyarul: Hernyóselyemfa!
Szervusztok, jó reggelt!
Végignéztem azokon a helyeken, ahol szeretteim élnek és örömmel látom, hogy ma éjjel mindannyian visszakaptuk márciusban "kölcsönvett" óránkat. Nosztalgiával emlékezem, hogy akkor, márciusban, Tanaria is részese volt az itteni óraátállításnak. Már 7 hónap telt el azóta…
Dolgozgatok az ígéretem megvalósításán. Csak annyit mondhatok, hogy érdekes lesz és hamarosan. Mert jó munkához idő kell - a legaktuálisabb bizonyíték itt van előttünk.
Klárika tegnap kétszer is felvidított:
Elmondta, hogy azért olyan fáradt, mert egész éjjel rohangált álmában. A mondat mellé járt egy pajkos mosoly is.
Aztán azt kérdezte:
- Most hová mész?
Mondom:
- Világgá!
- Már megint?? - jött az azonnali replika.
Néha igencsak aranyos, de neki is vannak rossz napjai, és akkor rengeteg türelem kell hozzá.
***
Addig, amíg ígéretemre sor kerül, előveszem az időközben elkövetett kattintgatásokat, fotóknak azért nem nevezném őket. Nézegessétek és gondoljátok, hogy mellettem álltok a masina mögött.
Szép napot kívánok!
Örvendek nagyon a szép képeknek!
Itthon csend van és ősz. Óránként változik, most épp derűs.
Nem vitt rá a lelkem egy alaposabb válogatásra, hiszen mindegyik látvány önmagában szép…
Remélem Ti is legalább olyan jól kezditek a napot, a hétvégét, mint én! Szívből kívánom.
Tegnap estefelé nagyon szép felhők úszkáltak az égbolton. Egész sorozat lett belőlük.
Ezt a nyolc képet még felteszem, aztán irány Klárika!
A következő képek frissek, tegnapról, tegnapelőttről.
1. Most ősz van, vagy tavasz?
2. Papagájéknál vidám az élet - az Idősek otthonának kertjében.
3. - 4. Mellettük, stílusosan, mi nőhet? Eltaláltátok: papagájvirág - Strelitzia reginae.
Jó reggelt!
Esőre áll és én máris sokkal jobb kedvvel kezdem a napot. Hogy fényképeket tehetek fel az csak a ráadás. Fogadjátok szeretettel!
1.-2. Még a tel-avivi nap előtt készült, itt Haifán. Csupán egy elragadó utcarészletet ábrázol.
3. Miközben keresgéltem, kutatgattam tel-avivi térképeken próbáltam lokalizálni, hogy hol is voltam forró augusztusunk utolsó napján, ezt találtam! Annyira szép, hogy el kellett hmm… sajátítanom.
Na aztán! Tényleg (kényleg) ráéreztem!
És valóban örülök.
Még megy a laptopom, csak alig áll meg a képernyője. Csak bírja ki decemberig! Főleg, mert a telefonom nem bírja az angol kurzust.
Szép épületek..., lassan várom az erdélyi képeket!
De jó! Ez igen! Még két hónap se telt el, és máris lehet képet feltölteni! Azért is haladtak ennyire lassan, hogy most nagyobb legyen az örömünk! Ugye?
1. Aznap egy konferencián voltam, és akkor lettem rosszul. Előtte viszont megláttam ezt az épületet Tel-Aviv belvárosában és egyből bele szerettem!
2. Közel hozzá folyik a modernizálás.
3. Az internetről "vettem kölcsön", mert igazán hangulatos és ez az utca, ahová igyekeztünk.
4. ebbe az épületbe.
Soha nem jártam még itt, de ígérem, hogy visszamegyek.
Szervusztok, jó reggelt, igaz, hogy itt mindjárt dél van.
Margaret-Marika, mit írtál nekem? Megismételnéd?
Végre egy jó hír! Tanaria, most valóban meghallgattattál! Lássuk csak! Két hónapot kell majd bepótolnom, és még az erdélyi képekre is kíváncsi lehet valaki. Szóval, lesz itt munka, remélem érdeklődés is!
Augusztus 31.-én, a tel-avivi parti úton, autóból.