Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem anyós és a nem menye
Létrehozva: 2009. december 28. 17:57
Sziasztok!
Kíváncsi lennék rá, mi a véleményetek az alábbi helyzetről: 2 ember együtt él, jól megvannak. A férfinek az előző házasságából van egy nagy fia, tőle egy fiú unoka.
Az unoka mamája üzletet szeretne nyitni, de nincs rá elég pénze, így a nagypapához fordul kölcsönért.
A nagypapa természetesen szeretne segíteni, megbeszéli az élettársával, és úgy döntenek, szívesen segítenek.
1 évet mond a "meny", hogy akkor adja vissza a pénzt.
Letelik nem 1, hanem másfél év, se pénz, se egy szó utalás arra, hogy mi a helyzet a kölcsönnel.
Ekkor a nagypapa élettársa (természetesen előtte megbeszélve a nagypapával) ír egy nagyon udvarias e-mailt, amiben megkérdezi, hogy mivel fél éve letelt a határidő, most mi is a helyzet a kölcsön visszafizetéssel?
Erre a levélre egy sértett hangú válasz érkezik, amiben közli a "meny", hogy ő autót vett, amit fizetni kell, így majd jövő májusban adja csak vissza a kölcsönt, de ne aggódjon senki, nincs elfelejtve. És különben is, ő már megbánta, hogy kért pénzt.
Természetesen a nagypapa is, és az élettársa is értetlenül állt a sértett hangú sorok előtt, mert soha, egyetlen utalást előtte nem tettek, most is elnézést kértek, hogy élnek...stílusban érdeklődtek.
A meny azóta is mérges lehet, amiért rá mertek kérdezni az adósságára, és úgy döntött, nincs karácsony, úgy volt, hogy meglátogatják a nagypapát az unokával, és egy szó nélkül "elfelejtkeztek" róla.
Szerintetek mit lehet tenni egy ilyen esetben???
Félre értettél!
Itt kölcsökért pénzről van szó.
Természetesha tudunk segíteni a Gyerekeinken azt tesszük. És nem szoktam hálát várni érte
A topik inditó sem ócsárólt senkit. Inkább csalódott, amit itt páran nagyon szépen megfogalmaztak.
Én is ezzel "bíztatom" a párom, hogy nem azért nem jöttek karácsonykor, mert a menye ennyire sértett lenne, hanem azért, mert talán attól tartott, hogy mi kérdőre vonjuk. Holott ilyesmi eszünkbe sem jutott. Miatta sem, miattunk sem, de főleg az unoka miatt nem, hiszen ő az, aki aztán a világon semmiről sem tehet, csak nem kezd az ember semmilyen "felnőtt" témába akkor, amikor karácsonyt ünneplünk vele.
Csakhogy ha mondom is a páromnak, hogy a gyávaság volt az ok, ugyanezzel az erővel magamat is győzködöm erről. Mert már nem tudom, hogy valójában mi volt az ok.
A kocsit bőven a kölcsön után vette.
Tudod, nem az a gond, hogy nem kaptuk vissza a pénzt. Bár lenne helye itt is, nem vagyunk gazdag emberek. A gond az, hogy ha valaki 1 évre kér kölcsönt, és tudja, hogy nem fogja megadni, akkor annyit talán megérdemel a másik, hogy szól róla.
Ha pedig nem szól egy szót sem,és ezek után plussz 6 hónapra rá megkérdezzük, és erre sértődötten közli, hogy ő majd jövő májusban adja csak vissza, mert kocsit vett, amit törleszteni kell... És itt még mindig úgy feleltünk, mintha nekünk kellene elnézést kérni, amiért szóba merészeltük hozni.
Utána jött a karácsony, amikor meghívtuk őket hozzánk. A párom a fiával beszélt, aki mondta, hogy ő dolgozik, de a párja és az unoka jönnek.
Hát nem jöttek. És nem is telefonáltak.
Ezt nem tudom másképpen értelmezni, mint úgy, hogy ő érzi sértve magát...
A nagyobb baj az, hogy a párom is egy makacs ember, aki most nagyon maga alatt van attól, hogy az unokáját nem láthatta. És persze ahhoz meg büszke, hogy most felhívja őket, úgy gondolja, nem neki kell keresni őket, hanem nekik kellene.
Én meg állok tehetetlenül, és nem tudom, mit csináljak.
Kérjek bocsánatot, de miért?
Ami az eredeti témát illeti:
Elképzelhetőnek tartom, hogy azért nem jöttek karácsonykor, mert a "meny" nem mert szembenézni veletek. Biztos, hogy az unoka láthatásával akar visszaélni és nem egyszerűen csak a kellemetlen helyzetet akarta elkerülni?
Mindenképpen szükségetek lenne a párod fiának segítségére. Azt nem hiszem, hogy nem tehet fel kérdést arra vonatkozóan miért nem mentek el mégsem karácsonykor! Nem hiszem, hogy ne hozhatná el ő a saját fiát hozzátok! Nem hiszem, hogy ne mehetne el ő egy ilyen kényes helyzet megbeszélése miatt hozzátok még akkor is, ha sokat dolgozik.
Ha a hölgy az ő párja, a gyerek az ő fia, a nagypapa az ő apja, rá is tartozik a dolog. Nem függetlenítheti magát tőle.
Ő az aki képes lehetne közvetíteni közöttetek. És ezt meg is kéne tennie.
Nem hiszem, hogy pusztán a téma szóbahozása azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy kiteszik őt a lakásból. (Vagy ha igen, akkor ott már nagy baj van, és nem ezért teszik ki.) Épp ő biztosíthatná a párját a ti jóindulatotokról, és talán benneteket is az övéről.
Én bízom benne, hogy csak a helyzet kellemetlensége okozza a gondokat, ami tényleg lehetséges.
Azért is lenne jó, ha ezt tisztáznátok, mert ettől függ a folytatás.
Mikor vette a nő a kocsit?
Mert ha a kölcsön után, akkor tényleg úgy gondolta, hogy ráér megadni.
Ha még előtte, az más tészta. Másfél évvel ezelőtt még a legtöbb család "úgy állt", hogy viszonylag simán tudta fizetni pl. a kocsirészleteket. Én saját magamról tudom, hogy 2009. januárjában még 44ezer volt a lakáshitel, februárban meg már 84ezer. Azóta is egyik hónapról a másikra nem bírok tervezni, mert hol a CHFárfolyam jár föl-le, hol meg a bank talál ki ezt-azt, amivel még lehúzhat. Nem akarom a menyedet védeni, de sajnos nagyon jól ismerem azt az érzést, hogy van Xezer bevétel, meg X-Y kiadás, és azt gondolom, hogy a maradékból szerényen eléldegélünk hó végéig, vagy esetleg még félre is tudok tenni 5-6ezret, de hirtelen beüt valami (megbetegszik a gyerek, elszakad az egyetlen nadrágom, ilyesmik), és borul minden.Ha egyetlen hónap megcsúszik anyagilag, azt fél évig tart helyretolni legalább. Rémes. Szóval nem ismerem az anyagi helyzetüket, de ha a párod fia heti 7 napot dolgozik, akkor nyilván igyekeznek a maximumot kihozni az erejükből. Szerintem szimplán csak arról van szó, hogy bár azt hitte, most már tudja, hogy nem képes visszaadni. Az már másik dolog, hogy elég sután sunnyog. A rákérdezésre meg magyarosan reagált: megsértdött és visszaszúrt.
Ja, és szerintem azért nem ment karácsonykor, mert a levélváltás után nem akart a párja nélkül odamenni hozzátok. Mert tudja, hogy nem volt szép, és nincs igaza, de beismerni elég nehéz.
Én viszont nem értem, hogy a párod miért nem a fiát kérdezte meg a pénzről? Értem én, hogy a nő kérte, és ő kapta, de jobb lett volna a párodnak személyesen megkérdeznie a fiától, mint így.
Most már persze mindegy, mert megtörtént, de esetleg arra még nincs késő, hogy a párod beszélgessen a fiával. Kettesben. Szerintem ez az egyetlen mód arra, hogy normalizálódhasson a kapcsolat.
Nem, a pénzt nem ketten kérték, de ma már nem is lényeges.
És nem, nem az a nagyobbik baj, hogy nem kaptuk vissza. Hanem az, hogy amiért másfél év után meg merészeltük említeni a dolgot, sértődés lett belőle, és ezért most a család ketté lett szakítva.
Köszönöm, hogy megfogalmaztad helyettem, pontosan az a helyzet, amit leírtál.
Muszáj mennem, és mára abbahagynom a fórumozást, de egyetlen reakciót még tennék: érdekes, hogy vannak itt olyan hozzászólok, akik szerint tök természetes, hogy ha nem tudom megadni a tartozásom, akkor vállat vonok, ha megemlítik, akkor megsértődök.
Ugyanis ennyi történt.
Kértek, adtunk, nem kaptuk vissza, rákérdeztünk, megsértődtek miatta. Ennyi a történet.
A hála-dolgot még mindig nem értem, de szerintem aki írta, nem is olvassa, amit írok, mert ha megtette volna, nem is említi a hálát. Ugyanis senki sem kért hálát.
Annyit történt, hogy - bár 1 évre adott kölcsön - másfél év után annyit mert az adósától kérdezni, hogy mikor lehetséges visszakapnia a pénzét.
Ez volt a nagy bűn.
Ha ezért jogos, hogy a másik megsértődik, és elszakítja a családot egymástól, akkor én kérek elnézést.
Háláról egy szó nem volt.
Szerintem a topik indító nem is annyira a pénzt sajnálja,mind a csalódást egy majdnem családtagban és a papa és unoka viszonyának megromlását,mások miatt.
Szerinted mit old meg ha a papa elveszi öt és a pénz családban marad?Attól még a viszony a kölcsönkérő és az adósközt soha nem lesz jó.
Talán nem az az igazi gond kié a pénz.
Szerintem nagyon csúnya világot élünk ha a gyereknek,nem lehet úgy segíteni hogy ne írjunk papírt és igenis szóljon mikor már tudja hogy a határidőre nem tud fizetni.
Én nem a nem menyet okolom hanem az igen fiút.
Szerintem ketten kérték a pénzt.........................................
Hát én a te jóindulatodra sem szeretnék rászorulni. Minden rosszindulat nélkül...
Lehet, hogy nem volt a legszerencsésebb a topikindításkor a rokoni, vagy nem rokoni szálat hangsúlyozni, de szerintem a topikindító egyetlen dolgot nehezményezett a "mennyel" kapcsolatban, az unoka és a nagyapa találkozásának megtagadását.
Nem kiabált kígyót békát senkire. A többit esetleg mástól olvashattad!
Lehet, hogy nem akartál támadó hangnemben írni, de bizony úgy sikerült. Erre reagált a topikindító.
Amúgy tényleg felháborító viselkedés, ha a kölcsönadott nagyobb összegről valaki finoman feltesz egy kérdést ebben az esetben?
Szerintem nem az.
Nem a késés egetrengető. Illenék azonban ilyenkor legalább egy szóval kitérni arra, sajnos nem tudja tartani a határidőt, a probléma ez.
Másrészt szerintem a topik célja nem az illetők szídása volt. Tanácskérés arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt a kényes helyzetet, ami már fennáll finoman a jó irányba terelni. Szerinted nem?
Tipikus történet. Azt a pénzt megcsókolhatják, és ha tovább feszegetik, akkor a családnak azt a részét is. Két lehetőség van. Megproóbálni visszakérni a pénzt, ami - ha maguktól nem jut eszükbe, és kérésre is csúnyán reagálnak - lehetetlen, és megszakítani velük a kapcsolatot, vagy úgy tenni mintha a pénz ajándék lett volna a viszony megőrzése miatt...
Nem tartom jó megoldásnak az e-mailt. Személyesen intéztem volna, akkor nem olyan könnyű egy sértődéssel rövidre zárni.
Azt javaslom, találkozzatok személyesen, és beszéljétek meg!
Sajnálom, hogy igy jártatok.
Itt akik hozzá szóltak, két csoportba osztom, akik elvárják, hogy kapnak, kapjanak, és akik adnak.
Akik kapnak, kérnek, nekik olyan természetes, szinte elvárják, csak azt nem tudom milyen jogon. Persze ismerős a vissza, nem adom. majd csak nekem adják!
Megértem én Ti sem jogi uton akarjátok ezt elrendezni, hisz az ember a családért mindent.DE:::::::::::::
De mivel de-vel nem kezdünk,
De családon belül a régi Öregek is mindig azt tartották nem adunk semmit! Vagy örökbe, vagy sehogy.
És a csúnya dolog, azt is értem, nem tépem a sebeidet.
Nyugi, az idő mindent megold!
.Bocsi a nicked alapján összetévesztettelek egy ismerősömmel,de remélem nem sértettelek meg.azt sem tudom ki vagy.,
De a véleményem.ha már itt vagyok:
iIgazat adok annak aki azt írta nem csak a menynek adtad a pénzt.a papa fia ugyanolyan hibás.
Én azt tenném hogy felhívnám a helyedben a fiút hogy hozza el hozzátok az unokát.ha ennyit sem mer megtenni akkor baj van,hiszen az ö apja és az ö fia lett egymástól elválasztva.
A pénzt szerintem tavasszal megadják,de a kapcsolat sosem lesz a régi
Szerintem most a papa-unoka viszonya bánt téged.Én így érzem.Bocsi ha tévedek.Sok síkert hozzá
Te írtad a 14. hozzászólásodban, hogy Te adtad a saját pénzed, mert az élettársadnak (akinek a családjáról szó van, nem volt)Csak X hozzászólásodra lett közös pénz. Te nyitottál úgy topikot, hogy nem anyós, nem meny. Nem kerestem vissza, de a párod fiának és a nem menyednek kilenc éves gyermekük van? Akkor csak nem a szél fújta őket össze?:))) Ha azt mondtátok nekik, hogy nektek mindegy mikor kapjátok vissza, miért olyan eget rengető, hogy késnek? Valszeg egy éve is tudtad, amikor kölcsönadtad a pénzed a párod családjának, hogy a vésztarcsimat adom oda, vagy ha nem jön be a gyerekeknek az üzlet, akkor csúszik. Igen, nem volt szép, hogy nem szóltak, hogy nem tudják időben törleszteni, de az ember gyerekének egymillió oka lehet, amiért nem mer őszinte lenni. Szégyellték magukat, féltek a reakciódtól, akármi, nem biztos, hogy a végtelen rosszindulat vezérelte őket. Mint ahogy engem sem, de egyből támadsz. Ha itt úgy indítasz topikot, hogy még véletlenül sem a te családod (nem anyós, nem meny) akkor mit kellene mondani? Több megértést, bízzunk benne, amire ígérték a gyerekek visszakapod a pénzed. A jelenlegi párod családjának pedig kívánom, soha többet ne szoruljanak rád. Minden rosszindulat nélkül.
Nezd, ha valakit 10 even at nagyon normalisnak ismerek, az meg keves ahhoz, hogy kolcson is adjak neki...de megertem, hogy te igy dontottel, nyilvan joindulatbol.
Persze, a gyerekekemnek adok/adnek, de egyebkent nagyon sok korabbi joviszony megrontoja a penz.
Azt is megertem, hogy te erezted magad kellemetlenul, hogy neked kell rakerdezni, mi van a penzzel, de hidd el, ez is hozzajarult ahhoz, hogy visszapattantal rola. Mert pontosan tudja, miert nem szemelyesen kerdezted, es tudja, hogy o van folenyben, mert te zavarban vagy.
Sok a kivulallo ebben a tortenetben. Azert az nekem furcsa, hogy az apa nem tud beszelni a fiaval, tisztazando a helyzetet - akkor is, ha az elettarsa, gyermekenek anyja kerte a penzt, es nem o, azt meg vegkepp nem ertem, miert nem keri szamon az adost?
Az sem indok, hogy a fiu az elettars lakasaban lakik.
Arrol nem is beszelve, hogy a srac 7 napbol 7-et dolgozik...bar ennek valoszinuleg semmi koze az adossag temahoz.
Hát ajándékról sosem volt szó, mindig is kölcsönről.
De engem most nem a pénz az, ami izgat (jó, persze az is, de még mindig hiszek abban, hogy májusban megkapjuk), de azt nagyon csúnya dolognak tartom, hogy azért, mert ő megsértődött, nem engedi a gyereket a nagyapjához.
És azért indítottam a topic-ot, mert nem tudom, mit kellene tenni.
Nem én ragadtam le az anyagi résznél, bár tény, hogy nem állunk úgy, hogy arra csak intsünk egyet.