Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem anyós és a nem menye
Létrehozva: 2009. december 28. 17:57
Sziasztok!
Kíváncsi lennék rá, mi a véleményetek az alábbi helyzetről: 2 ember együtt él, jól megvannak. A férfinek az előző házasságából van egy nagy fia, tőle egy fiú unoka.
Az unoka mamája üzletet szeretne nyitni, de nincs rá elég pénze, így a nagypapához fordul kölcsönért.
A nagypapa természetesen szeretne segíteni, megbeszéli az élettársával, és úgy döntenek, szívesen segítenek.
1 évet mond a "meny", hogy akkor adja vissza a pénzt.
Letelik nem 1, hanem másfél év, se pénz, se egy szó utalás arra, hogy mi a helyzet a kölcsönnel.
Ekkor a nagypapa élettársa (természetesen előtte megbeszélve a nagypapával) ír egy nagyon udvarias e-mailt, amiben megkérdezi, hogy mivel fél éve letelt a határidő, most mi is a helyzet a kölcsön visszafizetéssel?
Erre a levélre egy sértett hangú válasz érkezik, amiben közli a "meny", hogy ő autót vett, amit fizetni kell, így majd jövő májusban adja csak vissza a kölcsönt, de ne aggódjon senki, nincs elfelejtve. És különben is, ő már megbánta, hogy kért pénzt.
Természetesen a nagypapa is, és az élettársa is értetlenül állt a sértett hangú sorok előtt, mert soha, egyetlen utalást előtte nem tettek, most is elnézést kértek, hogy élnek...stílusban érdeklődtek.
A meny azóta is mérges lehet, amiért rá mertek kérdezni az adósságára, és úgy döntött, nincs karácsony, úgy volt, hogy meglátogatják a nagypapát az unokával, és egy szó nélkül "elfelejtkeztek" róla.
Szerintetek mit lehet tenni egy ilyen esetben???
Miről szól?
Arról, hogy ha kölcsön kérek valakitől, és azt mondom, 1 év múlva, márciusban visszaadom, akkor visszaadom. Ha nem tudom visszaadni, azt mondom, bocs, de még nem tudom.
Ehhez képest eltelt plusz fél év, és annyit nem mondott, le vagytok...
Akkor egy nagyon udvarias kérdést feltettünk, hogy esetleg, netán visszakaphatnánk? Vagy ha nem megy, akkor részletben is jó, de hát...valamit...kérnénk...
Erre kaptuk meg azt, hogy ne aggódjunk, nincs elfelejtve (én egy szót nem írtam olyat, hogy ő elfelejtette volna), de ő autót vett, azt törleszti, így majd jövő májusban adja csak meg a pénzt. És pont.
Majd beintett az unokának is, a nagyapjának is.
Jókat írsz, utólag már mi is másképpen csinálnánk.
A helyzet az, hogy 10 éve ismerem, nagyon normálisnak.
Amikor kölcsön kért, nekem írt mailt, ott írta le, hogy mit szeretne.
Én felolvastam a páromnak, megbeszéltük, és eljött, a pénzt odaadtuk.
Amiért most is a mail jött, az egyetlen ok miatt történt: mi éreztük cikinek, hogy nem szólt egy szót sem, és nekünk kellett rákérdezni.
Tudod, nagyon kellemetlen az ilyesmi, és így volt a legszemélytelenebb. Pont azt szerettük volna, hogy ő ne érezze magát kellemetlenül.
Azt persze soha nem gondoltuk volna, hogy ő megsértődik azért, mert meg mertük kérdezni...
És még a sértődése után is azt mondtam neki, hogy nem lett volna semmi gond, ha annyit mond, bocs, de most nem tudom visszaadni.
De ennyit talán megérdemeltünk volna. És nem felháborodást azon, hogy a téma szóba került.
Én olvastam olyat, hogy csak olyan penzt adj kolcson - foleg csaladon belul -, amit nem varsz vissza, tehat orokbe adod. Mert hogy a kolcosn azt jelenti, hogy orokbe... ( : - o )
Nyilvan a meny igy gondolkozik, es ezert haborodott fel, mert ő azt hitte, hogy örökbe kapja...
Mindenekelott ezt kéne vele tisztazni, hogy a nagypapa ugy ertette, hogy valoban kolcsonbe.
Tenni hivatalosan lehet - egy olyan level birtokaban, amelyben a meny elismeri, hogy kolcsont kapott. Ugy latom, ez megvan (e-mail).
Csak úgy bugyog Belőled a jóindulat, és a megértés, de megpróbálok világosságot teremteni, ha nehéz feladat is.
Ad 1. A kölcsönt valóban a nagypapától kérte a menye, de mivel segíteni akartunk, és neki nem volt, így én adtam. Puszira, papír nélkül, mivel nem gondoltuk volna, hogy egy családtaggal hivatalos kölcsönszerződéssel kellene élni. Ő tudta, hogy TŐLÜNK kapja a pénzt, mivel még ha nem is vagyunk házasok, nincs olyan, hogy ez a Tied, ez az enyém. Tehát tök mindegy, kitől kérte, TŐLÜNK kapta.
Ad 2. Ő volt az, aki 1 évre kérte, nem mi szabtuk ezt a határidőt. Mi azt is mondtuk, hogy nekünk mindegy, hogy egyben akarja-e adni, vagy részletekben, ő akarta úgy, hogy 1 év múlva adja, egyben.
Ad 3. Ha ő szabta a feltételeket, és ő nem tartja be, akkor ki tart sakkban kit? Én? Mivel? Azzal, hogy fél évvel a lejárat után, megbeszélve a párommal, és együtt fogalmazva a mailt, meg mertük kérdezni, hogy mi a helyzet?
Ad 4. Nem hálát vártam el, hol olvastál ilyet? A fenét érdekli a hála, azzal is megelégedtem volna, ha annyit mond, bocs, nem tudom megadni, de majd megadom. Ehelyett le lettünk mindketten cseszve, hogy milyen alapon mertünk kérdezni.
Mivel tudnánk mi sakkban tartani? Elárulnád? Mert sehol nem látok ilyet. Egyelőre még nekünk kellene bocsánatot kérni, hogy merészeltük megkérdezni, mikor kaphatnánk vissza azt, amit fél éve már, hogy vissza kellett volna kapnunk?
Ez olyan nagy bűn? Mondjuk mi van akkor, ha nekünk is szükségünk lenne arra a pénzre? Kérjünk mi is kölcsön, igaz? Hiszen mi úgy tudtuk, 1 év múlva visszakapjuk, azt senki nem mondta, hogy nem vehetjük komolyan, mert majd talán, 2 év múlva, esetleg, ha jól viselkedünk.
Mellesleg Te olyan lehetsz, mint a párom menye. Ő tartozik, ő tojik visszaadni, de ő sértődik meg, hogy a másik nem ajándékba adta...
És jól megbüntet, nem lehet az unokának találkoznia a galád nagyapjával.
Akkor miért nekem mondod, hogy ellenük fordítottam a páromat? Pont azért nyitottam a topic-ot, hogy az ellenkező eredményt hogyan érhetném el.
Kibékíteni akarok, és nem összeveszíteni őket.
Baromira nem értetted, mit írtam, vagy nem akarod érteni.
Ha pedig topikindító családtagnak érzi magát, akkor nem tudom miről szól ez a topik:)
Igy utolag mar nem sokat...
Eso utan koponyeg, es nem erdemes elkezdeni sorolni, hogy egy gyakorlatilag szamomra idegen embernek nem adok kolcson ekkora osszeget, raadasul papir nelkul, ha meg igen, akkor tudomasul veszem, hogy az is benne van a pakliban, hogy sosem latom viszont.
Ha meg reklamalok, akkor nem e-mail-ben teszem...gondolom, a penzt is szemelyesen adtatok at. Akkor az ados nezzen a szemembe, es ugy valaszoljon, es huzza fel az orrat, mert reklamalni merek, hogy masfel eve keslekedik a kolcson visszafizetesevel, es azzal sem tisztel meg, hogy legalabb mentseget keresne a hatarido letelte utan.
Az ilyen bunkókkal nem tudsz mit kezdeni....
Amúgy pedig: a szomszédaink bíróságra mentek, hogy láthassák az unokájukat. A fiuk meghalt és a menyük nem akarta a gyereket sohe elvinni hozzájuk. Megnyerték a pert, a gyerek két hetente hétvégén náluk volt. Akár tetszett az anyjának, akár nem.
Vagy lehet vele beszélni, vagy marad a bíróság. Unoka ügyben is és pénz ügyben is.
Hát abban tényleg van valami, hogy 'csak a "nem meny" a rossz, de a párod fia nem tehet semmiről' sztori egy kicsit sántít. Miért nem szólhat, hogy igenis a nagypapa találkozzon az unokával, csak mert a nő házában laknak? Meg pénz csak a nőnek kellett, a fiúnak és az unokának nem?
Bár szerintem a topikindító nem rosszindulatú, csak egy kicsit naív.
Elsősorban ezt a kérdést nem e-mailben tárgyalnám ki. Előnyben részesíteném a személyes megbeszélést, mindenkit meghallgatva (nagypapa + élettársa, fiú + élettársa, esetleg a pénz átadásánál is jelen volt tanúk közül egy-kettő). Telefonon azért nem, mert azt általában csak ketten hallják egyszerre, vagy pedig hangosítsák ki, hogy mindannyian hallják. Ha már olyan stádiumba kerül a dolog, hogy vissza kell követelni a pénzt, akkor pedig tértivevényes levelet küldenék a "nem-menynek".
Az e-mail ellen szól, hogy az internetes írásműveket (lásd fórumok) nem kellő igényességgel írjuk, könnyen félreérthetőek maradnak a megfogalmazások, és a másik fél sem veszi kellően komolyan, viszont csípőből válaszol (újabb félreértések forrása). Az írásból kimaradnak a családi kommunikáció finomságai, így az érzelmi viszonyulás is téves lehet.
Mondjuk azért én világossá tenném azt is, hogy kitől származik ténylegesen a pénz. Ha végül sikerül egy találkozás az érdekeltek között, akkor utólag írásba foglalnám a tényeket, benne a tartozás elismerését az adós részéről és az új ígéretet a visszatérítés időpontjára vonatkozóan.
Vagy most keveredtem bele? Rég olvastam ilyen komplikált elküldöm az élettársam menyét a fenébe topikot:)
a gyengébbek kedvéért:)
1. te vagy a nem anyós, aki pont úgy szapulja a menyét, mintha igazi lenne
2. a párom unokájának az anyja, az a te nem menyed
3. a nagyapától kértek segítséget, de neki nem volt és te (a nem anyós) adtál pénzt
4. a párod fia nem tehet semmiről, csak az a galád nem menyed:)
Azt hiszem, az alábbiakat tettem volna a helyedben:
1.Adok pénzt azzal a feltétellel, hogy nagypapinak nincs, de a nője majd ad nagypapi fiának (ugye nem gondolod, hogy csak nagypapi unokájának a feleségének kell:)),de írjunk papírt mert nem vagyok anyós, ergo családtag.
2. Nagypapitól kértek pénzt, neki nincs, nem vagyok családtag, nem adok.
3.Ha van pénzem, és tényleg a magaménak érzem a párom fiának és feleségének a baját, akkor segítek, és ha nem sikerül úgy az üzlet, és nem kapom időre vissza, és a galád nem is rokonok még csak nem is elég hálásak,akkor ellenük fordítom nagypapit, és topikot nyitok, ahol jó anyós módjára szapulom a nem menyemet:)
Én a helyedben tisztáztam volna, gyerekek, ez nem a nagypapi pénze, ez az enyém, én nem vagyok családtag /nem anyós, nem meny/ adok, mert nekem van, ezzel sakkban tartom a nagypapit is, /aki szeretne segíteni a fián, de nem tud, neki nincs/
sakkban akartam tartani a nem menyem, de ő tojik rám:)írjunk papírt, ha időben visszaadjátok, én leszek a párom családjának megmentője, ha nem, reszkessetek, minimum ki lesztek beszélve az nlc-n.
Szia
A "kedves" nemmeny tudja, hogy a pénz, amit kapott, az tőled van?
Mert, ha nem, akkor ez a besértődés azért is lehet, mert arra gondol, hogy ő az apósától kért pénzt, miért kéri tőle számon egy "vadidegen" nő. Bármilyen kedves hangú is lehetett az a levél, akkor is rosszul esik az embernek, hogy olyan kéri tőle vissza, aki nem is adta.
Ha tudja, hogy tőled kapta, akkor már bármit tehetsz, a kapcsolat soha nem lesz olyan, mint régen. Aki pénzt ad kölcsön, annak tudomásul kell vennie, hogy ez bekövetkezhet. A pénzt talán még vissza is adja, de akkor is megmarad a sértődés, hogy szóltak neki, és nem várták meg míg magától visszaadja. De az is megfordulhatott a fejében, hogy mivel a lejáratkor nem szóltatok, talán nem is kell megadnia, és most úgy védekezik, hogy támad.
Köszönöm a tanácsod, azt hiszem, akkor teszek a legjobbat, ha megfogadom, és nem csinálok semmit.
Nem lesz könnyű, de így teszek.
Köszönöm Neked, és mindenkinek, aki meghallgatott.
Kivulallokent konnyu okoskodni,de en a helyedben egyszeruen csak nem tennek semmit.
Nagypapat meghallgatnam ha duhong,de nem szitanam a parazsat.
Viszont nem is gazsulalnek,azert alljon meg a faklyasmenet,nem Te tartozol valakinek,nem neked kell pitizni azert,hogy elmuljon a harag.
A legnehezebb semlegesnek maradni,tudom.De ha barmelyik iranyba elmozdulsz,csak rosszabb lesz a helyzet.
Majusig nyugi,aztan vegyetek kezbe kozosen az ugyet,mindenkit egyarant belevonva.Ha nem igy tesztek,akkor szarkavarasba fog fulladni a dolog.
Lehet, hogy igazad van, de most már a párom agya annyira begőzölt, hogy ő az, aki nem engedi hagyni a kölcsönt sem.
De azzal jövő májusig nem nagyon foglalkozom (mivel a kedves meny is megmondta, hogy addig tuti semmiben ne reménykedjünk).
Most már csak azon jár az agyam, hogy mit kellene csinálni: hagyni az egész "családozást" a fenébe, hívjam fel a menyecskét, és kissé neveljem meg, vagy mit?
Már nem tudom, mi az, amivel javítok a dolgon, vagy bármit teszek, csak rontok vele.
Itt én semmi mást nem nézek már, csak az unokát és a nagyapját. Tudom, mennyire szeretik egymást, és sajog a szívem, ha arra gondolok, hogy a felnőttek piszkos dolgai miatt nem lehetnek úgy együtt, ahogy szeretnének.
Ugyanakkor vagyok annyira makacs én is, hogy nem fogok pitizni a csajnak.
becezgetest nem erdemel egy ilyen
de deresre huzast azt igen
Szerintem arra a penzre mar keresztet vethetsz.Ha a "nem meny" nem jelentkezett a hatarido lejartkaor,hogy kedves mama es papa,tudom,hogy a kolcson visszadasa most lenne esedekes,de sajnos penz zavarba kerultem,csak fel-egy evvel kesobb tudom visszafizetni,akkor ez azt jelenti,hogy nem akarja visszafizetni.
Ha beket akarsz a csaladban tekints erre az osszegre mint tanulopenzre.Hagyd a fenebe.Mert a vegen meg a te lelkeden fog szaradni egy tonkrement hazassag is(bocs "nem hazassag".
Szemet emberek mindenhol vannak,akik visszaelnek mas joindulataval.Ne adj tobbet kolcson senkinek.En se adok,amiota az ocsem atvert.
Nincs papír, de vannak tanúk.
Az is egy csúnya dolog volt, hogy azt se mondta, bocsi, nem úgy alakultak a dolgok, tudnátok még nélkülözni a pénzt? Ha ezt mondta volna, nincs semmi baj.
De egy szó nem sok, annyit sem szólt, amikor meg mi megkérdeztük tőle, hogy mi a helyzet, akkor nekiáll és felhúzza az orrát, amiért szóba mertük hozni?
És most a nagypapát azzal büntetné, hogy nem látja az unokáját. De az nem jut eszébe, hogy a saját gyerekét is bünteti, mivel az unoka imádja a nagypapáját.
Nem tudom, mit tehetnék, a nagypapa makacskodik, és még csak azt sem mondhatom neki, hogy nincs igaza.
Nekem sincs nagy kedvem ahhoz, hogy a mennyel gazsulálni kezdjek, de tudom, hogy rám vár a feladat, ha nem akarom végignézni, hogy a falak csak vastagodjanak köztük.
A párom fia nem nagyon mer a társával vitába szállni, mert hamar megkapja, hogy mehet, amerre lát, mivel nem az ő lakásában laknak.
a buszke ember nem adja apropenzre a becsuletet
ez inkabb kis surmo paraszt gyoker
az se lehet nagy jellemes ha a nagypapat atbaszo szemet nonel marad