Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Karäcsony-Mennyiböl??
Torolt_felhasznalo_871823
Létrehozva: 2009. december 15. 13:43
A kerdesem a következö: egy magyarorszägon elö csalad mennyi penzböl rendezhet magänak (a jelenlegi gazdasägi helyzetet figyelembeveve) szep, boldog karäcsonyt (ajändekok, vacsora, stb)? Termeszetesen nem zsebekben akarok turkälni, ugyhogy ha valakinek ez a kerdes serti az önerzetet, inkäbb ne is valaszoljon.
Vitosa, azt hiszem, hogy mi ugyanarról beszélünk, csak más szavakkal
Igen, a rengeteg munka, a szerencse és azok a kapcsolatok, amiket a tanulási folyamat alatt építettünk ki mind-mind szerepet játszott az életünkben, ebből kettő a munkához kapcsolódik, a harmadik meg a a mázlifaktor.
Olvastam a ti történeteteket is és úgy gondolom, hogy ha itt állnék sérült gyerekkel, akkor én is rá, az ő fejlezstésére költeném a pénzem. Nyilván
Mondod ezt most úgy, hogy nem egy váltás ágyneműd van..
Ha annyi lenne, nem a teát választanád. Nem tudsz véleményt alkotni olyan dologról, amit nem tapasztaltál még meg. Ezzel a fejeddel most ezt mondod, abból a helyzetből másképp dalolnál.
Ítélkezni mindig könnyű, mindaddig, amíg te nem kerülsz bele egy olyan helyzetbe.
Ha számodra magas ló ez a perspektíva, az a te bajod.
A szocializmusban nevelkedtünk, tök átlagos szülők gyermekeként. Nehezebb volt a szüleimnek nyelvtanárt találni, mint kifizetni. Tényszerűen egy autószerelő-gépkocsielőadó szülőpár átlagosnak számított akkoriban.
Ezt nem tudhatod.
Az az ember, aki 80 ezer forintból él, az számomra a nélkülöző kategória. S ilyenből azért van itt bőven.
Tény és való, hogy az igényesség inkább szemléletmód, s nem feltétlen anyagi kérdés..
De több ember azért nem vesz igényes ajándékot, mert nem teheti meg, semmint, hogy megteheti, de igénye nincs rá.
Igen, már többször olvastam a "történeteteket" itt az NLC-n. Nem akarok most belemenni az anyagi dolgokba, hogy kinek miért van annyi amennyi vagy kinek miért nincs, nincs itt ennek a helye. Biztosan szerepet játszik az is, amit te írtál, hiszen nem keveset dolgoztatok azért, hogy elérjétek ezt, és a szerencse is.
Úgy gondolom, aki tisztességes úton érte el amit elért, az előtt kalapot emelek. Ha az élet nem így alakul, mi sem itt tartanánk, de így alakult, ebből kell kihoznunk a legtöbbet és legjobbat. Persze ettől még mi is dolgozunk és küzdünk, mert célunk hogy jobb legyen, hogy az általad is említett nyugalom végre beköltözzön az otthonunkba.
De ezek az évek a gondolkodásomat alapvetően megváltoztatták, mert ha pl. lesz annyi pénzem, akkor az első dolgom, hogy elviszem a lányomat egy drága kezelésre, hogy javítson az állapotán. Aztán elvégzek egy nagyon drága de nagyon hatásas fejlesztő tanfolyamot, hogy segíthessek neki (gyógypedagógus lettem miatta, de ez a tanfolyam kéne hogy komoly javulást érjünk el). Na látod! Ha azt kérdezed, mire vágyom, akkor azt mondom: erre, ezt szeretném kapni karácsonyra, a lehetőségeket hogy ezt megadhassam neki!
Na látod, itt kezdődik az igényesség, és minőség kérdése.
Ha nekem csak egy váltás ágyneműm lenne, akkor is jobban örülnék a teának, mint ajándék.
Azt az 1000Ft-ot meg majdcsak kispórolnám valahogy a 2. garnitúra ágyneműre.
Rengeteg olyan ember van, aki 80 ezerből él, s a maga szintjén mégis mindent megtett, hogy ne így legyen, de ez jutott neki...
Ne haragudj, de ez az, amit én nem tudok elhinni.
Elmesélem neked erre azt, hogy mi pont ma 9 éve költöztünk fel Pestre, egy kilenc hónapos csecsemővel, nekem a gyesem volt, a férjemnek pedig hát egy vidéki nagyvárosi fizetése. Természetesen a vidéki lakásunk áráért Pesten max. a havannán tudtunk volna lakást venni, de oda nem akartunk menni. Ezért a nyakunkba vettünk egy adag otp-s lakáshitelt, céges hitelt, és én is elkezdtem dolgozni. Eleinte csak adatrögzítéses munkát találtam, de örültünk annak a havi 10-20 ezer forint plusznak is. Aztán elkezdtem a szakmámban dolgozni. Tehát nem siránkoztam, hogy jajénszegény gyeses kismama milyen szegény vagyok, hanem kezembe vettem a dolgokat, és egy év múlva már meg tudtunk venni egy vadonatúj autót. Igaz, hogy csak egy Fiat Puntó volt, de örültünk neki, mert eljutottunk valahova. És azóta is, ahogy változik a helyzet változtatunk rajta. Amikor már nem engedhettem meg magamnak, hogy csak az otthoni meló legyen, eljöttem dolgozni, persze az otthonit is megtartottam biztonsági tartaléknak, kiegészítésnek, és ezért nem okoz nekem most különösebb gondot bármiféle vásárlás, segítségnyújtás.
Nem gond, hogy a gyerek iskolájába havi hozzájárulást fizessek, hogy ne az osztálypénzből vegyük meg a karácsonyi tortát, hanem én kifizetem.
Vagy a karácsonyi vásárra is saját pénzemből vásároltam, és nem fogadtam el az osztálypénzt, az jó lesz másra.
Lehetőségek vannak, csak meg kell őket találni. Ez persze melóval jár.
Nem, nagyon rosszat, csak a magas ló perspektívádból lenézve tűnik számodra jónak...
E tekintetben átlagos anyagi helyzetű családból származom.
S a férjem is úgy lett operaénekes, hogy a egy autószerelő-előadó szülőpártól származik
Jó példát hoztam, nagyon jót.
Négy nyelv megtanulásának ennyi idősen vannak anyagi feltételei is. Vagy az, hogy a család külföldön éljen, vagy az, hogy megengedhesse magának a különórákat. Ezért ez a példa, amit most hoztál, sajnos nem jó. Mert rengeteg család ezt nem tehette, teheti meg, így hátrányból indul az, aki ilyen család sarja. S ez nem szándék kérdése.
Rengeteg olyan ember van, aki 80 ezerből él, s a maga szintjén mégis mindent megtett, hogy ne így legyen, de ez jutott neki...
Rossz példát hoztál, nagyon rosszat..
Na, ez most megint okoskodásnak fog tünni, de elmondom, mielőtt pórul jársz:
A műanyag "hajat" nem fogja be a hajfesték.
Úgyhogy inkább ezzel ne próbálkozz.
Milyen a jó karácsonyi ajándék? Szerintem mindenképp olyan, amit az ajándékozott nem venne meg magának. Vagy mert nem teheti meg, vagy mert megteheti, de ő annyit nem szán rá. Az ajándék itt kezdődik.
Éppen ezért, egy cd mondjuk nálam nem tartozik az ajándék kategóriába, mert azt ha akarom, megveszem magamanak. Innentől kezdve lép be az, hogy a jó ajándéknak valahol ára is van, ehhez pedig pénz kell. A sál, kesztyű, képtartó, és ilyen fantáziátlan szarok nem ajándékok, éppen ezért. Ajándékot venni nem muszáj, de ha veszünk, az valóban legyen ajándék.
Nem kell azokra fújjolni, akik megtehetik a drágább ajándékot, attól ők nem sznobok feltétlen. Persze olyan is van köztük, de nem mindenki az, attól, mert valami drága, lehet mögötte érzés, jó szándék és szeretet.
Nyilván ezt nehezebb elfogadni azoknak, akik ezt nem tehetik meg, de ítélkezni emiatt még nem kell.
Ugyanúgy fordítva is igaz, azokat sem szabad lesajnálni, akik ezt nem tehetik meg, és semmiképp sem szabad kérkedni azzal, hogy én megtehetem. Mert ezzel rossz érzést keltünk benne, ha bevallja, ha nem.
Értem, amiről beszélsz.
Pont tegnap írtam le valakinek, talán éppen itt, nem is tudom, hogy a férjem 6, én 8 éves korom óta dolgozik/dolgozom azért, hogy anyagi tekintetben ne legyen soha semmi problémánk. Persze, ekkor még mi nem,csak a szüleink tudták, hogy ezért tettük. Ha alapul vesszük a korunkat, ez azt jelenti, hogy legalább 23 éve keményen melózunk azért, amit csak magunknak köszönhetünk.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezzel bármit ki lehet küszöbölni (mint nálatok pl. a gyereketek betegségét), de azt igen, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy most nyugalomban éljünk. S merem állítani, most is többet dolgozunk, mint pl. az az illető, aki tegnap irigységtől fröcsögve lehordott, hogy "majd megtudnám én, ha 80ezerből kellene élnem és nekem könnyű".
Ekkor kérdeztem meg, hoyg ő mit csinált 6-8-10-12 évesen pl. mert én speciel akkor kezdtem el megtanulni azt a 4 nyelvet, amit most beszélek vagy a férjem keményen gyakorolt zongorán és összhangzattanon ill. énekórán, amíg ő a tévét bámulta a szüleivel.
Igen, van minden pláz ában, nagyobb bevásárlóközpontban is.
Mi mindig megpróbálkozunk vele, aztán üres kézzel fordulunk ki a férjemmel.
Köszi, mindenképpen megnézem, mert sajnos épp most látom, hogy amit megrendeltem, az nem beszerezhető. Tehát ismét a nyakamba kell vennem a várost, és valahonnan felhajtani egyet.
Már gondoltam arra, hogy veszek egy szőke hajú babát, és befestem barnára a haját!
Csak nem tudom befogja-e, de ha nem lesz más, akkor muszáj lesz valamit kitalálnom, ragaszkodnak a sötébarna hajhoz.
Nem veszem magamra...
Nem tudom mit tennék ilyen esetben, majd elgondolkodom ha belebotlok egy ilyen aktatáskába!
Ahogy végigolvastam a topikot nekem az az érzésem, hogy mindenki fújja a magáét, és nem látja be, hogy esetleg a másiknak is igaza lehet, illetve hogy tulképpen mindenkinek igaza van. Van aki ilyen, van aki olyan. Ennyi.
Azt, hgoy karácsonyra mennyit költök meg se tudom mondani, mert nem szoktam a blokkot megőrizni - kivéve, ha olyan dolgot veszünk, aminek a jótállásához kell -, és még messze nem végeztem a vásárlással. pl. még fánk sincs.
Lehet, nem tudom.
Őszintén szólva nem szoktam oda járni, csak a Cipősdoboz ajándékok miatt most muszáj volt.
De van üzletük minden plazában. Ugye?